Somogyi Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)
2010-07-27 / 173. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚLIUS 27., KEDD mmmmm MEGYEI KÖRKÉP 5 Toldi még mindig őrzi a hajdani titkokat ruhagyár Felvonulni menni kötelező, avagy egy perces tiszteletadás a női zuhanyzónak A Fő utca felőli hajdani igazgatósági épület szépen felújítva, ám a portásfülke hátsó ajtaja a múltra nyílik. Az állapotokat látva szinte hihetetlen, hogy az egykor 1800 embert foglalkoztató kaposvári ruhagyárban alig fél évtizede még zakatoltak a varrógépek. Vas András Négy esztendeje került végleg lakat a gyárra, mely a hazai konfekciótól a nyugati minőségi importig sokféle igényt kielégített annak idején. A készáruraktárban import angol gyapjúból készült öltönyök várták, hogy a vasfüggönyön túl öregbítsék a magyar textilipar hírnevét - mostanra az emelet megadta magát az időnek és a természetnek, a födém beszakadt, az emeleti falak fél épülethosszan ledőltek.- Nehogy bemenjenek, életveszélyes! - állít meg az ingatlan fejlesztésével, a kivitelezéssel és az értékesítéssel megbízott kft. ügyvezetője, Kalmár Tibor. így csak az ablakokon lesünk be: a padló darabokban, téglatörmelék mindenütt, hatalmas halomban láthatóan még jó állapotú ruhaakasztók hevernek, a fal mellett valami cihaféle látszik, a fűtésszigetelés maradványa. Egy épülettel arrébb az egykori büfé is megközelíthetetlen, a bejáratnál ablakkeretek egymásra dobálva, az ajtón megkopott felirat tiltja a dohányzást. Bent szebb napokat látott hűtő- és tárolópult romjai, egy reklám, mely a fogszuvasodás elleni jóízű védelmet hirdeti, az idő vasfoga csak a világ legnépszerűbb üdítőjének plakátját nem kezdte ki. Persze az újabb ellenfél már számára is legyőzhetetlennek tűnik: a külső falat benövő borostyán agresszíven hódít befelé is. Vigyázat, lézersugárzás! - olvassuk az újabb intelmet, ezt azonban kevéssé kell komolyan venni, mint az építési vállalkozó előbbi ukázát, ugyanis kizárt, hogy ilyen veszélyesek az Elektrotherapia ajtó mögötti híják... Az orvosi rendelőre is csak néhány jellegzetes doktori használati eszköz emlékeztet, egy EKG-szerű apparát félig kibelezve halódik a legbelső szobában. „Május elsején felvonulni A varróteremben csupa egykori sztár, a textilipar világválogatottjának tagjai pihennek Képgalériánkat keresse a SONLINE.hu-n menni kötelező! Délután majális, a Cseri parkban. Itt várunk!” - olvassuk a Tallián - korhűen: a Dimitrov - utca felőli portásfülke - ahogyan egy ismeretlen szerző titulálta: Hotel Waldorf Astoria - oldalán. Ahol még látszik a jellegzetes, emblémává lényegült Ruhagyár felirat a felhajtott sorompó felett. Mögötte dupla kerítés, elsősorban a hajléktalanok, mintsem a tolvajok ellen. Akik, ha akarnák is, csak nehezen találnák meg az igazgatási épület bejáratát. Fák, bokrok, iszalag, különféle kúszó-mászó- tüskés növények takarják-védik a kíváncsi szemek elől, Teleki Sámuel küzdött anno annyit a kenyai dzsungelben, mint mi, hogy eljussunk az ajtóig. Bent Toldiba botlunk, a masszív páncélszekrény felső része még mindig kinyithatatlan, az alsót már felfeszítette valaki. Több millió forintnyi dolgozói részvényhez jutott hozzá, csak éppen kissé későn, talán a MÉH- ben még érnek valamennyit. A 80-as évek gyes- és gyednyilvántartását is lapozgathatjuk, s az osztalék-nyilvántartásokból kiderül, volt idő, amikor megérte itt dolgozni. Néhány szobával arrébb kibelezett telexgép elmélkedik a régi időkről, amikor csak főnöki engedéllyel lehetett használni, s hétvégére biztonságos szobába zárták. Az igazi gyárépület a következő állomás, gyalog ballagunk fel a tetőre, a lifteket természetesen már kikapcsolták. Salétromos falak, felszaggatott, -púposodott parketta, romlik-omlik-porlik minden. Kalmár Tibor folyosókon vezet bennünket, egy percre megtorpanunk, s nagy tisztelettel bekukkantunk a hajdani női zuhanyzóba... Ahol az első műszak 2004-ben délután negyed három után állhatott a rózsák alá, legalábbis a vezérigazgató ukáza szerint kettő helyett tizenöt perccel tovább tartott a sika - igaz, reggel 5 óra 45 helyett csak hatra kellett a gépek mögé állni. A tetőn csehszlovák mesefilmben érezzük magunkat: moha és páfrány mindenütt, de már néhány kisebb fa is megkapaszkodott a süppedős-szurkos borításban. Viszont gyönyörű a panoráma, bár az omló készruharaktár - a felső szintből kinőtt lila ákác- szerű növények ellenére - némiképp ront az összképen.- Lakóparkot szeretnénk - mutat körbe Kalmár Tibor. - Főként kis lakásokkal, az épületek jelentős részét meghagyva, talán tíz százaléknyi bontással. A gyárudvarban lenne a mélygarázs, ha tényleg múlik a válság, tavasszal bele is vágnánk. A környezet ideálisnak tűnik, s ha az irodában lelt két fizetési aktatáska - riasztóval és karA Tallián utca felől még látszik a jellegzetes, emblémává lényegült felirat Salétromos falak, felszaggatott, -púposodott parketta minden teremben Rozsdatemető Kevesen lehetnek a mai harminc fölöttiek között, akik ne kerültek volna valamilyen kapcsolatba a ruhagyárral: ha más nem, egy Joker farmer minden kisiskolás szekrényében lógott Olyan indigókék, a mosásnál mindent ösz- szefogós... De az öltönyt, a kabátot a zakót a nadrágot, a kosztümöt is innen szerezték be a kaposváriak és a környékbeliek. A mintaboltból, vagy ha akadt jó ismerős a térkapukon belül, az exportdarabokból is le-leesett valami jobbféle. És nem mellékesen a csúcsidőben 1800-an dolgoztak a gépek mögött. És akkor ott volt még a Tanép, a Sáév, a Finommechanika, a Csepel Művek, a Tungsram, a textilművek, a Patyolat a tejüzem, a Mezőgép, a malom, az Afit, a SZŰV - tízezernyi munkahely. Ma az ötödé is megváltást jelenthetne. lánccal súlyosbítva - közül csak egyik tartalma megfelelne hajdani funkciójának, a foglalót is letennénk. Pénzkötegek helyett azonban csak stempliket találunk, így üres zsebbel távozunk. Azt viszont megnézhetjük, milyen fazonú nadrágunk eme nélkülözhetetlen tartozéka, ugyanis az ipari tanulók termének falán vagy tucatnyi különféle zsebtípust tanulmányozhatunk. Mellettük cirill betűs naptár 87- ből, még piros betűs ünnep rajta november 7. A hetvenedik évforduló éve... Maradandóbb emléknek tűnnek a varróterem gépei: Pfaff, Csepel, Kaev, Necchi, Dürkopp, Textima, lürgen Höhne - csupa egykori sztár, a textilipar világ- válogatottjából. Akad köztük olyan is, mely új korában - har- minc-negyven-ötven éve - milliókba került. Most az is nagy szó, hogy nem eszi őket a rozsda... Mint ahogyan a Libát, a nyakkendőkészítő masinák egyik nagyágyúját sem. Ránézésre öt- venmilliós a géppark - nem mai, hanem 1985-ös áron... Búcsúzásképpen még bekukkantunk egy másik raktárba, próbababák fekszenek egymás hegyén-hátán: kezek, lábak, fejek, testek, furcsa, kifacsart pózokban. Mint egy tömegsír. És szinte halljuk, hogy a tömeg sír. Gyár állott, most kőhalom... Az utolsó munkanap emléke Mint egy tömegsír: kezek, testek, fejek, lábak kifacsart pózokban Akciós! Zakó és pantalló együtt kevesebb mint kétezerért Sokat érhettek egykor e pecsétek
