Somogyi Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 35. szám

2010. AUGUSZTUS 29., VASÁRNAP 7 INTERJÚ nagy feró Negyven év, tehetségkutatótól tehetségkutatóig. Az elsőt 1970-ben nyerte a Zárvatermő­vel, most az X-Faktor mentora. Az egykor tiltott rocker mára ikon lett, és a bulvár egyik kedvence. // BABOS KENDŐ HELYETT BULVÁR AZ ELET Nagy Feró azt mondja, 64 évesen az ember már nem kritikus, hanem ta­nácsadó. Ezt az RTL Klub tehetségkutató műsorá­ban, az X-Faktorban bizo­nyítja majd be. Fábos Erika- Úgy gondolnám, hogy ha 1970-ben lett volna egy ilyen tehetségkutató szuperproduk­ció, a Beatrice lett volna az utolsó, amely benevez.- Nagyjából mindennel szem­ben lázadtunk, biztos egy ilyen csillogó-villogó tévéműsorról is meg lett volna a véleményünk. Én is nehezen tudnám elképzel­ni, a Ki mit tud?-okon sem vet­tünk részt. Ettől függetlenül a te­hetségkutatásban van azért né­mi gyakorlatom.- A Garázs című rádióműsor­ra gondol?- Úgy van, az első ilyesmi volt. Három évig vezettem, és a prob­lémás fiatalok mellett azzal is fog­lalkozott a műsor, hogy lehetősé­get nyújtott amatőr zenekarok­nak a bemutatkozásra. Szerettem csinálni. Meg, majdnem elfelej­tettem, hát én nyertem is vetélke­dőt! Volt egy tehetségkutató fesz­tivál 1970 körül, amelyet a Zárva­termő rieVű zenekarral megnyer­tünk. Háttényleg!- 1970 körül? Az még Nagy Feró diszkókorszaka volt.- Nem tagadom én meg a diszkót sem, de azért korszak­nak nem nevezném, az inkább csak néhány szám volt.- Gyere, kislány, gyere!- Igen, az is, de arra inkább mondjuk azt, hogy funky.- A Beatrice első slágere volt ez, aztán alaposan elkanya­rodtak ezektől a gyökerektől.- Hát, nem ezzel voltunk kor­szakalkotók, az egyszer biztos, de nagy siker volt. A Beatrice ak­kor még egy lányzenekar volt, az első ilyen. Csuka Mónika, a későbbi feleségem volt a gitáro­sa, és jobbára bluest játszottak. A keményebb vonal már lányok nélkül jött.- Ezek szerint belenősült az életművébe. A Beatricére mégiscsak Nagy Feró miatt emlékeznek máig.- Az úgy volt, hogy a lányok hívtak, hogy lépjek fel velük pár bulin, aztán énekeltem is velük, de jöttek a bonyodalmak. ORI- engedély kellett, nekem meg az nem volt, de nagyon bíztam ma­gamban, elmentünk a meghall­gatásra, hasítottunk, mégis két perc alatt kirúgtak bennünket. Feloszlottunk. A Próféta azon­ban megkapta az engedélyt, és engem megkerestek, hogy le­gyek náluk zenekarvezető. Mondtam nekik, hogy nincs vizsgám. Bevittek erre megint az ÖRI-ba, és két perc múlva zsebben volt. A Próféta nevet vál­toztatott, újra Beatrice lettünk, és akkor elkezdődött valami.- Amiből aztán a Beatrice a rendszerrel szembeni lázadás jelképe lett. Ez egy tudatosan „Megmutattam, hogy egy zenész nem csak a színpadon találja fel magát” felépített arculat volt, vagy in­kább csak az a korszak hozta ezt magával?- Ugyan már, dehogy volt tu­datos! Éltük az életünket, ahogy engedték, inkább úgy monda­nám, hogy a kényszerek egyen­gették a mi utunkat. Fellépni nem léphettünk fel, letmezünk nem lehetett, a tévében nem sze­repelhettünk. Ez mind hozzátett ahhoz, hogy belássuk, nekünk az ellenállás a sorsunk. Arról ugyanis meg voltunk győződve, hogy amit csinálunk, az nagyon jó. Szóval csináltuk, és az, hogy tiltottak, egyre jobban összeko­vácsolt bennünket a rajongóink­kal. Utólag persze jól látszik, hogy nekünk az nagyon jó PR volt, hogy minden semmiségből botrányt kreáltak körénk. Akkor persze másként éltük meg.- Komolyan kellett azt akkor venni? Félelmetes volt, vagy inkább csak a miheztartás vé­gett vitték el néha a rendőrök?- Velünk akkor nem csak be­szélgettek, jó párszor megruház­Ha már a nemzet csa­logánya nem lehettem, gondoltam, a nemzet csótánya leszek. Raj­tam maradt, pedig csak a politikusokat akartam idegesíteni. Névjegy SZÜLETETT 1946. január 14., Letenye. 1970-TŐL FELLÉPETT a Beatrice zenekarral, amely alakulása­kor az egyetlen női beatzene­kar volt az országban. 1978-ban újra elindította a Beatricét, melynek a frontem­bere lett, kemény rockzenét játszott. 1981-BEN a rendszer ellehe­tetlenítette a zenekart, felosz­lottak, de megalakította az ős-Bikinit, amelynek 1981-től 1985-ig a frontembere volt. 1985-TŐL 1987-IG szólista Volt. 1987-ben ismét újraalakította a Beatricét Ez már sikeres lett, több dalukkal átírták a sláger­listákat. 1994-ben megalakult az új Be­atrice. játszott film és színpadi fő­szerepeket, rádiós műsorveze­tőként dolgozott. 27 éve Nős, két gyermeke van. tak, és tudtuk, hogy bármit meg­tehetnek velünk. Az akkor nem móka volt, hanem komoly. Pedig ha a mostam eszünkkel belegon­dolunk, hogy egy zenekar meg­dönt egy rendszert? Ez tényleg vicces. Akkor nem volt az. Volt egy koncert, amit úgy kezdünk, hogy bekiabáltam: támadás! Erre jöttek a rendőrök, és elvittek ben­nünket. Egy nótát sem tudtunk eljátszani, a bulinak vége volt.- A babos kendő is politikai üzenet volt?- Az szintén egy félig-meddig véletlen, de óriási ötlet volt. Az akkori csajom hozta nekem a nagymamájától. Addig egy lilás kendő volt a nyakamban a bőr­szerkómhoz, amitől kirázta a hi­deg. Erre mondtam neki, hozzon egy olyat, ami tetszik neki, aztán hordom azt. Erre megjelent a pöttyös kendővel. Valaki ki is ta­lálta rögtön, hogy a színe az or­szágot jelképezi, a fehér pöttyök az ellenállást, és ha már nem lesz piros, az lesz a Kánaán - ezt el is mondtam a következő koncerten. Persze egyből bevittek, és kihall­gattak szervezkedésért.- Beszervezni nem próbálták?- De, egyszer előadták, hogy a zenészek drogozási szokásairól kéne jelentenem, persze csak a zenésztársak érdekében. Nem mondtam nemet, azt mondtam, még gondolkodnom kell, de nem kerestek többet, volt nekik elég besúgójuk.- A Beatricéről szóló jelenté­seket elolvasta?- Persze. Száznegyven oldalt adtak ki. Volt idő, amikor egy- szere 12 ügynök figyelt meg. Egy rockzenészt. Hát nem röhej?- A nemzet csótánya kinek az ötlete volt?- Ha már a nemzet csalogá­nya nem lehettem, hiszen nem engedtek fellépni, lemezt készí­teni, gondoltam, a nemzet csótá­nya leszek. Már elsőre is jó pun­kosnak tűnt, de sokkal nagyob­bat szólt, mint gondoltam. Raj­tam maradt, pedig csak a politi­kusokat akartam idegesíteni.- Később meg politikus akart lenni. Miért vágott bele?- Ösztönből jött. Abban részt kellett venni. Azok olyan idők voltak, amiből nem lehetett ki­maradni. Egész addig a kom- muinisták ellen küzdöttünk, amikor eljött az idő, nem mond­hattam azt, hogy akkor végre jó lesz, aztán szevasz. Én tényleg azt hittem, hogy valamit el lehet érni. Naiv voltam. Rájöttem.- Miből?- Megmondták. Mivel a legra­dikálisabb rendszerváltó párt az SZDSZ volt, a megalakulásakor közöttük voltam, később a Fi­desz rendszerzáró buliját ren­deztem, aztán a MIÉP-pel dol­goztam együtt évekig. Azért, mert úgy gondoltam, hogy közös a célunk, ezért a nem­zetért meg a magyarságért akarnak tenni, aztán mindig oda jutottunk, hogy azt mondják nekem, én zenél­jek, és ne a politikával foglalkozzak. Húsz évig ezt hallgattam, aztán megint. Akkor jöttem rá, hogy igazából nem változott semmi.- A zenélés nem is maradt ab­ba. Mennyit koncerteznek manapság a Beatricével?- A nyáron úgy nyolcvan fel­lépésünk volt. Készül az új le­mez is. Nem adunk ki túl sűrűn albumot, az utolsó öt éve jött ki. Kollektív elhülyülés lesz a címe. Most éppen két kiadóval küz­dünk, de jó lesz.- Akkor alig változott valami, csak már 64 éves. Érzi?- Csak ha belenézek a tükör­be; nem hiszek a szememnek. Mindig azt gondolom, ez valami tréfa, mert 25 éves korom óta ugyanaz az energia van ben­nem, ugyanannyi ötletem van, és tervem, csak már ez a fiatal hebrencs alak egy idősebb test­ben él. Kellemetlen.- így viszont adhat tanácsot a fiataloknak. Most éppen az X- Faktorban, mentorként. Köny- nyű felismerni a tehetséget?- Fura dolog ez, ha az ember elég öreg, már nem kritikus, ha­nem tanácsadó. Erre is a műsor kapcsán jöttem rá. Pedig el sem akartam vállalni. Nem akartam emberek sorsáról dönteni, nem akartam gyerekek meg nyugdí­jasok produkcióit végignézni, mégis életem legjobb döntése volt, hogy belevágtam. Baromi jó az egész, olyan jó, hogy el sem hiszem. Tele van érzelemmel, élettel és tehetségekkel. Állatira imádom csinálni.- Majdani sztár is van kö­zöttük?- Szerintem öt-hat olyan pro­dukció van, amiből bármi kijö­het. Akár még világsztár is lehet valamelyikből.- Mi a mentor feladata?- A válogatás után minden mentorra jut majd három ver­senyző. A mentorok egymással is versenyeznek, ők is beszáll­hatnak a produkciókba, vagy irányíthatják a pártfogoltjaikat. Dönteni viszont már nem mi fo­gunk, hanem a közönség.- A rajongók hogyan viszo­nyulnak ahhoz, hogy az el­múlt pár évben bulvárkarriert csinált? Tudatos volt ez, vagy csak a korcsolyázás óta nem tud kiszállni belőle?- Nem akarok kiszállni belőle. A bulvár ma az élet. Ez van. Néz­ze meg valaki, hogy az egykor nagy országos politikai meg köz­életi napilapokból mennyit ad­nak el, és mennyit a bulvárból! Azt gondolom, hogy aminek ek­kora a hatása, az nem lehet ér­téktelen. A bulvár az életről szól, és rólam például sok mindent megmutatott, amit addig nem tudtak az emberek. Az a sztere­otípia él a köztudatban, hogy egy rocker negyvenéves korára elisz- sza a máját, és hatvanévesen már csak a pultot támasztja álló nap, elbutult, és semmi nem ér­dekli. Én megmutattam, hogy egy rockzenész nem csak a szín­padon tudja feltalálni magát, hogy nyitott vagyok a világra, és ha valamit csinálok, azt komo­lyan veszem. Örülök, hogy ezt megtudták rólam.

Next

/
Thumbnails
Contents