Somogyi Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)
2010-07-03 / 153. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚLIUS 3., SZOMBAT 4 MEGYEI KORKÉP Hazamegy AZ, aki a kövek mögé nézett életút x-es gyerekként indult a Gyulára visszatérő főszerkesztő, aki sokat köszönhet a bélyegeknek Árpási Zoltán főszerkesztő 51 hónapi szolgálat után elköszönt a Somogyi Hírlaptól, mert nyugdíjba vonul. A megyében, így Kaposváron is megpróbált a kövek mögé nézni. Czene Attila- Még mindig a tárcádban hordod azt a verset? A Krétarajzok a régi Gyuláról címűt?- Már nem. Egykor azért volt számomra nagyon fontos, mert visszaadta a régi Gyula hangulatát.- Most is benned van ez a hangulat, amikor visszatérsz?- Az a város már eltűnt. Ha arra a Simonyi versre gondolok, akkor az egy kicsit nosztalgia, kicsit múltkeresés, az ősök keresése volt. De nagyon sokat őrzök már emellett, a klasszikusoktól a modernekig; egy két méter magas és másfél méter széles polcrendszeren férnek el a kötetek.- Honnan az érdeklődés? Szülői örökség vagy te találtál rá?- Volt egy nagyon jó magyartanárom, Győrben a Révay Gimnáziumban, Mézes Lajos.- Emiatt drukkolsz a Győr focicsapatának?- Igen, amikor ott jártam középiskolába, akkor lett a Győr bajnok, 1963-ban. Édesanyám nagynénjének a férje volt az ETO buszsofőrje. így nem is drukkolhattam a Fradinak vagy a Dózsának.- Szóval a magyartanárod szerettette meg veled a verseket.- Ő terelgetett ebbe az irányba. Veszegettem a versesköteteket, s jártam író-olvasói találkozókra. Aztán jelentkeztem magyar-történelem tanárnak az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, de nem vettek fel. Ugyanis x-es gyerek voltam.- Az mit jelent?- A szocializmusban osztályidegennek számítottam. A nevem mellé a naplóba beírtak egy x-et. Édesapám ugyanis horthysta katonatiszt volt.- Mit tettél ebben a helyzetben?- Mindjárt behívtak katonának. Két évet leszolgáltam hidászként, nagyon kemény volt. Aztán ismét jelentkeztem az egyetemre. Mivel magyar szak abban az évben nem indult, történelem-orosz szakra felvételiztem, de oda sem vettek fel. Akkor beláttam, hogy soha az életben nem leszek magyar-történelem tanár. Elmentem az agráregyetemre.- Elég nagy váltás.- Édesapám nem volt Hajlandó felesküdni a demokratikus hadseregre, 1945 után leszerelt. Elment cukorgyárba dolgozni; előbb segédmunkás volt, majd a munkaügyre került. Ácson, később pedig Ercsiben dolgozott. Nekem, ha éjjel felkeltettek álmomból, az ország tizenegy cukorgyárának nevét akkor is fújnom kellett. Később a tizenkettediket, a kábáit is. Árpási Zoltán: elkövettem egy hibát, nem néztem meg ebben a nagy, és szép Somogy megyében mindent Somogy megyében és Kaposváron is tudni kell, hogy mire lehetnek büszkék gyula könyv címmel írt könyvet Árpási Zoltán. Mit írnál Kaposvárról? - kérdeztük tőle. ez A könyv gyakorlatilag útikalauz - mondta. - Nem csak arról szól azonban, hogy van egy emléktábla a Kökörcsin utcában, s azt nézzék meg, hanem tele van történetekkel is. VAN EGY KASTÉLY ÉS EGY VÁR Gyulán, ezt sokan tudják. De azt már nem, hogy itt fegyverezték le a honvédtiszteket 1849-ben , akiket a világosi fegyverletétel után ide kísértek át. A 13 aradi vértanú közül 10 járt ennek kapcsán Gyulán. Ferenc József császár néhány évtizeddel később érkezett ide. Mellette lovagolt a honvédelmi minisztere. Egyszer csak azt vette észre, hogy lemarad mögötte, s amikor hátraszólt, hogy mi történt, nem kapott választ. Megfordult, s látta, hogy sír. S a császár kérdésére elmondta: 1849-ben őt itt fegyverezték le. Döbbenetes dolog: az akinek az életét így kettévágták, valamivel később honvédelmi miniszter lehetett ugyanabban a rezsimben. Ezért mondom azt: Gyulának lelke van, aki ide eljön, annak el kell mondani, hogy ez szent hely. KAPOSVÁRRÓL NEM TUDNÉK ilyet írni, mert nem rendelkezem kellő ismeretteL De azt tudom, hogy Kaposvár nem csak a Fő utca, a Noszlopy utca, az Ady utca meg a Ráma-hegy. A kövek egy dolog az emberek egy másik dolog a harmadik pedig ami mögöttük van. S ha akik itt élnek, és akik ide érkeznek, nem tudják, hogy mi van a kövek és az emberek mögött, akkor keveset tudnak a városról Pedig attól lehet Kaposvár igazán Kaposvár, hogy mindenki tudja: miképp gondolkodnak az emberek, a történelem sodrában mit hoztak össze, s mire lehetnek büszkék.- Akkor tulajdonképpen hazajöttél Kaposvárra. Már csak itt működik cukorgyár.- Amikor ide kerültem 2006- ban, s októberben sétáltam a főutcán, valóban azt éreztem, hogy megérkeztem, mert megcsapott a jellegzetes cukorgyári szag. Van aki szereti, van aki nem. Én ebben nőttem fel, visz- szaidézi a gyerekkoromat.- Az agráregyetemen hogyan sikerült megőrizni a humán érdeklődést?- Szerveskémiát tanulni humán fejjel nem egyszerű. Az olvasás egyre inkább a hobbimmá vált, ez lett az ellensúly. S akkor jelent meg az első írásom nyomtatásban, a Mezőgazdasági Mérnök című lapban.- Gondoltál arra, hogy de jó lenne ezt főállásban csinálni?- Azt láttam, hogy én az életben nem leszek sem állattenyésztő sem növénytermesztő, nincs hozzá érzékem. Azt gondoltam, szívesen lennék újságíró, de számomra teljesen elérhetetlen álomnak tűnt, hogy valaha is az lehetek. A Mezőgazdasági Mérnökben azonban sok vita folyt az egyetemi KlSZ-élet- ről, és én abba beszálltam.- Érdekes, hogy karriert csinálhattál x-es gyerekként.- Ma sem tudom megfejteni, hogyan történhetett. Gödöllő vörös egyetem hírében állott. Amikor kiértesítettek, hogy felvettek az egyetemre, kaptam egy papírt arról is, hogy “beneveznek” egy KISZ-vezető táborba. El lehet képzelni; összeült a család, hogy most mi legyen. Édesanyám azt mondta, kisfiam nem lehet visszaírni, hogy nem mész el. Egyébként mai fejjel elképesztő légkör uralkodott a táborban; nem volt szó pártról, politikáról, hanem hogy miképp lehet úgy megÁrpási Zoltán GYULÁN SZÜLETETT 1946-ban, Győrben érettségizett, és Gö döllőn az Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát. Ott is doktorált, munkaerőgazdálkodásból. felesége gyulán a Kereskedelmi és Hitelbank fiókvezetője, 33 éves fia Békéscsabán egyetemi tanársegéd. 31 éves lánya Szegeden, a K&H dél-alföldi régiójában ügyfél- kapcsolati menedzser. AZ EGYETEM ELVÉGZÉSE UTÁN tíz évig a KISZ-ben dolgozott különböző szinteken. Ezt követően, 1979-ben kinevezték a Békés Megyei Népújságot kiadó lapkiadó vállalat igazgatójának, 1985-ben pedig megválasztották a lap főszerkesztőjének. 2006. április 1-én a tulajdonos döntése alapján átvette a Somogyi Hírlap szerkesztőségének a vezetését. 2001 óta tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökségének. EDDIG MEGJELENT KÖNYVEI: Főnök, én magába rúgok, Varga Imre, a gondolat mestere, Gyula, az elkésett város, Otthon lenni itthon, Mosonyi Emil a vízépítés professzora, Költő az innenső parton. IMÁDJA A KÖNYVEKET, Szereti és gyűjti a bélyegeket, nyaranta pedig — ha teheti — a családdal együtt biciklire pattan. Végig kerekezték a Duna Passau-Bécs közötti szakaszát, a Rajna-Majna- Duna csatornát, Burgenlan- dot, kétszer leruccantak Gyuláról a Balatonra, s körbe biciklizték a Balatont és a Fertő-tavat. Kézfogás Petőfivel JÓ BARÁTSÁGOT ÁPOL Czoma Lászlóval, a keszthelyi Festetics kastély igazgatójával Árpási Zoltán. Ott találkozott Juhász Ferenc költővel. JUHÁSZ FERENC MESÉLTE neki, hogy ő csupán három kézfogásnyira van Petőfi Sándortól. Ugyanis még ismerte báró Hatvány Lajost, aki a legkiválóbb Petőfi monográfiát írta. Hatvány Lajos pedig Gyulai Pál mellett dolgozott. Gyulai Pálról tudjuk: ő is Szendrey lányt vett feleségül, mint Petőfi Sándor. így került ÁZ négy kézfogásnyi közelségbe Petőfihez... szervezni az egyetemisták életét, hogy jól érezzék magukat. A KISZ-t Pest megyei első titkárként fejeztem be.- Hogyan kerültél Békés megyébe?- 1979-ben el akartak vinni városi párt első titkárnak Szentendrére, de nem mentem. Nemet mondani azonban nem szabadott, ezért távoznom kellett a mozgalomból. A feleségem is gyuiJ volt, úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. A lapkiadó vállalathoz kerültem. A káderlapom jó volt; egyetemet végeztem, doktoráltam, míg a lapkiadó vállalat akkori vezetőjének hat elemije volt. Amikor nyugdíjba ment, a helyére tettek. Majd amikor a főszerkesztő ment nyugdíjba, egyértelmű volt hogy engem neveznek ki helyette, mert már évek óta folyamatosan írtam az újságba.- Összesen 26 évet töltöttél a Békés Megyei Hírlap élén. Könyveket írtál, és gyűjtöttél, ez köztudott. De az meglepett, hogy bélyegekkel is körülvetted magad.- A bélyeggyűjtés gyermekkori szerelmem. Ma kiröhögik a bélyeggyűjtőket, mert mo- lyolós, bogaras embereknek tartják őket. Én viszont nagyon sokat köszönhetek a bélyegeknek. Amikor gyerek voltam, nem volt televízió. Ha megjelent egy bélyeg, akkor engem elkezdett foglalkoztatni, hogy kit ábrázol. 1947-48-ban például kiadtak egy sorozatot a magyar föltalálókról, 1953-ban pedig a Rákóczi szabadságharcról. Én pedig utánaolvastam a könyvtárban, hogy kik voltak ezek az emberek, hol voltak a csaták. Folyamatosan tanultam. Ez is hozzájárult az irodalom és történelem szeretetemhez.- Somogy megye megismeréséhez hogyan fogtál hozzá?- Amikor idekerültem, természetesnek vettem, hogy megnézzem, hol, milyen körülmények között dolgoznak a vidéki kollégák. Elmentem Nagyatádra, Tabra, Barcsra, Marcaliba és Siófokra. Ha az ember gépkocsival utazik a megyében, megpróbálja feltérképezni, hol is van. Én megálltam, ha volt látványosság. így elég sok helyet megismertem, persze sok minden elmaradt, mert nagy és szép ez a megye. Sajnos elkövettem egy hibát. Azt gondoltam: ráérek ide vagy oda elmenni, de egyszer csak letelt az időm.- Pedig először csak két évről volt szó, s több mint négy lett belőle.- Igen, de így is maradt még 3-4 olyan hely ahová nem jutottam el.- Például hová?- Az egyik ilyen hely az Ágneslaki arborétum. Úgy tudom, Rosty Ágnesről nevezték el, akinek famíliája Békés megyei, csabacsüdi. A két Rosty lányt Tréfort Ágoston és báró Eötvös József vette el. Ágnest az utóbbi. Az iharosi temetőben nyugszik, szerettem volna a sírja előtt tisztelegni. De majd később, egyszer.- Tényleg biciklivel tekersz haza Gyulára?- így terveztem, de a családi dolgok úgy alakultak, hogy nincs rá egy hetem. Az én tempómban ugyanis ennyi idő alatt gyűrném le a távot.- Hány kilométerről van szó, amit minden pénteken oda, s hétfőn vissza megtettél?- 340.- Autóval az mennyi idő?- Az átlagom 4,5 óra volt, ha lassabban akkor öt. Ha nagyon siettem, akkor kevesebb, de ez nem egyszer sok pénzbe került... Amikor októberben a kaposvári főutcán sétáltam és megcsapott a cukorgyári szag, úgy éreztem, hogy hazaérkeztem.
