Somogyi Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-14 / 189. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. AUGUSZTUS 14., SZOMBAT Még Kobajasi Kenicsirót is hülyének nézik a varázsfuvolás A tökéletességre törekszik, ezért általában már az első hangnál elakad Drahos Béla azt mondja: mindig gyakorol, a dirigálás szünetében már veszi is elő a hangszert. Kísérletezik a fuvolán, az éneklő hangszeren Drahos Béla egészen új interpretációt ad a darabnak, amikor Karajan- nal ellentétben a vihart nem tengeriként, hanem németal­földi jeliegűként ábrázolja - írja róla egy kritikus. És csep­pet sem elmarasztalóan, pe­dig már az is nagy szó egy karmester életében, ha olyan nagysággal vetik össze pro­dukcióját, mint Herbert von Karajané. főként azok után, hogy egyál­talán nem kellett volna a diri­gensek rögös útjára lépnie, megtehette volna, hogy élete végéig megmarad a kaptafá­nál Pontosabban a fuvolá­nál, mellyel párban a világ legnagyobbjai közé emelke­dett Az persze már egészen kicsiként kiderült róla, kivéte­les érzéke van a hangszerhez, hiszen 1966-ban, 11 évesen már a Kaposvári Szimfonikus Zenekarban játszott Akkor vélhetően maga sem hitte, hogy jelentős kacskaringók, a zeneművészeti főiskola elvég zése, megannyi zenekar és társulat, felvétel, külföldi és itthoni koncert, kitüntetés - mint például az 1986-os Év művésze vagy egy évvel koráb­ban a Liszt-díj - után 1992- ben, mint karmester tér visz- sza a társaság élére. ÉPPEN EGY ESZTENDŐVEL azu­tán, hogy Bécsben a szakma talán leghíresebb elméleti szakemberétől leste el a kar­mesterség csínját-bínját Közel két évtizede tehát kétlaki éle­tet él fuvolistaként a legna­gyobbakat kíséri, s emellett a világ vezető lemeztársaságai­nak rögzít darabokat, diri­gensként pedig hajdani zene­karait vezényli. Méghozzá nem is akárhogyan: 1997-ben például vele rögzítették lemez­re Beethoven összes szimfóni­ájának jubileumi kiadását, mely aztán az év lemeze lett AMIHEZ HOZZÁFOGOTT tehát, meglehetős eredményt produ­kált, így aztán a honi komoly­zenei szakma reménykedhet: Drahos Béla nagy álma ugyanis a hazai zenekar-neve­lés meghonosítása. Melyhez az Álba Regia Szimfonikus Zenekarnál fogott hozzá. Csak szombat reggelre si­kerül időpontot egyeztet­nünk, előbb próbál, majd a Miklósa Erikával közös koncertek szólnak közbe. Vas András- Remélem, nem miattam kel­lett korán kelnie!- Hat óra óta ébren vagyok - felelte Drahos Béla. - Már gya­koroltam is egy keveset.- Az ember azt hinné, ilyen múlttal legalább hétvégeken lazíthat- Ha valaki egy kicsit is meg van elégedve magával, jobb, ha abbahagyja. Mindig gyakoriok, a dirigálások szünetében már veszem is elő a hangszert. Pon­tosabban nem gyakorlás ez, ha­nem kísérletezés. A lányom szokta is kérdezni: apa, miért csak egy hangot fújsz?-És?- Mert elakadok... Már az első hangnál. Annyiféleképpen meg lehet szólaltatni, s az ember ke­resi a legtökéletesebbet A fuvola az éneklés után a legegyszerűbb hangképzés, tulajdonképpen egy éneklő hangszer.- Hogyan talált rá? A gyerekek általában zongorázni, hegedül­ni, trombitálni tanulnak.- Eleinte én is zongora és he­gedű órákra jártam. Négygyere­kes család legkisebb tagjaként nőttem fel, négy-öt éves lehet­tem, a testvéreim már mind ze­neiskolások voltak, így ki-be jár­tam az óráikra. Aztán valahogy megtetszett a fuvola, s nyolc éve­sen kipróbáltam.- Két évvel fiatalabb volt, ami­kor első fuvolás lett a Csiky Gergely Színház zenekará­ban...- Két hete gyakoroltam rajta, amikor a Vikár-kórushoz lejött a Rádió, s eljátszottam nekik egy darabot.- Csodagyerek?- Amikor elkezdtem, eszem­be sem jutott, hogy valaha idáig jutok.- Futballistának készült? Esetleg mérnöknek, orvosnak?- Igazából nem voltak ilyes­fajta titkos vágyaim. A zenében nőttem fel, s mivel elég korán kiderült, van érzékem-tehetsé- gem hozzá, más meg sem for­dult a fejemben.- Kizárt!- Na jó, a kisebbik bátyám­mal egy ideig papnak készül­tünk. Prelátusruhába öltözve misét játszottunk. Aztán viszont jöttek a fellépések, fesztiválok, a zenén kívül mással nem is tud­tam foglalkozni.- Hányadik hangszernél tart?- Fogalmam sincs. Az arany­fuvolákból ez a harmadik. Egy éve kaptam, 18 karátos arany, valamivel több mint ötven deka, s a saját fejlesztéseim is benne vannak. Az előző nehezebb is volt, és bonyolultabb: kevesen tudtak rajta játszani.- Odaadná tízéves önmaga ke­zébe?- Persze. Mindig tudtam vi­gyázni a hangszereimre. Bár az első fafuvolámnak kettérepedt a feje. Télen nagy hidegben vit­tem haza, gyakorolni akartam, s nem tudtam megszólaltatni. Sír­va mentem vissza Csupor Laci bácsihoz, hogy mindent elfelej­tettem, amit az órán tanultunk, aztán kiderült, a hangszer volt a hibás. A mostani gyerekeknek ebből a szempontból könnyebb a helyzetük, csodásán szóló fu­volákon kezdenek tanulni.- Ebből a szempontból?- Bár természetesen nem sí­rom vissza a régi időket, el kell ismerni, a szocializmusban sok­kal komolyabb zenei élet volt az országban. Olyan karmesterek­kel dolgozhattam együtt, mint Bernstein, Aldo Ceccato, Lovro von Matacic. Rengeteget lehe­tett tőlük tanulni. Amikor Gardelli beintett egy Verdi-rek- viemet, megállt a levegő. Vagy Matacic. Nyolcvannégy éves volt, a fél oldalára már béna, amikor vezényelt nekem. Kép­zeljen el egy majd két méter húsz centis embert, aki kért egy húsztojásos rántottát, megivott egy korsó kávét, majd odaállt elénk. Az egyik oldala élettele­nül lógott, de amikor vezényelni kezdett... Még most is belebor- sódzik a hátam...- Nélkülük nem jutott volna el a Barbicanbe, a Carnegie Hall­ba, a Festspielhausba?- Vélhetően sohasem. Ha az ember hallja, máshogy is lehet csinálni, elgondolkozik a folyta­táson.- Karmesterként pedig Kobajasi Kenicsiro mellett pal- lérozódhatott.- Bécsbe jártam mesterkur­zusra Österreicher professzor­hoz, amikor az Állami Hangver­senyzenekarhoz hívott, legyek az asszisztense. Sokat dolgozott külföldön, s szerette volna, ha helyettesítem, amikor távol van. És persze elvárta, hogy amikor vezényel, üljek be játszani.- Kényelmetlen kettősség: egyik nap a zenészek közt ül­ni, másnap elvárni, hogy kö­vessék. Mikor érezte először, hogy feltétel nélkül elfogad­ják? Persze nem az amatőrze­nekarok.- Az Állami Hangversenyze­nekarban a legnagyobb zené­szek ülnek, mindegyikük egyé­niség, s ezzel együtt jár, hogy mindenki azt hiszi, ő tudja leg­jobban, hogyan kell eljátszani az aktuális darabot. Nekik mindegy, egy teljesen amatőr áll előttük vagy Kobajasi Kenicsiro, egyformán hülyének tartják őket... Egy ilyen zenekarral egy hullámhosszra kerülni...- Pedig a laikus azt hinné, ép­pen velük könnyebb: mind­egyikük tudja a dolgát, a kar­mesternek elég csak szerepel­nie.- Kordában kell tartani őket, meg aztán a hangszerek sem tö­kéletesek, ki kell szűrni, ha va­lamelyik nem a megfelelő hang­színben szól. Amikor az ember előtt megszólal egy zenekar, el­képesztő információáradat éri, hirtelen szinte megsüketül. Há­rom tucat szólamból kihallani a rosszat... és utána még stilári- san is fel kell építeni a darabot, persze a zeneszerző egyéniségé­hez illesztve.- Kit játszik-dirigál a legszíve­sebben?- Fuvolán Bachot és Mozartot, karmesterként Beethovent. Per­sze Bach a non plus ultra: rej­tély, örök titok, mindig kihívás, rengeteg lehetőség. A növendé­keimnek mondom is, minden nap vele kezdődjön és végződ­jön. Ha reggel valaki el tudja ját­szani a Szólószonátát, és túléli, megérdemli azt a napot.- És a nagy álom? Helyszín­nel, zenekarral, darabbal?- Mint minden karmester­nek: operák, nagy klasszikusok. De ezen még nem gondolko­dom, nálam a karmesterkor het­ven év fölött kezdődik. Amíg va­laki nem vezényelte el ötven- szer mondjuk a Sors-szimfóniát, nem is érti, mit dirigál... ^ • - . ■ - mmm mmm m wm wm HIRDETÉS Az E.ON Dél-dunántúli Áramhálózati Zrt. közleménye Értesítjük ügyfeleinket, hogy a Pécsi Mérésügyi és Műszaki Biztonsági Hatóság által kiadott vezetékjogi engedély alapján 2010. augusztus 10-én megkezdődik a „Kaposvár-Jákó 22 kV-os gerinc átépítése a 717.-171. oszlopkapcsolók között" tárgyú közcélú vezeték építése. A nyomvonal által érintett települések: Gige és Kisasszond. A munkálatok miatti esetleges kellemetlenségekért elnézésüket kérjük. Gon A tanárok is talicskáztak a somogyvári iskolánál Az országgyűlési képviselő falat bontott, a tanárok talicskáztak - példaértékű összefogással kez­dődött a felújítás a somogyvári speciális iskola és gyermekott­honban Tóth László igazgatóhe­lyettes vezetésével, Berényi László parlamenti honatya „ak­tív részvételével”. Régi adósság, eddig betelje­sületlen álom volt, hogy külön helyezzék el az intézmény kol­légiumának lakóit és az állami gondoskodásban lévő gyerme­keket. A megközelítőleg fél év­százada szolgáló kollégiumépü­letre is jócskán ráfért a felújítás. A kollégium elkülönítésének és nyolc lakóegység építésének 350 millió forintos tervei ké­szen álltak, de a pályázat siker­telen volt. Ezért döntött úgy a fenntartó megyei önkormány­zat, hogy leválasztja az első üte­met és saját forrás biztosításá­val látnak hozzá a megközelítő­leg ötvenmilliós beruházáshoz. Társadalmi munkában több mint hatvan munkatárs dolgo­zott önzetlenül - volt, aki család­tagjaival együtt - azért, hogy megvalósulhasson a régóta vá­gyott korszerűsítés. A bontást azért végezték saját kezűleg, hogy pénzt takarítsanak meg. A kollégista diákok és az állami gondozott lakók a hivatalos üte­mezés szerint szeptemberben vehetik birtokba a megújult épületet. ■ Füleki T. Háromfai nyugdíjasok Veszprémben, a háromfai nyugdíjas klub tagjai Györke József elnök szervezésében az unokákkal együtt keresték fel a herendi porcelán múzeumot, majd a veszprémi állatkertet látogatták meg. Útjukat a megyei közgyűlés és a nyugdíjas tanács támogatta

Next

/
Thumbnails
Contents