Somogyi Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)
2010-09-20 / 219. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. SZEPTEMBER 20., HÉTFŐ M iwiiwiii mm M i ii i MEGYEI KÖRKÉP iMWMMMliMHiMiMHHMHnMHHHMHMVMHMMlMMMIH 5 Német egység volt Balatonországban vallott a sTAsi-TiszT „Pénzt kaptam, hogy a kempingből szállodába költözhessünk a családdal” Harminc év német történelme, magyar helyszínen; Balatonország, külön köztársaság volt ez a magyar tengernél, nyugati és keleti németek, valamint a vendéglátó „gulyáskommunizmus” között. Fónai Imre Can Togay János, a berlini magyar kulturális intézet igazgatója mondta ezt szombaton Bala- tonfüreden a Német egység a Balatonnál című, egy éve Berlinben debütált kiállítás hazai premierjén. Forgács Péter és Há- mos Gusztáv médiaművészek különleges kinematográfiái installációin keresztül tárul fel közös múltunk egy darabja. Egykori német turisták tizenöt órányi privát filmfelvételt és több mint ezer fényképet bocsátottak a kiállítás ötletgazdáinak rendelkezésére. Ezeket egészítik ki a hajdani rettegett keletnémet titkosszolgálat, a Stasi archívumából származó dokumentumok arról: miképpen figyelték meg a Balatonnál találkozó keleti és nyugati németeket a berlini fal felhúzása után. Doktor G. tiszti rangban dolgozott az NDK állambiztonsági szolgálatánál. Arcát eltakarva nyilatkozott a kiállításnak, ebből idézünk: „Ha a gyanú szejárási előrejelzésekre. Pénzt is kaptam a további nyaralásra.” Wagner és Gottwald elvtársak voltak a legaktívabb ügynökök, ez is kiderül egy Stasi- összefoglaló jelentésből. Megemlítik, hogy a nyári szezon 1981-ben a rossz idő miatt nehezen indult, mert kevés volt a vendég a kempingben és ez nehezítette a feladat-teljesítést Július-augusztusban meg éppen az volt a baj, hogy a nagy zsúfoltság átláthatatlanná tette a kempinget. Elégedetten állapította meg a jelentés, hogy jó ötlet volt az ügynökök ellátása kempingfelszerelésekkel, hiszen így nem mozogtak idegenül a nyaralók között. Lutz Hildisch tipikus 20. századi német élettörténetet mesélt el a füredi tárlatnyitón. Az NDK-ban élt gyermekkorától, apja Nyugat-Berlinbe ment, majd 1961-ben a fal elválasztotta őket. A Balatonnál 1969-ben találkoztak, de hiába reménykedett benne a fiú, apja nem vitte magával. Lutz fia valósította meg végül apja álmát: 1989- ben, nem sokkal a határnyitás előtt a zöld határon át szökött nyugatra, nagyapjához. Ahogyan Can Togay János mondta: a történelem valójában a mi életünk; emberi életek, sorsok története. Messze nem egyszerű lábjegyzet tehát, ami a füredi kiállításból kiolvasható. rint többről volt szó, mint egyszerű balatoni nyaralásról, ráálltunk a célszemélyre. Rögzítettük mozgását, tevékenységét, a lényeg az volt, hogy minél több információt küldjünk róla. A központban meg eldöntötték, mi volt ebből az érdekes. Csakhogy éppen az a perverz a titkosszolgálatban, hogy nem osztályoz; érdektelen dolgokat is megőriztek, így azt is, ha egy köztiszteletben álló főosztályvezetőről csak annyi derült ki a Balatonnál, hogy kedveli a nőket, meg az italt... Egyszer egy célszemélyt szem elől tévesztettek az ügynökök. Mindenkinek leadták a rendszámát, s egy piacon éppen én láttam meg az autóját. Követtem a szállodáig, majd utasításra nekem is oda kellett költöznöm a kempingből, a családommal együtt. Kérdeztem, mit mondjak a feleségemnek, miért költözünk? Azt a választ kaptam: hivatkozzak a kedvezőtlen idő'V SÍ Idilli kép a balatoni kempingben. A kelet-német turista meg nem is sejtette, hogy a másik sátor ponyvája mögül ügynökök lesték minden mozdulatát HIRDETÉS
