Somogyi Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)
2010-06-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 24. szám
2010. JÚNIUS 13., VASÁRNAP 7 INTERJÚ dobson tibor Rossz híreket mondani nem könnyű, ha túldramatizálja vagy ha elbagatellizálja, egyaránt újabb veszélyhelyzetet okozhat. Állítja: az árvízi védekezés sikeres volt. VALÓDI VESZÉLY VOLT, NEM KALANDFILM Katona akart lenni, aztán tűzoltó lett. Szóvivő nem akart lenni, mégis örül, hogy az lett belőle. Dobson Tibor 15 év szóvivői munka után már két éve újból „igazi” tűzoltóként dolgozik, az árvízi védekezés miatt azonban- ahogy ő mondja - újra katasztrófa-szóvivő lett. Fábos Erika- Nagyon fáradt?- Fáradt vagyok, de a kollégáim, akik a gátakon dolgoznak, még fáradtabbak. Ha ők bírják, nekem Is bírni kell.- Hogy néz ki egy szóvivő napirendje egy olyan vészhelyzetben, mint az árvíz?- Úgy hajnali négy körül kelünk, mivel hatkor kezdődnek a hírműsorok, amelyeknek információkat kell szolgáltatni. A nap folyamán mindig a legfrissebb fejleményekről számolunk be, interjúk készülnek a helyszínen és telefonon, aztán jönnek az esti hírműsorok. A gátakon este tíz és éjfél között ér véget a munka, akkor tartunk egy gyors értékelést, eljutnak hozzám az aznapi jelentések, ezeket összegzem, és úgy éjjel egykor-kettőkor lefekszem.- Az napi két-három óra pihenés, ha jól számolom. Mióta is?- Múlt pénteken, vagyis 4-én késő este tak fel, és közölték velem, hogy Encsen fel kell állítanunk egy kom munikációs központot, és engem bíznak meg az árvízi vészhelyzet kommunikálásával.- Mit csinált éppen?- Úgy este tíz körül lehetett, és a kollégáimmal tartottam haza Borsodból, az árvízi mentésből.- Fordult is vissza?- Nem, Budapesten volt egy eligazítás még éjszaka, és csak az után fordultunk vissza.- Akkor egy katasztrófavédelemmel foglalkozó szóvivő élete pont olyan, mint egy tűzoltóé. Állandó készültség.- Pontosan. Én sem kérdezem soha, hogy hogyan, csak azt, hogy mikorra.- Ugye tudja, hogy a legtöbben még mindig úgy gondolják, hogy azért éppen Ön kapott megbízást az árvízi kommunikációra, mert Ön a Katasztrófavédelmi Parancsnokság szóvivője.- Valóban, pedig már lassan két éve nem én vagyok. Igaz, 15 évig én képviseltem a tűzoltó-, majd a katasztrófavédelmi szervezetet, és ez nyilván nem múlik el egyik napról a másikra. Amúgy meg azért kerültem én Encsre, mert Bakondi György, az árvízi védekezés miniszteri biztosa korábban a főnököm volt, és én jutottam eszébe.- De gondolom, az a 15 éves tapasztalat sem volt mellékes.- Ez egy nagyon nehéz feladat, kétségtelenül jól jött a rutin.- Ön általában vészhelyzetekről és rossz hírekről számol be. Nehezebb ez, mint jó híreket mondani?- Én csak „katasztrófa-szóvivőnek” szoktam hívni magam, és igen, úgy érzem, ez nagyobb felelősség. Minden szónak, hangsúlynak szerepe, sú„Mindenki, aki ebben a munkában részt vett, jól teljesített" lya van. Egy veszélyes helyzetről, mint amilyen az árvíz is, például úgy kell beszélni, hogy ne dramatizáljam, mert akkor pánik tör ki, de ne is bagatellizáljam, mert akkor az emberek nem veszik komolyan, nem működnek együtt. Mindkét helyzet újabb vészhelyzetet állíthatna elő. Szóval ez nem egyszerű, és talán tényleg nehezebb, mint a jó hírek elmondása.- Milyen a jó szóvivő?- Hiteles, és tudja, hogy nem ő a fontos, hanem akiket vagy amit képvisel. Hazudni tilos, és Névjegy SZÜLETETT: 1959, Karcag 1981-ben végezte el a katonai főiskolát 1992-BEN tűzoltótiszti iskolát végzett 1994-ben diplomázott az ELTE pedagógia szakán 2001-ben végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció szakán 1989-ben a Fővárosi Tűzoltóparancsnokságnál helyezkedettel 1992- ben Ferencváros tűzoltóparancsnok-helyettese lett 1993- tól az országos parancsnokság kommunikációs vezetője 2000-től az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság kommunikációs főosztályvezetője 2009- től a dél-pesti régió tűzoltóparancsnoka 2010- TŐL a Fővárosi Tűzoltó parancsnokság parancsnokhelyettese TÁRSADALMI MEGBÍZATÁSKÉNT a Magyar Tűzoltó Szövetség szóvivője NŐS, KÉT GYERMEKE Van 2006-ban az év szóvivőjének választották el kell tudni érni, hogy partner legyen a média.- Kapott azért olyan kérdést a pályafutása alatt, amelyért haragudott?- Nem haragudtam egyetlen kényelmetlen kérdés miatt sem. Szerintem nincs kényelmetlen kérdés, csak rossz válasz.- A szóvivői munka tudatos választás volt?- Nem, csőbe húztak. Az első időkben, 1992-ben, amikor a tűzoltóságot képviseltem, ennek még nem volt itthon nagy gyakorlata. Garamvölgyi Lászlóval és Sógor Zsolttal az elsők között voltunk, akik ezt az utat taposni kezdték. Aztán született egy hivatalos döntés a tűzoltóságnál, hogy rendszeresen be kell számolnunk az érdekesebb mentési munkákról. Az első riportokra mindig úgy kellett vadászni az embereket a parancsnokságon. Kifogtam párat, aztán egyre többször küldtek stúdiókba, amíg azt vettem észre, hogy elterjedt a híre, nekem ebben van gyakorlatom. Egy évvel később hivatalosan is megbíztak ezzel a munkám mellett, 2000-től pedig a katasztrófavédőknél már mint kommunikációs főosztályvezető csak ezzel foglalkoztam. : ' íj Búi | rj'iV c, ■ Úgy gondolja, olyan képet sikerült felépíteni az Önök munkájáról, amilyet szeretett volna?- A munkám elején a tűzoltóság egy zárt testület volt. Mára nyitottá vált, és szerencsére nemcsak a látványos tűzoltási, mentési tevékenységre volt kíváncsi a média, hanem sokszor beszámolt a hétköznapjainkról is, és az ismeretterjesztésben is segített. Tizenöt éve még lasszóval kellett tűzoltót fogni, míg ma már sorban állnak a jelentkezők, népszerű lett ez a pálya. Azt gondolom, ez rendjén is van így, hiszen a tűzoltóság az állampolgárok adóforintjaiból működik, a nyitottság, az átláthatóság jogos elvárás.- Mégis visszament tűzoltónak.- Megterveztem a visszavonulást a szóvivői munkából. Egyrészt úgy gondolom, itt volt az ideje, hogy váltsak. Ebben a munkában is kell a frissesség, nem jó a túlzott rutin, ha az ember ismétli önmagát, és azt sem akartam, hogy rám unjanak. A legfontosabb azonban az volt, hogy nagyon hiányzott a tűzoltói munka. Pályázat útján a Dél-pesti Régió tűzoltási és mentési parancsnoka lettem 2009 januárjától. Ezután Észak-Pest tűzoltóparancsnoka lettem, egészen két napig, amikor kiderült, hogy a Fővárosi Parancsnokságról nyugdíjba vonul a kommunikációs főosztály- vezető. Át is helyeztek.- Nem szabadul a nyilvánosságtól.- Hát tényleg nem. Pedig amikor tíz napja kineveztek a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság parancsnokhelyettesévé, azt hittem, sikerül, de pár napra rá már küldtek is az árvízhez szóvivőnek. Szóval úgy látszik, tényleg nem szabadulok, de azért egész őszintén, nem bánom.- Már gyerekkorában is tűzoltó akart lenni, vagy katona?- Igen, az utóbbi. 1981-ben szereztem diplomát a katonai főiskolán, ahol kisebb kitérőket követően magam is tanítottam. 1988-ban döntenem kellett, hogy Szentendrét hátrahagyva valahol máshol folytatom katonai pályafutásomat, vagy elhagyom a sereget. Úgy döntöttem, inkább váltok, és másnap az utcáról besétáltam a tűzoltóságra.- Mindenképpen egyenruhát akart?- Én ebben elkötelezett voltam, és ennyi idő távlatából úgy gondolom, nagyon jó döntés volt. Itt ugyanis tényleg a segítség- nyújtás dominál. Nap mint nap megéli az ember, hogy értelmes, fontos és hasznos munkát végez, igaz, veszélyeset, de szépet.- A napokban sokan kritizálták az árvízi mentőmunkát. Beszéltek káoszról és- szervezetlenségről. A helyszínből nézve ebből mi látszott? ^- A helyszínen csak a megfeszített munka látszott. 24 óra alatt 70 kilométer hosszú és egy méter magas gátat kellett építeni homokzsákokból, a folyó két partján, 20 ezer embert kellett mozgatni egy óriási területen, úgy, hogy a GPS nem működött, utak nem voltak. Mindenki, aki ebben a munkában részt vett, jól teljesített. Egy ember sem halt meg a víz miatt, egy ember sem sérült meg a víz miatt, és bár voltak gátszakadások, egy települést sem öntött el teljesen a víz. Persze messziről, egy irodából lehet ezt másként látni, és úgy is könnyű kritizálni, ha valaki csak pár órára idejön, és szétnéz. De jobb azt tudomásul venni, hogy ez nem egy kalandfilm, hanem valóságos veszélyhelyzet, amit az élet produkál, és a kockázat mindig egy orrhosz- szal előrébb jár, mint mi. Ettől függetlenül ez egy sikeres árvízi védekezés volt.- Felsőzsolcán mégis dühösek az emberek.- Azt meg kell vizsgálni, hogy joggal dühösek-e. Ez bizonyára majd meg is történik, és az átfogó vizsgálatnak lesznek tanulságai, de egyelőre nem ennek van itt az ideje, hanem a konkrét védekezési munkának.- A vészhelyzet véget ért?- A közvetlen elöntési veszély elhárult, de omlásveszély és fertőzésveszély még van, és a helyreállítást is el kell végezni, tehát a munka még nem ért véget.- A szóvivői munka meddig tart?- A közvetlen árvízi veszély idejére szólt a megbízásom, tehát egy hét után, szombaton már az otthoni ágyamban aludhattam.
