Somogyi Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-24 / 196. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. AUGUSZTUS 24., KEDD 5 MEGYEI KÖRKÉP Utóbbi helyiségben némi meglepetésre csak dohszag fo­gad, tüdőnk kissé megkönnyeb­bül, így újult erővel indulunk az előbb csak kívülről vizsgált por­tásfülke bevételére. Lelkünk ugyan megacélosodott közben, gyomrunk azonban ismét kikéri magának az érdemtelen inzul­tust, így vélhetően sohasem tud­juk meg, mi rejtőzik az ajtó túlol­dalán, mely a szag alapján ve­szélyesebbnek tűnik, mint a Cosa Nostra. Nem a mi ügyünk, de orr- és szívfacsaró a látvány­ifjúsági szabadidőközpont­ként újult volna meg a ka­posvári Nostra épülete, ám elegendő támogatás híján fiatalok helyett hajléktala­nok kedvelt helye, s őrizet­lenül amortizálódik. Vas András Riasztóval ellátott terület - olvas­suk a feliratot, ám a kapu tárva- nyitva, bár a döbbenetes húgy- és szarszag valóban riasztóan hat. Ezen kívül azonban semmi sem gátolja a bejutást: miután felhív­juk a táblán szereplő céget, kide­rül, az épületet 2008. szeptembe­re óta a kutya sem őrzi. Elhagya­tottnak ezzel együtt sem monda­nánk, a használat látható nyoma­it ugyanis igencsak kerülgetni kell - harminc centinként embe­ri ürülék borítja a járdát. A hajdani garázs ajtaja ugyan zárva, furnér oldalát viszont megbontották, ha valaki elviseli az irdaltan bűzt - ilyen lehetett a gáztámadás az Ypernnél... - és a világ vélelmezhetően legna­gyobb légyhadával is sikerrel megküzd, akár álomra is hajt­hatja a fejét Láthatóan többen is így tesznek itt esténként, az igé­nyesebbe (khm...) ráadásul a szomszédos, egykor portásfülke­ként szolgáló épületet használja vécének. Legalábbis a szagok alapján első blikkre ezt hisszük, csak aztán beóvatoskodunk a Nostra főépületébe is... Melynek bejáratát egy megle­pően jó állapotú lapát őrzi, mö­götte a 360 voltos kapcsolószek­rény már nem tudott ilyen sike­resen dacolni ha nem is az idő­vel, de az illegális lakóközösség­gel. Az előtérben néhány kisza­Két esztendeje őrizetlenül áll az épületegyüttes, melyet a tervek szerint 1,7 milliárd forintért újított volna fel az önkormányzat kadt zsák cement láttán egy pil­lanatra úgy tűnik, mintha nem­rég még dolgozott volna itt vala­ki. Legalábbis tervezte. Vagy nem is akart? v Fokozott hatóképességű ve­szélyforrás, figyelmeztet az újabb tábla, nehéz eldönteni, hogy a tízcentis, az ajtófélfák között sűrű hálót szőtt pókra, a falakból szertelógó vezetékekre vagy az ipari méretű trágyázás­ra akarván felhívni a figyelmet. Még szerencse, hogy minden létező vasajtót és ablakot lelop­tak már, azaz a huzat valame­lyest csökkenti a gyomorpróbá­ló búkét. A tervek szerint itt épült volna meg a bowlingpálya, a nemléte­ző ajtók mögött pedig különféle sportok űzésére alkalmas helyi­ségek sorakoztak volna, és per­sze táncos szórakozóhelyek is. Heveny hányingerrel indu­lunk fel a lépcsőkön, hogy aztán 153 fokkal feljebb gyönyörköd­jünk az elénk táruló panorámá­ban. Melyet nem gátol semmifé­le nyílászáró, viszont cserébe igencsak óvatosan kell mozog­nunk, ugyanis a bő méterenként sorakozó gabonakürtők csapóaj- tajait is begyűjtötték szorgos ke­zek. Nagy részük látható ve­szélyforrás, másokra papírdo­bozok oldalait fektették, egy erő­sebb fuvallat fellebbenti az egyi­ket, vagy huszonöt méteres mélység tátong alant... Madártetemek, milliónyi üvegcserép és az elmaradhatat­lan bélsár-aknazár kerülgetése után jutunk vissza a földszintre, ahol aztán az irodába lépve megtaláljuk a hajléktalanok kedvenc ürítőhelyét. Olyan a szag, hogy rá lehetne könyököl­ni, ekkor már lehetetlennek tartjuk, hogy néhány ember produkálja mindezt... Elsősegélynyújtó hely, olvas­suk a következő ajtón, ám vél­hetően eredendően nem az avantgárd csendéletjelleggel szétszórt néhány boros mű­anyag palackra és -üvegre gon­dolt a felirat készítője. A sarok­ban fél pár bakancs árválkodik, a másikban egy másik, persze nem összeillőek. Mint ahogyan meglehetősen idegen a szociá­lis helyiségben (sic!) a szinte teljesen ép fogas is. 230 millió hiányzik a múlt század harmincas éveiben épült, az utolsó idő­szakban gabonaraktárként funkcionáló Nostra sorsáról 2006-ban döntött a kaposvári önkormányzat: ifjúsági sza­badidőközpontot terveztek az épületből Az első tervek sze­rint 2007. végére készült volna el a központ, majd a határ­időt - csatlakozva a Pécs Eu­rópa Kulturális Fővárosa pro­jekthez - némiképp módosí­tották. Az 1,7 milliárdos beru­házáshoz nyolcszázmilliós tá­mogatást remélt a város a re­gionálisfejlesztési tanácstól ám a grémium a vártnál 230 millióval kevesebbet szavazott meg Kaposvárnak Ráadásul a döntéshozók kikötötték, a csökkentett támogatással is a változatlan műszaki tartalom­mal kell megvalósítani a beru­házást. A város ennek megfe­lelően - amellett, hogy meg­panaszolta a döntést - elha­lasztotta a Nostra átépítését Szépül a templom, épülnek a lelkek lábod Meghallgattatott a hívek és a pap imádsága, megáldott tenni akarás Kétnyelvű tábor, nyelvi korlátok nélkül a Drávánál Tíz éve folyamatosan építkeznek a lábodi római katolikus egyház- községben. A régi plébánia le­bontásával kezdték a nagy mun­kát, 2005-re készült el az új im­pozáns papiak. Három éve fog­tak hozzá Isten háza szépítésé­hez, a külső felújítás már befeje­ződött, most teszik rendbe a templom belsejét. Az elmúlt há­rom esztendőben 18 millió forin­tot áldoztunk a szent hajlékra, mely a hívek lelkes adakozásá­ból, önkormányzati, illetve pá­lyázati támogatásból újulhatott meg - mondta Csorba Tamás plé­bános. Mindez egyébként szer­ves része Lábodon az utóbbi években elindult fejlesztési-fel­újítási folyamatnak. 18 millió forintot áldoztak a szent hajlékra Lábodon a hívek Elmondta, hogy a település millenniumi jelképét, a közép­kori kegykápolnát is lefestették kívül, míg az épület elé padokat készíttettek. Hozzátette, hogy az idei medjugorjei zarándoklatra 18-an mentek, s gazdag lelki ál­dásokat kaptak a testvérek.- Hiszek az imádság erejé­ben, különben nem jutottunk volna semmire. Amikor nem volt pénzünk, csak a gondviselő Istenre bízhattuk magunkat, s ő meghallgatta fohászunkat, s megáldotta tenni akarásunkat. A plébánia építésénél is átérez- hettük az imádságban rejlő ha­talmas erőt, abban az időben is sokan nyújtottak segítő kezet. Alapelvem, hogy adományért ne kilincseljünk. Hiszen aki lát­ja, hogy becsületesen szolgá­lunk, és pénze nemes ügyet szolgál, az szívesen ad. Sok jó­lelkű embert megismerhettem az egy évtized során. Olyanokat is, akik talán még nem jutottak el a templomba, a szívük azon­ban megnyílt az adakozásra, de a lábuk még erőtlen. Csorba Tamás hangsúlyozta: a lelki templom építése sokkal nehezebb feladat, mint a téglaépületé. -Azonban ez a hi­vatásunkból fakadó kötelesség. Ennek építésén igyekszem Is­ten eszközeként azzal a re­ménységgel fáradozni, hogy aki elkezdte itt a jó dolgot, be is vég­zi majd. ■ Gamos Adrienné A közös környezeti nevelés je­gyében szervezett ötnapos, két­nyelvű sátortábort a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és a horvát Zeleni Osijek szervezet. A természeti értékekben gaz­dag Dráva-medence települé­sén, Drávaszentesen harminc­hat magyar és horvát fiatal ta­lálkozott a héten. A táborba ér­kező fiatalok anyanyelvükön is­merkedhettek meg a saját és a másik ország rejtett kincseivel. Temesi Andrea szervező el­mondta: egy nyelvi képzéssel kezdtek és a természetvéde­lemhez kapcsolódó praktikus kifejezések megismerésével. Hozzátette: elsősorban olyan természetismereti foglalkozá­sokat hirdettek, mint például a Dráva menti természeti értéi­nek felkutatása, látogatás a Lakócsai Tájházban, falukuta­tás, vízminőség vizsgálat, ma- dárgyűrűzés, térképészet, lovaskocsikázás, szelektív hul­ladékgyűjtéssel kapcsolatos já­tékos feladatok, éjjeli termé­szetjárás, valamint kézműves foglalkozás. Ahogy a kis táborlakókat kér­deztük, a szinte bábelinek mondható körülmények nem okoztak nehézséget: a 10 és 14 év közötti fiatalok általában an­golul, de alkalmanként néhány szóval magyarul és horvátul is kommunikáltak, így nyitottab­bá váltak egymás felé. ■ Jeki G.

Next

/
Thumbnails
Contents