Somogyi Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)

2010-07-24 / 171. szám

10 ____________KÖRKÉP SO MOGYI HÍRLAP - 2010. JÚLIUS 24., SZOMBAT t jjü Ísf-Mügl Isten köpenye, vagy szovjet körfűrész váli dezső Egyedüli lakója a töreki művésztelepnek; beragasztott ablaknál fest és blogot ír Idén Váli Dezső az egyedü­li vendége a tulajdonos­nak, Barna Sándornak a siófok-töreki alkotótelepen. A művész már huszonkét éve egyetlen témát jár kö­rül: műterembelsőt fest. Fónai Imre- Páratlan ez a töreki táj, hát­térben a Balaton, a túlsó part sziluettje. Élmény lehet itt fes­teni...- Csak magának mutatom a gyönyörűséges kilátást. Fóliával beragasztottam az ablakot, a bu­dai műtermemből sem látom a távoli Rózsadombot, ott lesmirg­liztem az üveget- Pedig úgy képzeltem: késő délután, ha enged a hőség, kiül a kertbe alkotni...- Szobában festek.- De ehhez minek a töreki mű­vésztelep?- Évtizedek óta minden júliust és márciust alkotóházban, mű­vésztelepen töltök; nem kénye­lemből, bár fontos, hogy ellátnak, bőségesen és tapintatosan. Ez alatt „megparancsolom” magam­nak: naponta el kell kezdenem egy képet; a vasárnapokat leszá­mítva ez 24-26 tábla. Egy kép el­kezdése számomra keserves, ezt a másállapotot így győzöm szusz- szál. Buta szisztéma, de nekem bevált A képek egy gondolatot járnak körül, egyik építi a mási­kat. Ahogy valaha VUt Tibor mondta, mai szobrom a holnapi szerszáma. Az otthoni tíz hónap­ban, vagy tíz évben fejezem be az­tán őket. De honlapomon (deske.hu) gyakran éppen csak elkezdve, azonnal megmutatom. És kapom a visszajelzéseket, tet­szik vagy sem. Amelyik végképp nem sikerül, arra ott a kis szovjet asztali körfűrészem. Sok a selejt, küencszáz esetben használtam. Ezer olajképem él; számozom őket- És a legfontosabb: jó ideje már ugyanazt a témát festi...- Huszonkét éve. Műterem­belsőt. Őrület Ezek persze nem műtermek; képi egyensúlyok. Ha a Keleti pályaudvaron ülnék, ott is ugyanezt festeném. Meg Váli Dezső: éppen tíz éve kezdtem a blogírást, a munkáim megtalálhatók az interneten, csak egy kikötésem van, hogy pénzt ne csináljanak belőlük Váli Dezső 1942-ben született Budapes­ten. 1967-ben végzett az Iparmű­vészeti Főiskolán, belsőépítész­ként 1959 óta fest 1986-ban Munkácsy-díjat kapott 1994-től rajzot tanít az iparművészetin korszakai: 1968: első műter­mes képek; 1970-71 és 1988-90: keresztutak, 1969-83: absztrakt képek, 1980: kollázsok, 1984- 87: zsidótemető képek; 1987-től műtermes képek. kezdeti nonfiguratív próbál­kozásai mellett fő érdeklődési területe az absztrakt ábrázolás. Amikor 1984-ben zsidó temető sorozatával áttér a figurális áb­rázolásra, nem változik meg lí- raisága. Ez a több mint évtizede tartó sorozat önéletrajzi vallo­másnak tekinthető: a sivár-csu­pasz élettér, a szent ferenci ki- fosztottság trecentói tisztaságot idéző színvilággal tart egyen­súlyt bár a közös bemutatkozások­tól nem zárkózik el, magányos alkotó (Kortárs Magyar Művé­szet). Egy hajcsat, XIV. Lajos és Orbán (Deske-blog idézetek, Töreki, 2010) Havi gyónás, Arany, hűségriadó, gyónásra készülődés „TÖREKI VENDÉGLÁTÓM egyik éjszaka bejárta velem, és megmutatta Siófokon lévő ét­termeit is. Nem gondoltam volna, hullámzó tömeg, a hosszú sétányon tízméteren­ként kerti vendéglő, mind­egyikből más zene dől. Egy fa alatt paravánon tucatjával női topánkák, éjfélkor! Mel­lette hajcsatbolt. Illetve bódé. Évek után ott találtam megint hajpántot, habár strasszal borított. Délutáni álmomhoz.” „kata szokásos esti, órás úszása (megvan a legponto­sabb szitokszó) a dekonstruk- tív Balatonban, én itt a par­ton őrzöm a ruháit, köröttem nyüzsgő fürdőruhások őgye- legnek, a lányok a melltartó­jukat igazgatják, egy pádon Friedl kultúrtörténetét böngé­szem, XIV. Lajos tehetsége és tehetségtelenségei. Meg köz­ben három fotó. Illetve tíz, de nem bírtam közülük egyet ki­választani. Hiába, kánikula. Közben tűnődtem, ki írhatta azt a gyönyörű sort, hogy létem, ha végleg lemerült. ” „SZÜTS ÍRJA BLOGJÁBAN, hogy tévedek, ne tréfálkozzanak a szocik a parlamentben Orbán szünnapjával, mert nem tehe­tünk mást, mint hogy az utol­só lélegzetünkig úgy viselke­dünk, mint aki egy demokra­tikus jogállamban él. Nem ér­tek vele egyet. A londoni par­lamentben a felsőházi tagok egy nem tetsző felszólalásra fennhangon bégetnek. A hu­mor belefér a demokráciába. Az, tudjuk, a fölélátás képes­sége. Kincs. Szerencsés eset­ben egy demokratikus házas­társi konfliktust is az old meg. És imában is: valame­lyik szent Teréznek mondta az Úr, aki barátom, megpró­bálom. Mire a válasza: azért van olyan kevés barátod... ” „HAVI GYÓNÁSRA KÉSZÜLÉS. Nehéz lesz erre idegen kör­nyezetben, nyilván miséz& körútja közepén, szertartás előtt vagy után elkapni az is­meretlen papot. De hát ez a dolga...” „A MAI KÉP 09:25-RE LETT MEG. Nem kerestem új témát Dél­után uszoda, hétszáz méter. A sávomban egy legény erősen tanított úszni egy kissé dundi kisasszonykát Láthatóan egyi­küket se zavarta, hogy a kis­asszony egyébként jól úszott. ” „ma hűsebb lesz? Ma másod­fokú hűségriadó? A mai ké­pért szíves elnézést kérek. De hát ez a kánikula. Tegnap éj­félig most készült interjúmat reszelgettem. A Somogyi Hír­lapban fog megjelenni. ” itt Törekiben is. Az előző té­mám, hívő keresztény létemre a régi zsidó temetők voltak. Ko­rábban fotóztam a temetőket, hobbiból sokáig álltak doboz­ban a képek, mire témává hasz­nosultak. Úgy éreztem, hogy há­rom év után gyengülni kezdett a sorozat, ezért abbahagytam. Ak­kor elővettem egy régi fényké­pet a szobámról, megfestettem. Puritán szerzetesi cella, börtön- ezt mondták rá. Világnézet, vi­lágkép is van bennük, bizonyá­ra. Pedig én csak arra figyelek: az okkersárga mellé milyen szürke kerüljön. Barátom így mondja: a jó mű segít élni, és se­gít meghalni. Én meg így: egy remekmű villanásnyi időre megmutatja Isten köpenye sze­gélyét.- Akkor meg is érkeztünk vol­na Törekibe...- Méltatni ugye azt a páratlan lehetőséget, hogy itt valóban le­het dolgozni. És a kultúramecé­nás vállalkozó, Barna Sándor idén már mást nem is fogad, csak engem. Pedig amikor létre­jött ez a művésztelep, s a kuráto­rok hívtak, hogy két képet itt hagyva bárki jöhet, nemet mondtam. Azt felelték: no jó, aukciós áraidat ismerve tőled elég lesz egy is...- Divatba jött?- Mint a zöld retikül. A zsidó- temetős képeimből kevés van (nekem húsz éve nincs), ma há­rom és hétmillió között cserél­nek gazdát a gyűjtők között.- Igaz, hogy feltette a képeit az internetre és lemondott a szer­zői jogdíjról?- Korlátozás nélkül levehető minden a honlapomról. Azt kö­töttem csak ki, hogy nem lehet pénzt csinálni belőle. De láttam már a munkáimból könyvborí­tót; nem ellenőrzőm. Mondjam azt, hogy a publicitás többet ér?! Minden munkám fellelhető, s az első hazai bloggerek között vol­tam. Éppen tíz éve kezdtem. Ha visszaolvasom ezt a Válinewst, kiderül: ötven évig hibás képzet­tel éltem. Valójában szép és gaz­dag az életem. Átalakult a balatoni turizmus, és átalakult a vendéglátás is; az idei lecke: hogyan különítsék el a német fiatalokat az igényesebb, idősebb magyar vendégektől? átalakult a balatoni turiz­mus, át kellett alakulni a ven­déglátásnak is az elmúlt húsz évben; a siófoki Palace jó pél­da erre - mondja Barna Sán­dor, az ország egyik legismer­tebb, ezüstparti szórakozóhe­lyének tulajdonosa. - Az idén húsz éves Palace története Sió­fok elmúlt két évtizedének tör­ténete is egyben. A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN nyitott a Palace, akkor még csak disz­kóként, amikor éppen meg szűntek a legendás német-né­met találkák a Balatonnál, s átalakult a vendégkör. Meg szűntek a tömegek, az elvisel­hetetlen forgalmi dugók. tizenkét diszkó üzemelt akkor Siófokon - emlékszik vissza Barna Sándor, aki idő közben az óbudai Symbol nyitása ré­vén is ismertté vált. - Mára kettő maradt, de egyáltalán, a Balaton körül sem működik sok. Siófok is átalakult, telje­sen máshogy néz ki ma már a Petőfi sétány, ott van ugye a Coke Club, sokszínű szórakozó és gasztronómiai fellegvárak jöttek létre. S már a Palace is tíz egységből álló hellyé lett, a diszkó terhére; pizzéria, közép­kori étterem, pub, koktélbár, karaokéterem, erotikabár. A turizmus átalakulását a saját bőrünkön éreztük Egyre keve­sebb a külföldi, egyre több a szerencsére igényes magyar vendég. Az idei nyárra azt sze­rettük volna megoldani, hogy egy helyütt, mégis elkülönítve szórakozzon egymás mellett a magyar meg a külföldi. Mert persze nekünk mindkettőre szükségünk van, és kitaláltuk hogyan fogadjuk ezt a réteget is, meg amazt is. Jobban elsze­paráltuk az egyes egységeinket, irányítjuk figyeljük a vendége­ket, azt, hogy mit szeretne a német fiatal és mit a kissé idő­sebb magyar vendég. A tera­Bama Sándor: a régi balatoni hangulatot idézzük meg a Palace-ban szón jakuzzit üzemeltünk be, a kerthelyiségben koktélshow k dobják föl a tengerpartot idéző hangulatot, még egy VIP- teraszt is kialakítottunk telje­sen elkülönülni kívánó társa­ságok számára. Dekorációink pedig a régi balatoni hangula­tokat kívánják megidézni, me­lyek által emberközelibb lett a Palace. jó NÉHÁNY ÉVE még problémát jelentett a környékben a Palace hangereje, ma már nincs ilyen gond. Barna Sán­dor szerint irányított hangtech­nikájuk nem zavarja a környé­ket Számos zenei stílus kevere­dik ugyanakkor egy este során, mert hiszen a diszkó is meg­maradt tágas tánctérrel - Van, aki a nagy hangerőre, meg a szuper fénytechnikára vevő, ők is megkapják ezt de azt is ki kell szolgálnunk, aki koktélozni akar, vagy a kert­ben megtekinteni egycgy látvá­nyos színpadi táncprodukciót ezeket idén nyáron a Willany Leó improvizációs táncszínház szolgáltatja nálunk. wakeboardverseny szervezé­sére és lebonyolítására is vál­lalkoztak, s már szervezik az augusztus 21-i Symbol-Palace superbike futamot és motoros felvonulást Óbuda, valamint Siófok között - A gazdasági nehézségek ellenére is optimis­tán tekintünk a jövőbe, és nem csak a szórakoztatás a célunk, hanem az is, hogy a Palace- szál, és ezekkel a rendezvé­nyekkel az Ezüstpartot is nép szerűsítsük, ami elősegítheti a későbbi fejlesztését is ennek a városrésznek - így Barna Sán­dor. - S amit még fontosnak tartok: el szeretnénk érni, hogy a balatoni nyáréjszaka kifeje­zésnek megszűnjön a negatív kicsengése, e helyett valami ki­fejezetten kellemes érzetet kelt­sen...

Next

/
Thumbnails
Contents