Somogyi Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-09 / 210. szám

3 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. SZEPTEMBER 9., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP Polgármestert szüretel Besenyő családi szavazókor A Rinya menti faluban minden 14. választó jelöltette magát Közszemle. A helyi nyilvánosság egy négyzetmétere a faluban, ahol a hivatalos plakátokat csak a szél tépázza (Folytatás az 1. oldalról) De mi van ott Rinyabesenyőn?, kérdeznénk hamarjában Orsós Imre polgármestert mobilon szerdán, de nem elérhető, így marad a hét vonalastelefon-előfi- zető. A hivatal néma, az óvoda csendespihenőjét nem zavar­nánk, viszont nyilvános fülkét régen tárcsáztunk. Hátha egy polgármesterjelölt veszi föl!, ját­szunk el a gondolattal, de nem járunk szerencsével. A fülke ab­laka kitört, talán a készülék sem működik - ezt állapítjuk meg immár a külvilágtól és a politiká­tól távoli faluban, ahol kétszázan élnek igen nagy szegénységben, és most még az idő is nekikese­redik. És esőben Rinyabesenyő jövője talán ha holnapig látszik... g Az élet tulajdonképpen igen § jó statisztikus, de nem mindig ír •$ jó színdarabot: az első szembejö- | vő sajnos nem polgármester-je- Ü fölt. Viszont képviselő már volt. Nevét titkolja, de segít megtalál­ni Orsós Imrét, aki a faluban hir­telen látható két átlagos autó egyikét tulajdonolja. Háza a többségbe illeszkedően nem hi­valkodó. A 48 éves polgármes­ter erős ember, mint mondja, motorfűrészkezelő betanított munkás. Nehéz sorú falu vázol, ahol a költségvetés a csődközeli gazdálkodáshoz elég. A 64 milli­ós összeget egy kiáltás után a házból adják meg. Az egyetlen életteli közintézmény az óvoda, ahová 16 gyerek jár, csaknem negyven iskolásuk a társulás je­gyében Lábodon tanul. A hivatal akkor nyit ki, ha a második cik­lusát záró Orsós Imre a fogadó­órán kinyitja. És akkor a maga Ura, hivatalsegédje nincs. Bog­dán lózsef, aki közben megérke­zik, falugondnokként egy kiste­lepülésen szintén intézmény. Az Országos Választási Iroda adatait - fölcsapva szélessávú internetkapcsolatnak - magunk közöljük Orsós Imrével, s fölso­roljuk a nyolc riválist. Mosolyog­va viseli, megszokta a sok ellen­jelöltet. Mindenki beszél min­denkivel, mondja, és ez a lényeg.- Ha valaki ennyi pénzből job­ban tudja, hát próbálja meg! Mint a nagypolitikában, uram! Kinek mekkora a klánja, a csa­ládja, a baráti köre - mondja az esélylatolgatás témakörében Or­sós Imre. Természetesen csak tréfál, és mi jókora fejbólintás- sal jelezzük, hogy mindent na­gyon értünk, de a tréfát azt kü­lönösen. A polgármester humora, mint minden jó humor, velejét járja át a hazai demokratizmusnak. En­nek tanulmányozását e helyről, a puritán besenyői őspark eső­verte fái alól is ajánlanánk az Or­szággyűlés alkotmányügyi és közjogi szakértői kihelyezett ülé­sének témájául. Legalább a he­lyiek elmondhatnák, mi fáj ne­kik, a kilenc polgármester-jelölt­nek, és a többieknek, a besenyői­ek nagy családjának. Talán ta­nulnának valamit a Kossuth té­riek is, de ennyit, s ne többet a demagógiáról. Inkább egy tény: mind a kilenc független jelölt. A polgármestert, mondja, még a Fidesz-KDNP sem kereste. Azt is ő mondja, hogy a tavasz alapján a falu fideszes, 60 százalékosan. A rivális nyolcak közül, a Fenyvesi, az Orsós, a Váradi, a Bogdán és a Farkas családból Or­sós Pálnét találjuk otthon, de a középkorú asszony nem nyilat­kozik. Kedvesen emlékeztetve közszereplői voltára, hiszen kép­viselő, nógatjuk kicsit, de nem találunk fogást rajta, még kam­pányfogást sem. Hiszen drága a plakát, a média meg főleg, de ő nem szeretne harsány kam­pányt. Nem mond se jót, se rosz- szat. Összegyűjtötte a család ko­pogtatóját, négy elég volt, és el­indult. Ennyi.- Jöjjenek el egy fórumra, ak­kor megnyílnak az emberek, tö­megesen hőbörögnek az utcán - ajánlja, de erre hirtelenjében nem tudunk igennel felelni, de nemmel sem. Maradunk most is az arany középen. Egy falubeli fejti meg végül a rejtélyt, szerinte a mindenkori tiszteletdíjas rinyabesenyői pol­gármesterség a falu hat jövedel­me (két óvónő, dada, konyhásnő, falugondnok) közül a legbizto­sabb. A 17 millió forintnyi bér­költség és a havi 2,5 milliós „jólé­ti”, szociális kiadás fölött diszpo­nálni nyilván hatalom. De hát ez nem is kérdés. A kérdés nagyon- nagyon régen nem a mi és a men­nyi, hanem a hogyan? Kilenc be­senyői mellett még 660 somogyi szeretné ezt megmutatni. Szép felelősség még mindig. ■ Balassa Tamás tisza, duna t ez lett ugyan a hivatalos sorrend a tizedik vízirendészeti járőrversenyen, ám valójában a Balaton, Ti­sza, Duna sorrend fejezi ki az-r erőviszonyokat Mtűdynőszö^fjfi rendezték nyos országos erőpróbát, s a „hazai pálya" miatt a balato­niak csak versenyen kívül in­dultak.- hazánk 1800 négyzetkilomé­ternyi hajózható taván, folya­mán zajlik vízi közlekedés, fürdőzés, ezeken valamilyen vízirendészeti tevékenység is van - mondta Kovács Zsanett, a balatoni vízirendészet sajtó- szóvivője. - Az elméleti teszt után a Balaton vizén kialakí­lalfalu kisgéphajóval kellett teljesítenie a tizenegy duónak Az életmentést imitálták, men­tőgyűrűt dobtak, szlalomozni- uk, illetve előre-hátra haladni­uk kellett. S hogy azért játéko­sabb, humorosabb feladat is akadjon: a kétpárevezős csó­nakban ügyességük mellett a fizikai erejüket is megmutat­hatták, s azt, hogy még egy csónakot is tud „vezetni”. az elmélet és a gyakorlat ösz- szesítése után az egyik tiszai de csak mert a balatoniak ver­senyen kívül indultak, a bala­tonfüredi járőrduó például magasan kiemelkedett a me­zőnyből a gyakorlati feladatok során. Ők a Somogy megyei közgyűlés elnökének ktilöndí- ját kapták. fónai imre Repült a mentőöv, s pon­tosan célba ért a vízirend­őrök országos, bala- tonőszödi versenyén JEGYZET KERCZA IMRE Talicskányi kívánság a talicska is bekerült a vá­lasztási kampány kellékei közé. Elsőként Tarlós Ist­ván, a Fidesz budapesti fő­polgármester-jelöltje tolta be ezzel az ajánlószelvénye­it a választási irodába. Mint a jó példa, a talicska is gyor­san terjedt. A polgármester- jelöltek nagy része ezzel az alkalmatossággal vitte be összegyűjtött szelvényeit. Közöttük Szita Károly, Ka­posvár fideszes polgármes­terjelöltje is. a talicska-sztori újdonság­nak jó, a választó felkapja a fejét és gondolkodni kezd. Először azon, komoly dolog-e a kopogtatócédulák össze­gyűjtése és leadása, másod­szor pedig azon, hogy való­ban olyan népszerűek-e a je­löltek, hogy egy egész talics- káravaló ajánlószelvény gyű­lik össze, vagy jól dolgoztak az aktivisták, akik időt és fá­radtságot nem kímélve ko­pogtattak házról házra. Hoz­zám például még azt meg­előzően, hogy megkaptam volna az ajánlószelvényt. Persze az ajánlószelvény át­adása nem kötelez semmire. Főleg nem arra, hogy akinek adtuk, arra is szavazzunk majd október 3-án. én mindenesetre elhatároz­tam, hogy talicskával me­gyek a szavazóhelyiségbe. A talicskába pedig nem ajánló­szelvényeket rakok, hanem kívánságot. Kívánságot ar­ról, hogy milyennek szeret­ném látni négy év után a vá­rost, s kívánságot arról, mi­ként képzelem el a (létszá­mában kisebb) önkormány­zat hatékonyabb működését. De az is lehet, hogy a talics­kában csak egy idézet szere­pel majd. Ez az idézet Demján Sándortól, az egyik leggazdagabb magyartól va­ló. Ő intelemként fogalmazta meg: az európai uniós támo­gatásokból nem dísztereket kellene építeni, hanem mun­kahelyeket teremteni. EGYETÉRTÜNK. Nyeles gránátok kerültek elő a somogyvári padlásról meglepetés Nem tudni biztosan, de valószínűleg az egykori munkásőr nagypapa felejthette a melléképületben (Folytatás az 1. oldalról)- Egy falusi embernél természe­tes, ha bármi problémája adódik, egyből a polgármestert keresi, hogy segítsen - vette át a szót Mó­ring József Attila. - BogdánJános is bejött a hivatalba, ám a titkár­nőmnek csak annyit mondott, hogy talált tárgyról van szó. Mi­vel Budapesten voltam, csak ma reggel hallottam a bejelentésről, s csak ekkor derült ki, a talált tárgy valójában két kézigránát. A polgármester bejelentésére rendőrségi tűzszerészek indul­tak a fővárosból Somogyvárra, miközben a helyi rendőrök lezár­ták az épületet, sőt, a két szom­szédot is kiköltöztették.- Ez még az öreg Fullér hagya­téka - jegyezte meg egy másik szomszéd, amikor megtudta, mi is került elő a használaton kívü­li melléképületből. Az idősödő férfi a település ko­rábbi, a 80-as évek közepéig reg­náló tanácselnökére, Fullér Jó­zsefre célzott, aki anno munkás­őrként is szolgált, így vélhetően általa kerültek a gránátok az épü­letbe. Csakúgy, mint a pisztoly- táska és a töltények is.- Már vagy két éve ideköltöz­tünk, eddig sohasem jártam fent - magyarázta Bogdán János. - Ha nem kellett volna kúpcserép, észre sem vettük volna. S bár a férfi bevallottan meg­ijedt, amikor megtalálta a gráná­A tűzszerészek sokáig csak az egyik nyeles gránátot találták tokát, a következő két éjszakát ugyanúgy a házban töltötték, mint korábban: úgy vélte, ha ed­dig nem történt bajuk, egy-két éjen már semmi sem múlik. Közben megérkeztek a tűzsze­részek, akik azonnal fel is men­tek a padlásra - ahonnét aztán csak nagy sokára kerültek elő. Elsőként a munkájukat segítő helyi rendőr tűnt fel, aki afelől érdeklődött, hol látta a tulajdo­nos a gránátokat - mindenki szá­mára világossá vált, hogy csak az egyik nyeles gránátot találják.- Pedig kettő volt - mosolyo- dott el Bogdán János. - Annyira nem ijedtem meg, hogy duplán lássak, vagy hallucináljak.- Akkor erre is szükség lesz ­szedte elő a kocsiból az egyik tűz­szerész a fémkereső detektort -, bár nem lesz egyszerű, biztosan rengeteg mindet jelezni fog, hi­szen láthatóan fémszennyezett a padlás. Míg ők fent vizsgálódtak, Bog­dán János a baromfiudvarból ki­szabadult tyúkokat próbálta leg­alább portán belül tartani.- Megvan! - jött ki úgy fertály­éra múltán a kocsihoz a detekto­ros tűzszerész. - Mindegyik éles. Elvisszük, nem itt lesz felrob­bantva. Előbb persze meg kellett várni a fonyódi bűnügyi helyszínelőket, s csak utána kerülhetett védőcso­magolás a nagypapa valószínű­síthető hagyatékára... ■ Vas A. Mentőövvel mindig célba talál a jó vízirendőr járőrverseny Balatonőszödön gumi falú hajóval szlalomoztak, csónakot vezettek a résztvevők

Next

/
Thumbnails
Contents