Somogyi Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-27 / 173. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚLIUS 27., KEDD mmmmm MEGYEI KÖRKÉP 5 Toldi még mindig őrzi a hajdani titkokat ruhagyár Felvonulni menni kötelező, avagy egy perces tiszteletadás a női zuhanyzónak A Fő utca felőli hajdani igazgatósági épület szé­pen felújítva, ám a por­tásfülke hátsó ajtaja a múltra nyílik. Az állapo­tokat látva szinte hihetet­len, hogy az egykor 1800 embert foglalkoztató ka­posvári ruhagyárban alig fél évtizede még zakatol­tak a varrógépek. Vas András Négy esztendeje került végleg la­kat a gyárra, mely a hazai konfek­ciótól a nyugati minőségi impor­tig sokféle igényt kielégített an­nak idején. A készáruraktárban import angol gyapjúból készült öltönyök várták, hogy a vasfüg­gönyön túl öregbítsék a magyar textilipar hírnevét - mostanra az emelet megadta magát az időnek és a természetnek, a födém be­szakadt, az emeleti falak fél épülethosszan ledőltek.- Nehogy bemenjenek, életve­szélyes! - állít meg az ingatlan fejlesztésével, a kivitelezéssel és az értékesítéssel megbízott kft. ügyvezetője, Kalmár Tibor. így csak az ablakokon lesünk be: a padló darabokban, téglatörme­lék mindenütt, hatalmas halom­ban láthatóan még jó állapotú ruhaakasztók hevernek, a fal mellett valami cihaféle látszik, a fűtésszigetelés maradványa. Egy épülettel arrébb az egyko­ri büfé is megközelíthetetlen, a bejáratnál ablakkeretek egy­másra dobálva, az ajtón megko­pott felirat tiltja a dohányzást. Bent szebb napokat látott hűtő- és tárolópult romjai, egy reklám, mely a fogszuvasodás elleni jó­ízű védelmet hirdeti, az idő vas­foga csak a világ legnépszerűbb üdítőjének plakátját nem kezdte ki. Persze az újabb ellenfél már számára is legyőzhetetlennek tű­nik: a külső falat benövő boros­tyán agresszíven hódít befelé is. Vigyázat, lézersugárzás! - ol­vassuk az újabb intelmet, ezt azonban kevéssé kell komolyan venni, mint az építési vállalkozó előbbi ukázát, ugyanis kizárt, hogy ilyen veszélyesek az Elektrotherapia ajtó mögötti hí­ják... Az orvosi rendelőre is csak néhány jellegzetes doktori hasz­nálati eszköz emlékeztet, egy EKG-szerű apparát félig kibelez­ve halódik a legbelső szobában. „Május elsején felvonulni A varróteremben csupa egykori sztár, a textilipar világválogatottjának tagjai pihennek Képgalériánkat keresse a SONLINE.hu-n menni kötelező! Délután majá­lis, a Cseri parkban. Itt várunk!” - olvassuk a Tallián - korhűen: a Dimitrov - utca felőli portásfül­ke - ahogyan egy ismeretlen szerző titulálta: Hotel Waldorf Astoria - oldalán. Ahol még lát­szik a jellegzetes, emblémává lé­nyegült Ruhagyár felirat a felhaj­tott sorompó felett. Mögötte dup­la kerítés, elsősorban a hajlékta­lanok, mintsem a tolvajok ellen. Akik, ha akarnák is, csak ne­hezen találnák meg az igazgatá­si épület bejáratát. Fák, bokrok, iszalag, különféle kúszó-mászó- tüskés növények takarják-védik a kíváncsi szemek elől, Teleki Sámuel küzdött anno annyit a kenyai dzsungelben, mint mi, hogy eljussunk az ajtóig. Bent Toldiba botlunk, a masszív pán­célszekrény felső része még mindig kinyithatatlan, az alsót már felfeszítette valaki. Több millió forintnyi dolgozói rész­vényhez jutott hozzá, csak ép­pen kissé későn, talán a MÉH- ben még érnek valamennyit. A 80-as évek gyes- és gyednyilván­tartását is lapozgathatjuk, s az osztalék-nyilvántartá­sokból kiderül, volt idő, amikor megérte itt dolgozni. Néhány szobával arrébb kibelezett telex­gép elmélkedik a régi időkről, amikor csak főnöki engedéllyel lehetett használni, s hétvégére biztonságos szobába zárták. Az igazi gyárépület a követke­ző állomás, gyalog ballagunk fel a tetőre, a lifteket természetesen már kikapcsolták. Salétromos falak, felszaggatott, -púposodott parketta, romlik-omlik-porlik minden. Kalmár Tibor folyosó­kon vezet bennünket, egy percre megtorpanunk, s nagy tisztelet­tel bekukkantunk a hajdani női zuhanyzóba... Ahol az első mű­szak 2004-ben délután negyed három után állhatott a rózsák alá, legalábbis a vezérigazgató ukáza szerint kettő helyett tizen­öt perccel tovább tartott a sika - igaz, reggel 5 óra 45 helyett csak hatra kellett a gépek mögé állni. A tetőn csehszlovák mesefilm­ben érezzük magunkat: moha és páfrány mindenütt, de már né­hány kisebb fa is megkapaszko­dott a süppedős-szurkos borítás­ban. Viszont gyönyörű a panorá­ma, bár az omló készruharaktár - a felső szintből kinőtt lila ákác- szerű növények ellenére - némi­képp ront az összképen.- Lakóparkot szeretnénk - mutat körbe Kalmár Tibor. - Fő­ként kis lakásokkal, az épületek jelentős részét meghagyva, talán tíz százaléknyi bontással. A gyárudvarban lenne a mélyga­rázs, ha tényleg múlik a válság, tavasszal bele is vágnánk. A környezet ideálisnak tűnik, s ha az irodában lelt két fizetési aktatáska - riasztóval és kar­A Tallián utca felől még látszik a jellegzetes, emblémává lényegült felirat Salétromos falak, felszaggatott, -púposodott parketta minden teremben Rozsdatemető Kevesen lehetnek a mai harminc fölöttiek között, akik ne kerültek volna valamilyen kapcsolatba a ruhagyárral: ha más nem, egy Joker farmer minden kisiskolás szekrényében lógott Olyan indi­gókék, a mosásnál mindent ösz- szefogós... De az öltönyt, a kabá­tot a zakót a nadrágot, a kosztü­möt is innen szerezték be a ka­posváriak és a környékbeliek. A mintaboltból, vagy ha akadt jó ismerős a térkapukon belül, az exportdarabokból is le-leesett va­lami jobbféle. És nem mellékesen a csúcsidőben 1800-an dolgoz­tak a gépek mögött. És akkor ott volt még a Tanép, a Sáév, a Fi­nommechanika, a Csepel Művek, a Tungsram, a textilművek, a Pa­tyolat a tejüzem, a Mezőgép, a malom, az Afit, a SZŰV - tízezer­nyi munkahely. Ma az ötödé is megváltást jelenthetne. lánccal súlyosbítva - közül csak egyik tartalma megfelelne haj­dani funkciójának, a foglalót is letennénk. Pénzkötegek helyett azonban csak stempliket talá­lunk, így üres zsebbel távozunk. Azt viszont megnézhetjük, mi­lyen fazonú nadrágunk eme nél­külözhetetlen tartozéka, ugyan­is az ipari tanulók termének fa­lán vagy tucatnyi különféle zsebtípust tanulmányozhatunk. Mellettük cirill betűs naptár 87- ből, még piros betűs ünnep rajta november 7. A hetvenedik évfor­duló éve... Maradandóbb emléknek tűn­nek a varróterem gépei: Pfaff, Csepel, Kaev, Necchi, Dürkopp, Textima, lürgen Höhne - csupa egykori sztár, a textilipar világ- válogatottjából. Akad köztük olyan is, mely új korában - har- minc-negyven-ötven éve - milli­ókba került. Most az is nagy szó, hogy nem eszi őket a rozsda... Mint ahogyan a Libát, a nyak­kendőkészítő masinák egyik nagyágyúját sem. Ránézésre öt- venmilliós a géppark - nem mai, hanem 1985-ös áron... Búcsúzásképpen még bekuk­kantunk egy másik raktárba, próbababák fekszenek egymás hegyén-hátán: kezek, lábak, fe­jek, testek, furcsa, kifacsart pó­zokban. Mint egy tömegsír. És szinte halljuk, hogy a tömeg sír. Gyár állott, most kőhalom... Az utolsó munkanap emléke Mint egy tömegsír: kezek, testek, fejek, lábak kifacsart pózokban Akciós! Zakó és pantalló együtt kevesebb mint kétezerért Sokat érhettek egykor e pecsétek

Next

/
Thumbnails
Contents