Somogyi Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)
2010-06-05 / 129. szám
5 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚNIUS 5., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Templom emeli a vándorasztalost megbékélés Pápai trónuson, Sissi-szekrényen dolgozik, és közben haza gondol Négyévesen, nágocsi állami gondozottként egy fakorpusz látványa terelte a vallásosság és az asztalosság irányába. Az évszázados bútorok restaurátora most templomépítéssel köszönné meg a szülőföld támogatását. Balassa Tamás „Rostás Árpád vagyok, műbútorasztalos művész”, így fogalmaz honlapján, ahol kifogástalan eleganciával mosolyog a biztató jövőbe. Hetykén, csípőre tett kézzel. Semmi kusza magyarázkodhatnék, semmi „elnézést, hogy cigány vagyok” érztjs nincs a megjelenésében. Vándorasztalosnak, dolgos cigányembernek tudja magát, miért is exkuzálná magát bármi miatt. Személyisége a büszkeség és a szerénység, a gazdaság és a szegénység különös elegye. A kalandos életű restaurátor életének kettősségét fokozza, amint betekintünk a kaposvári fafeldolgozó telephely egyik lelakott kutricájába, ahol több száz éves patinás bútorok egymás he- gyén-hátán várnak megújulásra, és ahol alkalmasint a művész is álomra hajtja fejét hatalmas művészeti albumok között. Nincs is időnk az osztályon aluli kvártély minőségén megütközni, máris elmagyarázza: éjnek évadján gyakorta elkapja az ihlet, és akkor nekiül, rajzol, dolgozik. A munka a mindene. Gyermekkorában kezdődött e kaland, halljuk a lendületes beszédű mester történetét, aki bútorról bútorra haladva merülne el egy-egy új fejezetben. Nehéz szövegösszefüggésben tartani, de a kusza részletek, akár a II. Rákóczi Ferenc örökéből származó tölgyszekrény vagy Sissi hercegnő udvaron időző bútorának dióajtaja, összeállnak. Bár ez laikus szemmel kétséges.- Egy perc', és bármelyiket összerakom! - lép el egyik, majd másik alkotóelemért, hogy eloszlassa kételyünket, amit a talpalatnyi raktárok összefüggéstelennek látszó rendszere miatt fejezünk ki. Négyéves volt, amikor gyermekotthonba került. Ma már a szüleinek is hálás ezért. TanáraReneszánsz ember. Rostás Árpád templomépítéssel hálálná meg a szülőföld segítségét és szeretetét inak, mestereinek nem különben, mindannyiuknak szerepe van abban, hogy kitanulta az asztalosságot. Később a restaurátori tudományokat autodidakta módon sajátította el. A nágocsi oktató-nevelő időket gótikus templom építésével hálálná meg embernek, Úrnak. Ökumenikussal, elvégre egy az Isten. A Megbékélés templomában Magyarország történetét faragná meg a mester, és a kivándorolt magyarság világtalálkozóját is szeretné megszervezni. A templom tervezése, s az építéshez az anyagiak előállítása folyamatban van. Az elképzelések Mújdricza Péter, a magyar- földi templom tervezőjének asztaláról származnak. Rostás Árpád az építkezéssel a somogyi romák munkahelyteremtésének fontosságát is hangsúlyozza, s a szakképzésük lehetőségét is erősítené.- Nézze csak - mutat egy ak- varellszerű nagyméretű képet -, ez egy pápai trónus lesz. Kétszázéves szlavón tölgyből készítettem, most mennek a kárpitosmunkák. Hazánk címerét is Bocsánatkérés a magyar néptől (Részlet Rostás Árpád írásából) „elborzaszt, amit tesznek egyes csoportok a kisebbségiek megalázásában, de éppen így elborzaszt, amit a cigányság lelketlen kisebbsége művelt a többségiekkel... A származásomat nem akarom letagadni, de azt akarom, hogy az emberi magatartásom és a munkáim után ítéljenek meg!... Igazságtalan és erkölcstelen, hogy amíg a becsületesen dolgozó emberek csak havi 60-80 ezret keresnek, addig a segélyből élők többet kapnak. Kérdem, miért menné- nekel dolgozni a cigányok, ha munka nélkül több pénz- Hez juthatnak^mint akik dolgoznak? Megkockáztatom, hogy nem az az igazi bűnös, aki bedől és munka nélkül felveszi a szégyentelen segélyeket hanem aki olyan körülqiényeket hozott létre, hogy a bűnözés lehet& ségét megteremtette!” szeretném rátenni. Már felvettem a kapcsolatot az egyházzal, a Vatikánban szeretném átadni XVI. Benedeknek. A kisember gigantikus, elru- gaszkodottságukban is szép terveinek ismertetése közben még mindig úton vagyunk a műhelyek között. Rostás Árpád a fotózáshoz magára ölti vegyszermarta munkáskötényét, igyekszik a középütt éktelenkedő lu- kat eltüntetve megkötni a pert- lit, de lebeszéljük a kimódolt gesztusról. Nincs miért szabadkoznia, a vegyszer az bizony mar. És restaurátori tevékenységének elmaradhatatlan kelléke. Az adott fához sékelt speciális keveréket összeállítva varázslatra képes, pillanatok alatt száz éveket fiatalodik a fa. A hulladéknak látszó Sissi- szekrény egyik intarziás tükörbetétjén ntutatja a csodát, amint a görcsbe vetemedett anyag ismét síkban, megtisztulva vár az összeállításra. Egy kilencvenkét éves asszonynak a gyermekkorát jelenti az 1823-ból származó cseresznye-dió írószekreter, amit hagyatékának részeként újít föl.- Ezekkel a régi bútorokkal visszaadom az emberek emléLépcsőfokok ROSTÁS ÁRPÁD antik bú- | torokat, műtárgyukat, f templomok-, kastélyok berendezéseit, külső- és 5 belső díszítő elemeit ké- | szíti. Bejárta Európát, restaurálta a Napkirály ■ egyik versailles-i kasté- m lyának parkettáját és konzolasztalát, de munkái közt találjuk a Dohány utcai zsinagóga vagy az Országház faanyag-rekonstrukcióit. „Reneszánsz ember”, igazi humanista, aki nem felejti, honnan jött. így fogalmaz róla a Magyar Építőművészek Szövetségének honlapja budapesti előadásának be- harangozójában. A DÍSZVENDÉG Gyarmathy Lívia Kossuth- és Európa-díjas filmrendező volt, akinek levetítették Lépcső című 1995-ös dokumentumfilmjét, ami az akkori szemle legjobb rendezésének díját kapta. keit - magyarázza lelkesen Rostás Árpád. Az évszámokat, fejti ki egy 1869-es bécsi barokk szék mellett, az asztalostechnikákból, a mesterek keze nyomából tudja. Velük, hozzájuk beszélgetve találja meg a felújítás fortélyait. Lassan olyanná válik, mint a reneszánsz nagyjai. Ötszáz év, és minden kiderül. A fiát mindenesetre Michelangelónak nevezte el. SEGÍTÜNK F. SZARKA íIIF1 ÁGNES Csókainvázió Marcaliban MARCALI OLVASÓNK írta SMS-ben, hogy a Gábor Áron utcai lakóövezetben elszaporodtak a csókák. Hajnali öt órától sötétedésig elviselhetetlen lármát csapnak. Mit lehet tenni ellenük? - kérdezte. nagy Gábor, a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársa válaszolt.- A csókák, ugyanúgy mint a varjak szívesen fészkelnek az ember közelében lévő parkok magas fáira, és éktelen lármát tudnak csapni. A csóka védett madár, nem lehet lelövöldözni vagy más módon kiirtani. A védekezésnek az egyetlen módja, a vetési varjúhoz hasonlóan, hogy a költési időszakon kívül leverik a fészkeket. Bár ez nem gátolja meg a madarakat abban, hogy később visszaköltözzenek. az olvasónak a Dél-dunán- túli Regionális Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőséghez (Pécs Pap* nevelde utca 13.) kell egy kérelmet benyújtani, ahol mérlegelik, hogy egyéni vagy közügyről van szó. Ennek fényében döntenek a megoldásról, miután meghallgatták a Duna-Dráva Nemzeti Park szakembereinek a véleményét. Változott a határnap több millió embernek okozhat bosszúságot, illetve akár többletkiadást, hogy a sárga csekkes befizetések estében 2010. május 1-jétől a fizetési megbízás azon a napon teljesül, amikor a pénz a kedvezményezett számláján megjelenik. Kimondottan fogyasztóbarát megoldás lenne, ha a csekkeken a csekk befizetés határnapját tüntetnék fel, nem pedig a pénz beérkezésének határidejét. Ezer növendék és fél évszázad a zeneiskolai katedrán búcsúkoncert Nemcsak a zenét, hanem a szeretet erejét is útravalóul adta diákjainak Gallai Istvánná Igazi pedagógus. Olyan, aki nemcsak a tudását, hanem a lelkét és minden szeretetét a tanítványainak adja. Olyan, aki az élet szépségeire is megtanítja növendékeit, örök útravalóul. Gallai Istvánná 54 év után búcsúzik a zeneiskolai katedrától. Azt mondja: nem tartotta számon, de fél évszázad alatt ezernél is több diákot tanított zongorázni. Azt mondja: ezt Isten ajándékának tartja. Pedig nem készült zenei pályára.- Édesanyám mindig énekelt, zongorázni is tanult, innen a zene szeretete. Édesapám mérnök volt, én is kutató-vegyésznek készültem. Nem igazán a családi indíttatásnak, hanem a szerelemnek köszönhetem, hogy végül zongoratanárnő lettem - néz mosolyogva párjára. - Amikor szóba került a pályaválasztás, ő rám nézett: ugye nem mész el...? Én pedig azzal, hogy nemmel válaszoltam, egyúttal örök életre igent mondtam neki. Ennek 56 éve. Ennyi időt csak szeretetben és boldogságban lehet megélni. Azt mondja: biztosan megtalálta volna az örömöt abban is, ha kutató lett volna egy laboratóriumban. De mennyire más volt gyermeklelkekkel foglalkozni... Volt olyan tanítványa, akit 10-12 éven át tanított, a szeme láttára nőtt fel. Ez olyan erős kötelék, olyan szeretet, ami egy egész életre szól. Van, akinek a gyerGallai Istvánné: csodálatos dolog érezni a tanítványok szeretetét Gallai Istvánné 1934-ben született Montevi- deoban. A Munkácsy gimnáziumban érettségizett, a Pécsi Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Férje közgazdász, 56 éve házasok. Három lányuk van, Mária, Judit és Ditta. mekét, sőt az unokáját is tanította. Azt vallja: változnak a gyerekek, minden generáció egy kicsit más. De a jóság és a szeretet iránti vágy az nem változik, az mindenkiben ott van. Csak „ki kell szeretni” mindenkiből a legjobbat... Diákjai tanúsíthatják: neki ez valóban sikerüli.- Mindig hittem abban: aki szeretetet ad, azt vissza is kapja. Ez a szeretet sugárzik vissza rám, és ez határtalanul boldoggá tesz. Ezt éreztem most is, amikor a búcsúkoncerten zsúfolásig megtelt a zeneiskola nagyterme az egykori tanítványokkal. Sokan vannak, akik azóta zenei pályára mentek. De az is igazi siker, hogy azok, akik az élet más területein találták meg a boldogulást, azért ma is gyakran leülnek a zongorához, évtizedek elteltével is, mert örömet találnak benne. Hiszem, hogy csak rajtunk múlik, hogy boldogok leszünk-e, megtaláljuk-e az örömöt - mert azt mindenben meg lehet találni. Mondja: fél élete a zeneiskolához köti, nem is könnyű a búcsú, de ő ezt is derűsen fogadja. Most több ideje lesz a családra. Három lányuk közül a legidősebb orvos, a legkisebb fizikus és angol szakos tanár, a középső választotta a zenei pályát. A napokban várják a tizedik unoka érkezését, és már két dédunoka büszke déd- szülei is. Úgyhogy lesz bőven elfoglaltság. S talán több idő jut a hobbikra is: szenvedélye az úszás, egy hónapja már javában tempózott a 16 fokos Balatonban. S persze rengeteg olvasnivaló vár rá, munka az egyházközségben. És a tanítványok, akiktől, tudja, sohasem lenne képes elszakadni. ■ J. E.
