Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)
2010-10-22 / 247. szám
19 5 6 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. OKTÓBER 22.,PÉNTEK október 23. A megyei újságban eleinte nem vettek tudomást az októberi eseményekről, a hónap utolsó napjától viszont új, független orgánum tájékoztatta a közvéleményt A FORRADALOM A SOMOGYI SAJTÓBAN Ahogyan a társadalomban, úgy a megyei sajtóban is forradalmi változások játszódtak le néhány nap alatt ‘56 októberében. Vas András A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1956. október 20-án három Somogy megyei pártpropagandistát kormánykitüntetésben részesített. Szocialista Munkáért Érdemrendet kapott Cserszegi Ferenc balatonberényi propagandista. Munka Érdemrendet kapott Horváth Ferenc kaposvári és dr. Lakatos Károly mosdósi propagandista. A fenti hír a Magyar Dolgozók Pártja Somogy Megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja, a Somogyi Néplap 1956. október 23-i címlapján jelent meg, emellett egy két nappal korábbi, a Somogyi összegzés című vitairat kapott helyet ugyanitt. A fővárosi eseményekről egy sort sem írt a lap, ellenben az olvasók megtudhatták, hogy öt év alatt 18 ezer amerikai katona halt meg repülő- vagy autószerencsétlenség során. Illetve, hogy rendkívül hideg telet jósolnak a lengyel halászok, s hogy farkasfalkák veszélyeztetik az Abruzzók környékét. A következő napok, hónapok hazai eseményei ismeretében utóbbi két hír metaforaként is felfogható... „Nagy adósságot kíván leróni szerkesztőségünk e cikkel olvasóink előtt, megyénk becsületes népe előtt. Tartozunk ezzel régóta, s előbb meg kellett volna tennünk, s előbb is ajkunkra kellett volna tolulni a beismerő szavaknak, önkritikánknak - kezdett őrületes mea culpázásba szerkesztőségi cikk keretében az SN másnap. - Világosan látjuk, hogy az elmúlt évek történetében a kegyetlenségnek, az ön- kény-szülte agyrémnek és vér- szomjnak, a bosszúállásnak olyan példái sorakoznak fel, melyek hosszú ideig maradnak fenn emlékezetünkben...” A budapesti történésekről azonban továbbra sem írtak egy szót sem, helyettük a lengyel választási törvényről, az ENSZ 11. születésnapjának előkészületeiről, és egy párizsi szamár szenvedéseiről szólnak a belső cikkek. Október 25-én végre kiderült a lapból is, némiképp megváltoztak a viszonyok az országban. Leközölték „Nagy Imre elvtársnak, a Minisztertanács elA Szabad Somogy „gerő és Hegedűs András lelkén szárad a szovjet csapatok Budapestre hívása” írta a forradalom szülte új lap, egyúttal öles betűkkel követelte: „Hagyják el az országét a szovjet csapatok!" Emellett részletesen beszámolt a megyeszékhelyen történtekről, hogyan akarta lemondatni a tüntető tömeg Tóth Istvánt, s hogyan helyezték biztonságba a nemzetőrök Hidas Mihályt, az ÁVH alezredesét „A város dolgozó magyarsága ellentmondást nem tűrve vette kézbe sorsának irányítását..” A KÖVETKEZŐ NÉGY nap dZ építkezés, a megbékélés híreit hozta, valamint a forradalom külföldi sajtóvisszhang járói számoltak be. Riadalmat csak a dombóvári szovjet páncélos egység taszári bevonulása okozott, ám a parancsnok kijelentette, csak hazautazásukat akarják biztosítani Külön cikkben emlékeztek mega budapesti harcok kaposvári áldozatáról, Viski Györgyről, akit november 4-én 3 ezer gyászoló előtt helyeztek örök nyugalomra a nyugati temetőben. Ez volt az utolsó híre a szabad somogyi sajtónak.. nőkének szózatát Budapest népéhez”, valamint „Kádár János elvtársnak, a KV titkárának rádióbeszédét”. Emellett röviden összefoglalták - Teremtsünk rendet a politikai és gazdasági életben címmel - az elmúlt napok budapesti történéseit a mű- egyetemisták felvonulásától a Sztálin-szobor ledöntéséig. Ennyi. Csak az SN címlapja, illetve második oldalának hirdetései kerültek nyomdába, az újság többi része nem készült el. Péntekre aztán összeszedte magát a szerkesztőség, legalábbis sikerült megtölteni mind a négy oldalt. Igaz jórészt különböző rádióbeszédek kivonatait, valamint a pártalapszervezetek és kollektívák Kádárnak és Nagy Imrének küldött gratuláló táviratait közölték. A kaposvári és somogyi események közül csak az jutott el az olvasókhoz, hogy a megyeszékhely főterén ötve- nen hallgatták „kipirult arccal, mosolyogva, szerényen” Kádár rádióbeszédét. Az információéhes közvéleménynek két napot kellett várnia a következő lapra, mely az új nemzeti kormány névsorával indult, aztán a Szakszervezetek Megyei Tanácsának és a csurgói középiskolások követelései következtek - a két kéréscsomag alapján úgy tűnt, a diákok sokkal jobban átlátták a helyzetet... A kaposvári események ezúttal is elfértek egy szűk hasábban, csak annyi derült ki, hogy néhányan fegyvert akartak szerezni a katonáktól, valamint ki akarták szabadítani a köztör- vényesket a börtönből. „A város társadalmi szervei felkérik Kaposvár lakosságát, ne üljenek fel különböző híreszteléseknek, provokációknak, viselkedjenek nyugodtan, a kormány és a párt a dolgozók minden jogos követelését teljesíti” - állt a szerkesztőség megjegyzésében. Egy fokkal józanabb hangot ütött meg hétfőn Tóth István, a Megyei Párt VB első titkára, aki Nagy Imrére hivatkozva kijelentette, hogy az elmúlt napok eseményeit nem lehet fasiszta, ellenforradalmi puccskísérletnek minősíteni. Az újságírók láthatóan továbbra sem merészkedtek az utcákra, a két oldalt még mindig különböző közlemények töltötték meg. Ez volt az utolsó Somogyi Néplap a forradalom ideje alatt, a keddi lapszünet után szerdán, október 31-én már a szintén ötven fillérbe kerülő Szabad Somogyot vehették kézbe az olvasók, a szovjet agresz- szió után aztán már ismét visz- szatért a Somogyi Néplap, méghozzá - bár a pártot hivatalosan 31-én feloszlatták - MDP-s fejléccel. A címlap öles betűkkel hirdette az „Új munkás-paraszt kormány megalakulását Kádár János elvtárs vezetésével”, valamint a megyei párt VB közleményét: „Kommunisták! Elvtársak! Ellenforradalmi erők meg akarták semmisíteni népi demokratikus vívmányainkat, vissza akarták állítani a fasizmust...” „Meggyilkolták a munkásosztály legkiválóbb harcosait, köztük Mező Imrét!” A lapot kiadóként Tóth István jegyezte - egy hete még másképp fogalmazott... A habot a tortán a szovjet katonai parancsnokság közleménye jelentette: „Rend, nyugalom legyen Kaposváron! Az üzemek dolgozzanak! A kereskedők nyissanak ki! Az utcán kerüljék a csoportosulást! A szovjet csapatok csupán a törvényes rend helyreállítását kívánják. Kaposváron eddig még nem volt vérontás...” Amiről persze mindenki tudta, hazugság... A megyei sajtó eleinte szűkszavúan számolt be a helyi eseményekről, igazi áttörést a Szabad Somogy megjelenése hozott A lakása rendezgetése során került elő az első forradalmi újság brokés edina hozta be szer- kesztőségünkbe a Szabad Somogy első, 1956. október 31- én megjelent példányát. édesapám, Brokés Pál 1911- ben született, ezért sok mindent megélt a magyar történelemből - idézte föl. - Jogot végzett, szolgabíró lett, feketelistára tették, asztmásán gyantát kellett csapolnia... De csendben, szemlélődően élte meg a magyarságát. brokés Pál négy évvel a forradalom előtt nősült, nagy reményekkel, tervekkel szívében-lel- kével érte 1956 októbere. Már csak azért is, mert azokban a szép napokban felesége már héthónapos volt Edinával, aki decemberben jött e világra. edina most egy kaposvári óvodában dolgozik A lakást rendezgetve talált - más kincsek mellett - az újságra, amit édesapja nagy becsben tartott. úgy emlékszik, hogy szülője soha nem lázított. Igaz, amikor iskolai felelésre, dolgozatra készülve kikérdezte tőle a történelmet, időnként csendben megjegyzést tett: ez nem így történt, az sem így történt.. brokés Edinának egyébként minden nap van dolga 1956tal. Már csak azért is, mert a férje olyan mobiltelefont vásárolt számára, amelynek első számai egyformák, az utolsó négy pedig 1956. Hogy el ne felejtse... czene attila f t 4
