Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)
2010-10-31 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 44. szám
2010. OKTÓBER 31., VASÁRNAP SZTORI 5 dika óta öt pszichológusuk segít abban, hogy a helyiek feldolgozhassák a tragédiát. Egyre többen fordulnak hozzájuk. „A legnehezebb azoknak az öregeknek, akik mindenüket elveszítették - mondja Szegletes Sarolt'. - A fordulópont a múlt héten volt, amikor a temetések voltak és a legtöbb házat lebontották. Ezzel megkezdődött a valódi gyászmunka, a takarítási és ügyintézési feladatok is csökkentek, van ideje az embereknek gondolkodni. Ez előhozza az emlékeket és az érzelmeket. Maradunk, amíg kell, aztán hetente, kéthetente visszalátogatunk. Erőt ad az ittenieknek a rengeteg kézzel fogható segítség.” A bajban a hétköznapi apró csodáknak is lehet örülni: például hogy nem fuj a szél, ami hordaná a port, vagy hogy megszületett az első sikeres ítélet a Mai ellen. A legfrissebb összesítések szerint 262 házat kell lebontani Devecserben, Kolontáron és Somlóvásárhelyen. Tulajdonosaik közül egyre kevesebben akarnak elmenni. Maradnak és bíznak abban, hogy egyszer a falakról és fák törzséről is lekopik a vörös kosz, és akik itt voltak segíteni, nem a bajra emlékeznek majd, ha a települések nevét hallják, hanem hogy egy ember nem kevés, hanem sok, ha segíteni tud egy másiknak. És hogy mennyire szemlélet kérdése minden? Varga Ferenc és kollégái, Morgó és Ottó minden héten közösen adták fel a lottójukat. A szelvéhy a legfelső polcon volt a kocsmában, úgyhogy nem vitte el az ár, de a nagy keveredésben valahol a többi papír között hever. Ha valamelyikük elkeseredik, azonnal szóba hozzák a lottót, hogy tán milliókat nyertek vele. Igaz, kettesnél nagyobb szerencséjük még nem volt, de legalább ezen mindig nevetnek egy jót. Azt mondják, ekkora bajban, már ez is egy főnyeremény. A katasztrófavédők azt mondják, még sehol nem tapasztaltak akkora civil összefogást, mint a vörös iszap sújtotta területen. Ennek köszönhető, hogy a télre újra rend lesz a településeken, ami pedig még ennél is fontosabb, a pszichológusok szerint ez segíthet leginkább talpra állni a bajba jutottaknak. Fábos Erika Lassan egy hónapja, hogy megtörtént a baj a Mai ajkai timföld- gyárának vörösiszap-tárolójánál. Tíz ember veszítette életét, Kolontár, Devecser és Somló- vásárheiy azóta katasztró-fa- sújtotta terület. A város határában most is rendőrök állnak és katonák mossák az autókat, a településeken fehér védőruhába öltözött emberek lapátolnak és takarítanak. A vörös sár azonban mintha sosem akarna elfogyni. „Nem is értem, miért csináljuk - támaszkodik a lapátjára az egyik munkás. - Odébb merem, aztán folyik a helyébe ez a mocskos lé.” Társa csitítja: „a vasútnál már rend van”, a hideggel meg nincs mit kezdeni, „ez a Bakony, nem a Balaton” - mondja. A hangulatingadozás természetes, vannak, akik megállás nélkül dolgoznak három hete, s most valóban hideg van. De csaknem félezer önkéntes segít mindennap és a roham nem csökken, sőt egyre szervezettebben érkeznek a csapatok. Dolgoztak már itt vadásztársaságok, focicsapatok, egyetemisták, egy váci képviselőnő 25 fős alakulatot küldött, de volt, aki családilag érkezett: papa, mama, gyerekek. Önkéntes rádiósok helyi adót hoztak létre a legfrissebb információkkal, az alsójászsági települések munkagépekkel jöttek, Devecser közepén addig áll majd a katonai sátor, ameddig lesz, aki csak itt kaphat egy forró teát, meleg ételt vagy egy pár jó szót van, aki egy napra, van, aki hetekre. A falu közepén felállított katonai sátorban meleg teával és főtt étellel látják el az embereket. Itt is minden adományokból van: a BakonyGaszt napról napra küldi az ételt és önkéntesek is megfőznek 300-400 adagot, most éppen a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség szakácsai váltják egymást egy hétig a gulyáságyúnál. Van, aki ételhordóval jön, van, aki nem is annyira az ennivaló miatt, inkább azért, hogy szólni tudjon valakihez. Persze, mint mindennek, ennek is története van: Varga Ferencet sokan ismerik, megfordultak Lackó kuckó nevezetű devecseri kocsmájában. A kucAz első tízmillió konkoly József az első olyan károsult, aki elérte, hogy kárának több mint felét a Mai azonnal végrehajtható bírósági határozat alapján megtérítse. Ha a cég fellebbez, akkor is fizetnie keli Ha a vállalat nem hajtja végre a bírósági határozatot, akkor a károsult, Konkoly József megfontolhatja, hogy bírósági végrehajtást vagy a cég felszámolását kéri-e. A döntés csütörtökön látott napvilágot és körülbelül annyi idő alatt söpört végig a városon, mint a kolontári kitelepítés híre. kőt elvitte az iszap, teljes eddigi munkájuk odaveszett. „Két hétig takarítottunk és futkostunk a papírok után, aztán felhúztuk ezt a sátrat- mondja Varga. - Bennünket kéne segíteni, de mi segítünk másokon, mert ha otthon ülnénk, abba talán már bele is bolondultunk volna. Amink megmaradt, idehoztuk, berendeztük ezt az alkalmi konyhát és dolgozunk. Persze vannak kimerülések, de valahogy mindig megnyugszunk és folytatjuk.” S valóban van min kiakadni: most például csak szigorított igazolásokkal lehet bármihez hozzájutni a Vöröskereszt sátrában, mert sokan bizalmatlanok, hogy a segítség tényleg oda kerül-e, ahova szánták. Az ember gyarló, az egyik kocsmában például gumicsizmát árult valaki, volt, aki a pormaszkokkal próbált üzletelni - mindketten támogatásként jutottak a védőfelszereléshez. Szóval a szigort mindenki érti, de amikor a citrom a raktárban rohad, közben meg a palackos citromlevet borítják a teába, ami hónapok múlva is jó lenne, sokan elgondolkodnak, hogy miért nem lehetnek a dolgok jók és szabályosak egyszerre. A sátorba közben négy pszichológus érkezik kicsit fáradtan, de a pásztortarhonya meg a meleg tea csodákra képes. Ők is önkéntesek. Szegletes Sarolt, a Helperek Önkéntes Segítők Közhasznú Egyesületének képviselője azt mondja, október nyolcaEkkora bajban egy kettes is főnyeremény iszapkatasztrófa Naponta félezer ember segít a hivatásos kármentőkön kívül a településeknek Petőfi rádió: a tiltakozás ellenére is vége lesz a dalnak? médiahatóság Szalai Annamáriának mindig is bögyében volt a luxusnak tartott zenés közszolgálati adó Tüntetés, húszezres támogatói tábor és nyílt levél, de úgy tűnik, hiába: a Petőfi rádióval más tervei vannak Szalai Annamáriának. A médiahatóság elnökének mindig is a bögyében volt, s luxusnak tartotta az adó jelen formájában folyó működését, így hát úgy döntött: vége a dalnak. „Nem kussolunk, Szalai Annamária, és a Petőfi rádió sem fog el- kussolni! Mi így szeretjük!” - szólt a Van Más Alternatíva egyesület felhívása a csütörtök esti tiltakozó demonstrációra. A Face- bookon húszezerre duzzadt az ügyet támogatók tábora, a Bródy Sándor utcai megmozdulásra viszont jó, ha hatvanan jöttek el. Ők vastapssal és ovációval fogadták a szervező, Galba-Deák Ádám szavait. A demonstráció, illetve az ott aláírásokkal hitelesített, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének címzett levelezőlap annak a ténynek szól, hogy a testület a Kossuth rádiót áthelyezné a legtöbb helyen fogható Petőfi frekvenciájára. Szalai Annamária szerint a Kossuth adó tartalmával és tematikájával alapvetően mindenki egyetért, a Petőfi átformálása viszont komoly viharokat váltott ki. A médiahatóság elnöke azt mondja: amikor átalakították a csatornát, az érv az volt, hogy a közszolgálati rádióhallgatók között fiatalabbakat is jó lenne tudni. Ez némi fellendülést hozott, de végül visszaesett arra a szintre, ahol korábban volt, csak a hallgatók korosztálya változott - indokolta a mostani terveket Szalai, aki szerint egy országos frekvenciát luxus felhasználni ilyen célcsoportra. A Petőfi irányvonala tehát nem fér bele az új vezetés koncepciójába. Nyilván az sem segítette a helyzetét, hogy jelentős teret hódított az egyébként botrányos körülmények között frekvenciát nyert Class, illetve Neo FM hallgatóságából. A szétesés már nyár elején elindult, amikor távozott Such György rádióelnök, mert úgy vélte, hogy a nyereségek ellenére az új összetételű kuratórium nem támogatja. Vele távozott a teljes felső vezetés, beleértve a főszerkesztőket, technikusokat és a műsorvezetők egy részét. A rádió azA kereskedelmi adókat is beelőzte hallgatottságban a Petőfi rádió óta is főszerkesztő nélkül van, a működőképesség határán egyensúlyozó adó jövője bizonytalan. Csillag János, az adó szintén júliusban távozott főszerkesztője a kezdetektől, 2007 óta vezette a rádiót. Ő azt mondja, amikor kitalálták az új Petőfit, abból indultak ki, hogy az emberek két dolgot tudnak és akarnak hallgatni: zenét vagy szöveget. így pozícionálták a Kossuthot és a Petőfit, azzal a nem titkolt céllal, hogy utóbbihoz visszaszoktassák a negyven év alatti, mintegy 3,5 milliós célközönséget. Kisebb létszám, költséghatékonyabb működés és csak zene - ezt ígérték. „Fejest ugrottunk a sötétbe, ilyen még nem volt: öt különböző zenei stílust játszottunk, amelyek 30 százaléka magyar előadóktól szólt, hogy minél átfogóbb betekintést kapjanak a hallgatók abból, ami a zene világában történik” - mondja a korábbi főszerkesztő. És sikerült. A korábbi húszezres hallgatótábor bizonyos korcsoportokban a 12-szeresére duzzadt. „A mérce nemcsak a hallgatottság, de az is, hogy a korábban ismeretlen előadókat most az ország minden pontjára hívják. A zenei érték valahogy megtalálta az útját a zenei bulvár tengerében”- mondja Csillag János. Nyereséges közrádiót hagytak maguk után, a majdnem 50 milliós mínusszal átvett médium bankszámláját kétmilliárdosra duzzasztották, a dolgozók fizetése 59 százalékkal nőtt. A Petőfin szinte csak zene ment, de így is népszerű lett. Az új közönség (fiatal, városi fogyasztók) ráadásul a lehető legértékesebbek a hirdetők szemében. A médiahatóság baja az volt, hogy nem közszolgálati módon működik az adó, sokan a zeneválasztást is bírálták, de a Petőfiben nem a „lefizetős rendszer” működött, hanem a szubjektív szempontok. A rádió vitathatatlanul újat tudott mutatni úgy, hogy szórakoztató is maradjon, ráadásul sok addig ismeretlen együttest a szó szoros értelmében be is futtatott. ■ K. J. V. ■ A fiatalok között tizenkétszeresére nőtt a Petőfi hallgatottsága.
