Somogyi Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)
2010-03-27 / 72. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. MÁRCIUS 27., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Egy racionalista az irodalmárok között száz év talány Elképzelhető, hogy csak egy szűk elit tudja majd, ki volt Csehov vagy Flaubert Kerékgyártó István KACSKARiNGÓS ÉLETÚT Vezetett a Szépírók Társaságához. A pécsi jogász diploma után gyorsan elvégezte a filozófia szakot is, s sokáig úgy tűnt, utóbbi tölti majd ki az életét Egyetemi katedráról filozófia- történetre okította a diákságot amikor felkérést kapott szülővárosábót Kaposvárról segítsen levezényelni a tanácsi reformokat a megyénél Másfél év hiábavaló hadakozás után az üzleti életben próbált szerencsét: privatizációs tanácsadó cégek, befektető konzorciumok tagjaként dolgozott, később különböző vállalatok társtulajdonosa lett. nyolc évvel a rendszerváltás után, 45 esztendősen kóstolt bele a politikába, az Országos Rádió és Televízió Testület főigazgatói posztján hatalmas bizakodással kísérte végig a kereskedelmi televíziók első, csetlő-botló lépéseit, ám hamar megelégelte e világot, s írói baráti köre javaslatára megpróbálkozott az írással ELSŐ műve, a 2001-ben megjelent Vagyonregény meglehetős érdeklődést váltott ki, hiszen a rendszerváltás utáni évek privatizációs stiklijei, a gyors meggazdagodások, vagyonszerzések története bontakozott ki belőle. Két évvel később jelentkezett a Makk ász az olajfák hegyén című fikcióval mefy Gagarin űrrepülésének évében játszódik Kaposváron. Hat évet kellett várni a következő regényre: a Trüffel Milán, avagy egy kalandor élete az életöröm kifejezése a kései Monarchia ide jébe visszatérve. BÁR BUDAPESTEN ÉL. rendsze résén hazalátogat Kaposváron élő szüleihez. Amúgy is szeret utazni, Ázsiában többször is megfordulj egy lakatlan szigetre pedig, ha csak egy könyvet lehetne - bár nem vallásos - a Bibliát vinné magával mivel a legkiol- vashatatlanabb műnek tartja. Ha mást is, egy egész könyvtárral indulna útnak Egyébre nem lenne szüksége, ha van olvasnivaló, már nem lehet olyan rossz sehol.. Már az is ritka, hogy egy filozófiatörténet tanár karrierje a gazdasági életben, majd a politikában folytatódik. Kerékgyártó István azonban még tovább lépett: a szépírók közé. Vas András- Szereti az impresszionizmust?- Persze - felelte Kerékgyártó István. - De miért kérdi?- A második regénye, a Makk ász az olajfák hegyén színekre tagolt fejezetei sokakat egy impresszionista festményre emlékeztetnek.- Bevallom, írás közben nem gondoltam erre. Ám a kritika külön világ, saját tudományos nyelvvel, sokszor a szerző nem is érti, mit írnak a művéről.- Amúgy egyetért vele?- Híve vagyok a széles értelmezési keretnek. Egyáltalán nem baj, ha egy könyv különféle gondolatfolyamokat indít el. Sőt!- A történet 61-ben játszódik: a gyerekkorában, a szülővárosában. Könnyű kis időutazás?- Hasznosítottam tudóskorom kutatási gyakorlatát Könyvtárban jegyzeteltem, céduláztam, végigolvastam az esztendő ösz- szes Somogyi Néplapját. Akadt például egy hír az EDOSZ-ból: egy kenyai diák békegyűlést tartott. Egy fejezet lett belőle. Elképzeltem, milyen lehetett volna.- Az írás is tudomány?- Az anyaggyűjtésnek vannak azonos elemei. Ám az irodalom kötetlenebb, olyan forrás is felhasználható, melyet tudományos szempontból el kellene vetni.- Úgy tudom, véleüenül csöppent az íróvilágba.- Závada Pál egyetemi barátom, s az ő révén jártam írótársaságba. Rengeteget sztoriztunk, s mivel én olyan világról meséltem, melyet ők nem ismertek, bíztattak, írjam meg. így született a Vagyonregény, a rendszer- váltás utáni privatizációk, gyors meggazdagodások története.- Sokan megsértődtek?- Bár akadtak, akik botrányt, sőt megveretést jósoltak, egy partín találkoztam elég sok emberrel, akik szerepeltek a könyvben, akár negatív felhanggal is. Tetszett nekik, hogy megírtam a történetüket, igaz, név nélkül.- Meglepődött?- Kéri László politológus barátom szerint jót tett a lelkűknek, hogy kimondtam helyettük bizonyos dolgokat. Sokan megpróbálták beazonosítani a különböző karaktereket. Retten név szerint szerepeltek. Az egykori Agrobank- vezér, Kunos Péter, akinek az ártatlanságát hangoztatta.- Tanú voltam az ügyében. Olyanért ítélték el, ami Nyugaton bevett forma. Ezt le is írtam.- Ebből sem lett balhé?- Senki sem reagált.- A másik nevesített Suchman Tamás volt Ő sem kifogásolta?- Erősen...- Kell az üyen reakció is... Főleg, ha a visszhangok többsége pozitív. Mint a legújabb regényé, a Trüffel Miláné, mely a kései Monarchiában játszódik. Túdatos útépítés, hogy az első próbálkozás felnőtt élmény, szinte tényanyag, a második a gyerekkor, s csak a harmadik a teljes fikció?- Ráhibázott. A Vagyonregény- nél még nem mertem túlságosan elszakadni a tényéktől. A Makk ász teljes fikció, de megéltem a kort, a Trüffel Milánban már mertem kockáztatni.- Furcsállhatták az írótársak: a tudomány, a gazdaság, majd a. politika vüága után landolt köztük...- A művészet nem azé, aki akarja, hanem akinek tehetsége van hozzá. Én is sokszor elbizonytalanodom: az eredményekből mennyi a szorgalom, az akarat, s mennyi a tehetség. Amúgy nem ismeretlenként érkeztem, Závada révén volt egy írótársaság, akikkel korábban is találkoztam néha: Bodor Ádám, Parti-Nagy, Esterházy.- De nem íróként élt köztük.- Kíváncsian nézték az első próbálkozásomat. Akikkel nem volt üyen szoros kapcsolatom, biztos úgy vélték: ml a francot akar ez a jólszituált vállalkozó?- Az üzleti-politikai vüág után ennyi meg sem kottyanhat.- Jobban is érzem magam ebben a közegben. Régóta szerettem volna elmélyedni valamiben, most megtehetem. A Trüffel Milánt például hat évig írtam: az író olyan, mint egy műbútorasztalos, amikor intarziás, rejtett fiókokkal teli szekretert fabrikál.- Csak az írónak nem mindig sikerül maradandót alkotnia.- Az idő dönt. Száz év múlva kiderül, kinek, hol a helye az irodalomban, emlékeznek-e rá.- Azt mondta egyszer, nem érdekli a jövő.- Félek tőle, főként, ami az irodalmat illeti. Hogy csak egy nagyon szűk elit tudja majd, ki volt Csehov, Flaubert, Homérosz.- Pesszimista.- Voltam lelkes is. A kereskedelmi tévék alakulása idején ott voltam a tűzközelben, s hittem bennük. Aztán mi történt: termelik az ostoba generációkat. Jelenleg úgy érzem, menthetetlen a média ezen válfaja. Ma már az egyetemisták többsége képtelen egy testesebb regényt elolvasni.- Éppen egy fiatal írta a Trüffelről: olyan, mintha az Esti Kornélt, Arsene Lupint és James Bondot ötvözné. ►- Bond nekem nem jutott eszembe... Az Esti Kornélnak viszont örülök.- Sugárzik a főszereplőből az életszeretet.- Mondja ki: hedonista. Kicsit magamból formáltam. Azt akartam kifejezni, lehet boldogan élni. Lenyűgözött, hogy Laoszban vagy Kambodzsában boldogabbak az emberek, mint itt. Pedig roppant szegények.- Ha idealizáltabb lenne Trüffel vüága, krúdysnak tűnhetne.- A gondolkodásmódra mondták is.- Nagyon lelkesen beszél: most a Trüffel a kedvenc?- Mint egy családban a legkisebb gyerek.- Tervezi az újabb „porontyé*”?- Egy rendszerváltó regény-ötlet van a fejemben.- Hálás téma manapság.- És háládatlan: benne éltem, erős érzéseket vált ki belőlem. Ezért is próbálkozom egy hideg, kívüláüó narrációval. Talán így lehet, és persze sok iróniával.- Vagy abszurdan. Elég megírni a hiteles történetet...- A rendszerváltás inkább ironikus vüág. Az igazi abszurd a ma. De ez megint egy újabb regény lehetne... A felejthető leveseket igazán profi főételek követték étlapozó Mintha két szakács szorgoskodott volna a balatonszentgyörgyi Gulya csárda konyhájában Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Nézegettük, méricskéltük szülte a kezdetek óta, de valahogyan mindig elhajtottunk meüette. Pedig igencsak érdekes látvány a szentgyörgyi határban, a kis-ba- latoni nádastól kőhajításnyira a puszta korát idéző épület Kívülről hangulatos, belépve kissé hodályszerű, ráadásul a fehér és a kék kombinációja idegen és hideg ebben a környezetben - a barna különféle árnyalatai csodát tennének, áüapítjuk meg, a pozitív rovatba viszont feljegyezzük, végre nem Miska-kancsók és leharcolt vasveüák, ormótlan vasalók jelentik a díszítést Kedves, fiatal pincérhölgy hozza az étlapokat, majd térül- fordul, s máris előttünk vannak az italok: a kiszolgálás gyors, pontos, ráadásul a mentegetőzés is elmarad, az étlapon szereplő fogások melyek nincsenek a konyhán. A felhozatal viszont bőséges, bár ez egyúttal a veszélyt is magában hordozhatná, nem minden összetevő kerül frissen a lábasba, akad, melyeket a mélyhűtőből kotornak elő. Lehet, hogy így van, ám mi nem szembesülünk vele. Igaz, ettől még nem lesz jobb a kedvünk a levesek után. A magyaros gombleves halovány lenyomata egy valamirevaló gombalének, pedig akad benne jócskán alapanyag. Mégis, valahogyan nem áü össze teljessé, s ugyanez a gond a Vadhajtóra keresztelt vadlevesre is, melyet kakukkfűvel és borókával ajánlanak. Előbbi erősen érezhető, utóbbinak a nyoma is aüg, emellett némi gombát, sok húst és rengeteg hagymát rejt az ibrik. A hőfok kiváló, a szeles márciusban már ez is valami. Az első fogás királya a bableves, melynél ugyan kanalaztunk már jobbat, de még mindig erre érkezett a legmeggyőzőbb fejbólintás. Némiképp lelombozva várjuk a második menetet, s bár a konyhából kilépő pincérhölgy szemre tetszetős tányérokkal egyensúÉrtékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): Svájci óra KÖRNYEZET (1-10 pont): Kissé hodályszerű ETEL ~ ggp, (1-20 pont): Folyamatos fejlődés lyoz asztalunk felé, óvatos duhajként visszafogottan lelkesedünk. Az első falatokig. A főételeket ugyanis mintha más készítette volna, a hozzávalókon kívül lélekből is jutott bele elegendő mennyiség: micsoda különbség! A Somogyi kanászpecsenye művésznév lecsós, gombás, csirkemájas raguval felturbózott karajt takar. A hús vajpuha, a ragu ízében és arányában is teütalá- latnak bizonyul, az összetevők harmonikusan simulnak egy- má>aa, sehol egy felesleges ízzönge. Egyszerűbb, de ugyanilyen nagyszerű a kemencés sült karaj, mely kolbásszal, hagymával és füstölt sajttal - Karavánra tippelünk - gazdagon megpakolva, összesütve érkezik. A hús előtte fűszerpácban pihenhetett, melytől keüő alapértelmet nyert, s ezt csak fokozza a füstölt-hagymás hatás. Fatányéros kerül még az asztalunkra, háromféle, szintén keüő fűszerezésen átesett hússal, melytől még az amúgy jeüegtelen csirkemeü is feldobódik. A karajt sem érheti kritika, az igazi ízeket azonban a két kis szelet marha szívta magába. A második forduló értékét talán csak a kissé ötlettelen köretkínálat csökkenti, ám az összhatás végül így is pozitív. Utóbbiba, természetesen a lakoma végén elénk tett számlát is beleértjük, melytől senkinek sem nyílna ki a zsebében a bicska. Kerékgyártó István: nem vagyok lelkes; ma már az egyetemisták többsége képtelen egy testesebb regényt elolvasni
