Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-22 / 247. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. OKTÓBER 22., PÉNTEK 19 5 6 5 a mezartin-vezér Az akasztófa elől szökött át a határon, 1957-ben már koszorúztak a párizsi Diadalívnél. De amikor Hruscsov Franciaországba látogatott, Korzikára internálták Sujánszkyt „PORSZEME EGY KÉSZÜLŐ VIHARNAK” Idén is koszorúztak a pári­zsi Diadalívnél és meggyúj­tották az Öröklángot az 1956-os hősök emlékére. Sujánszky Jenő szervezi hosszú évek óta ezeket az ünnepségeket, aki a rádió elfoglalását tervező Mezar- tin-csoport vezetőjeként az akasztófa elől szökött át a határon. 1948 után 43 év múltán, 1991-ben láthatta újra Siófokot, a Balatont. Fónai Imre * 1955 Már 1957. október 23-án meg­emlékezett Párizsban az egy év­vel korábbi forradalomról a poli­tikai menedékjogot kapott ma­gyar menekültek által alapított Magyar Szabadságharcos Szö­vetség, melynek alapítója, főtit­kára, majd évtizedekig elnöke volt Sujánszky Jenő. Az 1949 és 1955 között működő Mezartin ellenállási szervezet vezetője Pá­rizsból adott interjút lapunknak.- Ma tüdőgondozó a hajdani siófoki patika...- Mellette állt apámék háza, aztán 1948-ban jött az államosí­tás. Egy fillér jóvátétel nélkül vet­ték el mindenüket, és egy óbudai nyomortelepre költöztették őket. Abbán az évben láttam utoljára a Balatont, aztán legközelebb 1991-ben, amikor a nővérem le­vitt. Patikanyitási engedélyt egyébként azért kaphatott apám, mert az első világháborúban szá­mos kitüntetést kapott, kétszer meg is sebesült Négy elemit vé­geztem Siófokon, de katona akar­tam lenni és már tízéves korom­ban a kőszegi kadétiskolában folytattam. 1944-ben, 15 évesen önként jelentkeztem a frontra. Végigharcoltam a budapesti Kat­lan-csatát, a kitörés napján, feb­ruár 11-én szovjet fogságba es­tem, ahonnét megszöktem. A há­ború után civil gimnáziumban folytattam Pesten és már csak a nyarakra jártam a Balatonra. Az egyetemről 1949-ben kidobtak, mint osztályidegent.- Az az év volt a fordulópont az életében?- Igen, akkor jött létre a Mezartin-csoport. Ketten alapí­tottuk M. P.-vel, aki nem érdem­li meg a teljes nevét, hiszen an­nak ellenére, hogy gyerekkori legjobb barátom volt, az ÁVH besúgója lett és többek közt ne­ki köszönhetően buktunk le 1955-ben.- 1956. októberében, amikor kiszabadították a forradalmá­rok a börtönből, nem is haza, hanem egyenesen a Corvin- közbe ment...- Meggyőződéses, idealista fi­atalként nem tehettem más­hogy. Ahogyan az '56 előtti el­lenállás is üyen hazájukat féltő fiatalok mozgalmából szervező­dött, maga a forradalom sem volt irányított. Sok-sok fiatal, nagyon sok munkás fogott fegyvert, köz­tük számos kommunista. Ha nincsenek a pesti srácok, nincs forradalom. Tévhit az is, hogy csak '56-ban lett volna hazafias ellenállás. A Mezartin-csoport a legjobb példa erre. Igaz, hogy az Magyar politikai menekültek 1957 óta minden októberben meggyújtják a párizsi Öröklángot. A képen az előtérben balról Sujánszky Jenő Gyermekkori barátja volt az árulójuk. Alig tudták felfogni, hogy nem ítélték halálra őket „MÁR TÖBB MAGYARORSZÁGI történész kérte, hogy írjam meg a Mezartin-csoport törté­netét. Még nincs teljesen kész, nyolcvanöt és jel oldal készült el, de elküldöm magának" - ír­ja munkatársunknak Párizsból Sujánszky Jenő. Ebből idézünk. „SUJÁNSZKY JENŐ és legjobb barátja, M. P. 1949-ben már tisztán látták, hogy Magyaror­szág teljesen eltávolodik a há­ború végén erősen remélt több- pártrendszeres demokrácia megvalósításától, és helyette a Vörös Hadsereg és a KGB se­gítségével sztálinista szovjettí­pusú terrordiktatúra kezd ro­hamléptekkel kialakulni. A nyugati demokráciák által alapított Atlanti Szövetség re­ményt adott mindkettőjüknek, hogy a diktatúra a nyugati nagyhatalmak politikai, gaz­dasági és katonai nyomására pár éven belül össze fog omla­ni. A két jó barát idealista lel­kületű volt és megőrizték a há­ború után is azt az önzetlen hazaszeretetei, amelyre 10 éves koruktól a katonaiskolá­ban nevelték őket. A szervezet nagy óvatossággal épült ki. 1955-ben kb. 40 tagja volt, akik nagy többsége nem is ismerte egymást, remélvén, hogy az AVH így nem tudja fel­göngyölíteni a csoportot. A ta­gok többsége csak a beszerve- zőjét ismerte. A vezetőség hat tagból állott, akik viszont jól is­merték egymást. A politikai, ideológiai vélemény nem szá­mított, csak az, hogy a szerve­zethez csatlakozó gyűlölje a szovjet-kollaboráns sztálinista diktatúrát és annak megdönté­sét szükségesnek tartsa. A vezetőség több akcióterv elő­készítésén dolgozott, a legfonto-1 sabb a rádió épületének megtá- \ madása lett volna. Azt tervez- | ték, hogy egy kül- és belpoliti- £ kai krízis esetén a rádió fegyve­res megtámadásával, elfoglalá­sával gyutacsként általános rendszerellenes felkelést rob­bantanak ki, amit aztán a Nyugat meg fog segíteni. PRAKTIKUS SZEMPONTBÓL a tag­szervezés a volt hadapródisko- lások körében kezdődött. De nem az 1945 előtti Horthy-világ nosztalgiájáról volt szó. 1955- re már többségbe kerültek a „civilek” a Mezartin-csoport- ban. Hiába az óvatosság, 1955. december 13-án megkezdődtek a letartóztatások. A Fő utcai börtönben azt kér­dezték a kihallgató ávós tisztek Sujánszkytól: tudja-e, miért van ott? Azt felelte, valószínűleg té­vedésről van szó. Mi ide senkit nem hozunk be tévedésből, mondták a kihallgatok. Ekkor a civilruhás felállt, kivett a szekrényből egy nagy tekercset, amin részletesen fel volt vázol­va a Mezartin ellenállási szer­vezet a nevekkel, a munkacso­portokkal. Mintha villám csa­pott volna Sujánszky fejébe. Azonnal tudta: mint kezdemé­nyező és szervező, számára be­fejeződött az élet, csak az akasztásának a dátumát még nem tudni. Csak annyit tudott mondani: - Ez fantasztikus, szinte hihetetlen! levezették az elkülönített cel­lakörletbe. Belökték a jutetlen cellába, ahol csak egy vaslá­bakkal betonba rögzített fa- priccs volt egy piszkos lópok­róccal letakarva. Se szék, se asztal, se lavór, se víz, se vécé­kagyló. A vasajtó felett villany- körte égett éjjel-nappal. Nappal nem volt szabad leülnie sem, naponta kétszer, reggel és este vezették ki szükségének elvég­zésére. egy pillanatra sem kételke­dett benne, az áruló csak a hat tagú vezetésben lehetett. Gya­núja azonnal Cs. M.-re terelő­dött, s csak később derült ki számára, hogy legjobb barátja, M. P. volt a másik. ahogy múltak a hetek, hóna­pok, lassan beleszokott a szigorí­tott cellaéletbe, bár a vécéhiány állandóan kínozta. Az egyik ki­hallgatás alkalmával megkérte a tisztet, mondja el neki részlete­sen, hogyan zajlik le egy akasz­tás... Napjait azzal töltötte, hogy halkan suttogva verseket mon­dott Búcsúverset is fabrikált: Voltam porszeme egy készülő vi­harnak /se vihar volt a célom, álmom, életem. 1956. május 12-én volt az íté­lethirdetés. Sujánszky 17 évet kapott. Alig tudta felfogni, hogy nem ítélték halálra. Egy ÁVH-s tiszttől tudta meg, hogy a politikai perekben akkor ép­pen ideiglenesen nem hoztak halálos ítéletet az enyhülés mi­att. A fellebbviteli tárgyalást szeptember 44;n tartották, Sujánszky büntetését 13 évre mérsékelték. OKTÓBER 31-ÉRE virradóra tudták meg a hírt: a felkelők el­foglalták a börtönt A NOVEMBER 20-A UTÁNI NAPOK­BAN már keresték Sujánszkyt és Mikófalvyt. Ketten együtt in­dultak a határ felé. A hideg no­vemberi éjjelen szemerkélő eső­ben botorkáltak. Virradatkora földön egy ezüstszínű alumíni­umpapírt találtak, angol fel­irattal, meg egy átázott papír­zsákot német szöveggel, bécsi gyár címével. Tudták: ez már Ausztria!” Könnyek kútja. Varga Tamás alkotása a siófoki belvárosban Korzikára internálták 1960-ban, amikor De Gaulle francia elnök meghívására Hruscsov Franciaországba láto­gatott, a szovjet KGB a francia belügyi hatóságokkal együttmű­ködve összeállított egy listát azokról a politikai menekültek­ről, akik a KGB szerint veszélyt jelenthettek Hruscsov biztonsá­gára. Mintegy húsz magyar sze­repelt a listán, köztük Sujánszky Jenő is, akit egy hónapra erős rendőri felügyelet mellett Korzi­kára internáltak. De jó tíz évvel később is még, amikor már Brezsnyev érkezett Párizsba, le­tartóztatták Sujánszkyt, pedig akkorra már megkapta a fran­cia állampolgárságot ÁVH az ellenálló csoportokat ti­tokban számolta föl, a perek is szigorúan titkosak voltak, mert nem akarták, hogy az emberek vagy a nyugat megneszelje, hogy a hamu alatt izzik azért a parázs. Hruscsov 1956. februári beszéde, melyben a kommuniz­mus félistenét véreskezű diktá­tornak mondta, Lengyelország­ban és az NDK-ban is kisebb za­vargásokat váltott ki, de aztán megjelentek a szovjet harcko­csik. Minálunk a fiatalok fegy­vert szereztek és felvették a har­cot az ávóval, a kormányhű és a szovjet csapatokkal.- Franciaországban Mindszenty József emléktáblá­ját ugyanúgy megkoszorúzzák, mint Nagy Imre jelképes sír­emlékművét...- Mint ahogyan nem a reformkommunisták érdeme volt 1956, nem is Nagy Imre csi­nálta a forradalmat, de a végén a felkelők mellé állt, amikor vá­lasztania kellett a szovjethűség és a magyar nép érdekei között. Ezért őt is tiszteljük, mint aho­gyan Mindszenty hercegprímást is, aki a nehéz időszakban áll ki a magyar ügy mellett. Tehát, hogy valaki kommunista volt vagy sem, jobb-, vagy baloldali, nem ez számít nekünk, hanem hogy mit tett a világtörténelmi csillogásé magyar forradalo­mért Ezért aztán, figyelve az utóbbi idők hazai ünnepléseit, elmondhatom: mi itt Párizsban jobban meg tudtuk őrizni 1956 eredeti szellemiségét, lelkületét.- Eljutott-e önhöz is a híre Biszku Béla akkori belügyértes mostani nyilatkozatainak?- Hát hogyne. Ő is az október 30-i lincselésekre hivatkozik, pedig az csak föl lett fújva. A szovjet KGB csődítette oda a nyugati újságírókat, fotósokat, pedig ha voltak is lincselések, az is az elhallgatott igazsághoz tar­tozik, hogy a szabadságharco­sok mentették meg például Me­ző Imre életét, ők vitték kórház­ba. Vagy hogy az elfogott árasok­kal milyen normálisan bántak a Corvin-köziek. Azt akarták, hogy a szovjet csapatok kivonu­lása után bíróság döntsön majd a sorsukról. A november 4-i szovjet támadáskor pedig, ami­kor már harcolni kellett, Pongrátz Gergely utasítására az összes ávóst elengedték. Hát nem gyönyörű? t \ >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents