Somogyi Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)
2010-06-12 / 135. szám
4 MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JÚNIUS 12., SZOMBAT Légii szerint jó fröccs csak jó borból lehet a fehérborkirály Egy birtoknak mindig a leggyengébb borát kell nézni, nem a legszebbet Ifjabb Légii Ottó a győri bencés gimnáziumi esztendők alatt még maga sem gondolta, hogy egyszer a bogiári állami gazdaságban, több mint három évtizeden át szőlészként dolgozó édesapja nyomdokába lép. Azt pedig pláne nem, hogy Fehérborkirályként emlegetik majd, ám ennek ellenére a roséját egy női weblap a három legjobb közé sorolja. A kecskeméti főiskolán még kertésznek tanult, igaz, a diplomamunkájában már a szőlő volt a téma szőlőskislaki születésűként természetesen visszatért Boglárra az állami gazdaságba,- bár elismeri, Tokajban és Somló-hegyen szívesen lenne egy kis birtok tulajdonosa -, ám a rendszerváltás előtt úgy döntött, saját borászatot alapít. Édesapja nem örült felhőtlenül a váltásnak, rossz emlékek gyötörték, hiszen többször is, utoljára 1976-ban államosították szőlőjüket Ma viszont már tag ja annak a triumvirátusnak- a borász élettársa a harmadik tag -, akik eldöntik, milyen is legyen az adott Légli-bor. A legfőbb szempont, hogy maguk is élvezzék, s nem szégyellik a sokak által egyszerűbbnek ítélt fajtákat és termékeket, ha azok így is minőséget jelentenek. Főként akkor büszkék, ha egy nehéz évjáratból sikerül jó bort kihozni Mint 2007-ben, amikor is rosszkor esett sok eső, mégis nagyon szép borok kerültek ki a pincéből, például a landord, de a 2008-as birtokbor, a Lugas is megdobogtatja a szívét szabadidejében szívesen utazgat, ám ekkor sem tud elszakadni a szakmától, lég később az első este végére az asztalra kerül egy helyi bor - kedvencei a wachaui, moseli, elzászi, burgundiai és Loire-menti -, már csak a tapasztalatszerzés miatt is. Erre persze inkább télen van ideje, amikor a szőlő is pihen: tavasztól ősz végéig a szőlőt járja. Természetesen metszőollóval a kezében. Borkedvelő berkekben szimplán csak Fehérborkirályként emlegetik, s a szakma is elismeri. Bár az elmúlt években az utolsó pillanatban valahogy mindig lemaradt az Év bortermelője választáson, az idén megválasztották a Borászok borászának. Vas András- És valahogyan jobban kedvelik a vörös borosokat.- Ez bem tűnt fel.- Villány, Szekszárd, Sopron, Eger: ha bor, idehaza elsősorban kékszőlős borvidékek kerülnek szóba.- Való igaz, a fehérnek valahogy nehezebb identitást adni.- Itthon.- Külföldön sokszor érdekesebbnek találják a tokajit, a balatoni fehéreket. Persze mindig vannak trendek. Nálunk a rendszerváltás után a legdinamikusabban a villányiak indultak el, így ők lettek az etalon, mindenki őket figyelte, figyeli.- Olyannyira, hogy a tipikusan fehérboros Dél-Balatonon is egyre többen jelentkeznek vörössel is. A Légli-pincében is akad, igaz, tényleg csak mutatóba.- Csak a miheztartás végett: a múlt század elején még felénk is több volt a kékszőlő. Mára viszont a telepítések háromnegyede fehér. mindennapok bora legyen minőség. És szerintem tartalmas fehérbort egy rosszabb évjáratból is ki lehet hozni. És egy egyszerűbbnek ítélt szőlőből is.- Mint Légii Ottó. És az ő két- százkilencven éves pincéje Öreglakon. Nincs messze?- Nagyanyám szerint messze csak a nincs van...- Sejtettem, hogy szóba kerül az olaszrizling! Melyet sokak meglepetésére ma is nagy területen termel. Pedig azt mondják, ha beindul a szekér, a borászok lemondanak róla, nem elég elegáns..- A rendszerváltás előtt ez volt az első telepítésünk, a szakma finoman szólva is hülyének nézett... S ma is ebből van a legtöbb.- Ezek szerint a fajtánál fontosabb a borász?- Jótól kérdezi: kertészként végeztem...- Kiváló a humora!- Egy jó borhoz három dolog szükségeltetik: szándék, ízlés és igényesség. Az pedig a termelő külön felelőssége, hogy a helyi jellegzetességeket, amiket a környezet ad, hozza ki belőle.- Tülajdonképpen a lényeg eldől a tőkén?- Kétféle iskola létezik, az egyik a technológiában hisz, a másik az identitásban. Akik az utóbbit követik, a típusos szőlőhegykultúrára esküsznek.- Nem az a klasszikus borvidék.- Ehhez képest Oláh Miklós esztergomi érsek a 16. századi írásában két jó boros helyet említett: a Szerémséget és Somo- gyot. A pincénk is emiatt épülhetett anno.- Még mindig használják?- A tavalyi bor ott áll hordókban.- Van közülük kedvenc?- Most éppen a János-hegyi sauvignon blanc.- Évszakfüggő?- Tulajdonképpen.- Télen is? Azt mondják, hidegben nem csúszik annyira a fehérbor.- Nálunk mindig! Inkább fordítva nem értjük. És az olyan sztereotípiákat sem, hogy marhapörkölthöz kadarka való. Ha valaki azt szereti, mindenhez ihat fehérbort. Az ízlés mindig egyéni.- Ez a boraira is igaz?- Az elejétől kezdve csak olyat csinálunk, melyet mi is jó szívvel megiszunk. Szódával is?- Miért ne?!- Mert borász.- Jó fröccsöt csak jó borból lehet- Elégtétel?- Ez eszembe sem jutott - feleli ifjabb Légii Ottó.- De azért...- Ez egy másfajta elismerés. Egy alapítvány kiválaszt ötven hazai borászt, akik maguk közül választanak.- A szakma krémje döntött.- Nem vagyok édesszájú, inkább hagyjuk az ilyen jelzős szerkezeteket!- Jobban örült volna az Év borászának?- Év bortermelője a hivatalos megfogalmazás. Melyet a Magyar Borakadémia ad ki, s egy nagyobb időintervallum munkáját értékeli. Egy jó borhoz három dolog szükséges: szándék, ízlés és igényesség- Örömmel hallom.- Egy nyári napon nincs jobb frissítő, mint egy pincehideg fröccs. Amikor párállik a pohár...- Ne is mondja tovább!- Persze van egy minőséghatár, amely felett már nem szó- dázzuk a bort.- Nyílik a bicska?- Hangulatfüggő. Úgy tíz éve egyszer az öcsém egy komoly chardonnay-ba spriccelt...- Felháborodott, vagy magában konstatálta: elment az esze?- Próbáltam elmagyarázni neki, hogy a szép borokat önmagukért kell élvezni.- Az idén lesz mit?- Messze van még!- De az időjárás...- Még nem kell eldobolni az évet. A szél csinált csúnya dolgokat, kicsit meg is csúsztunk, de igazából majd mostantól dől el minden. A június a vízválasztó.- A többség már panaszkodik.- Én a szőlő felől közelítek a kérdéshez, mely még csak most kezd majd kibontakozni. S mivel felelősséggel tartozunk a környezetnek, a termőterülettel együtt legalább annyira tisztelem, mint a végterméket. De akadnak olyanok is, „művészlel- kek”, akiknek csak az a fontos, hogy legyen saját boruk...- Jó boruk?- Sokszor az kevésbé fontos...- És Légliéknek száz százalékos? Vagy tartja magát, hogy olyat nem lehet?- Úgy vélem, tökéletes bort sohasem lehet készíteni, hiszen akkor megszűnne minden belső motiváció. A kilencven viszont elérhető. Az ökológiai adottságok megvannak hozzá. Ausztriában sokkal rosszabbak a környezeti feltételek, mégis sok szempontból előttünk járnak.- Szakmai tudás? Alázat?- Munka. Rengeteget kell dolgozni, jobb, egyértelműbb, tisztább, igazabb borokat kell csinálni, a világ ugyanis nagyon ki van éhezve az újra, az egyedire. Ehhez persze először magunkkal kell tisztába kerülnünk... Saját, magasra tett mércéjét verte le most a Borharapó étlapozó Fröccsbárt nyitott a patinás siófoki vendéglő, s ez üdítő a balatoni vendéglátásban Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná Jaj tinéktek, somogyi vendégváró helyek! Özvegységem suty- tyomban arról is gondoskodott, hogy legyen, aki továbbviszi étteremjáró szokását akkor is, ha majd a köszvény végleg lever a lábamról. Számos kritizáló alkalomra cipeltem magammal ugyanis kiskorú asztaltársat. Ha mást nem, legalább a vendéglőbe járás kultúráját tán sikerült elültetni benne, s végtére ez is eredmény. No, most éppen eme emlegetett kiskorú választott helyet, olyan alapon, hogy melyik étterem maradt meg leginkább az emlékezetében. Kapásból vágta: a siófoki Borharapó! Hát, legyen! Két éve tavasszal, éppen e patinás hely (az annalesek szerint maga Petőfi is betért a mai Borharapó elődjébe, az akkori tor- nácos, lóistállós fogadóba) újra- nyitásakor látogattuk meg először, és valóban csupa pozitív benyomások értek bennünket. Ezúttal azonban már a „fogadás” is hagyott kívánni valót, először is a kerti asztalok tele voltak nyárfavirággal, de bekalkuláltuk a szúnyoginváziót is, úgyhogy nem volt kérdés: a pinceablakos, ódontégla-falú, kő- padlójú belső helyiség hűvösébe húzódtunk. Kissé mogorvának tűnő pincérünk két kurta mondattal tovább lohasztotta lelkesedésünket. Találomra böktem rá a Szénégetők pecsenyéjére, de azzal (sajna) nem tudott szolgálni. S bár az étlapon ott virít, hogy a Mézes csirkecombból csökkentett adag is rendelhető (a kiskorú, ugye...), főurunk szerint mi még. a „téli étlapból” kaptunk, közben meg már kitört a szezon, amikor fél adagot nem adnak. Puff neki, balatoni vendéglátás... De legalább Falusi töltöttkáposztájuk volt a készleten, nem is rossz, mintha csak valóban falusi nagyanyám dobta volna össze, tejföllel, kakastaréjjal, valamiféle remekbe szabott magvas kenyérrel. No de a mézes Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 6 w Többet a kötelezőnél! KÖRNYEZET (1-10 pont): 8í»F Nyárfavirág-asztaldísz ÉTEL _ ^ (1-20 pont): 14 (19>* Melegített csirke??? *A korábbi pontszám csirke! Ennél a fogásnál bizony komolyan el kellett hogy gondolkozzunk, hová is kerültünk. Vajon ez tényleg ugyanaz a Borharapó, ahol idestova két éve va- csoráltunk? A csirkecombok olyan kemények voltak, hogy csak komoly erőfeszítés árán vált el a hús a csonttól. Ha nem tévedek, éppen ez az az étek (pontosabban az egyik a sok közül), amit csak frissen elkészítve szabad tálalni, mert korai mézbe forgatás, majd melegítés ese.„n úgy keményedik meg, ahogyan annak a rendje - s ahogy ugye elibénk is letették. Fogjuk ezt a malőrt is a hirtelen kitört nyárra? Szomorú lennék, mert akkor azt kellene megállapítanom, hogy ez az eredetileg nívós, kulturált, egyedien igényes vendégváró is tucatétteremmé lett az idők folyamán... Nos, éppen azért lennék nyomatékosan (de igazságosan!) kritikus a Borharapóval, mert láttuk egy másmüyen, egy sokkal jobb formájukat is. Saját maguk tették tehát magasra a mércét, de legalább jól tudják, ismerik, hová, mihez kell(ene) visszatérniük. Az is meglehet persze, hogy csak egy rosszabbik napjukat szúrtuk ki. Felfedeztük viszont, hogy Fröccs bárt nyitottak, házi bort adnak szódával, ami igazán remek, illik a ház ódon patinájához. Szóval, mi drukkolunk: hajrá, Borharapó!- Jobbak az adottságai?- Szerin- : tóm egy bir- j toknak so- I hasem a lég- j szebb borát 1 kell meg- I nézni, ha- 1 nem a leggyengébbet. Ha az jó, nem lehet gond, hiszen az a cél, hogy a
