Somogyi Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-15 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 33. szám

8 2010. AUGUSZTUS 15., VASÁRNAP GAZDASÁG tagság Sok vállalat feleslegesnek érezné, ha Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparka­mara elnökének felvetése alapján újra kötelezővé válna a kamarai tagság. A kormányzat kivár. KAMARA: NYŰG VAGY SEGÍTSÉG? Tíz év után ismét kötele­ző lehet a kamarai tagság Magyarországon. Ahhoz azonban, hogy ennek le­gyen értelme, szolgálta­tás-központúvá kellene tenni a testületeket - vé­lik szakértők. VG-összeállítás Felemásan látják a vállalkozá­sok annak a lehetőségét, hogy ismét kötelezővé válhat a kama­rai tagság Magyarországon. Parragh László, a Magyar Keres­kedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke vetette fel az ötletet, igaz, maga is érzi, a cégek nemigen örülnének egy újabb sarcnak - ezért áthidaló megoldásokat ke­resnek. Áz Új Széchenyi-terv 2011. ja­nuár 15-én indul útjára, az an­nak vitairatában felvetett, a kö­telező kamarai tagságra vonat­kozó kérdésben a szakmai állás­pont kialakítása jelenleg is fo­lyamatban van - reagált lapunk megkeresésére a Nemzetgazda­sági Minisztérium. A vitairat­hoz szeptember 15-ig várják a javaslatokat. Európai minta szerint az európai unió 27 országában a kamarák 70 százalékban ön­kéntes tagságúak - derül ki az Európai Kereskedelmi és Ipar­kamarák Szövetsége (Euro- chambres) tanulmányából. A magánjogi szervezetként műkö­dő kamarák lényege az önkén­tesség, de a közjogi szervezet­ként működők között sem mind ír elő kötelező tagságot. Utóbbi­ra példa hazánkon kívül Cseh­ország, Lengyelország és Romá­nia. A kamarák működését eu­rópai szinten 76 százalékban a tagvállalatok finanszírozzák. AZON ORSZÁGOKBAN, ahol köz­jogi kamararendszer működik, és kötelező a tagság, jellemző a túlnyomórészt tagvállalati fi­nanszírozás: Ausztriában, Gö­rög- és Németországban példá­ul 100 százalékban tagjaik tartják el az érdek-képviseleti szervezeteket. Ezek a kamarák persze sokkal több mindent „megengedhetnek” maguknak - az osztrák kamara például külpiaci hálózatot tart fent, olyat, amely hatékonyan képes képviselni az osztrák vállalko­zásokat külföldön, s érdemben tudja segíteni őket a piacra ju­tásban. ezzel szemben a tagjait ön­kéntes alapon toborzó közjogi kamarák tagvállalkozási hoz­zájárulásai kiemelkedően ala­csonyak. Romániában és Len­gyelországban egy-egy, Csehor­szágban 5, Magyarországon azonban 13,5 százalék. A kizá­rólag önkéntes tagságú magán­jogi kamarák inkább szolgálta­tásaikból jutnak bevételekhez. S a vonatkozó törvény 1999-es módosításakor idehaza megtil­tották, hogy a kamarák nyere­séget hozó tevékenységet foly­tassanak, hogy tagjai legyenek gazdasági társaságnak, és ilyen vállalatban részesedést szerezzenek. Nem kizárt, hogy az MKIK budapesti székháza a jövőben fontosabb „csomóponttá” válik: ha kötelező lesz a tagság, az ereje és a presztízse is megnő Az MKIK szerepe 2000-ben változott meg, egy törvénymódo­sítás akkor törölte el a cégek és vállalkozók kötelező kamarai tagságát. Addigra a területi ka­marák tagjainak száma elérte a 463 ezret - ez a szám mára 43 ezresre apadt. Ráadásul java­részt nagyvállalatok a tagjaik, míg az MKIK a kis- és középvál­lalkozások érdekvédelmét tűzte zászlajára a lobbizás és a tőkeki­vitel elősegítése mellett. Az Eu­rópai Unióban a kamarák tagvál­lalatainak 97 százaléka kis-, 2 százaléka közép-és mindössze 1 százaléka nagyvállalkozás. Éppen a kkv-k hatékonyabb képviseletének az ígérete az egyik érvük azoknak - élükön Parragh Lászlóval -, akik a kö­telező kamarai tagság mellett teszik le a voksukat. Tény ugyanis: a kisvállalkozások ön­kéntesen inkább kimaradnak (nem akarnak tagsági díjat fi­zetni). És sokaknak az a tapasz­talata, hogy amikor kötelező volt a tagság, akkor sem tudták a szolgáltatásokat kihasználni, azaz hiába fizették a megsza­bott tagdíjat. A kamara által 1999- ben készíttetett felmérés­ből is kiderült: a megkérdezett 300 vállalkozó 81 százaléka egyáltalán nem ismerte a kama­rák érdek-képviseleti tevékeny­ségét. Több mint a háromne­gyedük még egyetlen kamarai szolgáltatást sem vett igénybe. Nem véletlen tehát, hogy az el­ső Orbán-kormány idején, 2000- ben megszűnt az addig kötelező tagság. Sokak szerint ugyanis jól lobbiztak a kor­mánynál azok a vállalkozások, amelyek így fejezték ki bírála­tukat a kamara nem elégséges tevékenységével, szolgáltatásá­val, működésével szemben. A mostani magyarországi sza­bályozás szerint is vannak szak­mák, amelyekben kötelező a tag­ság. Jellemzően ilyen minden te­rület, amelynek dolgozóit az ál­lam különleges jogosítványok­kal ruházza fel. Jó példa erre a jog - a Magyar Ügyvédi Kamará­ba, a Magyar Országos Közjegy­zői Kamarába és a Magyar Bíró­sági Végrehajtói Kamarába kö­telező a belépés. Ugyanez a logi­ka érvényesül például a rendvé­delmi feladatoknál, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyo­mozói Szakmai Kamarában is kötelező a tagság. De más „bizal­mi” szakmákban is lehetséges a tagság előírása, például terve­ző-, szakértő mérnökök nem dol­gozhatnak magyar mérnöki ka­marai tagság nélkül. Az egészségügyben három évig nem volt kötelező a tagság, nemsokára viszont újra az les,z, A Magyar Egészségügyi Szak­dolgozói Kamara, a Magyar Or­vosi Kamara és a Magyar Gyógy­szerészi Kamara kötelező tagsá­gát 2007-ben szüntették meg. Az idén összeült új Országgyűlés jú­liusban módosította a szabályo­zást, jelenleg már csak államfői aláírásra vár a törvénycsomag, amely rendelkezik a kötelező ka­marai tagság visszaállításáról is. A kamarákat megkerülő, de működő gyakorlat szakmai szö­vetségekre delegálni a kamarák feladatait. Erre jó példa lehet a biztosítók szakmája, ahol a Ma­gyar Biztosítók Országos Szövet­ségének gyakorlatilag kamarai, de legalábbis ahhoz nagyon kö­zel álló a szerepköre. A tagság azonban önkéntes. Parragh László: A tagsági díjat szolgáltatás vásárlása válthatja fel a jövőben az átalakulás módjáról még viták folynak, de sokan szeret­nék, ha Magyarország átvenné a kontinentális gazdasági jog­rendet - mondta el Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. A köte­lező kamarai tagságnak szerin­te csak egy nagyobb átalakítás kicsi, de nem megkerülhető ré­szének kellene lenni. koncepcionális kérdésekről van szó - hangsúlyozta Parragh. Az angolszász mo­dellben a kamarák szolgálta­tást nyújtanak tagjaiknak, akik mindezeket gyakorlati­lag megvásárolják. A konti­nentális szabályozásban pe­dig, amelyre áttérhetne Ma­gyarország is, a kamarák közjogi feladatokat vesznek át az államtól. így a gazdaság szereplői közö­sen határozhatják meg a felada­tokat, és mindenkinek lenne be- lelátása a végrehajtásba. Elég megnézni az osztrák példát: ott már egy új bevásárlóközpont megnyitásához is szükséges az üzleti közösség hozzájárulása, és egészségesebb is az ottani ke­reskedelemszerkezet Vagyis azt Az MKIK elnöke kezdeményezte a kötelező tagság újbóli bevezetését ugyan nem lehet megmondani előre, hog}'eg}'adott vállalkozó­nak személyesen miért lenne jobb a kötelező kamarai tagság, de a gazdaság egésze érezni fog­ja a javulást - szögezte le. ehhez az átalakításhoz azon­ban komoly egyeztetésekre lesz szükség az állammal. Parragh elmondta: elvileg akár 2011. január 1-jétől életbe léphetne a törvénymódosítás. rendkívül fontos feladat len­ne meghatározni a kamarák pontos feladatkörét. Azt Parragh László is leszögezte, hogy kötelező tagdíjat szedni nem szabad, csakis konkrét feladatokhoz. Meg kell tehát határozni, melyek lennének azok a feladatok, amelyeket a kamarák látnának el, és ezek finanszírozása így lehetne a kamarák feladata. Ha beveze­tik a tagdíjat, kompenzáció­ként lehetne adócsökkentés a vállalatok számára. Vélemények GECSE TAMÁS A CORVUS AIRCRAFT KFT. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJA „Mindent utá­lok, ami köte­lező, de ha kell, a Corvus Aircraft ter­mészetesen belép a ka­marába. Lesz majd az or­szágban egy 147. adónem, amit fizetnünk kell, és ami ellen nem tehetünk semmit. Eddig sem gondoltam, hogy cégünknek szüksége lenne a kamarára, és akkor sem lesz rá szükségünk, ha kénytele­nek leszünk belépni. Nem vá­rok a kamarától semmit. Ér­tünk ne is lobbizzon, úgysem tud. Amikor megszűnt a köte­lező kamarai tagság, üdvö­zöltem a döntést. A kötelező tagdíjat persze majd befizet­jük, de annál egy fillérrel sem többet. ” RÓZSA ANDRÁS A TEVA MAGYARORSZÁG ZRT. VEZÉRIGAZGATÓJA „Nyitott va­gyok minden olyan kezde­ményezésre, ami jó a cég­nek, az ipar­nak. Ám egy­előre nem látom, milyen többletet jelentene a kötelező kamarai tagság. Annál in­kább, mivel Magyarországon a gyógyszeriparnak megvan­nak a szakmai szervezetei. A mostaninál nagyobb védel­met - a versenytörvény be­tartása mellett - nem tu­dom, hogy képes lenne-e ad­ni egy kamara. A két nagy szervezetünk közös etikai kódexet is elfogadott az or­vosi kamara támogatásával. Azt hiszem, a túlzott érdek- képviselet legalább olyan rossz, mint a kevésbé képvi­selt érdek. ” FILIP GYÖRGY A FELSZÁMOLÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK ALELNÖKE „A felszámo­lók régóta hangoztatják egy kamara szükségessé­gét. Törekvé­süknek azon­ban a mindenkori kormány­zat eddig kellő indoklás nélkül ellenállt, nem szüle­tett törvény a felszámolói kamaráról. Pedig nagy szükség lenne rá, hiszen a pénzügyi tárcánál, illetve most a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban vezetett felszámolói névjegyzék, il­letve az ezzel kapcsolatos adminisztráció nélkülözi a szakma felett őrködő sze­repet. Nem arról van szó, hogy a mostani egyesületet felváltaná a kamara, hiszen ez is, az is más-más feladat­ra hivatott. ”

Next

/
Thumbnails
Contents