Somogyi Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-22 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 34. szám

2010. AUGUSZTUS 22., VASÁRNAP 7 INTERJÚ hosszú katinka Imádja a vizet, és nem bánja, hogy korán kell kelni, mert újra szerelmes az úszásba. Alig várja a londoni olimpiát, de közben már az egyetemre is koncentrálnia kell. „AMERIKÁBAN ÜJJÁSZÜLETTEM” Hosszú Katinka a margit­szigeti úszó Európa-baj- nokság legsikeresebb ma­gyar versenyzője, három aranyat és egy ezüstöt gyűjtött be. Mégsem volt teljesen elégedett, attól viszont boldog volt, hogy a nagypapája ott ült a le­látón, miatta lett ugyanis úszó. Fábos Erika- Meddig tart a gondtalan pihenés az Eb után?- Hétfőn már előadásaim lesz­nek az egyetemen, úgyhogy csak öt nap maradt a pihenésre, de már ettől is nagyon boldog vagyok. Végre a családdal meg a barátaimmal lehetek itthon, Ba­ján. Itt még az is örömet okoz, hogy csak úgy elugrom a boltba.- Ilyenkor nagy beszélgeté­sek, nagy bulizások vagy in­kább sok pihenés a program?- Nagyon szeretem a Balatont, úgyhogy Siófokon töltünk pár napot a barátnőimmel. Nagy bu­lizások és nagy alvások váltják egymást.- Még pihenéskor is vízpart?- Jaj, ezen mindenki csodálko­zik, de nekem a pihenéshez is víz kell. Persze nem úgy kell el­képzelni, hogy beugróm a stran­don a vízbe, és mindenkit lehaj­rázok. Ugyanúgy besétálok, mint más, játszunk, és néha egyet-kettőt tempózgatok. Köz­ben nézelődöm is, szóval aki nem tudja, hogy úszó vagyok, észre sem veszi. Imádom a vi­zet, inni sem iszom mást.- De úszó, gondolom, nem csak a vízszeretet miatt lett.- Talán az is benne volt, de konkrétan a nagypapám miatt lettem úszó. Ő úszóedző volt, és már kicsi gyerekkoromban le­hordott az uszodába. Nagyon szerettem ott lenni, szinte ott nőttem fel. Szegény papa csak mondogatta, hogy milyen tehet­séges vagyok, de a szüleim soká­ig azt gondolták, hogy csak elfo­gult a lányunokával.- Amíg meg nem győzte őket az eredményeivel.- Igen, rájöttek később, hogy valóban elfogult a papa, de azért van szeme az úszáshoz.- Kint volt ő is a Margit­szigeten?- Mi az, hogy! A papa a mai napig ellát technikai meg takti­kai tanácsokkal. Most is mond­ta, hogy gyakoroljam a benyú- lást, mert kévésén fog múlni. És igaza volt. Papának mindig iga­za van. Legjobban annak örül­tem, hogy Magyarországon volt a verseny. Nagyon boldog va­gyok, hogy ott volt, és látott itt­honi közönség előtt nyerni. Ez szinte nagyobb részt foglel el a boldogságomban, mint a győze­lem. Nagyon érdekes volt: min­den szám után, amikor kivettem a fejem a vízből, egyből őket lát­tam meg, pedig óriási volt a tö­meg. Egyből kiszúrtam őket, és láttam, hogy örülnek. Nagyon jó volt látni és velük ünnepelni.- Volt is mit. Azt mondják magukról, hogy ez az új nagy úszógeneráció.- Aki figyel az úszásra, az ezt már régóta tudja. Ez az 1988-89- es születésű korosztály már ifi­ben is komoly eredményeket ho­zott a világversenyeken. Alig vá­rom, hogy Londonban is meg­mutathassuk - le is kopogom.- Babonás?- Nagyon nem. Anyukám, aki szintén kint volt a versenyeken, a második arany után úgy dön­tött, hogy másnap is ugyanab­ban a ruhában jön. Mondtam ne­ki, hogy meg ne próbálja. Én fé­lek az ilyesmitől. Ha az ember­ben rögzülnek az ilyen kabalák, babonák, akkor rájuk is figyelni kezd. Ha pedig valami nincs rendben a kabalával, az elveszi a figyelmet a versenyről. Én leg­alábbis így vagyok ezzel, úgy­hogy semmi ilyet nem engedek közel magamhoz.- Gondolom, ilyenkor min­denki kényezteti. Volt már családi ünnepség?- Mindig mindenki engem ké­nyeztet. Két fiútestvérem van, úgyhogy én vagyok a család ked­venc egyszem lánya. A közös ün­neplésre még nem volt idő, de lesz. Nálunk akkor van ünnep, ha apu halászlét főz. A hétvégé­re volt beígérve.- A nagyapja úszóedző, az édesapja kosárlabdázott. Az egész család sportos?- Igen, még anyukám is na­ponta fut, pedig ő versenyszerű­en sosem sportolt. Álma viszont, hogy egyszer lefutja a maratont. A fiúk természetesen kosaraz­nak, pont azért nem jöttek most velem bulizni a Balatonhoz, mert már megkezdődött az ala­pozás.- Még akkor sem, ha három aranyat kell megünnepelni? Ezek szerint fegyelem van.- Ha célokról van szó, akkor fegyelem van, ez is családi vo­nás, sosem kellett ezt belénk sulykolni. Genetika. Apu ilyen, ezt láttuk: dolgozni kell az ered­ményekért. Én például az elmúlt két évben gyakorlatilag meg sem álltam, és azt is tudom, hogy majd valamikor jó két év múlva, a londoni olimpia után, fogok pihenni egy kicsit. Talán.- Sosem fáj, hogy hajnalban kell kelni, és ezredszer is menni kell oda-vissza?- Ha fáj, akkor is a maximu­mot kell nyújtani az edzésen. Egyébként meg ritkán fáj. Öt napja nem úsztam, és már kezd hiányozni. Tudom, furcsa, de ta­lán másként ez nem is menne. Ha nem szeretném ennyire, nem is tudnám csinálni.- Azt hallani, két éve gondol­kodott rajta, hogy abbahagyja. Akkor kiszeretett belőle?- Igen. Vagyis nem. Ezt vissza is vonom, sosem tudnék kisze­retni belőle. Akkor viszont bele­fásultam, valahogy nem moti­vált már semmi. Meguntam, hogy egyedül készülök és nincs körülöttem csapat. Gondoltam, akkor inkább a civil karrieremre kon­Névjegy HOSSZÚ KATINKA 1989. MÁJUS 3-án született Pécsett. A bajai III. Béla Gimnáziumban érettségizett. 2008 óta a Dél-Kalifomia Egyetemen pszichológiát tanul. Hobbija a mozi, a szörf, és nagyon szereti nyomon követni a divatot. klubja: Bajai Spartacus Vízügy SC. LEGJOBB EREDMÉNYEI: világbajnokság: 1. (400 m vegyes - 2009), 3. (200 m vegyes, 200 m pillangó - 2009) európa-bajnoksáG: 1. (200 m vegyes, 200 m pillangó, 4*200 m gyorsváltó - 2010), 2. (400 m vegyes - 2008), 2. (400 m vegyes - 2010) olimpia: 12. (400 m vegyes - 2008) gyünk fáradtak. Ezt könnyítés­nek nevezzük. Ezt nagyon el kell találni. Ha túl korán kezd el könnyíteni az ember, akkor nem marad erőnléte a versenyre, ha túl későn, akkor meg túl fáradt lesz a rengeteg edzés miatt. Ko­rábban kellett volna elkezdenem könnyíteni. Talán fáradt voltam. Rengeteg szárazföldi, súlyzós meg erőnléti edzés volt az elmúlt évben, és ezt nem számoltaín hozzá.- Ennek nagyon látványos az eredménye.- Igen. Rengeteget fejlődtem izomban. Az edzőnk, Dave Salo erre nagy hangsúlyt fektet, de szerencsére úgy állítja össze a gyakorlatokat, hogy észre sem vesszük, hogy dolgozunk. Ren­geteg a tréfás verseny, csak más­nap tűnik fel, hogy mindenhol izomlázam van. Ezenkívül a táp­lálkozásnak is sokat köszönhe­tek. Átalakult az étrendem, tudományosan táplálkozom, dietetikus irányításával. Nem véletlenül mondják Ameriká­ban: az vagy, amit megeszel. Át­alakultam. Kiss Laci bácsi szóvá is tette, amikor először látott. Azt mondta, végre sportolónak né­zek ki.- Sokat emlegeti Dave Salót, az edzőjét. Nem nagyon ismerjük őt, mit lehet tudni róla?- Nehéz ismerni őt, mert elég tartózkodó, háttérbe húzódó szakember, és elég róla annyit tudni, hogy a világ legjobb edzője. Szerintem. Illetve nem csak szerintem. A világ minden tájáról jönnek hozzá úszni olimpiai és világbajnok úszók, és talán az én eredményeim is bizonyítják, hogy a legtöbbet képes kihozni mindenkiből. Gondolkodás nélkül megcsiná­lom, amit mond, annyira biz­tos vagyok a szakértelmében. Hozzáteszem, Pass Ferencet, a bajai edzőmet is ugyanígy elismertem.- Meddig tervez előre? Mi lesz a londoni olimpia után?- Londonig vannak kész terveim, utána biztosan fo­gok néhány hónapot pihen­ni. Ha kibírom. Aztán majd meglátjuk. Most úgy gondo­lom, 2016-ig lehetnek ered­mények bennem, addig szeret­nék versenyezni. centrálok. Megnyertem egy amerikai ösztöndíjat a Dél-Kali­forniai Egyetemen, a USC-n, ahol persze muszáj volt úszni, azért kaptam az ösztöndíjat, de úgy gondoltam, a tanulás lesz az első. Szabályosan újjászülettem. Egy ötvenfős úszócsapatba ke­rültem, el sem tudom mondani, mennyivel könnyebb így, mint egyedül.- Meg az idő is jobb arrafelé.- Az tény. Egész évben napsü­tésben, kinti medencében úszunk. Tényleg jobb kedve van az embernek tőle, könnyebb, mint hajnali sötétségben és hi­degben nekiállni.- Mit tanul Amerikában?- Pszichológiát. Azt is nagyon szeretem. Na, azt hiszem, most már kezd elég eminens kép kirajzolódni rólam!- Amerika hogy tetszik, sokat változtatott az életén?- Újra beleszerettem az úszásba, és sokkal pozití­vabb lettem.- Az kötelező ott, nem?- Jaj, de meny­nyire, néha már idegesítően. •# n Amúgy ragadós. Amikor itthon vagyok, mindenki azt mondja, hogy mennyivel pozitívabb va­gyok, mint régen. És valóban: sokkal. Ehhez képest ott kint meg azt mondják, hogy még mindig milyen negatív vagyok.- Lehet, hogy csak a maxima- lizmusát értik félre. Én is cso­dálkoztam kicsit, amikor az Eb után azt hallottam a rádió­ban, hogy meg kellett volna nyernie azt a 400 vegyes ara­nyat is. Úgyhogy csalódott.- Igen, meg kellett volna nyer­nem, és ha most azt kérdezte volna, hogy elégedett vagyok-e az Eb-szereplésemmel, akkor azt mondtam volna, vagyis mon­dom is, hogy egyáltalán nem.- Még szerencse, hogy már sokkal pozitívabb.- Az eredményekkel nyilván elégedett vagyok, de az úszott időimmel már nem. Annak alap­ján, amennyit készültem, sokkal többet kellett volna kihozni ma­gamból. Nagyon boldog voltam minden aranyamtól, de ha az ember később végiggondolja és elemzi, ami történt, akkor ezt észre kell venni, hogy a legkö­zelebb jobban menjen.- És tudja már, mi kel­lett volna a negyedik aranyhoz?- Azt hiszem, hogy a formába hozással voltak gondok. Ez egyszerűen fogal­mazva körülbelül úgy van, hogy ver­seny előtt hónapo­kig majd megsza­kadunk, aztán a verseny előtt he­tekkel már jó­val keveseb­bet úszunk, ne le­

Next

/
Thumbnails
Contents