Somogyi Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
2010-04-24 / 95. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. ÁPRILIS 24., SZOMBAT Jackótól a Kárpát-medencei ősnyelvig magányos farkas Az állami filmszektorba kényszerítve is mindig a saját útját járta Varga Csaba: áll még a ház Mezőcsokonyán, ma is parókia Varga Csaba BÁRMILYEN MEGLEPŐ, MezŐ- csokonya díszpolgára eleinte osztályidegennek számított. Olyannyira, hogy a középiskolát nem Kaposváron, a Táncsics gimnáziumban, hanem csak a nagyszülőknél, Mohácson kezdhette el Egy év után aztán visszatérhetett a somogyi megyeszékhelyre, hogy aztán érettségi után ismét Baranya, pontosabban a pécsi tanárképző főiskola következzen, ahol matematika- rajz szakon szerzett diplomát eleinte csak utóbbit kamatoztatta, karikaturistaként dolgozott a Tolnai Népújságnál, majd a nagymama által vásárolt golyóálló szovjet filmfelvevővel kisfilmeket kezdett forgatni. Az országos ismertséget hozó, Yxilonra keresztelt animációs műhelyt Pécsen alapította meg 27 évesen, 1972-ben, ám nem sokáig hagyták szabadon, be- kényszerítették a kecskeméti Pannónia Filmstúdióba, ahol a rendszerváltásig dolgozott, közben megkapta a Balázs Béla-díjat. Itt forgatta A szél című fűmet, melyet - amellett, hogy a különböző nemzetközi fesztiválokon tarolt - 1998-ban a krakkói fesztiválon a világ tíz legjobb animációs filmje közé választottak. AMINT LEHETETT, ismét önállósította magát, s a Varga Stúdió hamar nemzetközi rangra emelkedett, megany- nyi nagy produkcióra kaptak felkérést, a New York-i Modern Művészetek Múzeuma több művét is őhi, s 2000- ben a világ 15 legbefolyásosabb animációs rendezője közé választották. Ennek ellenére új kihívásokat keresett magának, az írás, az íráskutatás felé fordult, de festészettel, költészettel, szobrászattal és zeneszerzéssel is foglalkozik, jelenleg főként a kőkor műveltségét, nyelvét, írásbeliségét kutatja. Bő évtizede alapította a Fríg Könyvkiadót, mely a hivatalos tudományos állásponttal szembemenő írókat és műveiket is felkarolta. Animációs stúdiót vezet, no és könyvkiadót, emellett az írásbeliség őstörténetét kutatja. De a hajdani mezőcsokonyai lelkész egykor osztályidegen gyermeke kipróbálta magát zeneszerzőként is. Vas András- Áll még a régi ház Mezőcsokonyán?- Ma is református parókia - felelte Varga Csaba -, mint annak idején, amikor még édesapám dolgozott ott.- Aki miatt osztályidegen lett, s elkerült Somogyiról.- Az általános iskola után egy évig Mohácson kellett tanulnom.- Ha úgy nézzük, szerencsés száműzetés, hiszen később ott találkozott a grafikussal, akitől kedvet kapott a rajzoláshoz.- Tényleg pillanatnyi elhatározás volt, előtte inkább verseltem.- Az édesapja könyvei bánták...- Erről is hallott?! Nyolcéves lehettem, amikor a polcáról elcsórtam egy szép, vastag lapú kötetet. Vergiliust vagy Ovidiust, már nem emlékszem.- A „végtermék” szempontjából mindegy is leú.- Kikapartam belőle a betűket, s beleírtam a saját verseimet.- Mégsem költőként futott be.- Egyik pályamódosításom sem mondható előre tervezettnek. Mintha irányítottak volna erre-arra. Mohácson kedvet kaptam a rajzoláshoz, s később ott is fedeztek fel: az egyik busójáráson egy újságíró meglátta, hogy az utcán rajzolgatok, s hívott, legyek náluk karikaturista.- Végre közeledünk. Innen már szinte csak egy lépés a rajzfilm.- Hétmérfóldes... Egy ismerősöm beszélt az animációs filmek világáról, s innen jött az ötlet: ezt akarom csinálni.- Nem az a korszak volt, melyben az ember minden ideáját megvalósíthatta...- A nagymamámtól kaptam egy orosz filmfelvevőt, s nekiálltam amatőr filmeket készítem. Ebből a munkából nőtt ki az Yxilon filmstúdió Pécsen.- Nem sokáig önállósodhatott.- Eleinte békén hagytak, ám amikor kezdett beindulni a dolog, felfigyeltek ránk, s bekény- szerítettek a Pannónia Filmstúdióba.- Hatalmi szóval?- Hoztak egy rendeletet: állami filmvállalat nem hívhat elő amatőr filmeket. Más nem volt...- Nehéz lehetett beállni a sorba.- Bármilyen furcsa, de ott is magányos farkas voltam. Kétféle filmet készítettek akkoriban: egyedieket és bérmunkát. Én művészi és rendelt filmként is csak saját ötletet .dolgoztam fel. Megtehettem.- Mégis, amint lehetett, ismét a saját lábára állt.- A rendszerváltáskor létrehoztuk a Varga Stúdiót.- Mely hamar kinőtte nemcsak az országot, de Európát is.- A BBC, a 20th Century Fox, a Music TV voltak a legnagyobb partnereink.- Ilyen messziről belátni a Kárpát-medencébe?- A nagy cégek nem helyszínben, hanem alkotóban, partnerben gondolkodnak. Minden a személyes kapcsolatokon és sikereken múlik. A nagy nemzetközi filmfesztiválok remek alkalmat jelentenek, hogy az emberre felfigyeljenek. #- Egy Michael Jackson-video- kliphez azért, gondolom, több kell.- Szakmai bizalom. Amúgy sokan ezt tekintették a nagy kiugrásnak, pedig, hogy erre felkértek, már következménye volt a korábbi munkáknak.- Azért Jacko nem volt rossz ajánlólevél a jövőre nézve...- Hat hétig vezette a slágerlistákat a tengerentúlon...- S meghozta a többi, monstre munkát: például az ötvenkét részes Mr. Bean-sorozatot.- Ez is bérmunka volt. Magamtól eszembe sem jutott volna belevágni. Jobban szeretem a saját ötleteket. így készítettük például a Helpet és a Bestiákat. Persze kell a bérmunka is, hiszen így forog az ember neve a világban. Ez az alap.- Csak nem idehaza.- Más világ. Nincs pénze a tévéknek, így nem is rendelnek animációs filmeket.- Illetve nem Magyarországról. Amerikai, japán sorozatok folynak a csapból is.- A tévék célja a minél nagyobb nézettség. Ehhez a legalacsonyabbra kell venni a nívót.- Mint a felnőtteknél...- Ez még rosszabb, aljasabb. Manipulálják a gyerekeket, a rajzfilmek tele vannak reklámokkal.- És egyre agresszívebbek.- Az ösztönös, alja érzelmekre játszanak.- Bár kereslet lenne rá, itthon mégsem készítenek ilyeneket.- Becsület dolga, nálunk még előbbre való a szakmaiság az anyagiaknál.- Csak így megrendelés sincs. Ezért fordult más irányba?- Rám talált egy másik önkifejezési mód.- A zenét még értem is, összefonódott a filmmel.- Sőt, tulajdonképpen ugyanazon dramaturgia alapján születik, mint az animáció.- Az írás viszont...- Egész egyszerűen elmélyültem a nagybetűs ábécében, s rájöttem, nem igaz, amit az írástörténetről tanítanak az iskolában.- Ez így erős!- Pedig kiderítettem, hogy jóval régebbi az írásbeliség, mint ahogyan oktatják: 30-35 ezer éves. Ami azt jelenti, hogy akkor olvastak is, s kellett hozzá egy kialakult nyelv is. S ennek az ősnyelvnek a legtisztábban megmaradt változata a Kárpát-medencei magyar.- A finnugor rokonság tudományos alapokon nyugszik.- Mellékvágány! De a rokonság igaz. Innen a Kárpát-medencéből terjedt el a szélrózsa minden irányába a nyelviség.- Ha ez igaz, miért nem ezt tanítják?- A politika döntött így a 19. században, s ma már nehéz lenne kimondani, tévedtek. De egyre többen ismerik fel a világon: ez a valóság. Egy olasz nyelvész például bebizonyította, az etruszk is innen ered. Az ógörög pedig a csángóktól. Sőt, a szláv is erről az ősnyelvről vált le. A szláv ugyanis csak egy nyelvjáráscsoportja az ősnyelvnek, nem egy népcsoport. Az összes régészeti lelet azt igazolja, a Kárpátmedence volt az eredetközpont.- Ez az Ön álláspontja.- Ez tény. László Gyula professzor elmélete is alátámasztja.- lónéhányan megcáfolták már. Például a kettős honfoglalást.- Kicsoda?! Abban tényleg tévedett: sokkal több volt! Az ősidők óta itt élő nép állandó maradt. Akik jöttek, beolvadtak. Amúgy a hunok, avarok, magyarok csupán új uralkodórétegként érkeztek egymás után. Rengeteg kutatás bizonyítja mindezt, csak nem kapnak elég publicitást.- Ezért hozta létre a kiadóját?- Részben. Ugyanis ma is létezik cenzúra: tudománypolitikai és politikai síkon egyaránt. Ezért lassan kerülhetnek a tankönyvekbe az új kutatási eredmények. Pedig észre kellene venni: a történelemírás mindig is így működött, szinte nemzedékenként újra kell írni.- Vagy lerajzolni...- Ezt nem lehet ötperces epizódokban elmagyarázni. Rengeteg pénz kellene hozzá, de nem véletlen, hogy nincsen... A régi dicsőség elveszett a balatonszárszói félhomályban étlapozó Csalódás csalódást követett a tópart egykori ikonjában, a hajdan szebb napokat látott Véndiófában Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná Bő három évtizede, amikor szegény Kálmánom még köztünk volt, nem telhetett el úgy hónap, hogy ne tértünk volna be kedvenc balatoni éttermébe, a szárszói Véndiófába. A pincérek, amint meglátták, hogy a szürke Moszkvics leparkol a vendéglő előtt, már szeletelték is a rostélyost, tudták, az a gyengéje, sok hagymával - jegyeztem e sorokat február elején, s tettem hozzá rögtön csalódottan, hogy megtörtént a lehetetlen: a Balaton-part legendás vendéglőjének ajtaján hatalmas lakat lógott. Nemrégiben ismét felkerekedtem, hátha a tavasz az étterembe is új életet lehel. Ezúttal szerencsénk volt, már messziről látszott néhány autó a parkolóban, azaz ismét üzemelt a Véndiófa. Melybe belépve olyan érzés fogott el, mintha csak tegnap jártunk volna itt boldogult Kálmánommal - leszámítva a falakra aggatott sörreklámokat. A félhomályban szinte vágni lehetett a csendet, így csak halkan mertünk kérdezősködni, mit takarnak az ikszek az ételek neve mellett. Hamar kiderült, a nincs helyi megfelelője a ténta- kereszt, s ugyanígy jártunk a narancslével is, amely szintén hiányzott a készletből. Helyette multivitamint javasolt a kissé mogorva és életunt pincér, ám a márkáját nem tudta megmondani, csak annyit, hogy nem üveges kiszerelésről van szó... Kisvártatva meg is jelent a kért italokkal, ám a szénsavas ásványvíz palackjának kupakját magával vitte. Főurunkat bő negyed óra múltán láttuk csak viszont, a levesekkel. A szemes bablé megfelelően sűrűnek tűnt, s bár íze nem idézte fel bennünk a házikonyhák remekét, legalább a hőfokát nem érhette kritika. Nem mondhattuk el ugyanezt az Újházy- tyúkhúslevesről, melyet halvány langyosan szervíroztak, alaposan lehűtve lelkesedésünket. A Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Hűvös fogadtatás KÖRNYEZET (1-10 pont): Letűnt kor ÉTEL 6(<9* 6<«>* (1-20 pont): (13)* Hol a régi dicsőség? *A korábbi pontszám belbecs sem javított a hangulatunkon: a répa kemény, a borsó konzerv volt, a tészta szétázott, a bors megborult - nem véletlenül hagytuk a nagyját az ibrikben. Ilyesfajta prológ után nem nagyon hittünk az izmos folytatásban, s sajnos, nem is kellett csalódnunk... A krumplipürével érkező rántott csirke láttán jó ideig csak meredten néztük, mi is kerülhetett a tányérra, a húsoknak látványukban ugyanis kicsit elő- sütött-mirelitjellege volt. Csontnak . i/oma sem, ám ezt betudtuk a filézésnek. A vékonyka, vastag bundába bújtatott féltenyérnyi, kisebb és még kisebb csirkedarabok - hosszú ízlelés után mellre tippeltünk - mellé elázott püré került, amolyan menzajellegű, tovább növelve a ráncok számát karistolt homlokomon. Nem jártunk jobban a fatányérossal sem, mely amúgy cseréptányéron került az asztalra. Persze, ha csak ez lett volna a legfőbb kifogásolnivaló. De... Régi motorosként már jó néhány helyen kipróbáltam a magyar konyha eme gyöngyszemét, ám az elnevezés sehol sem hasábburgonya ágyra fektetett két, némi fűszersóval megszórt karajszeletet jelentett. Egy meglehetősen elégetett szalonnadarabbal - mivel utóbbiról nem tudhatta a szakács, hogy így szeretjük, betudtuk az egyetlen szerencsés véletlennek...
