Somogyi Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-06 / 55. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. MÁRCIUS 6., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Pályatévesztett műszakis a zongoránál a véggel kezdődött Ma is álomszerű, hogy a legnívósabb koncerthelyek hívják az egykori gépészest Gyerekként grafikusnak készült, mégis zenészként lépett a művészvilágba Zságer Balázs GITÁRRAL KEZDŐDÖTT. Zagara 80-as évek elején a Kid zene­kar tagjaként egy garázsban még akusztikus gitárt penget­ve ismerkedett a zenei alapok­kal, míg első számait egy Commodore 64-es számítógép­re pötyögte elmélyültem Csak ezek után csöppent az életébe a zongora, pontosabban egy pianínó. Az igazi kezdetet a The End nevű formáció jelen­tette, de megfordulta kapos­vári ikonbandában, az Éhező Apácákban is. Közben leérett­ségizett a kaposvári Gépész­ben, majd szülői hatásra in­formatikusnak állt, noha való­jában egyetlen porcikája sem kívánta a komputerek világát A nagy változást egy házibuli hozta, ahol felfigyelt egy meg lehetősen egyedi stílben tán- cikáló fiatalemberre. Utóbbi­ról kiderült: nem csak zenei ízlésük hasonló, de egyféle­képpen gondolkodnak a mu­zsikáról is. A memyei srác­ban, Yonderboiban igaz barát­ra, s új együttesre lelt, Zagar, a zenekarvezető nevét viselő kvintett tagjaként tette meg el­ső lépéseit a hazai, s a nem­zetközi könnyűzenei életben, s együtt komponáltak zenét a színész Kamarás Iván szólóal­bumához. Az ezredforduló után aztán gondolt egy meré­szet, s saját formációt alapí­tott, s ezzel elindult a Zagar mai napig tartó diadalútja. úi hangzást, s megjelenítést hoztak a zenébe, s hogy mun­kájukat elismerték, jól mutat­ta, hogy a Depeche Mode őket kérte fel előzenekamak a bu­dapesti koncertjükre. Ekkorra már túl volt első filmzenéjén, Török Ferenc második rende­zésének, a Szezonnak írta a zenéjét, majd egy nemzeti színházbeli darabhoz kompo­nálhatott zenét ezek után nem meglepő, hogy kedvenc tárgyai között - Snoopy mellett - egy zongora is szerepel, tévéje viszont nin­csen, pedig imádja a régi szovjet rajzfilmeket, mint a No, megállj csak! S nem csak nézni szereti, de tervei szerint egy-egy alapot át is ment majd valamelyik számukba. Zenészről, előadóművész­ről lévén szó, azt hittem, a kora délutáni időpontra bó­lint majd rá. Erre kiderült, inkább koncertidőben, ké­ső este beszélgetne. Vas András- Hogyhogy most?- Elég későn kelek, éjjel há­rom körül fekszem - felelte Zságer Balázs, a Zagar zenekar frontembere. - Nekem ez még a nap aktív szakasza.- Azt hittem, koncerteznek.- Maximum havi három-négy alkalommal játszunk.- Ennyire válogatósak?- Megnézzünk, hol lépünk fel. Szeretnénk minél többet koncer­tezni, de ha a szervezők nem tudják vállalni a produkcióhoz szükséges kondíciókat, inkább nem megyünk. Fontos, hogy jól érezzük magunkat a színpadon.- Felteszem, nem mindig volt ilyen igényes.- Nem volt olyan rég, amikor Kaposvárról a Gardróbé együt­tessel próbáltunk betörni a piac­ra, s küldözgettük a demóinkat a kis budapesti kluboknak, s úti­költségért is vállaltuk volna a fel­lépéseket. Még ma is álomszerű, hogy most minket hívogatnak a legnívósabb koncerthelyek.- A ‘90-es évek elején a Mun­kácsy bulikon taroltak a The Enddel: A vég volt a kezdet...- Azoknak az időknek is meg volt a bája. Ligeti Gyurival, a banda akkori gitárosával, aki ma a Zagar énekese, néha nosztalgi­ázunk. S időnként összeállunk örömzenélni a régiekkel.- Twist and Shout, Vörös ház, rengeteg Doors, Hendrix és Pál utcai fiúk...- Ezeket nem lehet elfelejteni. De főként a társaságon van a hangsúly, amit nehéz összehoz­ni, mindenki hajtja valahol a mókuskereket, ám amikor ösz- szejövünk zenélni, kizökkenünk a hétköznapok monotonitásából. És akkor nem számít, ki a profi.- Zságer Balázs... Pedig úgy tu­dom, nem zenésznek készült.- A képzőművészet volt az ál­mom. Ötödikes koromban, ami­kor a többségnek még fogalma sem volt a jövőjéről, nekem kész terveim voltak. A Balázs János szakkörbe jártam Gerő Kázmér festőművészhez, grafikusnak készültem. Sőt, az énekórákat kifejezetten utáltam. Igaz, ez a zenei oktatásnak is betudható.- így lett az ecsetből zongora?- Pécsre felvételiztem - csak arra emlékszem, hogy valaki a „Szerelem első vérig”-et zongo- rázta a szomszéd teremben -, de nem sikerült. Aztán, valahogy tudat alatt, a zene felé fordultam.- Nagy törés volt?- Meghatározó, de anélkül va­lószínűleg soha nem lettem vol­na, aki most vagyok. A középis­kola után felvételiztem jazz-zon- gora szakra, de oda sem vettek fel. így kerültem informatikai fő­iskolára.- Nehéz elképzelni műszaki emberként.- A középiskolától kezdve pá­lyatévesztettnek gondolom magam.. Abszolút humán beállí­tottságú vagyok, ennek ellenére műszaki diplomát szereztem.- Nem is vette hasznát?- Egy évet dolgoztam egy ze­nei szoftverekkel foglalkozó cég­nél, aztán megsokasodtak a kon­certek, abbahagytam. A múltkor a kacatok között egy dobozban találtam meg a diplomámat...- Azért a Zagarban nem jön rosszul, hogy hozzá tud nyúlni a számítógéphez...- Csak felhasználói szinten értek hozzá, amennyi a nethez, a zenéhez kell.- A család hogyan fogadta a pályamódosítást?- Kezdetben fenntartásokkal, de amikor látták, megélek belő­le, megnyugodtak. Az elején egyébként én is átmenetinek éreztem ezt az állapotot.- Született kishitűség?- Egy dolog a zenélés, s egy másik, hogy meg is élek belőle.- Balatoni bárzongoristaként már tesztelhette...- A fősuli alatt nyaranta Föld­váron zenéltem. Jó buli volt, egész nap a strandon lógtam, es­te pedig zongoráztam néhány órát. Napi öt-hatezer forint jött össze, de itt szereztem igazán hangszeres rutint is.- Nem rossz havi gázsi.- Egy vasárnap jött egy társa­ság, olyan maffiózófélék. Az egyik odaszólt: Öcsi, játssz vala­mi szépet! Elkezdtem a Kereszt­apát...- Nem félt, hogy szájon vágják?- Benne volt a rizikó... Amúgy az ilyen arcok inkább büszkék rá, hová sorolják őket A végén egy húszezressel honorálta is.- Ez sém adott önbizalmat!?- Azért a zenei élet ennél ke­ményebb dió.- Jellemző, hogy külföldön ha­marabb befutottak.- Az még a Yonderboi Quintett volt A Zagar, bár játszottunk külföldön is, inkább a hazai pi­acra „készült”.- A név honnan jött?- A Zságer horvát eredetije. A Zagarral eleinte a szóló számai­mat fémjeleztem, de aztán ösz- szeolvadt a zenekarral. Ma már, ha ez a név áll a plakáton, egy együttest várnak az emberek.- Nehéz volt elfogadtatni ma­gukat? Merészség volt a Yonderboiból kiválva, hasonló tagokkal egy új lemezt csinálni. Rosszul is elsülhetett volna... De elfogadtak, befogadtak.- Mégis: vidékiként a főváros­ban...- A klubélettel nincs gond, de a hétköznapi nyüzsgés néha sok. Eleinte feszélyezett, aztán élveztem, mostanában megint kezd zavarni, fáraszt És ehhez társul némi paranoia is.- Hogy felismerik? Jönnek az autogramvadászok?- Ilyesmi. Meg aztán nem is normális, ahogyan itt napköz­ben zajlik az élet. Sokkal türel­metlenebbek, arrogánsabbak az emberek. Mindenki rohan vala­hová. Néha azt veszem észre magamon, hogy sajnos már én is „pestiesen” vezetek...- Hiányzik Kaposvár?- A színház, a város, az ifiház: igen. De a kulturális élete nem elégítene ki. Viszont szeretek hazajárni egy-két napra.- Segít a pesti létben, hogy az öccsével zenélhet?- Amióta beszállt a zenekar­ba, erősebb lett a vidéki vonal.- A hobbiegyüttesük még léte­zik?- A Démon superior? Az a pü- lanat cinikus projektje, amely­ben olyanokat is megengedhe­tünk magunknak, amit a Zagarban nem.- Összefér?- Jó néha felelőtlenül felületes lenni, senki sem egynemű sze­mélyiség. Szeretem a lazacot, de kell a gyorséttermi kaja is. Ne­künk a DS a McDonald's...- Az utolsó lemezük kapcsán is kaptak kritikát, hogy popu- lárisabbak lettek.- Több rajta az énekes szám, ami jobban befogadható.- Többet is játsszák őket a mé­diumok.- Mostanra lettek olyan orgá­numok, melyek leadják őket Ez az egész magyar zenei életnek jót tett: a koncertzenekarok szá­mai bekerültek a rádiókba, s ez­által ismertebbek is lettek.- Önt is elérte a film, a színház.- Volt szerencsém a Radnóti­ban és a Nemzetiben is dolgozni. És több kisfilm mellett a Szezon­nak írtam a zenéjét.- S azóta?- Kaptam néhány forgató- könyvet, de nem tetszettek.- Bejött a megérzése?- Nem lett belőlük maradandó alkotás. Most egy angol-bolgár filmhez írok számokat.- És a CSI Helyszínelők?- Már három számunkat is beválasztották, ami óriási dolog. A nyugati zenekarok is sorban állnak, hogy bekerülhessenek.- A Munkácsy bulikból indul­va nem rossz...- Ráadásul az örömzenélés mindkét összetevője megma­radt... Cigányzenés, füstös csárda a siófoki belvárosban étlapozó Egyelőre szűkös a választék, ám a lapcsánkába tekert sertéspaprikás nem csak a konyhafőnök kedvence Megyei gasztronómiai kör­sétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, ame­lyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoz­tunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná Két év után tértünk vissza Siófok egyik legpatinásabb vendéglőjé­be, a Csárdásba. Az újranyitás után az első kuncsaftok egyike voltunk, hiszen csak néhány nap­ja fogadja ismét az éheseket, hosszú téli álmát és tulajdonos- váltást követően. Az újranyitás varázsa: kíván­csi a korábban is be-betérő ven­dég, hogy mi újult meg, no és hogy mit őriztek meg a régi mi­liőből. Nos, a Csárdásban még a belépő szőnyeg is ugyanaz, mint sok éve (ugyanaz a kopottas, táncos figurás), ugyanazok a né­pi motívumokkal díszített lám­pák, s nyilván az asztalterítők is ugyanazok, pedig ha mást nem, ezeket legalább kicserélhették volna. Vagy így eredeti a csárdafüing? A zene minden­esetre autentikus: cigánymuzsi­kára vacsorázhattunk, igaz, csak a hangszórón át húzta a banda, de állítólag hétvégenként élőben is bazseválnak. Kedvesen kérdezte a pincér: dohányzó, vagy nemdohányzó helyet parancsolunk, de hiába szavaztunk utóbbira, egy lépést kellett csak tennünk az ajtótól, hogy rájöjjünk: inkább a füstre szavazunk, mert azon a részen legalább meleg volt. A cigifüstöt pedig egy olyan asztaltársaság „szolgáltatta” aláfestésül, mely láthatóan bennfentesként, tehát nem vendégként ücsörgött oda­bent. Hangos jóestét-kórussal fogadták betoppantunkat; meg is kell becsülniük a vendéget: rajtuk és rajtunk kívül még egy koraelőszezonban „idetévedt” német párt szúrtunk ki az étte­remben. Nem „úszott” tehát a konyha, pincérünk is győzte az iramot, megőrizve mindvégig kedvességét, szolgálatkészség­ét Levesre csak özvegységemet sikerült rábeszélnie (a falusi gyümölcslevesben a barack do­minált meg a tejszín, kifogás nem érhette érte a szakácsot), a napi ajánlatra is hasztalan hívta föl a figyelmünket, csakazértis Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 10(9)* így taníthatják KÖRNYEZET (1-10 pont): Messze még a nyár ÉTEL (1-20 pont): 17 W A somlói, az smafu? *A korábbi pontszám az étlapról rendeltünk. Pedig ez nem is olyan könnyű a Csárdás­ban, jól láthatóan még előszezo­ni az igencsak szűk választék. A bélszín meg már (néhány nap­pal ezelőtti nyitás ide, vagy oda) elfogyott, ezt is készséges fel­szolgálónk közölte, még mielőtt hittünk volna az étlap minden sorának. A társaságunkban lévő kiskorú természetesen a ketchupos pulykacsíkokból ren­delt fél adagot, mely éppen olyan volt, amit elképzelt Ci­gányzenéhez cigánypecsenyét is kértünk: elképzelhetetlenül sok zöldséggel tálalták, nyüván a ház specialitásaként. Csak fél mondatnyi apró tüske a sza­kácsnak: ettünk már jobban át­sütött húst is. Még ennyi kivetni valót sem leltünk a konyhafő­nök kedvencében, a lapcsánká­ba tekert sertéspaprikásban; el­sőrangúra sikeredett, sőt, az uborkasaláta is kiállta kényes ízlésünket. Rontott viszont az összképen a somlói galuska. Hiányoztak belőle az ízek, de mentségül szolgáljon, hogy ritka az az étte­rem, ahol nagyobb figyelmet fordítanak eme nyalánkságra. Alig több, mint egy óra, lehet mondani, rekord idő alatt tud­tuk le a három fogást, s az árral is elégedettek lehettünk, hi­szen hétezer forintból sikerült kijönnünk. A cigifüstből a friss levegőre.

Next

/
Thumbnails
Contents