Somogyi Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-02 / 178. szám

MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ Öröm, ha van kinek integetni a kapuból valóság-só Az öreglaki gyermekotthonban van üvegfestés, lehet lovagolni és itt lak Bea Vannak esetek, amikor az ember azt szeretné, ha nem olvasnák írását azok, akikről szól. Ez ál­talában egybeesik azzal, amikor a riportalanyok a beszélgetés végén meg­kérdezik: s miért lesz ebből cikk? Füleki Tímea A somogyvári és öreglaki állami gondozottak nem kérdeztek, amikor felálltunk és elköszön­tünk. De a kapuban mindenki integetett. Az izompólós nagy­fiúk is. Szinte még észre sem ve­szem, amikor már fogja a keze­met. Azt mondják, ő lesz az igazi riportalany. Beának hív­ják, hat éves és nem akar elen­gedni. Azt hiszem, nem ittam még olyan jó kávét, mint ami­lyenre meghívott játszásiból a babakonyhában. Még azt is tudta, hogy cukor nélkül fo­gom kérni. Van, amin csak ront, ha édesítik, akarom mon­dani: bonyolítják.- Nézzük meg Ibolyát, a tesó- dat! Ő is ovis még? Nem? Tény­leg hatan vagytok testvérek? - s mind a hatan az öreglaki gyer­mekotthonban. Együtt. - Oké, csak halkan, kár, hogy éppen csendes pihenőkor jöttünk - a többség a szobákban, leselejte­zett ágyak a folyosón, minden négyzetcentiméterre szükség van. Szűkén vannak a lakók mostanában, be kellett fogadni nyárra a somogyvári anyaintéz­mény lakóit is, ott végre felújít­ják a kollégiumot. Még jó, hogy volt közben a fonyódligeü nya­ralás, nyilván feledtette a hely­szűkét a végtelen Balaton-part. Ivett és Livi le is rajzolták ne­kem. Végtelen víz, hattyú, úszó­gumis vízimanó, nádas, ja és a lépcső. Lépcső mindkettőn volt, és gyerekek. Az egyiken a két tesó, a másikon csak egyikük. Van az úgy, hogy az ember har­mincévesen veszi észre: a gyer­mekrajzok nem feltétlenül je lentenek egyet azzal, hogy apa, anya fogják a gyerek kezét. Akarom mondani, van, ahol apa, anya nem gyermekrajz- hősök.- És miért veszekedtetek mindig édesanyáddal? - ez a kérdés már akkor adta magát, amikor a középiskolás Szandra kezdett megnyílni.- Nem tudod eldönteni, hogy maradj-e, ha tizennyolc leszel? - az öccse nélkül nem jó itt, de minden más azt mondatja: az otthon az otthona. Ahol van üvegfestés, meg számítástech­nika és lovagolni is lehet.- Uszoda? És tudsz már úsz­Elvisz a gyorsvonat engemet is? A gyerekek, somogyváriak és öreglakiak, picik és tetkósak, jól megvannak együtt ni? - Beához kell fordulnunk, aki még mindig a kezemet szo­rongatva összpontosít, hogy mi­kor veheti át újra a szót. Másik oldalamon Reni, a tesó. Ő nem szól, de örül, ha összeakad a szemünk, s látja, hogy mosoly­gok azon: simogatja a kezemet. Mosolyokból építkeznek. A na­gyok nem.- És vannak kint a faluban, Öreglakon barátok, akikkel ösz- szejártok? - kérdezem. Az egyik kamaszlány erre kapja fel a fejét először. - Van egy fiú, Hazamenne Somogyvárra ÉS HA BÁRMIT KÍVÁNHATNÁL? Ak­kor is csak egy tál siitit kérnél?- Akkor is, érkezik a válasz. A csak relatív. - És te? - meré­szek vagyunk, tetovált, fülbe valós fiúktól ilyet igazán zava­rodott ember kérdez csak.- Azt, hogy készüljön el a kol­légium? - Azt. Már vagy egy hónapja Öreglakon vannak, visszavágynak a megszokott helyre. Somogyvárra. Haza. akihez el szoktak menni - mondja halkan. Néha engedéllyel, néha anél­kül. Néha visszajönnek maguk­tól, néha a rendőrök hozzák. Keresnek, szüntelenül keres­nek, kapaszkodó kell. Nem mindegy persze, hogy egy vas­tag faágat vagy egy szalmaszá­lat ragad meg az ember, esetleg annak is mellényúl.- A kicsik zavarnak csak? Nem hagynak aludni? - A ka- maszos kötekedés úgy három percen belül veszti hitelét, ami­kor a tetovált nagyfiú az ölébe veszi Beát. Szóval azért vannak kivételek? Néha egy mosoly, né­ha egy kézfogás, néha meg az, hogy van kinek integetni a ka­puból. Vannak esetek, amikor nem nézünk hátra. A Drávában lebegő testre a vízijárőrök találtak rá Úszós, vidám szomszédolás közös tábor Magyar és horvát fiatalok ismerkedtek Egy 22 éves horvát fiatalember vesztette életét a Drávában, a holt­testet a barcsi vízirendőrök talál­ták meg, járőrőrözés közben. Karsay Kornél, a megyei rend­őr-főkapitányság sajtószóvivője elmondta: az eddigi adatok alap­ján a Drávában, Heresznyénél bukkantak rá a holttestre. Az el­járást a horvát hatóságok foly­tatják le. A fiatalember halálát vélhetően fulladás okozta. Információink szerint eltűnt egy magyar kajakos a Dráva hor­vátországi szakaszán. Úgy tud­juk, egy népes csapat vágott ne­ki Barcsról a túrának. A horvát Répás közelében töltötték az éj­szakát, reggelre azonban egyi­küknek nyoma veszett. A kere­sésbe a helybeliek, a csapat töb­bi tagja és az eltűnt férfi család­ja is bekapcsolódott. Már búvá­rokkal is keresik a kajakost. Versenyeztek a gyerekek a bar­csi strand medencéibeben, s ezzel a közös programmal is erő­sítették a magyar és horvát kap­csolatokat. Az úszók táborát a Magyaror- szág-Horvátország Határon Át­nyúló Együttműködési Prog­ram támogatta. Viroviticáról tizenhét, míg Barcsról tizenöt résztvevő érkezett a Gyógyfür­dő és Rekreációs Központba. Ivelics Ramón projektvezető elmondta: a két ország fiatal úszói összesen kilenc órán ke­resztül élvezték egymás társa­ságát. Számukra játékokat, edzést, és tanfolyamot is szer­veztek. A tábor első felében a gyere­kek röplabdáztak, fociztak és lábteniszeztek; már itt is fontos volt az eredmény. Délután pe­dig egy barátságos vetélkedő ju­tott főszerephez, ahol például ketten-ketten egy traktor belső gumiján állva egyensúlyoztak, miközben társuk megkísérelte úszva eltolni őket. A verseny­számok között az úszók hátra­kötött kézzel is tempóztak. ' A vetélkedőt végül a barcsiak nyerték. Ivelics Ramón hangsú­lyozta: a tábor gyakorlati-ta­pasztalati értéke megfizethetet­len számukra. ■ Jeki G. Nem adott hitelbe, megszorongatta a vendég a nyakát Megszorongatta a pultos nyakát a vendég Mernyén. Ezért ellene önbíráskodás miatt folyik eljá­rás. A sértett elmondása szerint az elkövető azért vitatkozott ve­le össze, mert szerinte rosszul adott vissza, ráadásul hitelbe akart inni. De nem kapott in­gyen piát. Az igali rendőrőrs folytat nyo­mozást az ügyben. Az ördög kovácsai versenyeztek egymással ismét Vésén randevú Bertók László még nem írt verset a kovácsokról, de a ritmus talán az üllő hangjából maradt meg benne Patkó, gyertyatartó, szív, fekvő alak, kengyel - vasból minden elkészíthető Kilencedszer adtak randevút egymásnak Vésén a kovácsok, hogy újabb kovácsoltvas reme­kekkel kápráztassák el a zsűrit és a nagyközönséget.- A versenyzőink többsége a kezdetektől részt vesz a találko­zón - mondta Bertók László pol­gármester. - Ugyanúgy, ahogy a szervező csapat is. Ma már félszavakból megértjük egy­mást, mindenki tudja a dolgát, és mindent megtesz azért, hogy sikeres legyen a rendezvény. Összekovácsolódtunk. Egy ilyen nagyszabású ren­dezvény kapcsán általában fel­merül a pénz kérdése. Az ön- kormányzatok szűkös viszo­nyok között is megpróbálnak valami pluszt adni a lakosság­nak, a vendégeknek.- Mi sem dúskálunk a pénz­ben - mondta a polgármester, - a község lakói között van, aki inkább segélyre vagy járdára költené ezt a pénzt. De megfele­lő takarékossággal ki lehet gaz­dálkodni. A kovácstalálkozó költsége mintegy hárommillió forint, ennek mintegy kéthar­madát LEADER pályázati támo­gatásból fedezzük. Szerényebb volt a rendezvényünk, amikor saját kasszából fizettük az egé­szet. Ugyanakkor az ország minden részéről ideérkező ko­vácsok, ismerőseik, barátaik el­viszik a településünk jó hírét. Talán egyszer éppen egy látoga­tó gondolja majd úgy, hogy a vállalkozását idetelepíti. Kovács Zoltán a Magyaror­szági Kovácsmíves-céh céhmes­tere zsűrizte az elkészült reme­keket. - Az országban a legje­lentősebb kovácstalálkozó a vései - mondta. - Évről évre többen jönnek és egyre szebb munkákat készítenek. Az, hogy mi kerül le az üllőről, csak a ko­vács ügyességén múlik. Mindig lehet nehezebbet kitalálni. A szakma történetében évszáza­dokig nem tudták megfejteni, hogy miként készült a párizsi Notre Dame kapu vasalata. A mester ki is érdemelte az ördög kovácsa címet. Egyébként olyan népszerű volt hajdanában ez a mesterség, hogy ma szinte min­den családban találni egy ko­vács őst. A igali Szabó Sándor a maga 79 évével a résztvevő kovácsok legidősebbike. A mai napig dol­gozik műhelyében. - Egyma­gám vagyok kovács a faluban, de még szeretek dolgozni - mondta az idős mester. - Finomabb munkákat is csinálok, mint ez a gyűrű az ujjamon. Nálunk csalá­A vasvirág soha nem hervad el di tradíció a kovácsmesterség. Ha egy darab vasat a kezembe veszek, bármit elkészítek belőle. Buták László költő a telepü­lés szülötte. - Az üllő hangja felidézte gyerekkoromat - mondta. - Abban az időben há­rom kovács is volt a faluban, és édesapámmal vittük a lovain­Véresen komoly játék HAGYOMÁNYTEREMTŐ szándék­kal rendeztek tűzoltó bemutatót és versenyt. tisztelnünk kell a hagyomá­nyokat, amik a szervezetet élte­tik és továbbviszik - mondta Heizler György megyei kataszt- ( rófavédelmi igazgató. - A játék a csapatépítést is szolgálja, de minden feladattal éles helyzet­ben is találkozhatnak a tűzoltó­ink. Bízniuk kell egymásban, éppen ezért egy ilyen verseny véresen komoly játék. kát patkoltatni. Elnézelődtem a műhelyben, sőt még a fújtatót is kezeltem. Bár soha nem ír­tam kovácsról verset, de lehet, hogy a ritmus innen maradt meg bennem. A vései találkozón a hagyomá­nyoknak megfelelően összeková­csoltak egy ifjú párt ■ F. Sz. Á. 4

Next

/
Thumbnails
Contents