Somogyi Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-16 / 242. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. OKTÓBER 16., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Harmadik hegedűsnek senki sem készül a zenés tanár Ha szereti a muzsikát, nem létezik botfülű vagy tehetségtelen gyerek Kokas Ferenc szerint minden gyereknek kellene zenét tanulnia Kokas Ferenc JÁTSZOTT KÁDÁRNAK, KulíkoV marsallnak, a Varsói Szerző dés Fegyveres Erői Főpa­rancsnokának, s vélhetően a nagy bivalyoknak, Brezsnyevnek, Honeckemek, Zsivkovnak, Ceausescunak is. A pécsi zeneművészeti fő­iskola után ugyanis a köz­ponti honvéd fúvószenekar­hoz vonultatták be, s így ott oboázott minden állami és pártünnepen, fogadáson, bú­csúztatón. Pedig kevés nála civilebb akadt angyalbőrbe öltözve, még tisztelegni sem tanult meg tisztességesen a 15 hónap alatt. Persze nem véletlen, hiszen a sárbogárdi házból nem a fegyverek, ha­nem a zene szeretetét hozta magával. a nagypapája hárfásként az Opera zenekaráig is eljutott, édesanyja zongoratanárnő­ként dolgozott, így szinte ter­mészetes, hogy ő is zenélni kezdett A fuvola nem tet­szett, a híres családi barát ja­vaslatára jött az oboa, s vele előbb a néphadsereg, majd a kaposvári színház zenekara. Tíz évet húzott le - fújt vő gig... - a teátrumban, ahol el­érte a zenekari tagok művé­szeti állományba vételét, ám a nyolcvanas évek közepén mégis váltott, s az SMK-ban kezdett dolgozni. S bár utóbb kiderült, röpke kitérőt tett csak, hiszen a rendszerváltás már a zeneiskolában találta, s negyven évesen, 1994-ben óz intézmény igazgatójává választották, életre szóló ta­pasztalatokat gyűjtött a főnö­ke, Szabados Péter mellett. Közben párhuzamosan a Ka­posvári Szimfonikus Zenekar művészeti vezetőjeként is-dol- gozott, ám amikor az ezred­fordulón elhagyta a zenekart, az oboázással is felhagyott azóta A zeneiskola vezetője­ként a zeneszeretőire nevelés a legfontosabb számára, s hogy érti munkáját, szűk csa­ládi köre is bizonyítja. Mind­három gyermeke zenél, idő sebbik lánya, Katalin, elis­mert hegedűművész, tanár, s nem mellékesen a nyári ka­marazenei fesztivál ötletgaz­dája és szervezője. Eleve elrendelésnek tűnt a pályaválasztása: zenészcsa­ládból indult, ráadásul az újévi koncertekről ismert Bécsi Filharmonikusok karnagya ajánlott neki hangszert. Melyet viszont már évtizede csak ritkán vesz a kezébe. Vas András- Le sem tagadhatná, hogy otthon a felesége dominál.- Mint minden jó házasság­ban - felelte Kokas Ferenc. - Ő a családösszetartó, a kapcsolat- tartó a gyerekekkel, figyelt a ta­nulmányi előmenetelükre.- És döntött a hangszerválasz­tásukról... Meg sem próbált beleszólni?- Ez jött magától. Természe­tes volt, hogy a lányok vonósok lesznek. Kati ugyan hegedül, bár ő is csellózni szeretett vol­na, ám akkor Ági, a feleségem még nem érzett elég erőt magá­ban, hogy tanítsa. Dóránál már igen.- Gergő viszont trombitált.- Tizennyolc éves koráig. Ma is szívesen játszik, és zongorá­zik is. Volt hozzá érzéke, de nem akart zenetanár és az or- _ szág ötszázadik trombitása f lenni.- Nem bánta?- Egyiküknél sem erőltettük, hogy zenészek legyenek.- A kezdetekkor azért...- Nemcsak az ő esetükben valljuk: minden gyerek tanul­jon zenét. És sportoljon. Ha va­laki mindkettőt csinálja, bizo­nyosan kitűnik a társai közül.- Azért, gondolom, Kati sike­rei pluszbüszkeséget jelente­nek. Hiszen azon a pályán ját­szik, amire a szülei az életü­ket tették fel.- Nagyon jó érzés látni a színpadon, mint szólistát vagy kamaramuzsikust. De ez Dórá­nál is megvan, aki a bécsi zene- akadémia előkészítős hallgató­ja már harmadik éve! Igaz, öt­éves kora óta kapja a tanácso­kat - egy felnőttnek is sok len­ne időnként... És éppen szom­baton, életemben először mara­déktalanul elégedett voltam ve­le egy hangversenye után.- Nem biztos, hogy jó, az ilyen maximalizmus.- Tudom, apaként feltétel nél­kül szeretnem kellene őket. Ám egy koncerten ez éppen fordít­va csapódik le. Mint egy kutató a mikroszkóp alatti baktériu­mokat, úgy figyelek minden ap­ró hibára. De most, amikor Ró­zsa Miklós kettős hangverse­nyét játszotta Kelemen Barna­bással...- Azt mondják, a vonósoknak a legnehezebb. Legalábbis lai­kusként megjelenik az ember előtt egy cintányéros, akinek két óra alatt annyi a dolga, hogy kétszer-háromszor össze­csapja a kezét..- És egy rossz ütemű belépő­vel szét tud verni egy teljes ze­nekart. Egy bizonyos szint felett minden hangszer nehéz. A ze­neakadémiai végzettség még nem jelenti feltétlenül, hogy va­lóban művész lesz valaki. El kell jutni a nagy nemzetközi verse­nyekig, helyezést kell elérni, s akkor kap majd annyi hangver­seny-meghívást, hogy előrejus­son a pályán. Persze egy zene­kari pálya is lehet csodálatos.- Viszont nehéz elképzelni, hogy valaki harmadik hege­dűsnek készül.- Hanem szólistának. Min­denki. De ahhoz mindennek össze kell jönnie: végzettség, versenyeredmények, jó hang­szer, menedzser, s persze sze­rencse.- Vélhetően utóbbi kettő a legfontosabb...- És a hangszer. A legna­gyobbak sok tízmillióson, sőt, esetleg százmillióson játsza­nak.- Akkor igaz lehet Edvin Marton Stradivarija?!- Nem tudom, min játszik.- Ha igaz, amit állít, nem vé­tek olyan show-kra használ­ni?- A zene rendkívül sokrétű, ha valaki el tudja adni a saját­ját, fantasztikus eredmény.- Még akkor is, ha művészi­leg nehezen értékelhető? Lag- zi Lajcsiről azt mondják, óriá­si tehetség volt...- A lényeg, hogy szórakoz­tasson, pihentessen, ki lehes­sen kapcsolódni alatta. Ő ezt megadja. Talált magának egy stílust hozzá, mellyel boldoggá teszi az embereket.- Ehhez viszont felesleges a Zeneakadémia, elég a szimp­la zeneiskola.- Azért a művészi különbség óriási, ha meghallgatja Lajcsit, illetve egy átlagos lakodalmi zenészt... S ezt nem azért mon­dom, mert már az apját is is­mertem. Tanított a főiskolán, tetszett is neki a játékom, nagy jövőt jósolt.- Ha már szóba hozta: miért éppen oboa? Sokak számára periféria-hangszernek tűnik. Ha fafúvós, akkor inkább fu­vola vagy klarinét.- Előbbin kezdtem én is, csak nem tetszett. Aztán Willy Boskovsky, az újévi koncertek­ről ismert Bécsi Filharmoniku­sok karnagya, a családunk ba­rátja javasolta a szüleimnek a trombitát és az oboát. Előbbit nem tudtam megfújni, utóbbit viszont a fuvolatanárom taní­totta, akit nagyon szerettem.- Eszébe sem jutott, nem lesz könnyű elhelyezkedni vele?- Sodort az élet, általában a jó irányba. Végzősként Ágival adódott a lehetőség, hogy a Csiky Gergely Színházba szer­ződjünk. Csodálatos tíz év volt, talán a színház fénykora, évente négy-öt élőzenés bemu­tatóval.- Ma zenekar sincs...- A nyolcvanas évek köze­pén bizonytalanodott el elő­ször a helyzet, akkor váltottam én is.- Mondhatni, letért az útról.- A megyei művelődési köz­pontban hivatalosan ének-ze­nei főelőadóként dolgoztam. A megye tizenöt művészeti együttesének évi százhúsz szemlét, estet szerveztem. Akár a legkisebb településre, ahol előfordult, hogy az volt az egyetlen kulturális program abban az esztendőben.- Mégis hamar váltott megint.- A következő évben húsz együttes léphetett volna fel, s háromszáz előadásigényt re­gisztráltunk. A központ vi­szont nem adott rá pénzt.- így jött a zeneiskola. Igaz­gatóként a létszámért is felel: mi van, ha egy gyerekről or­dít, hogy botfülű?- Olyan nincs, mint ahogyan tehetségtelen sem. A szándé­kot látjuk, hogy zenét akar ta­nulni. És büszke vagyok rá, hogy átlagosan hatszáz gyerek jár hozzánk.- A nyári kamarazenei feszti­vál után sem ugrott meg az érdeklődés? Azt hinné az em­ber, ha valaki három méter­ről látja Kocsis Zoltánt játsza­ni, rohan a gyerekével a ze­neiskolába.- Remélem, lesz következ­ménye. Felejthetetlen volt a fesztivál, főként, hogy kény- szerűségből ugyan, de mi is be­fogadtunk hangversenyeket, így a lebonyolításban is részt vehettünk.- Ha már apaként amúgy is érdekelt volt...- Amikor Kati másfél éve előállt az ötlettel, akadtak ké­telkedők: Kaposvárra, s főképp nyárra egy ilyet?- Láttuk az eredményt.- Fantasztikus volt!- Az első gondolata, amikor véget ért?- Milyen lesz a második? Mert magasra, nagyon magas­ra került a léc... Psota, Major és a többiek keleti-fotók Gobbi kutyával, Törőcsik strandruhában A dinnye és az áfonya győzött pályázat Gyümölcsös falak mosolyognak a toponári oviban Bejáratos volt az öltözőkbe, fény­képezte őket a színpadon, a strandon. A Príma Primissima- díjas Keleti Éva színészfotóiból nyílt kiállítás pénteken a siófoki Kálmán Imre Kulturális Köz­pontban. Ruttkai és Latinovits 1971-ből, kivételként Kodály 1955-ből. Az ötvenes évek óta követi kamera- . jával a kiemelkedő színészeket Keleti Éva. Darvas Ivánról és Törőcsik Mariról gyűjtemény- nyi kép készült, utóbbi az egyi­ken strandruhában a fecskenad- _ rágós Kállai Ferenccel és Tordy f Gézával. Gobbi Hilda és Páger p Antal kutyával, Várkonyi Zoltán J kártyával. Major, Hofi, Psota és § a többiek. ■ F. I. Az ifjúság mosolya. Keleti Éva fotói régi kedvenceket idéznek meg A Platinum Kid Jótékonysági Program, amelyet a bócsai fes­tékgyár hirdetett meg, kilenc­ezer kisgyermeket érint ország­szerte, ennek keretében fal- és kerítésfestékekre lehetett pá­lyázni az idén a hazai óvodák­nak.’A százharmincöt éves ka­posvári Festetics Karolina Köz­ponti Óvoda is sikerrel pályá­zott.- A csoportszobáink sárga­dinnye, azúr kék színűek, a fo­lyosó pedig áfonya színben pompázik. A művészeti neve­lés mellett nagyon fontos az egészséges, esztétikus környe­zet. Ehhez minden pályázaton indulnunk kell, mert a somo­gyi óvodák sem dúskálhatnak a felújítási pénzekben. - mondta Bekesné Porczió Margit intézményvezető. A Platinum Kid szobafesték ráadásul olyan ezüstöt tartal­maz, amely az egészségre nem káros, de megakadályozza, hogy a falakon elszaporodjanak a baktériumok és gombák, oldó­szer- és szagmentes. Könnyen lemosható, így tökéletesen al­kalmas az óvodák szépítésére és az egészség megóvására. A toponári óvodában százötven kisgyereket vesz körül tiszta, biztonságos környezet a prog­ram révén. A toponári óvodában kipróbálhat­ták a vidám színeket a gyerekek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents