Somogyi Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 46. szám

2010. NOVEMBER 14., VASARNAP SZTORI 5 Barátságok, aranyfonalak VAN EGY RÉGI VERSIKE, amit egymás emlékkönyvébe íro­gattunk be annak idején. „A barátság aranyfonál, mely könnyen elszakad, össze le­het ugyan kötni, de a csomó megmarad.” aranyfonál Gyerekfejjel fel sem fogtam az értelmét. nagyanyám jut az eszembe megint, aki a legjobb bará­tom volt, pedig ötvenkét év volt köztünk. Minden titkun­kat, érzésünket megosztottuk egymással. Ha baj volt, szá­míthattunk a másikra. Egy­szer a konyhaasztalnál - ő éppen krumplit pucolt - kér­deztem tőle: „Hogy-hogy mi ilyen jóban vagyunk, Nagy­mama?” Ő egyszerűen ennyit mondott: „Mert mind a ket- ten akartuk.” sok barátom volt eddigi éle­temben. Kezdve a kisiskolás időktől, amikor egy Hajnalka nevű lánnyal még a vécére is kézen fogva jártunk, majd Katival, akivel kamaszko­runkban együtt lestük a fiú­kat a Margitszigeten. Ma nem tudok róluk semmit. aztán jött emese az egyetem első éveiben: húsz évig vdl- tunk barátnők. Sosem hittem volna, hogy ezt bármi kikezd­heti - mégis megtörtént. Amikor gyerekei lettek, ne­kem meg nem, elfogytak a közös témák. Ma már nincs mit mondanunk egymásnak. fiatalkoromban nagy baráti köröm volt. Buliztunk, utaz­tunk a Balatonhoz, gyakran söröztünk együtt. Megváltot­tuk a világot. Aztán beteg let­tem, kórházba kerültem, és a hívásomra nem jelentkezett vissza egyikük sem. Később űj barátokra tettem szert - ők akkor pártoltak el, amikor jött a következő betegség, a következő kórház. Most egy műtét után megint itthon nyomom az ágyat, megint mérlegre kerülnek a barátsá­gok. És megint több aranyfo­nál elszakad. Nincs kedvem összekötni őket. Bizonyára én is hibás vagyok, csak nem tu­dom, pontosan miben. Az el­tűnt barátoktól kellene meg­kérdezni. De én, valamiféle, dacból, nem teszem. előfordult, hogy megismer­kedtem valakivel, aki azon­nal a nyakamba ugrott. Mint­ha ezer éve cimborák len­nénk. Kisvártatva őket is el­nyelte a föld. Persze a nagy barátkozási vágy akkor tört rájuk, amikor megtudták, új­ságíró vagyok. Aztán amikor látták, mégsem hajt feltétle­nül hasznot egy ilyen isme­retség, elmaradoztak. most a férjem a legjobb ba­rátom. Mindenben számítha­tok rá és viszont, ami nagy dolog. Ritka kincs. Hogy mi­ért alakult így? Ahogy Nagy­mama mondta: mindketten akartuk. Jó érzés. aranyfonalak. Bárcsak ne szaggatnánk szét meggondo­latlanul őket. Vagy csomó ide, csomó oda, mernénk a végeket újból összekötni. Mert akkor számíthatnánk egymásra. Otthonosabb lenne az élet. Elég lenne egyetlen parancsolat stressz nélkül Széli András tananyaggá tenné az egészséges életmódra nevelést Tananyagba kellene fog­lalni az egészséges élet­módra nevelést, különben nem szabadulunk meg a szív- és érrendszeri be­tegségek átkától. Szerdahelyi Csaba Szerencsére még nem ágyhoz, de mindenképp székhez kötött életmódot folytatunk - mondja dr. Széli András (54 éves) érse­bész főorvos, és lehuppan a szé­kére. Na jó, interjúkészítéshez az ülés elmegy, de tény, hogy ir­datlanul sokat ülünk. Akinek van ideje, számolja ki, hogy na­ponta hány órát ücsörög a mun­kahelyen, autóban, számítógép előtt, evés-ivás közben, tévézés­kor. Elrémisztő számot kap. A veszprémi megyei kórház kis szobájában a doktor úrnak felvetem, hogy kimutatások sze­rint a magyar megbízik az orvo­sokban, mégis elkerüli őket. Hogy van ez? Széli doktor sze­rint sokan azt hiszik, majd csak begyógyul a seb, elmúlik a haso- gatás. Jobb esetben a páciens el­ballag a patikába, ahol javasol­nak valamit, de nem küldik or­voshoz. Ugyan minek rontaná a gyógyszerész a saját üzletét? Végső esetben irány a rendelő! Mert a fekélyes láb nem gyó­gyul, a daganattól torzuló mell­től sikítani lehet. így élünk. Azt mondja Széli doktor, hiába tanítják az egyetemen, hogyan kell bánni a betegekkel, a roha­násban nincs elég idő beszélget­ni, s eleve embere válogatja, ki­ben mekkora az empátia. Gye­rekkorában csillagásznak ké­szült. Nem volt elég erős fiziká­ból, első alkalommal nem vették fel az egyetemre. Az egészség­ügyet alulról kezdte, beteghor­dóként. A betegek neki mond­ták el legbensőbb gondjukat-tit- kukat. Széli András akkor meg­fogadta, ha orvos lesz, egyfajta beteghordó szerepet is felvállal. Olykor ez lehetetlen, mert annyi a vizsgálatra váró páciens, hogy legfeljebb öt perc jut valakire. Rizikófaktorok erdejében élünk. Ezért kellene nemcsak beszélni a táplálkozásról, a mozgásról, a relaxálásról, hanem tenni vala­mit - magunkért. Az orvos eh­hez adhat segítséget, de az a fon­tos, hogy magunkban eldöntsük: változtatni akarunk! Akadnak fi­gyelmeztetőjelek. Az érsebészre egy futás után a térde szólt rá: ekkora súllyal nem boldogul. Jött a három hónapos fogyókúra, le­dobott 16 kilót. Titok nem volt, „csupán” szakított a nassolással, búcsút intett kenyérnek, szén­hidrátnak. Régi igazságot említek: egész­ségesen élni sokba kerül, az a gazdagok kiváltsága. A főorvos legyint rá: ha valakinek nincs pénze kondibérletre, jól jár, ha többet gyalogol, nem liftezik föl az ötödikre, s nem rogy le azon­nal a buszon. Ennyire egyszerű. Mindehhez segítene Széli dok­tor szerint az iskola. Tanagyagba foglaltatná az egészséges élet­módra nevelést.- Valamiféle tízparancsolatot kéne felállítani? - kérdem. Mire a válasz: elég lenne egy paran­csolat: az egészség védelme. A tanárok nyűgnek éreznék az újabb feladatot, jegyzem meg. - Nyűgnek?! - csattan fel. - Nincs ennél szebb feladat, helyette sok minden mást kéne végiggondol­ni, hogy az iskolában mire lenne szüksége a gyereknek. Széli András szerint a túlzásba vitt gyógyszerezés csak tüneti kezelést jelent Névjegy 1956-ban Szegeden született 1986-ban végzett Budapes­ten a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetemen. ORVOSKÉNT dolgozott Ajkán, Budapesten, ismét Ajkán, majd a veszprémi megyei kórházban 2006-2010 Közön, orvosi praxisát megtartva, lakó­helyének, Szőrnek a polgár- mestere NŐS, felesége orvos. Egy 11 és egy 21 éves fiú édesapja Az oktatási reform bugyraiban most ne merüljünk el, boruljunk le inkább a lábaink elé. Mert úgy általában alig használjuk szegé­nyeket Ezért aztán a láb megsér­tődik, elfelejt működni, az erek beszűkülnek, gyógyszer, műtét, amputálás - rémes. Széli doktor másfél éve aktívan részt vesz egy programban, ahol az érfal kóros elváltozásait infrahanggal és életmód-változtatással, sonote- rápiával kezelik. Ha beválik az infrahangos módszer, kevesebb munkája lesz, nem kell annyit műtenie, mondom. A doktor ke­serűen mosolyog, az ország egészségügyi kultúráját ismerve sokáig nem lesz ilyen gondja. Ahogy nem maradnak munka nélkül a gyógyszergyártók sem, hiszen az 50-60 év felettiek több­sége gyógyszerfaló. A főorvos nem tagadja, hogy életmentő pi­rulák, fájdalomcsillapítók nélkül ma nem működne a gyógyászat, de túlzásokba esünk. Sok orvos az egyik szert próbáltatja ki a má­sik után, hátha. Ám ez csak ámí­tás, tüneti kezelés, helyette a ki­váltó okot kell megtalálni. A har­mincas-negyvenes nemzedék ar­ra sem szakít időt, hogy az ingye­nes szűrésekre elmenjen. Az idő­sebbek szerencsére szép szám­mal kivárják a sorukat, de a fia­talabbak, akik panaszmentesen élnek, nem gondolnak a jövőre. Vajon hogyan kapcsol ki Széli András? A tudatos stresszoldást pártolja. Ott a család: a szintén orvos feleség, a 11 és 21 éves fiú. A családi program mellett jut idő felülni a magaslesre, rádióama­tőrként a világ másik csücské­vel beszélgetni, a 600 tőkés saját szőlőben dolgozni, megkóstolni az újbort, ahogy a kisebbik gye­rek mondja, a kotymalékot. Tes­sék, némi adalék az életmódvál­táshoz, tippek a feltöltődéshez. Elköszönök, betegek között araszolok ki a patyolattiszta kór­házi folyóson. Jó érzés ismét a friss levegőn lenni, s ha már Veszprémben járok, sétálok az óvárosban. Aztán persze beülök a kocsiba - Budapestig ugye még­sem gyalogolhatok. Magyar ízekkel a szakácsok világbajnokságára Luxembourg Négyévente 105 főre készítik el a versenyzők a bajnoki menüket A Magyar Nemzeti Szakács- és Cukrászválogatott is ott lesz az 50 ország több mint 1000 ver­senyzője között novemberben Luxembourgban. A kulináris vi­lágbajnokságot az EXPOGAST nemzetközi szakkiállítás kerete­in belül rendezik. Négyévente mérkőznek meg a válogatottak. „Minden váloga­tottnak egy hideg- és egy melegkonyhás ételsort kell elkészí­teni és bemutatni - mondja Varga Ká­roly, a Magyar Nem­zeti Szakács- és Cukrászváloga­tott csapatfőnöke. - Erre öt óra áll rendelkezésre. A zsűri nemcsak az ízek és a látvány alapján dönt. Miközben a csapatok dolgoznak, ők szemléznek: értékelik a tiszta­ságot, figyelik, hogyan alkalmaz­zák a konyhai technológiákat és szemlézik az alapanyagokat is. Százöt főre három fogást elkészí­teni, ráadásul úgy, hogy minden­nek tökéletesnek kell lennie, nem könnyű feladat” A magyar csapat már több mint egy esztendeje készül a no­vember 20. és 24. közötti ver­senyre, amelyen 50 ország csa­patával kell megmérkőzni. „A versenymenühöz igyekez­tük a magyar kony­ha alapanyagait fel­használni, és olyan recepteket kreál­tunk, hogy az a mos­tani divatnak meg­feleljen. Látványos fogásokat, kisebb adagokban, többféle zöldségből és húsból - mondja Varga Károly. - A magyar szaká­csok kreativitásukkal mindig ki­tűntek a nemzetközi mezőnyből, noha az utóbbi évek legnagyobb esélyesei általában az északi or­szágok. A svéd és a norvég sza­kácsok a világ élvonalához tar­toznak manapság, ahogy a távol­keleti országok is mindig a leg­jobbak között vannak.” ■ A válogatott: Szűcs Sándor, Birkás Oábor, Kostyál Gábor, Molnár Péter, Volenter István és Varga Károly. Melegkonyhás menü ELŐÉTEL „Víz alatti kedvencek” ■ Borgőzös lazacrolád furmin- tos meleg halmajonézzel m Lazactatár mikrosalátával és kapás vinaigrette-tel m Füstölt papnkás rákvajban konfitált harcsafiié halászlé­mártással, kapros burgonyával ■ Tigrisrák fokhagymás parajjal töltött pudinggal FŐÉTEL „Pecsenyekacsa és házinyúl duett” m Rózsaszínre sült kacsamell mustban glaszírozott lila­hagymával, vargányaropogós­sal, paszternákpürével u Házinyúlterrine kacsamájjal, szarvassonkával, aszalt meggyes jus-vel, zsenge zöldségekkel DESSZERT ■ Rákóczi túrós lepény, barackpálinkás kajszi­lekvárral u Mákos „lütyü” tokaji sabayonnal, áfonya sorbet-vel m Csokoládévariáció

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents