Somogyi Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

2010-04-02 / 77. szám

12 LADIK SOMOGYI HÍRLAP - 2010. ÁPRILIS 2., PÉNTEK SPORTOLNI JÓ... Óriási biznisz a futball Sokak körében elterjedt sport a foci. A tévé előtt és a lelátóról lát­ványos, a pályán a játékosok fel­szabadultnak érezhetik magukat. A világhírű focistákat sok pén­zért láthatják élőben a szurkolók. Ebből következik, hogy óriási biz­nisz a futball. Dollármilliárdok fordulnak meg egyes csapatok kasszáiban évente, de ez a sport­ág legmagasabb pontja. A játéko­sok ezen a szinten nem az egész­ségük érdekében űzik a focit, ha­nem a pénzért. Viszont remek jó kikapcsoló­dás lehet, ha nem veszik túl ko­molyan az alacsonyabb szintű csapatok mérkőzéseit Az embe­rek kimozdulnak kicsit a sza­badba és mozognak, ennyi a lé­nyeg. Összejönnek a barátok és beszélgetnek, a pályán kikap­csolódnak. Nagyjából minden iz­mot megdolgoztat, a friss levegő egészséges. Szabályai egyszerű­ek, 2-3 év alatt amatőr szinten jól elsajátítható a technika. Egy­szerű amatőr szintre eljutni, vi­szont magasabb szintre jutás­hoz már a futballt kell kitűzni j életcélul és minden mást háttér­be kell szorítani. Ezért rengete­gen lenézik a sportot, mert azt hiszik, hogy csak a buták játs- zák. Én azért szeretem, mert mi­kor nálam van a labda, az agyam tudatos része kikapcsolódik és az ösztönök kerülnek előtérbe, és természetfeletti érzés gólhoz juttatni a csapatomat.HÍRADósoK Christiano Ronaldo világklasszis focista mil- liárdokért játsszik található ideiglenesen berende­zett őslény-parkba, ahol a fák kö­zül élőnagyságú dinók nyújtot­ták ki fejüket, s ezáltal riasztot­ták meg társaságunk tagjait. A könnyebb testsúlyú gyerekek felülhettek egy kisebb dinóra, amely kísérteties hangokat hal­latva lovagoltatta meg őket. Hi- heteden látvány volt, de a cso­Már szinte közhelyesnek hangzik napjainkban, hogy egészségünk megőrzése rendkívül fontos! Pe­dig nem lehet elégszer ismételget­ni az örökérvényű mondást, hogy „Ép testben, ép lélek”! Tehát nem csak testi egészségünk miatt kell sportolni, hanem szellemi, lelki frissességünkért is. Ennek ér­dekében olyan sportot válasz- szunk, amelyben különösen nagy örömünket leljük. Én ezt a küzdő­sportban találtam meg. A családomban édesapám kezdte el űzni ezeket a sporto­kat, és szinte már hagyomány- nyá vált. Apám birkózott, én pe­dig a dzsúdó mellett döntöttem. Ezt a sportot önvédelemre használják, és egy japán erede­tű harcforma. Ha igazán jó kondícióban akarom tartani magam, akkor szükséges futnom is a dzsúdó mellett. Ezért különböző cso­portos futásokon veszek részt, és emellett legalább kétnaponta két kilométert futok. Ahogy a küzdősport megköveteli a fu­tást, úgy a futás is követel dol­gokat. Leginkább a gyümölcs­ös zöldségfogyasztást, az egész­ségtelen ételek kerülését, és a pihenést. Ha ugyanis pihenés nélkül futunk, az izomláztól könnyen felszökhet a lázunk. A cél nem az, hogy kimerítsük a szervezetünket, hanem éppen az, hogy feltöltődjünk! Minden embernek megvan a maga sportja, csak meg kell ta­lálni a megfelelőt. Elvégre a sport nem mun­ka, hanem szó­rakozás! ÚJDONDÁSZOK Minden évben izgatottan várom azokat a lehetősé­geket, hogy hova lehet je­lentkezni nyaralásra is­kolánkban. Az elmúlt évben egy cseretáboro­zásra esett a választásom horvát­országi nyaralással. A tábor hely­színe az Isztria! félszigeten elhe­lyezkedő Vrsar városában volt. A nagy távolság eléggé megvi­selt bennünket, de mikor meg­pillantottuk a tengert, minden­kiben felszabadultak a boldog­sághormonok. Alig hogy lepa­koltunk szálláshelyünkön, már mentünk is a tengerpartra, hogy megmártózzunk a tenger üdítő habjaiban. Este a település pol­gármestere tengeri „herken­tyűkkel” lepett meg bennünket. Mit mondjak? Érdekes élmény volt. Hol egy szem kandikált ránk, hol a gumicukor rágóssá- ga köszönt vissza egy-egy tinta­hal kóstolása közben. A követke­ző napok sem teltek program nélkül. Eljutottunk Pulába, ahol megtekinthettük az amfiteátru­mot, mely kísértetiesen hasonlít a Rómában található kolossze- umhoz. Láthattuk a tengeri ak­váriumot, ahol a sós vizek csodá­latos élővilága tárulhatott kíván­csi tekintetünk elé. Arra gondol­tunk, hogy több hasonló élmény­ben már nem lehet részünk, de ebben is tévedtünk. A hét folya­mán eljuthattunk a Funtanaban fülkéjéből. Érdekes volt a papír­zacskót szorongató, ugyanakkor a hajó fenekét tátott szájjal bá­muló társaim sápadt arcát látni, de megérte! Utolsó este a telepü­lésen rendezett fesztivál prog­ramjára mentünk el. Kísérőink megengedték, hogy ezen ese­mény miatt, a késő estébe nyúló programokat is megtekinthes­sük. A látvány szédítő! A parton sorakozó halász- és kiránduló­hajók sora, melyek ez esetben a parton sütőn tengeri „herken­tyűk” elfogyasztását szolgálja. A színpadok egymás után sorakoz­na!;, és mindenki táncol... Ne higgyétek, hogy mi nem táncol­tunk! Az ottani fiatalok sem különböznek tőlünk! A félő te­kintettel pislogó lányokat pil­lanatok alatt a táncparkettre hívták, kísérőink aggódó szemvillanásai mellett. A forró olajban „úszkáló” halak illata érdekes körítést nyújtottak a tánc mellé, de a szemünk csillo­gása mindennél jobban kifejezte azt a csodát, amiben részünk le­hetett! A különböző templomokról, a halpiacról még sokat mesél­hetnék, de erről talán egy má­sik alkalommal. Mindenkinek szívből tudom ajánlani, ha te­heti utazzon el Horvátország ezen gyönyörű területére, és az általam leírt élményeket ne hagyja ki az útitervéből. LADIÁKOK A dzsúdóhoz egészséges táplálkozás is dukál, de pi­henés is kell a testnek dáknak még közel sem volt vé­ge. Porecs városába utaztunk, ahol egy üvegfenekű hajó aljából kitekintve valós látványt tapasz­talhattunk meg. Az elindulás nem is volt problémás, de a ten­gerre kiérve még a kisebb hullá­mok is olyan hatást váltottak ki egyes társaimban, hogy a papír­zacskók előkerültek a kapitány SPORTOLNI JO... A dzsúdóhoz kitartás kell Az amfiteátrum Pulában lenyűgöző látványt nyújt. Nagyon hasonlít a római kolosszeumhoz, ám közelebbről szemlélve mégis más Táborozás a horvát tengernél vakáció Az óriási akvárium lenyűgözte a somogyszobi Ladiákokat TE IS GYAKRAN SEGÍTESZ A BAJBAJUTOTTAKON? Rendbe tették a sírokat a vízvári diákok a zsidótemetőben- Segíts magadon, az Isten is megsegít! - tartja az ősrégi mon­dás. Kin, vagy kiken érdemes se­gíteni? Azokon, akik valóban megérdemlik és rászorulnak má­sokra. Falunkban évek óta hagyo­mányként működik; az idősek napján finom ételekkel és vidám műsorokkal lepjük meg közsé­günk szépkorú lakóit Az ételt is­kolánk konyhájának dolgozói ké­szítik el, tanáraink és az önkor­mányzat dolgozói szolgálnak fel. Mi, iskolások többnyire színdara­bot adunk elő. A napokban jártuk végig a Dráva-partot és a zsitvai utat, hogy megtisztítsuk korunk „vív­mányaitól”; a különféle reklám- szatyroktól és a műanyag palac­koktól. Nem értjük, hogyan ke­A vízvári gyerekek gyertyát is gyúj­tottak az elhagyott sírköveken rülhettek oda, mert három he­lyen is lehetőség van a hulladé­kok szelektív elhelyezésére. Eközben betévedtünk a helyi zsidótemetőbe, ahol egy idegen­ből hazatért hazánkfia ledöntöt­te a sírokat, s kivágatta a leg­szebb fákat. Szerencsére ő már a magyar államigazgatás hosszú „vendégszeretetét” élvezi. Eze­ken a sírokon talán évtizedek óta nem gyújtott gyertyát senki, a gondozásról ne is beszéljünk! Hazamentünk a szükséges esz­közökért és rendbe tettük a meg­gyalázott sírkertet. A két már­ványlap letakarítása után nehe­zen tudtuk csak elolvasni, hogy két család nyugszik a két sírhe­lyen. Időnként kilátogatunk, rendet teszünk. kópé A kinőtt vagy megunt ruháink másoknak ajándék lehet Ha vannak megunt játékaid, küldd el a szegény sorsú gyerekeknek! Tavaly decemberben anya feljött a zsákokkal.- Lányok! Készítsétek elő a nem használt ruháitokat! - kiál­totta anyu, miközben fellépett az utolsó lépcsőfokra is. Két húgom közben lázasan készítette már ki a pólókat és nadrágokat Nem volt szokatlan nálunk ez a mon­dat, többször gyűjtöttünk már össze kinőtt, vagy nem használt ruhadarabokat, régi játékokat. Ezeket a holmikat zsákokba rak­tuk, és általában a szociális köz­pontnak vagy rászorulóknak küldtük. Most éppen Erdélybe küldjük a csomagokat. A mi csa­ládunk különösen kötődik oda, mivel mi is ott születtünk. Nemcsak itthon, hanem a su­liban is segítünk. Tavaly mi nyertük meg a papírgyűjtést. Ezen kívül mindig kitakarítom a saját szobámat, néha elmosoga­tok anya helyett. A hulladékot mindig a legközelebbi szelektív gyűjtőbe viszem, és igyekszem zuhanyozás alatt keveset folyat­ni a vizet. Mindig kikapcsolom az áramot, ha kell, és kiváltom a papa gyógyszerét is. Noha nincs sok pénzem, se világmegmentő ötletek a tarsolyomban, mégis igyekszem segíteni, ahol tudok. MOLNÁR ÁGNES, MÚZSÁK

Next

/
Thumbnails
Contents