Somogyi Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-19 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 38. szám

2010. SZEPTEMBER 19., VASÁRNAP MEGYEI KÖRKÉP __ 5 Dávid életet cserélt Magyarországért tanárcsere-program Amerikából repült Barcsra angolt oktatni egész családjával közösen Új angol tanár érkezett Barcsra, a Somogyi TISZK Közép- és Szakis­kola Dráva Völgye Közép­iskolájába. Dávid Grosskopf egészen Seattle-ből repült hoz­zánk. Jeki Gabriella Belépve a barcsi Dráva Völgye Közép- és Szakiskola impozáns épületébe, egy mosolygós, szem­üveges férfi fogad, nyakában ott lóg a fényképezőgépe. Angolul köszöntőm, ő visszaköszön fé­lénken, majd mikor azt kérdem, hogy van, egy halk „jól” a vála­sza. Egy segítő tanár is elkísért, Horváth Kata most is - mint min­dig - vidáman és mosolyogva in­vitál minket az irodájába, egy kö­zös beszélgetésre. Hihetetlen, de igaz: Dávid Grosskopf 8800 kilométert utazva, egészen az amerikai Seattle-ből érkezett a dél-somo­gyi kisvárosba, hogy - ahogy mondja viccesen - házat, autót, barátokat, és nagymamát is cserélve, családjával együtt, egy teljes tanévre Barcson tele­pedjen le. A tanárcsere prog­ramban ugyanis állást, házat és teljes életet váltott a barcsi pe­dagógussal - ő most természe­tesen Seattle-ben tanít.- Nagy változás a nagyváros­ból vidékre, egy kis településre csöppenni - kezdi merengve Dávid Grosskopf. - Mindenki nagyon kedves, közvetlen, és gyakran az utcákon lovas kocsi­kat is látunk, ami Amerikában abszolút nem jellemző. Az is nagy újdonság, hogy itt a város­nak nagy múltja van, fontos a történelme, az ehhez kapcsoló­dó nagy érzelmek is, például 1956-os szabadságharc. Szeptemberi érkezésükkor már tortával, süteményekkel, magyar paprikával, zöldségek­kel és gyümölcsökkel halmoz­ták el őt, feleségét és három kis­lányát. Egy hetet a Balatonon, egyet a fővárosban, majd Pé­csen töltöttek el, ahol lenyűgöz­te őket a kidolgozott építésze­tünk, a történelmi emlékhelye­ink, és - ahogy meséli - nagy­szerű, amikor az utcák kanya­rognak, és végül újabb és újabb szépségeket tárulnak elénk. Dávid odakint főként irodal­mat, írást és olvasást tanított, most az angollal, mint idegen nyelvvel birkózik. Szó szerint birkózik, mert ez neki is új még, és most jött rá, hogy az angolta­nítás milyen bonyolult feladat.- Nagyon más a magyar okta­táskultúra, hiszen nekem ott­hon minden nap ugyanaz az öt órám volt a saját tantermem­ben, és a diákok oda jöttek - ráz­za a fejét csodálkozva a pedagó­gus. - Amikor Magyarországon végigmegyek a folyosón, a diá­kok abbahagyják a beszélgetést és mindig köszönnek, emellett a tantermekbe belépve felállnak, és így köszöntenek. Persze a tinik azok tinik mindkét országban, de a legna­gyobb kihívásnak mégis a je­lenlegi 9. osztály bizonyul, akik - mivel nagyon kezdő s'zintű angolosok - nem igazán szeret­nek megszólalni, és keveset ér­Bonyolult nyelv az angol - főleg, ha eredeti amerikai tanítja idegen nyelv­ként a barcsi diákoknak. Dávid azonban bízik a közös sikerben tenek abból is, amit tanáruk kí­sérel meg elmondani nekik. Dávid egyelőre még tanulja a neveket, ismerkedni próbál, de már bekapcsolódott az iskolai kosárlabdaéletbe - pedagógus társai szerint igen ügyesen. Közben azért felmerül az új­ságíróban, hogy vajon egy fele­ség, valamint az elsős, harma­ege (BA), Harvard Univer- sity (MA). családja -.felesége Stepha- nie, három lánya Sophie, Amelia, Maisie. BLOG: march2barcs. blogspot.com dik és negyedik osztályos kis­lányok hogyan tudták feladni korábbi életüket, hogy teljesen idegen országba költözzenek.- Mindannyian szerettünk volna egy teljesen más világot felfedezni - válaszolja Dávid. - Itt nagyon más a nyelv, a család kalandként fogja fel, nyitottan álltunk a lehetőséghez. Felesége, Stephanie koráb­ban is az Internetről dolgozott, ezt egy más országban is foly­tatni tudja. A gyerekek - Sophie, Amelia és Maisie - a szuloki iskolába járnak és imádják. A tanárok külön tanít­ják őket magyarul, a tantervhez igazodva németül is, de a kis in­tézményben, családias légkör­ben, a gyerekek együtt tudnak lenni. Az apa itt büszkén mond­ja: legnagyobb csemetéje a mi­nap már magyarul oldott meg egy matekpéldát. Dávid Grosskopf egy évig ma­rad nálunk, és a tanárcsere programban egy diplomata pro­jekt részesévé is vált: más nem­zeteknek igyekszik megmutatni az igazi Amerikát. Szeretne jó tanár lenni nálunk, sokat utaz­ni, felfedezni egész Európát, ka­landozni a családdal, többet megtanulni saját magáról, és magyarul beszélni. Itt néhány szót kérek, amire ő hosszas gon­dolkodás után, kedves akcen­tussal válaszol: „barátok”, „meg­nézem", „megyek osztályba”. Végül bevallja: szívesen írna cikket egy újságba. Felcsillan a szemem: mit szólna a Somogyi Hírlaphoz? Összemosolygunk. Hosszú még ez az egy év... És még csak most kezdődött. Jubileum a nagyatádi evangélikusoknál Tallérokat gyűjtöttek a dél-balatoni hittanosok séllyei kupa Tinódi Lantos Sebestyén életével és munkásságával is megismerkedhettek 1910-ben alapították a Nagyatádi Ágostai Hitvallású Evangélikus Fiókegyházat. Rá 20 évre szen­telték fel a Trattner lános építész, gyülekezeti tag tervezte templo­mot, 1936-ban megszólalt a ha­rang is. Az evangélikus egyház- község alapításának 100., templo­ma felszentelésének 80. évfordu­lóján hálaadó istentiszteletet tar­tott. A jubileumra Varga Vince, gondnok és felesége harangot adományozott. ■ Gamos A. Ügyességi, kézműves és hang­szeres feladatokat kellett meg­oldaniuk a somogyi református gyerekeknek Enyingen. Tizenhárom állomáson gyűjthették a Tinódi-tallérokat, amelyeket a verseny után aján­dékokra válthattak. Amíg ve­télkedtek a diákok, a szülők bográcsokban főzték a finom gulyáslevest. A dél-balatoni gyülekezetek hittanosai, töb­bek közt a visszajáró „vendé­gek” a kilitiek vettek részt a Séllyei kupán. A hittanos talál­kozót az enyingi Török Bálint napok keretében rendezték meg; az ifjakat nemcsak fotóki­állítás várta, hanem a helyi re­formátus iskola névadójáról, Tinódi Lantos Sebestyénről tartott előadás is. ■ G. A. Zenés feladatokat is kaptak a fiatalok az enyingi találkozón A nemzeti elkötelezettség kijelölt képviselői- hans? hans? Akkor maga né­met! Mi vettük ki az első téglát a berlini falból! - próbálkozott Kern András a Hamis a baba filmben a német nehézfiúnál, ám a köszönöm mellé egy gi­gantikus is jobbegyenes is du­kált Kardos doktornak. Szeren­csére a német politikusok en­nél komolyabban vették az új­raegyesítéshez nyújtott magyar segítséget, melyet a moszkvai Oktyabriszkaja szállóban is megemlítettek, amikor az Szov­jetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK és az NDK külügymi­niszterei szeptember 13-án dél­ben aláírták a német újraegye­sítés kérdéseit véglegesen ren­dező szerződést. Melybe a szov­jet fél belevette, hogy az NSZK tizenkétmilliárd márkával meg­támogatja csapatkivonásait a keleti német területekről, emel­lett hárommilliárdos kamat­mentes kölcsönt is nyújt Moszk­vának. Bár ekkor nem kerültek szóba Magyarországgal kap­csolatos anyagi kérdések, tud­valevő, mi sem jártunk rosz- szul... MÍG A SZOVJET FŐVÁROSBAN szin­te egymás nyakába borultak a felek, addig a magyar ország gyűlésben kirobbant a kor­mányalakítás óta eltelt idő leg­nagyobb botránya. Jeszenszky Géza külügyminiszter ugyanis képviselői kérdésre megismétel­te az általa korábban a Ma­gyar Nemzetben leírtakat, mely szerint az európaiságot, a nem­zeti elkötelezettséget, a szociális érzékenységet, a szabadelvű de­mokratizmust, a kereszt által képviselt emberközpontú mora­litást összességében kizárólag csak a jelenleg kormányzó pár­tok tagsága és szavazótábora vállalja. S vallhatják magukat az ellenzéki pártok a magyar hivatás-gondolat, vagy a ke­resztény eszmeiség követőjének, ám ha valaki tényleg ezen a ta­lajon áll, az vajon mit keres az ateisták és marxisták, illetve a közelmúltban még ezen esz­mékre esküdök, és ezeket a tár­sadalomra rákényszerítők sora­iban? Jeszenszky Géza lehetsé­gesnek tartotta ugyan a pálfor- dulást, „a damaszkuszi csúcs­forgalomban”, ám szerinte a kormánykoalíció pártjai jóval hitelesebben képviselik a nyu­gati civilizáció, a nemrég még lekicsinylőén polgárinak neve­zett demokrácia, a mind a ma- radisággal, mind a radikaliz­mussal, mind a szocializmus­sal szemben álló, szabadelvű­nek nevezett politikai eszmék, s nem utolsó sorban a magyar­ság nemzeti értékei és érdekei iránti elkötelezettséget, mint az ellenzék. az interpretáló szocialista Bossányi Katalin a - külügy­miniszteri beszéd után kivonu­ló - Fidesz és SZDSZ nevében is visszautasította Jeszenszky minősítéseit, majd, miután a kivonultak a házelnök felszólí­tása ellenére sem voltak haj­landóak visszatérni, határozat- képtelenség miatt szünetet kel­lett elrendelni. Ez idő alatt a Fidesz, az SZDSZ és az MSZP közös sajtótájékoztatót tartott, mely során a külügyminiszter lemondását követelték. Orbán Viktor a Fidesz részéről tűrhe­tetlennek nevezte az értékek ki­sajátítását, visszautasította Je­szenszky válaszbeszédének stí­lusát, s kijelentette, hogy a zsi­dózás még egyszer nem térhet vissza - itt óriási taps szakítot­ta meg beszédét. A továbbiak­ban a három párt ajtótájékoz­tatóján elhangzott, hogy a Je­szenszky Géza által hangozta­tott nézetek olyan diszkriminá­ciót jelentenek, amely eszköz arra, hogy különbséget tegye­nek a nemzethez tartozó ma­gyar és magyar, állampolgár és állampolgár között. Olyan nézetek hangzottak el tehát a Ház falai között, amelyeket nem lehetett szakítópróba nél­kül elviselni. mielőtt sokan elképedve ismét nekiveselkednének, hogy végig­fussák a fenti sorokat, melyek a T. Ház és a politikai élet mai állapotában hihetetlennek tűn­nek, legalábbis a szereplők el­helyezkedése alapján, érdemes hozzátenni, hogy Antall József miniszterelnök csak az ellenzé­ki pártok politikai fogásának minősítette a három párti reak­ciót végre egy ma is érthető hang...

Next

/
Thumbnails
Contents