Somogyi Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-19 / 269. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. NOVEMBER 19., PÉNTEK HONISMERET nemesi felkelés A Napóleon elleni védekezéshez erőszakkal toborozták a somogyi szegény földművesek, kanászok, béresek és cselédek közül a katonákat, akik Tapsonynál föllázadtak KAPOSVÁR VÉGVESZÉLYBEN Kilenc esztendővel később A napóleoni háborúk egyetlen, a Magyar Királyság területén lezajlott ütközete 1809-ben volt Győrnél. Napóleon Bécsből kiáltványt adott ki a magyar nemességnek címezve, amelyben felszólította őket a Habsburgok elhagyására. Erre nem voltak hajlandóak, s megindult az utolsó nemesi felkelés. A közel 25 ezerfős nemesi sereg vezéreinek még a csata reggelén sem volt kidolgozott haditervük. Petőfi Sándornak köszönhetően „győri futásként” híresült el a csata. Napóleon 10 nap múlva bevette Győr várát, a ház, ahol aludt ma mázé um. Mementóként a párizsi Diadalívre fölkerült Győr német neve, Raab. „Ekkor kérdeztem ismét őket. Hót már mi volna további szándékjuk, vagy mittevők lennének ezután? Melyre egy rész kiáltotta, hogy csak Kaposvárra, Kaposvárra! Eresz- szűk ott a szegény rabokat is szabadon - és rakjuk helyükbe az urakat.” RÉSZLET OROSZY BENJÁMIN KAPITÁNY 1803-BAN MEGJELENT VISSZAEMLÉKEZÉSÉBŐL. játszó, de a város megmentésében a legnagyobb érdemeket szerző Oroszy Benjámin kapitányt pedig - a zendü- lőkkel való „cimboraság" vádjával - az olmützi várbörtönbe zárták... A szétszéledt újoncokat összegyűjtötték, s az újra felszerelt és alaposan megfélemlített zászlóalj első egységeit november 2Órán ismét elindították Kaposvárról az európai csataterek felé. Az induláskor azért - pedagógiai szempontokat figyelembe véve - néhány elfogott lázadót még kivégeztek a katonák szeme előtt. Egyébként a Franciaországgal 1800 decemberében megkötött fegyverszünet miatt egyszer sem vetették harcba a magyar nemesi felkelés csapatait... Jól jártak az iparosok később, az 1809. évi inszurrek- ció megszervezése során már r.^m történt semmi rendetlenség. A somogyi nemesi felkelők három lovasszázada annak rendje és módja szerint részt vett a francia csapatokkal vívott győri csatában. ezúttal A város nemhogy kárát nem látta a hadi előkészületeknek, hanem egyenesen hasznot húzott belőlük, mivel a hadsereg számos megrendeléssel látta el a kaposvári iparosokat. A 18. század nagy részében békésen fejlődött a Rákóczi-szabadság- harc alatt szinte teljesen elpusztult Kaposvár. Idegen had ekkor már nem fenyegette a várost - legfeljebb a saját csapatok... Nagy Zoltán 210 esztendeje, 1800-ban ugyanis a Napóleon elleni hadjárathoz kiállított újoncok már arra készültek, hogy megtámadják és kirabolják Kaposvárt, amitől csak némi szerencsével menekült meg a megyeszékhely. Az újonclázadáshoz vezető események sorozatát egy különleges katonai vállalkozás indította el: az, hogy Napóleon, Franciaország első konzulja hadseregével együtt átkelt az Alpokon. A diktátor több város bevétele után egy kis észak-itáliai falu, Marengo mellett ütközött meg a túlerőben levő osztrák főerőkkel. Eleinte úgy tűnt: ezen a június 14-én leáldozik Napóleon szerencsecsillaga, mert az osztrák gyalogosok elszántan verekedtek, s derekasan aprították a gall katonákat. A franciák megtizedelt hadoszlopai hátrálni kezdtek. Délutánra az osztrákok már maguk is elhitték, hogy megnyerték a csatát, de ekkor Bonaparte csapatai támadásba mentek át, és egyik legjelentősebb győzelméhez segítették korzikai származású főparancsnokukat. Itália a marengói csatával elveszett az osztrák császár számára. A vereség hatására I. Ferenc inszur- rekciót, azaz nemesi felkelést rendelt el Magyarországon. Somogy vármegye 1800. szeptember végén tartott közgyűlésén is kihirdették a fegyverbe hívó királyi parancsot, mire a Habsburgok iránti szimpátiával nemigen vádolható, de franciaellenes érzelmekkel annál inkább áthatott somogyi nemesség egy lovasszázad és egy gyalogoszászlóalj kiállítását ajánlotta meg. A 160 főnyi lovasságot gyorsan megszervezték, a lovasok október közepén már Kaposvár közelében gyakorlatoztak. A 960 gyalogos toborzása azonban lassan haladt, bár az önként jelentkezőknek pénzt és adómentességet is ígértek. Az idő fogyott, ezért a vármegye vezetői felhagytak a csábítással és az ígéretekkel. Elrendelték: a helységek elöljárói a szükséges létszámot akár erővel is teremtsék elő. Október végére készen állt a hat század összefogdosott „önkéntes”, s a lelkesnek nem mondható újdonsült hadfiakat a kaposvári mezőn tartott díszszemlén sebtében fel is eskette báró Ott Péter altábornagy. A két részre osztott gyaiogoszászló- alj, amelyet nagyrészt erővel katonává tett szegény földművesekből, kanászokból, béresekből és cselédekből álNapóleon 1809-ben győzött Győrnél, 26 magyar tiszt és 765 közkatona halt meg Pálóczi Horváth Ádám költő és humanista sem úszta meg, őt is kifosztották Sárközy István Kazinczyval levelezett, házának falát bajonettekkel lyuggatták ki Tröszt Tibor tanulságos történelmi korrajzot foglalt kötetbe a somogyi betyár világról tröszt tibor, lapunk egykori főszerkesztője 1994-ben írta Betyár világ című könyvét, melyet felesége és leánya két esztendővel a ha lála után, 2009-ben adott ki. A történelmi korrajz Somogy históriájának egy kevésbé ismert fejezetét, a Napóleon elleni nemesi felkelés megyei balsikerét idézi fel. a háttérben megelevenedik a korabeli vármegye működési mechanizmusa; az lítottak fel, 1800. november 5-én és 6- án indult el Kaposvárról a nyugati országhatár felé. Noha vasas németeket is kirendeltek az új alakulat mellé, hogy megakadályozzák a szökéseket, az elemi erejű zendülésre nem volt felkészülve a hadvezetőség. November 9- én a zászlóalj egyik fele Tapsonynál fellázadt, a német katonák közül agyonverték, akit csak tudtak, majd fosztogatni kezdtek. Közben alaposan felöntöttek a garatra. A magyar tisztek és az életben maradt német katonák elmenekültek, fegyvereiket és holmijukat a lázadók vették át „megőrzésre”. A zendülő parasztkatonák persze nem folytatták útjukat abba az irányba, ahol Napóleon sok csatában megedződött hadai vártak volna rájuk. Ők könnyebb győzelmekre áhítoztak: visszafordultak a megye- székhely felé. Útközben vigyáztak, hogy egyetlen borospincét se kerüljenek el, s a házak egy részét felgyújtották. Éjjel érkeztek Nagybajomba, ahol folytatták a fosztogatást. Az ott állomásozó tisztek és a németek a túlerő élői megfutottak. Úgy hírlik, hogy ftitás közben az egyik német beleszaladt egy kerítésbe (sötét volt), s amikor ékes germán nyelven elkáromkodta magát, a német szótól még inkább feldühödő, már amúgy is megfékezhetet- len újoncok őt is agyonszúrták. A lázadók, akikhez Nagybajomban a zászlóalj másik fele is csatlakozott, igyekeztek rendszert vinni a szolgálatmegtagadásba: ezután már sokkal következetesebben támadták meg a nemesi kúriákat, hogy leszámolhassanak az „urakkal”. Az újonclázadás így antifeudális színezetet öltött, ám - ahogy az lenni szokott - az ösztönös mozgalom nem csak a „Döbrögi”-féle népnyúzók ellen irányult A lázadók nagy pusztítást vittek végbe többek között az igen művelt, kultúrapártoló, Kazinczy Ferenccel levelező Sárközy István, valamint Pálóczi Horváth Ádám költő és polihisztor házában. (Bár az sem tagadható - az újoncok jól tudták -, hogy Sárközy főszolgabíró az erőszakos újoncozásban is részt vállalt... A bosszúszomjas katonapalánták Sárközy István házának még a falát is átlyuggatták bajonettel.) Majd a sárdi kastély került sorra, ahonnan a Somssich család még időben - hatlovas kocsival - elmenekült. A zendülők nemcsak hogy kifosztották a gazdátlan kastélyt, de fogtak egy fejszét, és a küszöbön gondosan felaprították a család nemesi oklevelét. Ezután a hetesi kastélyt rabolták ki. udvari élet kiszolgálásának kötelessége, sajátos konfliktushelyzetben a megyei szuverenitás, felemelkedés igényével Ugyanakkor mód nyílt a könyvben a polgárosodó Kaposvár szellemiségének az érzékeltetésére is. a könyv a fialatok és az idősebb nemzedék számára egyaránt érdekfeszítő, tanulságos, hasznos olvasmány lehet. A zendülők többsége hamar beleunt az öntörvényű vitézi életbe, és a fosztogatással töltött napok után szétszéledt. De egy erős csoportjuk visszafelé vonulva november 12-én elérte Kaposvárt. Hogy milyen sors juthatott volna osztályrészül a városnak, azt az előzményekből sejthetjük. A megyeszékhely feldúlását a szökött újoncok élére állt Oroszy Benjámin kapitány és a felfegyverkezett városi polgárok akadályozták meg. Oroszy - nem kis bátorságról tanúbizonyságot téve - még Hetesen felkereste a lázadók táborát, hogy lecsendesítse őket. Elhitette velük, hogy az ő oldalukon áll. (Ez olyan jól sikerült, hogy később a felettesei és a hatóságok is elhitték...) Oroszynak minden ékesszólását latba kellett vetnie, hogy a Kaposvár nyugati temetője mellett tanyázó újoncokat rábírja a fegyverletételre. Az időközben mozgósított huszárok és vasas németek ekkor már támadásra készültek. Az amnesztiában reménykedő újoncok megadták magukat. A Kaposvár mellett foglyul ejtett kétszáz lázadót a város keleti részén felállított táborba gyűjtötték, és több vezetőjüket kivégezték - bár az is ; igaz, hogy a lázaooKat az érvényben levő katonai törvények ellenére sem tizedelték meg. A kényszei üstéből kettős játékot ■ Oroszy kapitány segített, ezért csak várbörtönbe zárták. ■ Az egyik katona németül káromkodott, mire azonnal leszúrták.
