Somogyi Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)
2010-03-20 / 66. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. MÁRCIUS 20., SZOMBAT A sztratoszférából tényleg térkép e táj a légi erő Az egykori parancsnok szerint a taszári bázis három-öt éven belül tönkremegy Ha az ember alkalmas egy posztra, nem mondhat nemet... Pintér Zoltán minden a középiskolában kezdődött Két barátjával kalandot keresve ellátogatott a félegyházi repülőklubba, ahonnan aztán egyenes út vezetett az MHSZ-be. Édesanyja ekkor hallotta tőle először, hogy pilóta lesz, ám csak legyintett: majd elnövöd, fiam... A családi fészekből kirepülve a szolnoki főiskola következett, majd három év a Szovjetunióban, Krasznodarban. Huszonkét esztendősen, 1976- ban kezdte meg a szolgálatot Kecskeméten, ám egy év múlva Taszárra vezényelték. huszonhárom esztendeig jelentette számára a mindensé get, végigjárta a szamárlétrát, s végül bázisparancsnokká avanzsált Közben elvégezte a katonai akadémiát, majd az Egyesült Államok Air War Collegeán is diplomát szerzett A kecskeméti bázisparancsnokság után Itália következett, Ferrarában a többnemzetiségű légi hadműveleti központ parancsnokhelyetteseként dolgozott Lakásukat csak Hotel Pintérnek becézték a helyiek az állandó vendég sereg miatt. Előfordulj hogy felesége 80 emberre főzte a babgulyást. A família is élvezte a tálján létet, végre gyakrabban láthatták a családfőt, aki korábban szinte állandóan szolgálatban volt. Lánya tipegő korában például a frászt hozta a kiskatonákm: mindegyikükhöz hangosan apázva odarohant. az „olasz meló" után már a nyugdíjon gondolkodott, ám felkérték az összhaderőnemi parancsnokság helyettes parancsnokának, majd a légierő haderőnem főnöke lett. Szinte állandóan úton van, hosszú lenne felsorolni, hol járt, ám tavalyi kínai útja, amikor Hu Csin-tao elnök is fogadta, felejthetetlen emlék számára. Sokszor csak bőröndöt cserélni tér haza Kaposvárra, a Ráma-hegyre. Ahol egyelőre csak csinosítgatja a házát, s a homoki szőlőre sincs ideje. Cserében viszont még hozzáírhat néhányat a több mint 2200 órányi repüléshez. Hadnagyként érkezett Somogyba, és pokolba kívánta az áthelyezés pillanatát, hogy aztán bő három évtized múltán, immár vezérőrnagyként szinte kaposvári és taszári lokálpatriótának vallja magát. Vas András- Járt mostanában Taszáron?- Szilveszterkor elrepültem felette -.válaszolta Pintér Zoltán.- És a látvány?- Gyomorszorító. Mármint a reptér. A régi katonai templomból kialakított múzeum, a tisztiklubból átépített községháza viszont tetszett.- Feltörtek az emlékek?- Szörnyű volt így látni a hajdani bázist.- Közel merészkedett?- Alacsonyra. Igazából a 85 éves édesanyámnak akartam megmutatni, hol szolgáltam.- Micsoda?!- Még életében nem repült, s egyszer megígértem neki.- Élvezte?- Elképesztő módon. Csak azt sajnálta, hogy nem adtam rá a pilótasapkámat. De tényleg tetszhetett neki, ugyanis január elsején elém állt: tavaly repült utoljára, az idén mikor fog? Megígértem neki, hogy a nyáron körberepüljük a Balatont.- Mindenkit megfertőz?- Repülni csodálatos, semmi máshoz nem hasonlítható érzés!- Készséggel elhiszem valakinek, aki 21 ezer méteren járt...- Legalábbis a környékén. Nem tudtuk pontosan mérni. De való igaz, feljártunk a sztratoszférába a könnyített, gépágyú nélküli MIG-21-esekkel.- Kinyílt a világ?- Jó időben, láttuk az Adriát, a Lengyel-Kárpátokat, Zakopánét. És a havat az Alpokban, amiről mindig meg is jegyeztük, az életben nem fogunk ott síelni.- Az ilyen tévedéseknek örül igazán az ember... Arról nem is beszélve, hogy sokkal mesz- szebb jutott Ausztriánál.- Visszagondolva: tényleg hihetetlen.- Hol érezte magát a legjobban?- Olaszországban. Ferrarában éltünk öt évet. Csodálatos ország: délen sivatag, északon gleccserek, közte több mint hétezer kilométer tengerpart. Még most is rengeteg minden odaköt.- Ahogy látom, ez a vörös bor is odavalósi.- Ferrara mellől. Kiváló ital.- És az itáliai léthez tartozik.- Tényleg az életük része, de valahogy mértékkel: öt év alatt nem láttam részeg olaszt! A főnököm 62 éves volt, 45 éve borozott minden nap, talán, ha egy hetet hagyott ki, de egyszer sem rúgott be. Laza, kellemes emberek, de csak a szabadidejükben.- Dolgos olaszok?- A G8-ban (a 8 legfejlettebb ország - a szerző) nem lehet semmittevéssel bennmaradni.- Mégis hazajöttek.- Mert magyarok vagyunk. De gyakran visszajárunk.- Amerikába is?- Sokáig nem mentem a vízumkényszer miatt, noha a pozícióm miatt nekem nem kellett volna. De az ősszel talán...- Nem unja még az utazgatást?- A beosztással jár.- Megszokta már? Annak idején a taszári bázisparancsnokságnak sem örült- Tüdőm, valakinek el kell végeznie ezt is. Még ha ez már nem is az a munka, amiért annak idején jelentkeztem a főiskolára.- Azért szokott még repülni?- Néha még hiénázom...- Sportgéppel?- MIG-29-sel. De tervezem a Gripent is. Csak ritkán van lehetőségem, úgy kell elszöknöm az irodából.- Furcsa lehet egy pilótának az asztal mögött.- Akit kivesznek a kabinból, már nem tartja magát püótának.- Lehetett volna nemet is mondani?- Bizonyos szint felett nem illik. Ha az embert alkalmasnak tartják egy posztra, feladatra, nem mondhat nemet, nem nézheti csak a saját érdekeit. Mostanság például kiválóan kamatoztatni tudom az amerikai akadémiai kapcsolataimat. És ez esetben nem is én, hanem éppen a kapcsolatok a fontosak.- Taszárnak is juthat belőle?- Elsősorban politikai akarat kérdése, mi lesz a hajdani reptérből. Aztán gazdasági, harmadsorban pedig szakemberek kellenek. Persze nem szoros ábécérendben...- Atyafi, barát, cimbora?- Pontosan... Viszont, ha három-öt éven belül nem történik valami, vége Taszárnak. Hatvanhárom kilométernyi fugája van a reptérnek, most senki sem kezeli. Az épületegyüttes is lassan romhalmazzá válik.- Tíz éve optimistábbnak tűnt: virágzó bázist vizionált, polgári légi közlekedéssel.- Komolyan hittem benne. Csak hát kishitűek voltak a vezetők. Addig kellett volna megcsinálni, míg itt volt a honvédség. És a politika is közbeszólt, jöttek az amerikaiak, igaz, csak hat hónapra terveztek.- Nénuleg több lett belőle...- Pedig nem akarták elhinni, hiába mondtam nekik: srácok, ez itt a Balkán...- Őszintén, lehet még reménykedni?- Most katonaként mondom: ha lenne egy társaság, melynek komoly tervei vannak Taszárral, ingyen oda kell adni neki! Mert ha csak száz embernek is ad munkát, az is több, mint ami most van: egy lassan töredező betoncsík.- Méghozzá technika nélkül.- Óriási pénzt kellene beleölni. Éppen ezért végre be kellene látni, most nem olyan időket élünk, amikor milliárdokat adnak egy ilyen területért. De tudom, ez nem ilyen egyszerű. És akkor a gazdasági lobbiról még nem is beszéltünk: kit engedjünk ide? Oroszokat, ukránokat, kínaiakat? Mert a stratégiai szállítás óriási üzlet, komoly háttérmunka folyik az ügyében. Persze egy reptér csak akkor tud rentábilisan üzemelni, ha valamilyen gazdasági tevékenység régiós szinten rátelepszik.- Látom, azért foglalkoztatja a dolog.- Egykori faszáidként ez erkölcsi kérdés számomra.- Úgy beszél, mint egy született somogyi. Pedig...- ...annak idején azt kívántam, inkább lőjenek le, mintsem ide helyezzenek. Most pedig itthon vagyok Kaposváron.- És Kaposhomokon.- Sajnos a szőlőmre egyelőre kevés idő jut. De majd, ha nyugdíjba megyek!- Mikor is?- Még két év.- Egyszer már majdnem „kiszállt”.- Amikor tavaly hazajöttünk Ferrarából, komolyan készültem a nyugdíjas évekre. Aztán megkerestek ezzel a mostani beosztással.- A magyar légierő haderőnem főnöke. Van olyan magasság, mint anno a 21 ezer méter...- Mégis sokszor eszembe jut a nyolcvanas évekből az a taszári századparancsnok őrnagy, aki bent ült a pilótafülkében... Nagymama csak délben édes, pedig nagypapa éhesszájú Étlapozó A kaposvári kifőzde és sütöde ad a kínálatra, de kora délutánra vagy a tepsi, vagy a cukor kevés Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánné Minden idők legzimbabweibb Kálmánnéja rajongásig szereti az édességet De, az édességről most beszéltünk e hasábokon utoljára, és ez az álmoskönyv, no és a Pontozási segédlet az éttermek vitri- olos értékeléséhez című opusz (copyright Mme Zimbabwei grandma) szerint nem sok jót ígér. Körbe ettük immár másodíziglen a belső-somogyi éttermek nagy többségét, így keresve is alig találni olyat, ahol ne vettünk volna már mintát a szakács, a tulajdonos, a feleség és az olvasóközönség okulására. De gasztronómiai kirándulásunk van annyira szertelen, hogy bárhol és bármikor felbukkanhatunk, bármit és bármennyit rendelhetünk. A kaposvári Nagymama konyhája és sütödéjében a bármennyivel akadt némi gond. A kiszolgálók többségét régóta van szerencsénk a pult mögött látni, ami jó fényt vet a Nagymamára. Gyorsan váltakozó ismeretien arcok nem jelentenek jót egyetlen egységben sem. Most egy fiatalabb hölggyel sikerült kontaktálnunk, aki a rendelés végére alaposan beleöregedett a szakmába. Majd' minden humorérzékét elvesztve, az életet egyre kilátástalanabbnak érezve válaszolt a kora délután sorjázó kérdésekre. Mentségére legyen mondva, délidőben forgalmas a hely. De a kérdések megkerülhetetlenek. És itt most néhány szó a logisztikáról. Az ember értelem vagy étterem?-szerűen aligha választ ételt a kifüggesztett napi étlapról ott, kivéve a kosztot ismerő, visszatérő vendéget, ahol látni is a felhozatalt. Módfelett idegesítő lehet azonban, amikor a fel nem ismerhető, tepsis rakodásról századszor kérdezik aznap: és abban a csőben sültben mi sült? És akkor a lényegre. A négyféle leves közül egy pásztorgulyást próbáltunk csirkebe- téttel. Ez is, amint a tárkonyos raguleves megütötte az elvárhaÉrtékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 0 Fáradékony KÖRNYEZET (1-10 pont): 0 Nagyi-hangulat ÉTEL (1-20 pont): 1,2 Kicsit édestelen tó minőséget; ízletesen, gazdagon készültek. Még ennél is jobban örültünk Nagymama itáliai vonzalmának, ami előállította az olaszos zöldséglevest. A mine- strone-érzés csak annyiban hibádzod, hogy az eredeti receptet a zöldek buja válogatása teszi fenségessé, no és az id elmaradt reszelt sajt. A Nagymamában a kifőzdék- sütödék szép hagyományához méltón a zöldséges-húsos rakod ételeknek, a szárnyasdarabkákkal ..legbolondított zöldséges egy velegeknek komoly kultúrája van. A rakottunkban id alaposan csalódnunk kelled. A kelkáposztás, rizses, tejfölös szépség ugyanis egy fontos összetevőben problémás volt: a darált húsban. Nem tudtuk kitalálni az alapanyagot. Jelesül, hogy a négy lábon milyen állat kószált egykoron? Sertésre, s nem vicc: hurkára tippeltünk. A cukkinis csirke túródarabkákkal sikert aratod. Harmadikként a kellemes hagymás burgonyával kísért sült és a szezámos-bundás hús érkezed; kissé megszikkadva. Ha Nagymamának lennék, savanyúságból Dunát lehetne rekeszteni nálam: id csak egy fél cékla és káposzta maradt délutánra. Az édesség csodára led volna képes, abban a kifőzdék erősek; egy jó vargabéles, mákosguba, máglyarakás, császármorzsa minden bút feledtet Délben.
