Somogyi Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)
2010-03-13 / 61. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2010. MÁRCIUS 13., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP Először is talpra kell állítani a magyart 1848. március 15-E A titkosrendőr elmeosztályra akarta vinni a 12 pontot kiakasztó költőt Az 1848. március 15-i eseményekkel a történelemkönyvek kimerítően foglalkoznak, ügyelve arra, hogy a napot glória lengje körül. Katona Tamás történész a nap hőseinek fejére helyezett koszorúról lefejtette a leveleket, s ritkán hallott-olvasott részletekbe is beavat bennünket. A forradalom bölcsője a Pilvax volt, ez azonban tévedés, mivel a kávéházat az ifjak inkább Fil- lingernek hívták, miután Fil- linger János bérelte, és Pilvax Károly sem úgy írta a nevét, a- hogy ma, hanem Pillwax-nak. Petőfi megkérte Vasvári Pált és Bu- lyovszky Gyula írót, hogy menjenek a Dohány utcai lakására, és ott határozzák meg a nap menetrendjét és a sajtó fölszabadítását. Petőfi eliivöltötte a Nemzeti dalt Közben a kávéházi ifjak kezdtek szétszéledni. A dadogó Sükei Károly költő a havas esőben kiment az utcára, és kiakasztotta a kézzel másolt 12 pontot, majd akadozó nyelvvel magyarázni kezdte. Harmincán gyűltek köré, köztük egy titkosrendőr, aki úgy vélte, hogy őrült, ezért elmeosztályra akarta vitetni, de a jelenlévők nem engedték, tetszhetett nekik a 12 pont. A fiatalok innen a kávéházba mentek, ahol egy vers is előkerült, amely így kezdődött: „Rajta magyar, hí a haza!” Szikra Ferenc jurátus a sort látva felhívta Petőfi figyelmét arra, hogy először talpra kell állítani a magyart, és csak utána felszólítani, hogy „rajta”. Az egyetem kávéházhoz közeli orvosi karának épületéből a hallgatók örömmel tódultak ki az utcára, hogy a kirakott székről szónokló Jókaitól meghallgassák a 12 pontot, Petőfitől pedig a verset, melynek második szakaszától kezdve minden egyetemi hallgató vele együtt harsogta a refrént: „A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, / hogy rabok tovább nem leszünk!” Innen más hallgatókhoz mentek, ahol felolvasták a 12 pontot, és Petőfi el- üvöltötte - Egressy Gábor szerint a költő így szavalt - a Nemzeti dalt Cenzorhoz nem megyünk Az Egyetem téren ekkorra ötezer főnyire duzzadt a tömeg. Egy hang azt javasolta, menjenek BuKossuth Lajos önkénteseket toboroz a független magyar hadseregbe, Cegléd, 1848. szeptember (Than Mór vízfestménye) dára a cenzorhoz, írassák alá vele a pontokat és a verset, hogy ki lehessen nyomtatni. Petőfi erre közölte, a nyomdába mennek. A legközelebbi a titkosrendőrséggel jó kapcsolatot tartó Landerer Lajosé volt. A tulajdonos tudta, hogy jönnek a fiatalok, előző nap mondta is a gépmesterének: „... ha kevesen lesznek az ifjak, és a nyomdaszemélyzet elbír velük, akkor ki kell verni őket Ha sokan lesznek, Isten neki, csinálják meg, amit akarnak!” Amikor az ifjak a szövegek kinyomtatását kérték, Landerer jó hangosan közölte: „Lehetetlen, nincs rajta az engedélyezés!” Majd odasúgta a közelében álló Irinyi Józsefnek: „Foglaljanak le egy sajtót!” Irinyi erre rátette a kezét a Columbia sajtógépre, és a nyomdászok munkához láttak. Petőfi azonban elhagyta a Nemzeti dal kéziratát, ezért elkezdte leírni a szöveget. Ahogy egy-egy versszakkal elkészült, Vasvári ollóval levágta, így minden versszakot más nyomdász szedett ki. A nyomdai történések után megdöbbentő fordulat következett be: Irinyi hazaküldte a forradalmat ebédelni, s a folytatást három órára tűzte ki, a Nemzeti Múzeum kertjébe. Egy hamis emléktábla A fiatalok azonban nem ebédeltek, a Nemzeti Színházba mentek, hogy megrendeljék estére a Bánk bánt. Útjuk onnan a Nemzeti Múzeumba vezetett, ahol az igazgatónak átadták a szabad sajtó első termékeit. Háromkor mintegy tízezer egyetemi hallgató, pesti polgár és vásározó gyűlt össze a Múzeumkertben. A múzeum lépcsőjének oldalfalán emléktábla hirdeti, hogy Petőfi innen szavalta el a Nemzeti dalt! A tábláról egy szó hiányzik: NEM. A költő ugyanis itt nem szavalt. A tömeg elhatározta, hogy a pesti városházára vonulnak, ahol a közgyűlést a 12 ponthoz való csatlakozásra bírják. ÁMancsics helyett Jókai Amikor a márciusi ifjak - nagy tömegtől kísérve - felszólították a városatyákat a 12 ponthoz való csatlakozásra, még a követelésekPetőfi Sándor: A márciusi ifjak Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért Mi emeltük föl először A cselekvés zászlaját, Mi riasztók föl zajunkkal Nagy álmából a hazát! A földet, mely koporsó volt S benn egy nemzet a halott, Megillettük, és tizennégy Miljom szív fóldobogott. Egy szóvá s egy érzeménijyé Olvadt össze a haza, Az érzelem lelkesűlés A szó szabadság vala. (1848. június) A nemzetegyesítő refrén: esküszünk... A REMEKSZERKEZETŰ VERS hat szakaszában úgy fut az egyirányú indulat, mint egy hat-törésű villám. A bojtárok tán nem értették pontosan benne a hazát, a régi kardot. De bizonyára értették pontosan benne a virtust: a haza előfeltételét, s elhihetjük, hogy az ismétlődő refrén végül az ő szájukat is kinyitotta; a refrén első sora páratlanul szerencsés: az úr ajkán áhítat, a parasztén káromkodás; soha ilyen párosítást egy haza megteremtésére: A magyarok istenére Esküszünk S a vers szinte szája rágja: Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Ez a veszélyes erejű tömeg áramlott a városháza elé, aztán a helytartó budai székházához. (Illyés Gyula: Petőfi, részlet) kel rokonszenvező tanácsnokok is ki akarták üríttetni a termet. A forradalmárok ekkor feltépték az ablakokat, hogy a városháza körüli tömeg hangja jobb belátásra bírja a tanácskozókat. A helyzetet az alpolgármester mentette meg azzal, hogy a mindenkivel aláíratott okmányt meglengette az ablakban. Az épület körül azonban híre ment, hogy közeledik a katonaság, mire a forradalmi tömegen erőt vett a riadalom. Ekkor Vajda János, a költő felugrott egy kofa asztalára, és a budai vár felé mutatva elkiáltotta: „Fegyverezzük fel magunkat! Fel Budára: utánam!” Szavait tett követte, s mintegy húszezren indultak a hajóhíd felé. Eközben Josef Rosen- baum őrnagy, a budai térparancsnok besietett Táncsics cellájába, és kérte a foglyot, csendesítse le a kiszabadítására érkezőket, hiszen ő csak „a felsőbbség parancsa szerint járt el, és teljesítette kötelességét". Táncsics ezt megtette. „Nincs többé cenzúra!” - kiáltotta Táncsics felesége, Seidel Teréz férje cellájába lépve, majd az életében először hintóba ültetett Táncsicsot vágtatva vitték át Pestre. A kiszabadult rab döbbenten tűrte az ünneplést, majd a Nádor fogadóhoz érve felbotorkált a lépcsőkön, hogy a bérlő által biztosított szobában ruhástól keresztül essen az ágyon, és mély álomba zuhanjon. Fölébreszteni sem tudták, pedig a Nemzetiben várták. A színházban a nézők mind türelmetlenebbek voltak az előadás késése miatt. Az egyre kínosabb helyzetet az író mentette meg: nem engedte, hogy jelmezbe öltöztetett színészt léptessenek föl Táncsicsként, hanem ő lépett a színpadra, s mondta el a kiszabadított rab történetét. Ilyen volt ama híres nap, amelyről Petőfi így emlékezett meg: „Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek: nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek.” (Forrás: Katona Tamás-Mohai V. Lajos: Jó jel! A szurony hegye Bécs felé mutat” - március 15. percről percre) Három párt állított hat jelöltet kopogtatnak Még nincs MDF-es és LMP-s képviselőjelölt Somogy megyében Olcsóbb és hatékonyabb lett a szociális ellátás Finiséhez érkezett az ajánlószelvények gyűjtése: a pártoknak már csak egy hetük van, hogy összeszedjék az áprilisi választáson való részvételhez szükséges ielöltenkénti 750 kopogtatócé- Julát. A megyében előzetesen a Fidesz-KDNP, az MSZP, a Jobbik, íz MDF és a Lehet Más a Politika (LMP) mind a hat, a Somodért Szövetség négy, az MSZDP íárom választókerületben tervezte a jelöltállítást. Pénteken léiben, azaz hét és fél nappal a nárcius 19-i határidő lejárta ;lőtt azonban néhány pártnak nég igencsak igyekeznie kell, íogy az Országos Választási Bi- :ottság (OVB) nyilvántartásba 'egye egyéni jelöltjeiket - hiányukban veszélybe kerül az adott párt területi, rosszabb esetben országos listája is. (Azon megyékben, ahol a választókerületek egynegyedében, de minimum kettőben tudott jelöltet állítani egy párt, jogosult területi listát is állítani. Ha hét területi listája van egy szervezetnek, akkor lehet országos listája is.) Somogybán a Jobbik bizonyult a leggyorsabbnak: hat jelöltjükből utolsókként, február 26-án Nemes Károlyt (1. választókerület) és Futó Tibort (2. választókerület) is nyilvántartásba vette az OVB - a leggyorsabban az 5. választókörzetben, Marcaliban induló Széli Károly végzett négy nappal korábban. Minden körzetben lesz képviselőjelöltje az MSZP-nek és a Fidesz-KDNP-nek. A szocialisták közül Suchman Tamás már február 22-én hivatalos jelöltnek mondhatta magát, a többiek március elejére - a legutoljára, a hónap harmadik napján a bogiári körzetben induló Haj- mási Judit - mondhatták el ugyanezt magukról. A Fidesz-KDNP nem gyorsaságra, sokkal inkább a mennyiségre hajtott. Az országosan összegyűjtött több mint kétmillió kopogtatócédulából természetesen bőséggel jutott a somogyi jelölteknek is, akik közül ötöt már nyilvántartásba vett a választási bizottság, de nem kell aggódnia a grémium döntésére váró marcali Szászfalvi Lászlónak sem. A négy somogyértes képviselőjelöltből hárman már szintén megfeleltek a követelményeknek, csak a kaposvári 1. körzetben kérdéses Kováts Imre indulása. Az MDF, az LMP és az MSZDP jelöltjei közül viszont egy héttel a határidő lejárta előtt még senki sem teljesítette a penzumot, azaz intenzív hajrá és nehéz napok elé néznek, míg az Internetes Demokrácia Pártja színeiben a siófoki körzetben próbálkozó Bognár Attila nyilvántartásba vételét elutasított az OVB. Neki legalább már nem kell izgulnia... ■ Vas András Olcsóbb és hatékonyabb szociális ellátásért társultak a Rinya menti települések, az eltelt három évben 165 millió forintot költöttek el az ágazatra. A közös ellátás tapasztalatairól és a három éves felzárkóztató program eredményeiről tájékozódtak a szociális és egészségügyi minisztérium munkatársai Kovárik Erzsébet szakállamtitkár vezetésével Nagyatádon. Ormai István polgármester és Simonovics Józsefné, a szociális központ vezetője a térségi együttműködéssel kialakított rendszerről elmondta: 37 projekt valósult meg, s nincs a térségben olyan település, amelyik ne látná ennek közvetlen hasznát. - Kisebb-nagyobb fejlesztés valamennyi Rinya menti településen megvalósult - mondta Ormai István. - Eszközvásárlás, épületfelújítás, falugondnoki szolgálat támogatása, idősek klubja kialakítása. Eltűntek az ellátásbeli különbségek a települések között. A pénz nagy része az Európai Uniótól és a szociális minisztériumtól érkezett, nekünk tizennyolcmillió forintot kellett hozzátennünk. Elhangzott: 2007-ben jött létre az egységes ellátórendszer a Rinya mentén; több állami támogatással honorálja az állam, s ráadásul számos szakmai előnnyel is jár. ■ N. L. 5
