Somogyi Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-29 / 175. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚLIUS 29., CSÜTÖRTÖK SAJTÓ ES TANULÁS 11 Nyaralás a mandulafenyők alatt roma Csobbantak a forintok a Trevi kútban, úgyhogy biztosan visszatérünk 3*Optimista A már sokakat rabul ejtő Róma engem is foglyává tett. 2008 nyarán jártam először ezen a csodálatos helyen, idén pedig bizo­nyítást nyert a közhiede­lem, miszerint, hogy a Trevi kútba pénzt hajítok visszatérnek. A Colosseum bejárása életre szóló élmény. Környékét, a Fórum Romanumot és a Capitollumot Is bejárták a lányok Olaszország a szívem egyik csücske. így az újdonsült barát­nőimmel a nyári vakáció tervezé­sénél tulajdonképpen más úti cél fel sem merült. Ódákat zengtem nekik az élményeimről. így a gy­ors helyszín választás után febru­ártól kezdve csak ezt az utat vár­tuk. Körülbelül 90 nappal az in­dulás előtt visszaszámlálásba kezdtünk. Addigra már minden megvolt. Szállás, repülőjegy és el­képzelések. Július 5-én indultunk a nagy kalandra. Castel Fusanoban volt a szállásunk. Ez Róma egyik ten­gerparti negyede. Nagyon szép környék. Az úton mandulafe­nyők és leanderek hada köszön­tött bennünket. Az első nap gya­logszerrel feltérképeztük a város legfontosabb részeit. A Colosse­umtól indulva a Campo dei Fiorin keresztül a Spanyollép- csőig szinte mindent körbe jártunk. Per­sze ekkor még csak kívülről néztük meg őket Ez volt az is­merkedés napja. A Piazza Navonán egy a közoktatás színvonalát növelni kívánó tüntetésbe is belebotlot­tunk. A Campo dei Fiori piacán pedig nagyon zamatos eprekre és néhány csomag kézzel ké­szült tésztára tettünk szert. Más­nap egy másik államba tettük tiszteletünket Vatikán kincseit csodáltuk a kétszer 510 lépcsőfok után, ami a Szent Péter bazilika kupolájá­nak csúcsára visz fel. Majd az Angyal­várban nézelőd­tünk. A nap zárásaként pedig az olasz függeüenségi eszme egyik legelkötelezettebb harcosát, Ga­ribaldit látogattuk meg a Giancolon. Talán ez volt az egész nyaralás alatt a legkalandosabb, hiszen térkép nélkül vágtunk bele az ismereüenbe. A tájékozó­dást nem könnyítette meg, hogy több utca is van ezen a környé­ken, amelyek ugyanazt a nevet viselik. Erre rádöbbenve helyi­ektől próbáltunk információhoz jutni, de ők sem tudtak segíteni, így történt, hogy félbeszakítot­tunk egy divatfotózást és, hogy többször majdnem elütöttek minket. Hazatérve örültünk az üveg Frizzanténak. A harmadik nap az antikvitás­ba vezetett. Colosseum, Palatí­nus, Fórum Romanum és Capi- tolium. Ad hoc idegenvezetővé avanzsáltam és a la­tinórákon tanult is­mereteimet leporol­va kalauzoltam a többieket a rómaiak történetei között. A következő nap a tengerpartra költöztünk. Sokat fürödtünk és nevettünk. A hét­vége első napján Tivoliban a Vil­la d’Este 2000 szökőkútjában gyönyörködtünk. Mielőtt belép­tünk volna a lenyűgöző kertbe, egy igazi olasz esküvőbe csöp­pentünk. Az ifjú párra rizs he­lyett tésztát, rózsa­szirmokat és szer­pentin esőt zúdítot­tak. Na és persze a fehér lufikat is ég­nek eresztették. Már biztos, hogy visszatérünk, hiszen ismét csob­bantak a forintok a Trevi kút ví­zében. KELEMEN ZSÓFIA VOLT MUNKÁCSYS ■ Zamatos epret kóstoltunk a Campo dei Fiori nyüzsgő piacán. ■ Tésztával szórták meg az ifjú párt a hagyományos olasz esküvőn. Pörgős mentalitás, csodás művészeti alkotások, mennyei ízek, de feszültségek azért Olaszországban is akadnak VILÁGSZERTE DIVATTÁ VÁLT OZ olasz kultúra. A mentalitás és a szokások hamisíthatatla- nok. A konyha ízei mennyeiek. A műkincsek és a csodálatos vidékek vonzzák a turistákat. AZ ÁLLAMON BELÜL mégis Sok ellentét feszül. Az egyik legna­gyobb problémát az jelenti, hogy az északi és a déli terüle­tek gazdasági helyzete között jelentős a különbség. A pénz­ügyi helyzet természetesen az élet más területeire is kihat, így egy észak és egy dél olasz egészen más életmódot folytat. Sőt sok esetben más nyelvet is beszél. S ez komoly belpoliti­kai problémákhoz vezet. Milá­nóban van egy mondás mely szerint Milánó dolgozik, Róma eszik. Sok kritika éri a dél és észak választóvonalának is te­kintett fővárost. Ennek egyik oka, hogy szinte minden hiva­tal itt van és nagyon hosszas az ügyintézés. Másik ok, hogy úgy vélik: a római döntésho­zók csak szabályokat hoznak, de nem ellenőrzik, hogy vajon a gyakorlatban megfelelően tudnak-e majd működni. Per­sze az olasz mentalitás része a lázadás, így ez a vita néha le­het kicsit eltúlzott is. Annyi azonban bizonyos, hogy a bü­rokrácia olasz útvesztőjében nagyon könnyen eltévedhet az ember. Ezt nehezíti, hogy az idősebb generáció tagjai közül sokan csak a helyi nyelvjárást ismerik, ami egyes esetekben nagy különbséget mutat a hi­vatalosan használt toszkán változattól. A lenyűgöző Trevi kút egykor Liszt Ferencet is megihlette De jó nekem Istenem, hogy Szemléletem látással §a* Gazdagítottad, s láthatom e* A szél miként kapja szárnyra ea* A mocskos napilapokat. Mégis kitisztult az egész Világegyetem, mert hálás Lehetek a szerencsémért, Ezért mindent optimistán *=# Nézek egy szúnyoghálón át Gyufaskatulyába zártalak Gyufaskatulyába zárattam SS® Kicsinyített képmásodat, $» Talán becsaptam magamat, e* Most szégyenkezzek *=* emiatt? ..... ............ ......... .. ^ H ogy érzel kölcsönös vonzalmat, e* Abban reménykedtem, s 5® bíztam. ... ...... ...... 55* Esetleg a múlton S* bánkódjak, Melyet feledésre bírtam? Szívem mentsvárából g-g elhozzam @1 Plátói ábrándjaimat? e* Gyufaskatulyába zártalak, 2; Eltűntél a lakat alatt... ^ Fogadj el! Kihűlt ketyegőm =a® tömör jéggé változott, szervem kőerős. Nem rendülök meg egykönnyen, Istenben is rég kételkedem. §® Nem engedhetem, e® hogy csak úgy becsapjanak. Fogadj el engem! MATE LILLY ed KATOLIKUS GIMNÁZIUM Az oldalt szerkesztette: Meiszterics Eszter Telefon: 82/528-154 E-mail: eszter.meiszterics@axelspringer.hu TARCA SZTÁRPLETYKA Mosoly az utcán Kellemes tavaszi délután volt. A napsugarak lágyan simogatták az arcomat, és a kezemet. Egy­kedvűen lépkedtem a Honvéd utcában, és ahogy elballagtam a tansütöde pékáru üzlete mel­lett ínycsiklandozó illatok csik­landozták meg az érzékszervei­met. Mélyen magámba szívtam őket, majd megejtettem egy hal­vány elégedett mosolyt. Gondo­latban már beleharaptam a friss kenyérbe. Éppen, amikor az evés körül forogtak kusza gon­dolataim, hirtelen a buszmegál­lóba érkező tizenkettes járat aj­tói nyitódtak csikorogva. Fél- szemmel odapillantottam a le­szálló utasokra. Komor embe­rek sokaságát láttam, lehajtott fejeket, aktatáskás, üveges te­kintetű személyeket. Biztos ők is éppen a friss kenyér finom ízén töprengenek. Talán. Sze­rencsére a gyerekek, akik éppen szüneten voltak, mosolyogtak. Ők még vidámak tudnak lenni. Közeledve az aluljáróhoz, hirte­len fura zaj ütötte meg a füle­met. Mint ha zenét hallanék. Szaporábbra vettem a lépéseket, a lefelé vezető lépcsőket kettesé­vel ugráltam át, hogy minél ha­marabb megtaláljam a muzsika forrását. Megleltem. Az aluljáró közepén, egy gitáros, önfeledten énekelt. Nem érdekelte, hogy a kalapjába mennyi pénzt rak­nak. Nem zavarta, hogy körbe- állják és bámulják. Nem figyelt az őt gúnyosan nevető emberek­re. Csak játszott. Mint a gyerek, aki megkapja új játékát, és le sem teszi egész nap. Még vele is alszik. Jó helyen állt. Megfelelő volt az akusztika, messze vitte hangját. Nem számított, hogy olykor hamis szólamok is el­hagyták ajkait. Mosolygott. Bol­dog volt. Lehet, hogy nem volt éppen hol aludnia. Lehet, hogy kenyérre nem volt pénze. De volt valamije, ami sokunkból hi­ányzik: az őszinte boldogság. Nem törődött a bámészkodók­kal, a furcsálló tekintetekkel, az­zal sem ha összesúgtak a háta mögött a realista járókelők. Úgy tűnt, nem kell neki más a bol­dogsághoz, mint talán az utolsó megmaradt értéke, a gitárja, és a zene. Lényegtelen, hogy ha­mis, hogy sokakat hidegen hagy a játéka, ő önfeledten játszott a maga örömére. Mert ha nincs érzés, nincs zene. Neki viszont volt, látszott rajta, hogy élvezi amit csinál... Néztem egy ideig, majd az el­haladók arcára pillantva én is széles mosollyal indultam to­vább. Ők nem tudják, mi az öröm. Vagy csak egyszerűen nem akarják észrevenni az élet apró örömeit. A kis dolgok mel­lett elmennek, a nagy dolgok meg nem jönnek. Felmentem a lépcsőn, még mindig vigyorog­va... FODOR ZSOLT, KAPOSVÁRI EGYETEM Björk az óceánokért énekel Ugyan Björk 2008-ban azt nyi­latkozta, hogy három évre kivon- ja magát a zenei forgatagból, most mégis új albumon énekel. A lemez, Björk és a brooklyni rockegyüttes, a Dirty Projectors együttműködéséből születik meg. Céljuk az óceánok meg­mentése. A megjelenő album a „könnyen megjegyezhető” Mo­unt Wittenberg Orca névre hall­gat. A dalok pedig eredetileg egy New Yorkban tartott jótékonysá­gi rendezvényre íródtak, ahol Björk együtt lépett fel az együt­tessel. Az album teljes bevétele a PISCO-t támogatja, az Észak- Amerikában az óceánok part­közeli részeinek tanulmányozá­Björk visszatért: egy jótékonysági akció miatt énekel megint

Next

/
Thumbnails
Contents