Somogyi Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)
2010-08-11 / 186. szám
10 RIPORT SOMOGYI HÍRLAP - 2010. AUGUSZTUS 11., SZERDA ^^ü Két új fajt fedezett fel a kaposvári Ábrahám Levente. A különleges hangyalesőre és rablópillére Marokkóban bukkant rá, két másik fajt jelenleg is vizsgál MUZEOLÓGUS A BERBEREK FÖLDJÉN Űj fajokat fedezett fel marokkói expedíciója során Ábrahám Levente. A kaposvári kutatónak a munkája a hobbija, de tévednek, ha azt hiszik, hogy csak a recésszárnyú rovarok vizsgálatából áll a napja. Meiszterics Eszter Különös expedícióról tért haza nemrég Ábrahám Levente, a megyei múzeum igazgatóhelyettese. Marokkó jellegzetes nyugat-mediterrán élőlényeit tanulmányozta a szakember, aki egyúttal két új fajt is felfedezett, illetve két másik rovarnál még tartanak a vizsgálatok. És hogy miért épp Marokkóban kutakodott a kaposvári egyetemi docens?- Magyarország faunájában is találhatóak nyugat-mediterrán élőlények, melyek egykor a Jégkorszakot követően fokozatosan települtek be hazánkba - magyarázta Ábrahám Levente. Az Alpok miatt azonban csak kevés élőlény juthatott át Magyarországra, így mindössze tíz százalékát teszik ki nyugatmediterrán élőlények állatvilágunknak, ami igen kevés. Azok többsége pedig a nyugati-délnyugati területeken él, így Somogybán is található belőlük néhány faj. Ahhoz viszont, hogy többet megtudhassunk e különleges élőlényekről olyan területet szerettünk volna felkutatni, ahol nagy számban fordulnak elő. így esett a választás Marokkóra. Megtudtuk: a napokban lezárult három éves expedíció során hat alkalommal jártak a misztikus afrikai országban a kutatók, úgy időzítették az utazásokat, hogy egy év minden korszakában tölthessenek kint néhány hetet.- Ahogy cserebogárból is májusban látjuk a legtöbbet - mondta a kutató. Mi is olyan időszakokat választottunk, amikor tudtuk, hogy minél nagyobb számban találkozhatunk velük. Ábrahám Levente és csapata Marokkó összes jellegzetes területi egységét bejárta, a szántófölddel tarkított partvidéket, ahol szinte alig vannak élőlények, a 2000-4000 méter magas Atlaszhegység lábánál is kutatásokat végeztek, utóbbinál egyébként lenyűgöző mediterrán növényzettel találkoztak.- Babérlombú erdő és macchiabozót volt mindenütt, ameddig a szem ellátott - mesélte. Feljebb pedig száraz, kopár füves hegyeket láttunk. Az 1700- 1800 méteres Antiatlasz sziklás magashegyei között aligha marad meg élőlény a kevés csapadék miatt, ám az Atlaszon túl a szavannán még puputevét is láttunk szabadon rohangálni. A Jebel Bani-hegység után pedig a Szaharát pillantottuk meg százméteres homokdűnéivel. A helyi berber népek - elmondása szerint - igen barátságosak, csak egy alkalommal kerültek veszélybe, amikor egy tuareg pásztor megfenyegette őket: Kiváló vendéglátók a marokkói berberek A marokkói utazás során a helyi berberek igen szimpatikusak voltak Ábrahám Leventének A helyi őslakosok tízezer éve népesítették be az Atlasz környékét. Bár nomád népeknek mondják őket, amikor Európa a sötét középkorát élte, Marokkóban már javában virágzott a kultúra. A kutatások szerint Ouarzazate nevű városban jött tétre a világ első egyeteme a 800- as években, komoly csillagászati, matematikai állománnyal rendelkezik a könyvtáruk. \ kaposvári kutató miután nem uristaként érkezett Marokkóba, élvezhette a helyiek vendégszeretőét, akik bepillantást engedtek mindennapi életükbe, megkóstoí itták a magyar muzeológusokkal helyi specialitásokat is. Ábra- ám Levente azt mesélte: úgyneve- ;tt khasabokban, települési községekben élnek a berberek. A kosság keretein belül pontosan el nnak osztva a családon belüli srepek. A férfiak a legelőkön jtják a kecskenyájat, a nők a iláddal törődnek, és használati gyakat készítenek. A berber élet- lussal összefügg jellegzetes lak- lyük is. A család sziklába vájt ■mekben lakik, a földre szőnyeget ítenek, a berendezés pedig csak 'egszükségesebb tárgyakból áll, xz, a tévé ritkán hiányzik. Ábra- m Levente egyik vendéglátója beüt berberül, arabul, franciául, anyolul, németül és angolul is. irokkóban a közbiztonság jó, yanis súlyos büntetés jár még a rásért is. Az alkoholt az iszlám ja, ígs’ főként vízipipával kínál- ’< meg a magyar kutatókat. dányt találtam. A hangyaleső szintén óriási élmény volt. Ilyenkor aztán jönnek a hosszas kutatások, hiszen amíg a preparátor elkészíti, Ábrahám Levente a ghánai és a kongói szakirodalmakat bújja, majd mikroszkóp alatt vizsgálja meg a szárnyak erezetét és a többi sajátosságot. Majd megkezdődnek a hosszas levélváltások a francia és katalán kutatókkal, hogy megbizonyosodjanak afelől, nem azonos fajt találtak-e a korábbi felfedezésekkel. Ahogy elképzelem a hónapokig tartó nyomozást, a hosszas kutatómunkát, felmerül bennem a kérdés: de megéri ez? Kinek fontos egy újabb rovar neve?- Fontos - válaszolja. Sokan csak egy 4-5 centiméteres rovarnak látják, számomra ez tudomány. A megelégedettség érzéséért csinálom. Ha végeztem a múzeumban, otthon is folytatom a vizsgálatokat, elemzéseket. Jelenleg az Egyesült Arab Emirátusok hangyaleső faunájáról ír tanulmányt, illetve Pakisztán nemzeti rovartani gyűjteményéhez nyújt segítséget. Nemrég miközben az egyik pekingi egyetem kutatóinak segített beazonosítani egy kínai állatot, kiderült, hogy az a faj eredetileg nem is Kínában, hanem a Himalájában él. A számítógép tehát tényleg csodákra képes. Hol képeket küldenek neki, hol hosszas tanulmányokat, legutóbb két pekingi egyetemi hallgató szakdolgozatát felügyelte a kaposvári tudós.- Sokszor óriási a szakadék egy pekingi és egy magyar diák tudása között - állítja. De még a pakisztáni és az iráni hallgatók is tájékozottabbak, mint az európaiak. Ez azért szomorú, mert Európa óriási gyűjteménnyel rendelkezik, amiről Kínában csak keveset tudnak. Mégis hatalmas fejlődésnek indultak ezen a területen. Ahogy az összes többül. Ábrahám Levente úgy tervezi: kalandos utazásáról kiállítást szervez, a rovarok mellett ugyanis gyönyörű ásványokkal, érdekes természeti tárgyakkal tért haza, még jerikói rózsát is hozott, lenyűgöző fotóiról nem is beszélve... És hogy ezek után mit tervez a kaposvári muzeológus? Már most újabb utazáson töri a fejét, igaz ezúttal a családjával, szigorúan „lepkeháló” és műszerek nélkül. Felesége ugyanis kikötötte: a közös nyaralásokon nincs kutatás, olyankor csak a családé. nem tudni azonban, hogy a kecskéit vagy négy feleségét féltette a délceg magyar muzeológusoktól... A kalandos túrák során Ábrahám Leventét mindvégig munkája foglalkoztatta. A kaposvári férfi huszonöt éve még lepkékkel foglalkozott leginkább, ám idősebb kollégái azt tanácsolták neki, keressen egy kevésbé költséges területet, mert a lepkék vizsgálata, tárolása, a felszerelések igen drágák. Ekkor döntött a recésszárnyú rovarok rendje mellett, azon belül is a hangyaleső és a rablópille családokat kutatja.- Sokaknak talán különösen hangzik, de nekem a munkám a hobbim - mondja mosolyogva. Ábrahám Levente Marokkóban pedig bőven élhetett a hobbijának, ugyanis míg egész Európában 42 hangyaleső fajt fedeztek fel, addig Marokkóban ennek a kétszereséről tudnak. És bár közülük mindről olvasott már, a marokkói „anyag” hetven százalékát ő is először látta. Sok kutató fordult már meg az afrikai országban hasonló tervekkel, mivel Marokkó egykor francia gyarmat volt, francia tudósok is készítettek egy gyűjteményt 1910-ben, majd egy katalán kutató is meghatározott néhány fajt 1912-15. között.- Az egyik rablópille felfedezésemről abban a pillanatban ahogy megláttam, tudtam, hogy új faj lesz - mesélte lelkesen. A rovar potrohúnak a végén kettős függeléket láttam, így azonnal tudtam, hogy különleges pél-
