Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-22 / 247. szám

19 5 6 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. OKTÓBER 22.,PÉNTEK október 23. A megyei újságban eleinte nem vettek tudomást az októberi eseményekről, a hónap utolsó napjától viszont új, független orgánum tájékoztatta a közvéleményt A FORRADALOM A SOMOGYI SAJTÓBAN Ahogyan a társadalom­ban, úgy a megyei sajtó­ban is forradalmi változá­sok játszódtak le néhány nap alatt ‘56 októberében. Vas András A Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa 1956. október 20-án három Somogy megyei pártpro­pagandistát kormánykitüntetés­ben részesített. Szocialista Mun­káért Érdemrendet kapott Cser­szegi Ferenc balatonberényi pro­pagandista. Munka Érdemren­det kapott Horváth Ferenc ka­posvári és dr. Lakatos Károly mosdósi propagandista. A fenti hír a Magyar Dolgo­zók Pártja Somogy Megyei Bi­zottsága és a megyei tanács lap­ja, a Somogyi Néplap 1956. ok­tóber 23-i címlapján jelent meg, emellett egy két nappal koráb­bi, a Somogyi összegzés című vitairat kapott helyet ugyanitt. A fővárosi eseményekről egy sort sem írt a lap, ellenben az olvasók megtudhatták, hogy öt év alatt 18 ezer amerikai katona halt meg repülő- vagy autósze­rencsétlenség során. Illetve, hogy rendkívül hideg telet jó­solnak a lengyel halászok, s hogy farkasfalkák veszélyezte­tik az Abruzzók környékét. A következő napok, hónapok hazai eseményei ismeretében utóbbi két hír metaforaként is felfogható... „Nagy adósságot kíván leróni szerkesztőségünk e cikkel olva­sóink előtt, megyénk becsületes népe előtt. Tartozunk ezzel rég­óta, s előbb meg kellett volna ten­nünk, s előbb is ajkunkra kellett volna tolulni a beismerő szavak­nak, önkritikánknak - kezdett őrületes mea culpázásba szer­kesztőségi cikk keretében az SN másnap. - Világosan látjuk, hogy az elmúlt évek történeté­ben a kegyetlenségnek, az ön- kény-szülte agyrémnek és vér- szomjnak, a bosszúállásnak olyan példái sorakoznak fel, me­lyek hosszú ideig maradnak fenn emlékezetünkben...” A bu­dapesti történésekről azonban továbbra sem írtak egy szót sem, helyettük a lengyel választási törvényről, az ENSZ 11. születés­napjának előkészületeiről, és egy párizsi szamár szenvedéseiről szólnak a belső cikkek. Október 25-én végre kiderült a lapból is, némiképp megvál­toztak a viszonyok az ország­ban. Leközölték „Nagy Imre elv­társnak, a Minisztertanács el­A Szabad Somogy „gerő és Hegedűs András lelkén szárad a szovjet csa­patok Budapestre hívása” ír­ta a forradalom szülte új lap, egyúttal öles betűkkel követelte: „Hagyják el az or­szágét a szovjet csapatok!" Emellett részletesen beszá­molt a megyeszékhelyen tör­téntekről, hogyan akarta le­mondatni a tüntető tömeg Tóth Istvánt, s hogyan helyez­ték biztonságba a nemzet­őrök Hidas Mihályt, az ÁVH alezredesét „A város dolgozó magyarsága ellentmondást nem tűrve vette kézbe sorsá­nak irányítását..” A KÖVETKEZŐ NÉGY nap dZ építkezés, a megbékélés híre­it hozta, valamint a forrada­lom külföldi sajtóvisszhang járói számoltak be. Riadal­mat csak a dombóvári szov­jet páncélos egység taszári bevonulása okozott, ám a parancsnok ki­jelentette, csak hazautazásukat akarják biztosí­tani Külön cikk­ben emlékeztek mega budapesti harcok kaposvári áldozatáról, Viski Györgyről, akit no­vember 4-én 3 ezer gyászoló előtt he­lyeztek örök nyuga­lomra a nyugati te­metőben. Ez volt az utolsó híre a szabad somogyi sajtónak.. nőkének szózatát Budapest né­péhez”, valamint „Kádár János elvtársnak, a KV titkárának rá­dióbeszédét”. Emellett röviden összefoglalták - Teremtsünk rendet a politikai és gazdasági életben címmel - az elmúlt na­pok budapesti történéseit a mű- egyetemisták felvonulásától a Sztálin-szobor ledöntéséig. Ennyi. Csak az SN címlapja, illetve második oldalának hirde­tései kerültek nyomdába, az új­ság többi része nem készült el. Péntekre aztán összeszedte ma­gát a szerkesztőség, legalábbis sikerült megtölteni mind a négy oldalt. Igaz jórészt különböző rádióbeszédek kivonatait, vala­mint a pártalapszervezetek és kollektívák Kádárnak és Nagy Imrének küldött gratuláló táv­iratait közölték. A kaposvári és somogyi események közül csak az jutott el az olvasókhoz, hogy a megyeszékhely főterén ötve- nen hallgatták „kipirult arccal, mosolyogva, szerényen” Kádár rádióbeszédét. Az információéhes közvéle­ménynek két napot kellett vár­nia a következő lapra, mely az új nemzeti kormány névsorával indult, aztán a Szakszervezetek Megyei Tanácsának és a csur­gói középiskolások követelései következtek - a két kéréscso­mag alapján úgy tűnt, a diákok sokkal jobban átlátták a helyze­tet... A kaposvári események ez­úttal is elfértek egy szűk hasáb­ban, csak annyi derült ki, hogy néhányan fegyvert akartak sze­rezni a katonáktól, valamint ki akarták szabadítani a köztör- vényesket a börtönből. „A város társadalmi szervei felkérik Kaposvár lakosságát, ne ül­jenek fel különböző híresz­teléseknek, provokációk­nak, viselkedjenek nyu­godtan, a kormány és a párt a dolgozók minden jogos követe­lését teljesíti” - állt a szerkesz­tőség megjegyzésében. Egy fokkal józanabb hangot ütött meg hétfőn Tóth István, a Megyei Párt VB első titkára, aki Nagy Imrére hivatkozva kije­lentette, hogy az elmúlt napok eseményeit nem lehet fasiszta, ellenforradalmi puccskísérlet­nek minősíteni. Az újságírók láthatóan továbbra sem merész­kedtek az utcákra, a két oldalt még mindig különböző közle­mények töltötték meg. Ez volt az utolsó Somogyi Néplap a forradalom ideje alatt, a keddi lapszünet után szerdán, október 31-én már a szintén ötven fillérbe kerülő Szabad Somogyot vehették kéz­be az olvasók, a szovjet agresz- szió után aztán már ismét visz- szatért a Somogyi Néplap, még­hozzá - bár a pártot hivatalo­san 31-én feloszlatták - MDP-s fejléccel. A címlap öles betűk­kel hirdette az „Új munkás-pa­raszt kormány megalakulását Kádár János elvtárs vezetésé­vel”, valamint a megyei párt VB közleményét: „Kommunis­ták! Elvtársak! Ellenforradalmi erők meg akarták semmisíteni népi demokratikus vívmányainkat, vissza akarták állítani a fasiz­must...” „Meggyilkolták a munkásosztály legki­válóbb harcosait, köz­tük Mező Imrét!” A lapot kiadóként Tóth István jegyezte - egy hete még másképp fogal­mazott... A habot a tortán a szovjet ka­tonai parancsnokság közlemé­nye jelentette: „Rend, nyugalom legyen Kaposváron! Az üzemek dolgozzanak! A kereskedők nyissanak ki! Az utcán kerüljék a csoportosulást! A szovjet csa­patok csupán a törvényes rend helyreállítását kívánják. Kapos­váron eddig még nem volt vér­ontás...” Amiről persze mindenki tud­ta, hazugság... A megyei sajtó eleinte szűkszavúan számolt be a helyi eseményekről, igazi áttörést a Szabad Somogy megjelenése hozott A lakása rendezgetése során került elő az első forradalmi újság brokés edina hozta be szer- kesztőségünkbe a Szabad So­mogy első, 1956. október 31- én megjelent példányát. édesapám, Brokés Pál 1911- ben született, ezért sok min­dent megélt a magyar történe­lemből - idézte föl. - Jogot vég­zett, szolgabíró lett, feketelis­tára tették, asztmásán gyan­tát kellett csapolnia... De csendben, szemlélődően élte meg a magyarságát. brokés Pál négy évvel a forra­dalom előtt nősült, nagy remé­nyekkel, tervekkel szívében-lel- kével érte 1956 októbere. Már csak azért is, mert azokban a szép napokban felesége már héthónapos volt Edinával, aki decemberben jött e világra. edina most egy kaposvári óvodában dolgozik A lakást rendezgetve talált - más kin­csek mellett - az újságra, amit édesapja nagy becsben tartott. úgy emlékszik, hogy szülője soha nem lázított. Igaz, ami­kor iskolai felelésre, dolgozat­ra készülve kikérdezte tőle a történelmet, időnként csend­ben megjegyzést tett: ez nem így történt, az sem így történt.. brokés Edinának egyébként minden nap van dolga 1956­tal. Már csak azért is, mert a férje olyan mobiltelefont vásá­rolt számára, amelynek első számai egyformák, az utolsó négy pedig 1956. Hogy el ne felejtse... czene attila f t 4

Next

/
Thumbnails
Contents