Somogyi Hírlap, 2010. augusztus (21. évfolyam, 178-202. szám)
2010-08-10 / 185. szám
5 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. AUGUSZTUS 10., KEDD MEGYEI KÖRKÉP Lélekben is felkészül a képviselőkre jeltolmács Megértetni egy sikettel a hivatali nyelvet olyan, mint temetésen Máté Pétert „fordítani” Siófok és Budapest között a vonaton elolvassa a friss újságokat, mert úgy érzi, képbe kell kerülnie, mire elkezdi fordítani a képviselők mondandóját. A parlamentben egy első emeleti helyiség az övék, a jeltolmácsoké. Egyikük a balatonszabadi Kissné Berta Rozália. Fónai Imre A szülei siketek, ez meghatározta a pályáját, gondolhatnánk, de az élet nem mindig Uyen egyértelmű. Sokáig anyakönywezetőként dolgozott Siójuton, mellette gyó- gyúszást oktatott asztmás gyerekeknek a siófoki Ezüstpart Hotelben.- Az első és igen rossz élményem „tolmácsként” négyéves koromban ért - emlékszik a kezdetekre Kissné Berta Rozália. - Édesapám az útlevelét akarta kiváltani a rendőrségen és elvitt tolmácsolni. Odaültetett az ügyintéző ablakába, mire ránk ripa- kodtak: ne feltűnősködjünk és ne hadonásszunk. Ez persze még a hatvanas évek végén volt. A férjem hallotta egyszer, hogy tolmácsképzés indul; elvégeztem az alap- és a középfokú jel- tanfolyamot, aztán a tolmács- képzőt, ahol ma már tanítok is. A jeloktatás egyébként nagy fejlődésnek indult az utóbbi időben. Amikor régiós tolmácsszolgálatokat állítottak fel az országban mindenütt, megkerestek és egyszer csak én voltam az egyszemélyes Fejér megyei „szolgálat”. Ma meg már Veszprémben csinálom ugyanezt, azzal a különbséggel, hogy öten vagyunk és mivel nem minden nap kell mennem, belefér a tanítás is. No meg a parlament... A siketek országos szervezetének sokat kellett harcolni azért, hogy jeltolmáccsal közvetítse a közszolgálati tévé a parlamenti ülésnapokat - Az volt az ellenérv, hogy sok nézőt zavar a „hadonászó” ember, meg hogy túl sokat kitakar a képből. De azért folyamatosan javul a helyzet, hiszen ma már két hallássérült képviselő is ül az országgyűlésben. Az első emeleten van egy helyiségük az ország házában a tévéképernyőn megjelenő jeltolmácsoknak. A berendezés puritán: erős világítás, egy fix , kamera operatőr nélkül, vele szemben három- szintes dobogó (Rozá- ” lia mindig a legfelsőn áll, hiszen nem éppen magas növésű), bordó függönnyel takart paraván háttérnek s még egy telefon, hogy „vész” esetén szólni tudjanak a műszaki személyzetnek. - Húszperces váltásokban dolgozunk - magyarázza a balatonszabadi jeltolmács. - A hangot kapjuk az ülésteremből, a kamera alatt ott egy monitor is, de arra csak néha pillantunk rá, például hogy tudjuk, miért nem beszél éppen senki... Kissné Berta Rozáliának bérelt helye van a Parlament első emeletén Számos képviselő stílusát kiismerték már, persze a véget ért tavaszi és nyári ülésszakon sok új arccal, hanggal, stílussal kellett megismerkedniük. - Ha ismerem az éppen beszélő képviselőt, úgy könnyebb a dolgom. Tüdjuk kinek a cizellált mondataira, ógörög bölcsektől csent idézeteire kell készülnünk lelkileg. Tudjuk, ki beszél körmondatokban, ki hadar. De még inkább hadarjon, minthogy azt se tudja, mit akar mondani. Ilyen is van... Ki hinné, tehetnénk hozzá. Azt egyébként, hogy mindig, műiden témában, helyzetben képben kell lenni, Rozália azzal a példával illusztrálja: a cunami szóra nincs önálló jel, ezért a szót kiegészíti azzal a jellel, hogy vízár, tengerár. Embert próbáló feladatokkal pedig naponta találkozik munkája során, a legkacifánto- sabbak a rendőrségi, bírósági, egyáltalán a hivatali ügyek, amikor a szakzsargont, a bü- rokrácia sokszor szörnyű nyelvezetét kell világossá, félre nem érthetővé tennie a siket ember számára. De temetésekre, egyéb egyházi szertartásokra is hívják, üyenkor az egyházi énekeket is fordítja, polgári temetésen legtöbbször Máté Pétert. - A ritmust és a szöveget is híven vissza kell tudnom adni. Mit érez át ebből egy siket? Érdekes kérdés. Egy Siketek Világnapi rendezvényen dobosok játszotElárulják a gesztusok, ki őszinte és ki nem a balatonszabadi bán élő parlamenti jeltolmács elárulta: gyakran tréningezi magát úgy, hogy megnézi a híradót a tévében reggel hatkor és egy órával később is, de először hang nélkül, aztán hanggal - Rengeteg tudatos és még több tudat alatti arcmimikát, gesztust használunk, amiből rá lehet jönni, ki beszél őszintén és ki nem. Ez a gesztusok világa, ami nagyon fontos egy jeltolmácsnak. Most egyébként éppen egy olyan tanfolyamra járok, ami abban segít, hogy a hétköznapi életben kevésbé legyek nyüt, mint a munkám során, vagyis hogy mások kevésbé tudjanak „olvasni” engem... tak siketeknek. Óriási lufikat kellett fogniuk, antikét ujjaikkal, a mellükkel és az állukkal tudtak csak megtartani. Ezáltal érezhették a közben dübörgő dobok ritmusát. A siket ember is olvas újságot, könyvet, de ha levelet ír, abból jól látszik: egyfajta idegen nyelv számára a mi nyelvünk. Ha például azt akarja leírni, hogy megy a bankba, mert adóssága van, azt általában így teszi: „Megyek bank, mert tartozik.” Kissné Berta Rozália nagy dolognak tartja, hogy tavaly óta a jelnyelv is önálló nyelv (nyelvvizsgával, nyelvpótlékkal, stb.), s hogy az erről szóló törvényt egyhangúlag fogadta el a parlament... Hazahívó eklézsia Óaranyban orgonaszó Zsoltárok és Liszt a megújult hangszeren Nemesek randevúja Vámoson találkozó Somogyból indult tizenegy évvel ezelőtt A templom küszöbére lépők túláradó boldogsága, az otthonba érkezés semmihez sem hasonlítható öröme sugárzott az arcokról. A darányi református eklézsia hazahívta a faluból elszármazott testvéreket, családtagokat. A messzire, illetve közeibe került, szétszéledt „nyájat” Heidfogel Pál a gyülekezet lelkipásztora gyűjtötte össze a hétvégén. A hálaadó istentisztelet megerősítette azt a tudatot, hogy a templomhoz, s az egyházközséghez kötődő szálakat sem a távolság, sem a múló idő nem szakíthatja el. Isten háza az állandóságot, a maradandóságot jelenti. Egyik kapun kilépnek a szülők, nagyszülők, a másikon belépnek az unokák. Középen a mai nemzedék, mely továbbadja az elhalkuló éneket. Miközben a generációk végigvonulnak, szívükben hordozott bánatot, örömet hagynak itt. Az ünnepi alkalom folytatásaként áhítatos szárnyalással szólt a tavaly megújult orgona. S lelkeket mozdító serkentéssel hangzottak el a genfi zsoltárok, a halleluja, s Liszt művei is Veresné Petrőcz Mária karnagy előadásában. ■ Gamos A. Idén a Veszprém megyei Nemesvámos fogadta a nemes előnevű települések küldöttségeit. Somogyból Nemesdéd, Nemeskisfalud és Nemesvid vett részt, a hétvégén csaknem ötvenen utaztak a házigazda településre - tudtuk meg Halászi Attiláné, nemes- dédi polgármestertől. A kezdeményezés még tizenegy éve indult Somogyból, az ötletgazda és az első szervező Nemesvid volt. Az országban harminc olyan település van, amely több mint háromszáz éve nemesi kiváltságot és ezzel előnevet kapott. Nemesvámosra csaknem húszán érkeztek közülük. A találkozó nemzetközi, mivel a határon túlról is felsorakoztak osztrák, szlovák és szerb nemes előnevű települések. A nemesi randevún huszárok fogadták az érkezőket, egy 1960-as években gyártott Ikarus busszal járták körbe a települést, mivel veterán autó és motor kiállítás volt éppen a találkozó idején. Emlékfát is ültettek, a kulturális programokat még települések közötti főzőversennyel is kiegészítették. A tervek szerint jövőre a rendezés stafétabotját Nemeskisfalud veszi át. ■ Vigmond E. Drávái hullámok az alkotásokban alkotótábor Horvát és magyar fiatalok közös festésben, installációban Pénzt kért a kormányüdülő a gyerekek nyaraltatására Huszadik évfordulóját ünnepelte a Barcsi Nemzetközi Művésztelep augusztus első hetében. A korábbiaktól eltérően - az átépítések miatt - ezúttal a Művelődési Központ adott helyet a huszonöt alkotónak. A művészek között akadtak egy évtizede visszajárok és újak is, az ország különböző területeiről; az egyik meghatározó csoportot a Kaposvári Egyetem pedagógusai és hallgatói biztosították. Hét napig, négy1 műhelyben folyt a munka - rézkarc, számítógépes grafika, média és festő szekcióban dolgoztak az alkotók. Halmos Klára a művésztelep vezetője elmondta: a tavalyi installációs kiállítás kapcsán A határon túli kapcsolatokat is a művészetekkel erősítették Barcson ezúttal a Hullámtér volt a téma, amely a fogalom jelképes megvalósítását kívánta a művészektől. Közben egy nap tíz-tíz horvát és magyar fiatal érkezett egy uniós pályázat kapcsán képzőművészeti táborba, akiknek a szervezők közös festést, installációt hirdettek. A tizennyolc és huszonöt év közötti fiatalok hármas csoportokban - a drávai anyaggyűjtés után -, szintén a Hullámtér témában készítettek képeket. A változatos technikákkal megvalósuló, nagyméretű művek végül a barcsi Rekreációs és Termálközpontba, valamint a művelődési ház folyosójára kerültek. ■ Jeki G. Csoportonként maximum ötvenezer forintot biztosít a balaton- szemesi képviselő-testület a kormányüdülőben, illetve a Szemes Hotelben nyaraltatott árvízkárosult gyerekek táboroztatásának költségeire. Erről egyhangú szavazással döntöttek a szemesi képviselők. A kormányüdülőt üzemeltető Humán-Jövő 2000 Nonprofit Kft. fordult levélben az önkormányzathoz, lehetőségeik szerinti támogatást kérve. Az erről döntő testületi ülésen Fias Istvánná képviselő arról beszélt: a gyerekek nagyon kevés zsebpénzzel rendelkeznek. Szerették volna elvinni őket Tihanyba, de a hajójegy árára nem volt elég a pénzük. Ezért is segítettek. A vasárnapjukat egyébként a balatonőszödi kormányüdülőben, árvízkárosult magyar és lengyel gyerekekkel töltötték a Magyar Színház művészei. A teátrumot vezető Őze Áron, valamint Auksz Éva színész dráma- pedagógiai foglalkozásokat tartottak, a kisebbeket Gémes Antos, Ruttkay Laura és Soltész Bözse szórakoztatta játékos feladatokkal. A nagyobbak a lovaglás és a motorozás izgalmait is kipróbálhatták. A Magyar Színház idei első bemutatójának, a Sweet Charity című musicalnek a teljes bevételét fölajánlotta az árvízkárosultak javára. ■ F. I.