Somogyi Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)
2010-07-22 / 169. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚLIUS 22., CSÜTÖRTÖK 5 KÖRKÉP zsákutca Bár több hasznosítási ötlet is felmerült, s befektető-jelöltekről is többször hallottak a faluban, csak pusztul a három éve bezárt lovasbázis // A JOVO KILOVAGOLT SOMOGYSARDROL Három esztendeje zárt be a somogysárdi rendőr lovasbázis, mely közel hetven embernek adott munkát. Többségük ma állástalan, s jövőjük, akárcsak a telepé, kilátástalannak tűnik. Vas András Rozsdás a kerítéstüske, de még hegyes, nem ajánlatos átmászni, s nem csak a gatyaféltés okán: fakult tábla jelzi, fegyverrel, kutyával óvják a helyet. Hátrébb óvatoskodva aztán előbb csak megszaggatták a drótkerítést, újabb húsz méter múltán viszont már csak düledező fakorlát állja útját, ha valaki be akarna menni. Esetleg az embermagas csalánnal bélelt árokpart. A kerítésen túl is látszik, utoljára a tél rendezte a terepet, mellig ér a gaz, s bár kéklik, sárgállik a mezei gyom, óriási a kontraszt az utca túloldalán álló portákkal: nyírt gyep, örökzöldek, gondozott virágágyás a kerthatár mögött, ahol egy hatalmas, fekete kutya morran, ha közeledni próbálunk. Emitt viszont csak tücskök és kabócák éneke hallik, kevéssé félelmetes, mint ahogyan a susnyásból hirtelen előbukkanó göthös macska sem tartana vissza, hogy körülnézzünk a hajdani somogysárdi lovasbázison. De felesleges a birtokháborítási pert a nyakunkba venni, az elmúlt években jól láthatóan csak amortizálódik az egykor szebb napokat látott birtok. Az istállók ablakai betörve, az ajtótáblán is akkora a rés, hogy egy megter- mettebb hívatlan látogató is könnyedén átbújhatna rajta - nehéz elképzelni, hogy három esztendeje hetvenen szorgoskodtak itt nap mint nap, hogy mind tökéletesebben ellássák a gondjukra bízott 300 lovat. Cirka kétszázötven év után 2007 nyarán jelentette be az akkori gazda, az Országos Rendőrfőkapitányság, hogy felszámolja a kétszázmillió forintos veszteséget felhalmozott lovasbázist. A rendőrség 1993 óta képezte Somogysárdon a rendőrlovakat, ám a lótenyésztés gyökerei a 18. századra, a Somssichok idejébe nyúltak vissza, a kastéllyal - és a falu templomával - egy időben épültek az istállók, s a kaposvári -vTáncsics gimnázium korábbi /névadó-mecénása, Pál gróf ren- " dezte itt az első lóversenyeket. Azóta a sárdiak életének szerves része, sokuknak generációkra visszamenőleg munkaadója lett a lovászat Ezért is ért mindenkit váraüanul, amikor a rendőrök nemcsak kivonultak, de egyúttal be is zárták a lovasbázist.- Közel hetvenen dolgoztak náluk - állítja egy nyugdíjas asszony az egyik főutcai kerítés mögött dohányozva, szigorúan megesketve, nem írjuk le a nevét -, ami, ugye azt jelenti, hogy ugyanennyi családnak jelentett megélhetést. Jelentős részük talpa alól egyik napról a másikra kihúzták a talajt, még azok jártak a legjobban, akik el tudtak menni nyugdíjba. Utóbbiak azonban talán ha bő tucatnyian voltak. A drótkerítés megszaggatva, másutt csak düledező fakorlát állja útját a hívatlan látogatóknak a hajdani rendőrségi lovasbázison A többiek számára viszont maradt a munkanélküliség, illetve a közmunka-program, a környéken ugyanis a bázis volt a legnagyobb munkáltató, nemcsak sárdiak, de a környező falvak lakóinak is megélhetést biztosított.- Azt kellett volna megakadályozni, hogy a rendőrség átvegye - jelenti ki egy középkorú férfi az egyik vegyesbolt előtt; bemutatkozik ugyan, de a téma hallatán azonnal visszakozik. - Csak hát Boross Péter belügyminiszter bejelentette, hogy az ORFK-nak szüksége van rá, így hiába volt jobb ajánlat, onnantól az szóba sem kerülhetett. Pedig a helyiek szerint még egy finn befektető is érdeklődött, ám nem sikerült átvergődnie az állami bürokrácia útvesztőin.- Nem volt semmi baj a rendőrökkel - mond ellent társa, aki hajdan lóápolóként dolgozott a bázison -, meg mertünk volna esküdni rá, hogy ennél jobb gazdája nem is lehet a birtoknak. Hiszen a rendőrség sohasem fog megszűnni, s rendőrlovakra is mindig szükség lesz. Ezért is ért mindenkit váratlanul az ORFK-döntés, mely egyben azt jelentette, harminc százalékkal megugrott a munka- nélküliség a faluban.- Vagy ötvenen jutottunk erre a sorsa - bólogat sörét markolva egy negyvenes férfi, aki villany- szerelőként dolgozott a kastélyban, és az istállókban. - A környéken nincs ilyesfajta munka, Kaposvárra pedig nehéz innen bejárni. Sokszor a bérletet sem fizetik a munkáltatók, meg aztán, ha valahol felvétel van, nem negyvenes-ötvenes embereket keresnek. Különösen hátrányos helyzetben vannak természetesen, akik közvetlenül az állatokkal foglalkoztak, hiszen hasonló munkára belátható távolságban csak a Kaposvári Egyetem lovasakadémiáján van szükség, ahol azonban telített a szakember-állomány.- Erre-arra vagyunk - legyint egy egykori kovács -, néha jut munka a földeken, de olyan már sohasem lesz, mint a bázison volt. A rosseb ott egye meg! Persze akadnak, akik még reménykednek, képtelenek elhinni, hogy egy ekkora értéket hagy lepusztulni az állam.- Hallani sok mindent - bólogat Juli néni, aki éppen a boltból ballag hazafelé. - Szó volt róla, hogy olasz vagy horvát befektető veszi meg, s lovakat akar tenyészteni. Úgy hallottam, a polgármester otthont alakíttatna ki A Rákosi-rendszerben hozták létre az állami méntelepet, ahol a telivértenyésztés európai rangra emelkedett a somogysárdi méntelepet mai formájában 1953-ban hozták létre, de tenyésztéssel már az 19. század közepén is foglakoztak ugyanezen a helyen. A méntelepből 1954-ben állami versenyló-tenyésztelep lett, három évvel később pedig állami ménes rangot kapott a központ. A KUTAS! ÁLLAMI GAZDASÁG 1962-ben vette át a telepet, s az évtized végén megkezdődött a telivértenyésztés is, melynek köszönhetően európai hírűvé vált a sárdi ménes. A rendszer- váltás Után, 1993-ban került a Három éve csak pusztul minden, a jövőkép egyre borúsabb tulajdonjog a rendőrséghez, mely tizennégy éven keresztül országos lovas bázisként, kiképzési célokra használta Somogysárdot A bezárás után a lovak egy része piacra került, néhányat a polgárőr szövetség kapott meg. Az állatok értékesítéséből huszonhárommillió, az eszközökéből tizennyolcmillió forintos bevételre tett szert a tulaj-. donos. Ezt, valamint a lovak egy részének ötven-hatvanezer forintos, vágóár-környéki érték- becslését sokan alulértékeltnek vélték. 1907-ben már lovakkal foglalkoztak A hajdani dolgozók szerint a kastély belül nincs rossz állapotban Kastélyszálló lehetne a birtokból A taszári úton Az a baj, hogy ismerős a történet. Taszár kapcsán évek óta birizgálja a fület az ígéret- dömping, s nem egy politikus ujja elkopott már a folyamatos mutogatástól. Lassan nincs olyan náció, melyet ne hoztak volna kapcsolatba a hajdani reptérrel, ám az állam malmai lassan őrölnek, a helyiek pedig lassan beleőrülnek. Akárcsak a somogysárdiak, akik érthetően nem tudnak belenyugodni, hogy államilag levágták - ha nem is arany-, de legalább - tojást tojó tyúkjukat. Aztán beindult a jól ismert verkli, pártpolitikai síkra terelődött az ügy, mindenki a másikat okolja a be nem teljesült álmokért. A sárdiak pedig egyre jobban magukra maradnak, s egyre többen érzik: bár az istállókból eltűntek a paripák, marad elég a faluban. A sok lóvá tett helybéli... (av) beteg gyerekeknek, de azt is rebesgették, a Csányit is érdekli a birtok. Utóbbiban, vagyis az OTP-ve- zér Csányi Sándor felbukkanásában többen is bíznak, főként, hogy nem messze, Nagybajomban komolyan megvetette a lábát. Mások viszont úgy vélik, ha akarta volna, már régen az övé lenne a lovasbázis.- Minek jönne ide? - heveske- dett egy fiatalasszony, akinek férje lóápolóként dolgozott a ménes mellett. - Nézzenek bent körül, romlik, omlik minden, óriási pénz kellene már csak a rendbehozatalához is, nemhogy az üzemeltetéshez. Meg aztán lovakat nem is lehetne idehozni, hiszen a takarmányt termelő földeket már mind eladták. Azonnal ellenvéleményt is kapunk, egy hajdani dolgozó szerint pontosan attól olyan gazos az egész terület, azért nem kaszáltatnak, mert nincs ami felegye a szénát. Vagy száz lóval, némi renoválás után szerinte gyorsan újra lehetne kezdeni.- Látja, ez itt a baj - mondja még mindig a sörét szorongatva az egykori villanyszerelő. - Csak kóbor ötletek vetődnek fel. Ami addig nem lenne baj, hogy mi beszélgetünk róla, de azok sem tudnak jobbat, akik döntés- helyzetben vannak. Úgy pedig sohasem lesz befektető, ha egyszerre lovasbázisként, kastély- szállóként vagy gyermekotthonként is ajánlgatják.- Az sem lenne rossz - bólogat társa. - Elég sok embernek van itt szociális végzettsége. Ha tényleg létrejönne a Down-kórós gyerekek otthona, legalább ők munkához jutnának. Ráadásul végre visszakerülne a térképre Somogysárd. Mert minket bizony a lovainkról ismertek, s most, hogy nincsenek, olyanok lettünk, mint egy pusztuló zsák- település. Pedig innen aztán több út is vezet kifelé. Talán éppen ez a baj, senki sem tudja, merre induljunk. S olyan sincs, aki útbaigazítana...
