Somogyi Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-10 / 261. szám

MEGYEI KORKÉP 5 Színre került a Csiky nagyközönsége kulisszák Első nyílt nap, melyben a nézősereg bevette a teátrumot a süllyedőtől a zsinórpadlásig Ez kicsit nehezen megy így ked­den reggel, értékeli A nagyma­ma-próbát Rátóti igazgató, aki Szikora János rendező szerepébe ugrott be. Kedden reggel, ketten reggel, csavarint egyet a kifejezé­sen Koltai Róbert. Kedden reggel semmi sem olyan a kaposvári Csiky Gergely Színházban, mint máskor. Özön- lik a közönség a kilencórás kez­désre, kicsik és nagyok lepik el az előteret, válogatnak az elmúlt évek előadásainak plakátjaiból, sorban állnak az autogramvadá­szathoz szükséges képekért. A közönséget Kamarell Márta, a teátrum szolgálatába fél évszá­zada szegődött művészeti titkár vezeti végig az épületen a szín­padig. Kétévestől nyolcvanéve­sig látok érdeklődőt az 55 éves kaposvári kőszínház első nyílt napján. Székely György ügyelő élete legnehezebb kihívásával küzd, ekkora rendetlenséget még nem látott sok évtizedes színházi múltjában, szinte meg­szólítani sem merem. A Mi ez a fejetlenség, ügyelő úr! halk kér­dése mellett elsiet, a tízórás pró­bakezdés szent. A „nem eszünk, nem rágózunk, nem fütyülünk” a színpadon szentségei mellett. Rátóti Zoltán, a Csiky bájos fe­je tetejére állításának ötletgazdá­ja elégedetten, bár kissé fárad­tan szemléli a tumultust.- Szokatlan, de nagyon jó ér­zés - néz szét elégedetten a mú­zsák birodalmában. Szemével keresi a kapaszkodókat, Nagy Imrét, A nagymama díszletének makettjét fiataloknak ismertető színpadmestert, Memlaur Imrét, a honlapra fotózó fővilágosítót és Szalai József műszaki vezetőt, aki egy kiscsoporttal elveszett a hátsószínpadon. A díszletkészí­tés fortélyairól mesél, több mint három és fél évtizedes eddigi pá­lyája hosszú történetet sejtet. A szakmában kellékkirályként el- híresült Kiss István egy ölelés- nyi tőrrel közlekedik át a színen, majd némi vérzésbemutatót tart egy harminc centi pengehosszú­ságú késsel. A színházi varázslat a kulisz- szák előtt folyik tovább. A mű­szak percek alatt felrakja, felfúr­ja a következő bemutató, A nagy­mama próbájának jelzésértékű falait. Az ügyelő most először lát lehetőséget arra, hogy a homlo­Mester és tanítvány. Koltai Róbert és Mohácsi Norbert Csiky Gergely A nagymama című művének próbáján, először nagyközönség előtt Csapó Virág a színpadi sminkelés tudományába avatta be a nézőket Fejvadászat. Élmények mellett autogramokat is gyűjtöttek a nyílt napon Kovács, Gyuricza, Mohácsi, Hunyadkürti, Tóth, Lestyán, Sarkadi Kiss, Némedi: súlyos autogramok koltai Róbert? Pillanatok alatt elkapkodták - csóválja a fejét az illetékes hölgy a pult­ban, és meg kell állapítanunk, Molnár Piroska és Spindler Bé­la is fogytán. A színház arany­korának tizenhét év után visz- szatérő nagyjait nem felejtette el szeretni a közönség. Gondol­kodom, kitől kérnék még auto­gramot a társulatból, és azt kell mondjam; kétségkívül Kovács Zsolttól Es Gyuricza Istvántól És Mohácsi Jánostól És köztük lenne Hunyadkürti György is, no meg Tóth Géza, Lestyán Lu­ca, Sarkadi Kiss János, Lugosi Molnár Piroska, A nagymama fő­szereplője színházbaráti kézben György, Kelemen József, Némedi Árpád, Leeső Péter, Rácz Panni, Német Mónika. És Gulácsi Tamás. Meg a Fándly Csaba. És a többiek. Mindenkit másért íratnék meg, és még sem íratok meg senkii legyen ez a jövő generáció eszköze a drámaian fontos színházbarát­sághoz. ka ma kissé kisimuljon, és tízkor munka kez­dődjön a színpadon. Az üresjáratot kihasználva kávézunk egyet a mű­vészklubban a stúdió­ban próbáló Portugál stábjával, köszöntjük a tenyérnyi bundás kenyér fölött időző Tóth Géza rendezőt, a teázó Nyári Oszkárt, és megesszük minden idők egyik rán- totthúsosabb szendvicsét. Rátóti beáll a próbára, végszót kér Koltaitól, aki Mohácsi Norbert egyetemi hallgatóval egy kettőst pró­bál. Koltai nem bír magával és a rendezői énjével, és maga is instruálja kicsit if­jú partnerét. A színfalak mögött Molnár Piroska és Spindler Béla beszélget a szerte­len közönség egy-egy elkószáló tagjával. Kifelé menet összefutunk Leeső Péterrel, aki komolyság­próbával szerepel a program­ban. A testvérével tréningeken alkalmazott „párbajtechniká­ban” verhetetlen színészt bármi­kor, bárki megállíthatja egy kis nevetésre. A színház közelebb került a közönségéhez kedden reggel. Jöjjenek a távolságos, mélységes és magasságos hét­köznapok... ■ Balassa Tamás (Folytatás az 1. oldalról) VAS ANDRÁS TÁRCÁJA Iskolatévé- Ne légyé má ekkora f.sz- göröngy! A mondatba csomagolt velő alapján Bazalt érkezésére tip­peltem volna, hiszen a mári- afürdői Lerakat sírköves törzs­ivója alkotott hasonló szóképe­ket kisebb felindultságában - Mocskos száj-kategóriában ne­hézsúlyú Közép-Európa-baj- nok lehetett volna -, ám a cér­naszerű szoprán valahogy nem stimmelt. Mire kimorfon­díroztam volna magam, látha­tóvá vált a forrás: egy loknis hajú, kajlafülű, klasszikus ne­veletlen unokaöcs-forma kö­lyök. Cseppet sem tűnt isme­rősnek, noha a Lerakat-gárda mindennemű és -korú pere­puttyát ismerni véltem. Csak amikor kólás tonikot rendelt András mamánál - aki az egység mellett elhalálozott tu­lajdonos férje nevét is megörö­költe -, döbbentem rá: ez bizony Lalika. Lajos, a filozofikus hajla­mú kanizsai informatikus har­madik elemis fia. S ezzel le is esett, miért nem ismertem meg azonnal: nyaran­ta főállású homokozóbajnokként tengette mindennapjait a stran­don, ő volt a vödrök ura, a lapát­király, a hasonló korú csenevé- szek csak arra kaparhattak sze­gélykővel ölelt birodalmában, amerre Lalika kijelölte. Ha nagy néha betoppant egy-egy új gyer­kőc, aki saját écesz alapján akart nekiállni holmi homokvárnak, Lalika uralkodóból hadvezérré vedlett, s - ha kvarc, legyen kvarc... - alattvalói segítségével kiűzte a rebellist. Mivel a Bala­ton menti homokozó sárfürdő nélkül olyan, mint anno az épí­tőtábor Dinnyés József nélkül, így Lalikán a strandszezon kez­detétől nagyjából az őszi becsen- getésig erős időt- és UV-álló ré­teg képződött. Ennek köszönhe­tően az ilyen szezonismerősök, mint jómagam csak akkor tud­ták beazonosítani, ha leginkább egy hármas műszak után haza­felé igyekvő, autójával lerobba­nó, majd a verdát szerelgető, vé­gül a fáradtságtól az árokba om­ló szénbányászra hajazott, így kimosdatva - spéciéi a művelet a szájára jól hallhatóan nem vo­natkozott - viszont bármikor le­zavartam volna neki egy fülest, ha szenyózik, nem tartva Lajos apai párducvérétől.- Nem megmondtam, hogy nem kapsz semmit, te kis ganyé! - csattant a gyerekóvó hangja, majd megjelent Lajos is. Lalika addigra már a második kör kóla- toniknál tartott - a koktél is mu­tatta, megkeményedett a homo­kozóért folytatott szüntelen küz­delemben -, s láthatóan magas­ról tett apjára.- Intőt hozott! - osztotta meg a szigor okát Lajos a megfogyatko­zott törzsvásárlói állománnyal, azaz Csimbivel, Fülöpkével és velem. - Nem volt hajlandó zöld füvet festeni, csak barnát meg pirosat- A tévében láttam - magya­rázta a gyerek, de csak miután a második dózis dupla buboréktól olyat böffentett, hogy választék lett a svungjától a hajamban. - Ahol kiömlött a trutyi, s minden piros lett. A tévé nem szokik ha­zudni. Szokott, mondtam volna szin­te automatikusan, nem is anyT nyira nyelvhelyességi, mind in­kább hitelességi helyreigazítás­ként, aztán inkább hagytam. Ugyanis az jutott eszembe, hogy a tanerő mesmeg elvesztett egy harcot: próbálna haladni a tan­anyag szerint, de a világ megint bezavart. Alighogy elérte, ne higgyenek a kölykök a tündé­rekben, most jön ez a rohadt iszap, s oda minden környezetis­meret, amire építeni-alapozni le­hetett volna. A tévé megmutatta, s punktum.- Nem a gyerek a hülye - lök­tem oda egy stendhali kör (vörös fröccs és fekete feles) kísértében a fogalom (főleg a hatodik utáni következmények miatt...) atyjá­nak. Lajos komótosan belekor­tyolt találmányába, majd rendelt még egyet. Kevés elve közé tarto­zott a párosán bevitt alkohol­adag - a páratlan diszharmóniát teremt a szervezetben...- Végül is Tilla akar lenni, ha felnő - morfondírozott, talán még egy kicsit büszkén is. - Ami azért előrelépés, mert ápri- Usban még Hajdú Péternek ké­szült. Mondjuk, az esze már meglenne hozzá. És milyen du­mája van! A tévéből veszi, meg a netről. Szerencsére nekem nem meri mondani. És hát jobb, mint ha pornót nézne... SOMOGYI HÍRLAP - 2010. NOVEMBER 10., SZERDA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents