Somogyi Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)

2010-06-02 / 126. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚNIUS 2., SZERDA 11 KÖRKÉP ^^^^^BWMaHI|||fl|[|lll1lBll|||||||i|lliHI|—IWIIIHIII ilf i|lllllll>MBMWIIWIIÍlWIIIIWWHIIi ' ........... ........Ilii lllllll^lll■lll■llllll l iilHIIIIIIWI'lllli im I I I I li i —■ Uz sonnáért rajzolt a lányoknak fuvolista grafikus Belgiumba disszidált, Kaposszerdahelyre emigrált Itt a június, felgyorsulhat az adósságok behajtása Ha az ember nem képes önmagán és a világon ne­vetni, akkor elveszik - ál­lítja a kaposszerdahelyi fuvolaművész-grafikus, Bálványos István. Varga Andrea Budapesten született Bálványos István, és ott is nevelkedett, majd 30 éves korában Belgium­ba disszidált. Nyolc éve költözött vissza, ahogy ő mondja, emig­rált Magyarországra, azóta Ka- posszerdahely a szíve csücske, s fuvola helyett ceruzán játszanak az ujjai. Több kiállítása volt már itthon. Mindig derűs, szavaival élve nagypofájú. Embert próbá­ló betegségen van túl, de az op­timizmusa töretlen.- Az egész életemet a hülyés- kedés jellemezte - mondta Bál­ványos István. - Ha az ember nem képes önmagán nevetni, meg a világon, akkor elveszik. Büszke vagyok rá, hogy Belgi­umban miattam azt hitték: a ma­gyar ilyen büszke fajta, nagyszá­jú. Emellett sose bírtam az igaz­ságtalanságot, nem véletlenül választottak meg a zenetanárok szakszervezetisének. Mindig protestáltam, és meggyőződés­ből. Borzasztó kritikus voltam, de magammal szemben is. En­nek sokszor megittam a levét, de nem vagyok benne biztos, hogy még egyszer nem így tennék. Bálványos István 1942-ben SZÜLETETT Buda­pesten. A Bartók Béla Kon­zervatórium fuvola szakán végzett, majd elvégezte az új­ságíró iskolát. 1972-ben disszidált Belgiumba. Elis­mert fuvolaművészként, ta­nárként élte mindennapjait, mígnem 2002-ben Kaposszerdahelyre költözött. NAPJAIT A RAJZOLÁS TÖLTI KI, több kiállítása volt Legna­gyobb büszkesége 26 éves lá­nya, aki négy nyelvet beszél, Torinóban érettségizett, Cambridge-ben szerezte dip­lomáját, most Londonban él. Bálványos István: édesapám két pofon kíséretében győzött meg, hogy zenésznek kell lennem Mi vitte külföldre? Rossz csa­ládból jött, mondta. Édesapja ta­nár volt és kántor a budapesti Illatos úti kápolnában.- Minden vágyam az volt, hogy jogász legyek, de édes­apám, noha tündéri ember volt, pocsék pszichológus. Két pofon kíséretében meggyőzött, hogy zenésznek kell lennem, konzer­vatóriumba küldött. Örülök, hogy a legnagyobb fuvolapeda­gógus, Jenei Zoltán növendéke lehettem - mondta. Itthon azonban nem indult a zenei karrier, ám annál változa­tosabb munkákat végzett: volt újságkihordó, anyagmozgató segédmunkás, matracvulkani­záló, bányatelefonfestő, marke­tinges, munkatárs a Magyar Rádiónál. Ám az soha, amit iga­zán szeretett volna. Elmondása szerint ebben közrejátszott, hogy lakmuszpapírként vonzot­ta egész életében az emberi bu­taságot, sunyiságot és aljassá­got. Feleségével Belgiumba mentek, a Leuven-i egyetemen végzett, zenetörténetből dokto­rált. Persze nem piros szőnyeg várta, főleg, hogy eleinte csak annyit tudott franciául: bonjour és au revoir. - A híres Tátrai vo­nósnégyes hegedűsének a lá­nya egyszer arról beszélt, hogy édesapjának eszébe se jutott volna elmenni a hazájából. Ez engem szíven ütött, azt érez­tem, nagyon fáj. Mert ő hege­dűsként élhette az életét, de én anyagmozgató segédmunkás voltam, pedig egy zenésznek az ujjai az eszközei. Olyan erős kézfogásom volt, hogy üvegpo­harat tudtam vele összeroppan- tani. Amikor kimentem Nyu­gatra, 13 évig nem láttam egy fuvolát sem; 900 ezer órát gya­koroltam egy évben, és ólom­gyűrűt fabrikáltam az ujjaimra, hogy azzal „törjem be“ őket. Negyvenhárom évesen elkezd­tem koncertezni, Doráti Antal karmester vezényelt a kamara- zenekarával. Én ezt Belgium­ban kaptam meg. Harminc év után mégis haza­jött, mondván: kritizálja ugyan a magyar mentalitást, de magyar­nak érzi magát, itt a helye. Most minden idejét a grafikáinak szenteli. Persze nem most derült ki a tehetsége. Szegények voltak, s mivel unta már a zsíroske­nyeret, finom uzsonnáért rajzolt a lányok emlékkönyvébe.- Szerencsétlenül szerencsés flótásnak hívom magam, mert megrázott ugyan az élet, de so­kat koncerteztem, s miután az ujjaim „bénasága" miatt a zene megszakadt, most itt az újabb csoda, hogy rajzolhatok. Mától akár könnyebben pénzük­höz juthatnak azok, akik eddig hosszú évekig hiába próbálták behajtani az adósságot a nekik tartozóktól. A bíróságok helyett ugyanis a közjegyzők intézik ez­után a fizetési meghagyásos el­járásokat. A Somogy Megyei Bíróság közleménye szerint az egymil­lió forint alatti pénzkövetelések kizárólag fizetési meghagyásos eljárás útján érvényesíthetők, s ez az eljárás június 1-jétől köz­jegyzői hatáskörbe tartozik. Et­től az időponttól az ügyfelek a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmüket bármely köz­jegyzőnél formanyomtatványon írásban, elektronikus úton nyújthatják be, vagy szóban is előterjeszthetik. A bíróság a hozzá beérkező fizetési megha­gyás iránti kérelmeket - bírói hatáskör hiányában - érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. így a bíróságok félfogadási időben, vagyis a panasznapon sem ve­szik fel a fizetési meghagyás iránti kérelmeket. A szakértők szerint ezzel fel­gyorsulhat az eljárás, ugyanis míg a bíróságoknak eddig ket­tő-hat hónapra volt szükségük ehhez, a közjegyzők a kamara által kiépített elektronikus rendszernek köszönhetően az elektronikusan beérkezett fize­tési meghagyási kérelmeket há­rom, a postán érkezőket tizenöt napos határidővel adják ki. HIRDETÉS SPARfV Balatonboglár, Dózsa Gy. u. 53-59.

Next

/
Thumbnails
Contents