Somogyi Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-05 / 30. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2010. FEBRUÁR 5., PÉNTEK 5 MEGYEI KÖRKÉP Szita: biztonságot 2010-ben kaposvári modell A somogyi megyeszékhely a végsőkig kitart Szita Károly: a válságot nem túlélni akarjuk, hanem nyerni általa. Ahelyett hogy elvennénk, adunk inkább Polgármesteri fórumok húsz helyszínen február végéig Szita Károly Kaposvári beszél­getések 2010 című fórumsoroza­ta pénteken is folytatódik. Ka­posvár polgármestere várja az érdeklődőket az alábbi helyszí­neken és időpontokban: február 5-én, pénteken a Csalogány Pan­zióban, a Csalogány utca 70. szám alatt fél hatkor, február 8- án, hétfőn a cseri fiókkönyvtár­ban, a Tompa Mihály utca 1. szám alatt este hat órakor, febru­ár 9-én, kedden Töröcskén a fa­luházban szintén este hatkor, február 10-én, szerdán a Kisfa­ludy utcai iskolában fél hatkor, február 11-én, csütörtökön a Tol- di-iskolában este hat órakor, feb­ruár 12-én, pénteken Toponáron a művelődési házban este hat­kor, február 16-án, kedden a Honvéd utcai iskolában fél hat­kor, február 17-én, szerdán a tüs­kevári fiókkönyvtárban, a Haj­nóczy utca 15. szám alatt fél hat­kor, február 18-án, csütörtökön a szentjakabi művelődési házban este hatkor, február 19-én, pénte­ken a református otthonban, a Béla király utca 90. szám alatt este hatkor, február 22-én, hét­főn a Berzsenyi-iskolában fél hat­kor és február 23-án, kedden a Béke étteremben, a Petőfi utca 49. szám alatt fél hatkor. Szombaton űzik a telet a főtéren Kaposváron Több újdonság színesíti az idei kaposvári Dorottya- és farsangi napok rendezvénysorozatát. A farsangi sütemények bemutató­jára profi cukrászok is érkeznek pénteken délután, majd velencei karneváli hangulatot idéz a Kos­suth térre a parádés jelmezver­seny. Szombaton egy órától far­sangi kedvcsináló kezdődik mo­hácsi busók, hagyományőrző csoportok, óriásbábosok közre­működésével. A Dorottya-napi ceremónia fél négykor kezdődik Szita Károly polgármester kö­szöntőjével a Kossuth téren, majd öt óra körül télűző táncház­zal és dedaégetéssel zárul. Hat­kor zenés történelmi kabaré lesz a XX. század első feléből az Együd művelődési házban, nyolctól ugyanott rongyosbál. A gazdasági válság kez­dete óta 4600 kaposvári munkahely megmentésé­ben, illetve megteremté­sében vállalt szerepet az önkormányzat. Szita Károly polgármester sze­rint nem szabad letérni a helyes útról.- Elemzők a válság 2008-as kirobbanása után azt mond­ták, hogy idén már bővülhet a gazdaság. Most már nem ilyen optimisták.- Szerencsére mi nem efféle próféciákra, hanem a szívünk­re és a józan eszünkre hallgat­tunk, amikor szűk másfél éve meghirdettük a kaposvári mo­dellt. Nem azzal foglalkoz­tunk, hogy mi lesz 2010-ben, hanem azzal, hogy akkor és ott miként segíthetünk a leg­hatékonyabban. Ma már nem kérdéses, hogy sikerült-e jó megoldást választanunk: ta­valy év végéig négyezer-hat- száz munkahely megmentésé­ben, illetve megteremtésében vállalt szerepet a város.- A pénztárca előbb-utóbb ki­ürül...- Kaposváron soha nem fog annyira kiürülni, hogy az ön- kormányzat ne segítsen a rá­szorulókon!- Évről évre százmilliókkal csökken a városnak juttatott állami hozzájárulás összege, ön is mindig erre panaszkodik.- Nézze, nem az a baj, hogy egyszer elvesznek, ha éppen nehéz helyzetben van az or­szág. A problémát az jelenti, hogy Kaposváron 2003 óta évente átlagosan félmilliárd forinttal csökkent a feladata­ink ellátásához szükséges ál­lami hozzájárulás mértéke. Pedig minden ilyen döntés mögött emberek vannak. Er­ről sajnos Budapesten gyak­ran megfeledkeznek.- Egyre inkább elfogadott né­zet szerint a jobboldali ön- kormányzatok a kormányvál­tásban bíznak, azért ilyen bátrak...- Mi 2009-ben nem azzal voltunk elfoglalva, hogy a kor­mány színén töprengjünk, ha­nem azzal, hogy megmentsük a munkahelyeket, megment­sük a családokat. 2008 őszén két út között választhattunk. Vagy amellett döntünk - amint az állam és sok telepü­lés is -, hogy nem teszünk semmit, elszenvedjük a válsá­got annak minden tragikus vonzatával: becsődölt vállal­kozásokkal, tömeges munka- nélküliséggel, ellehetetlenülő családokkal, bedőlő hitelekkel együtt. Vagy más megoldást választunk. Mi elhatároztuk, hogy a válságot nem túlélni akarjuk, hanem nyerni általa. Vagyis ahelyett, hogy elven­nénk, adunk inkább. Ezért ve­zettük be az öt pontból álló ka­posvári modellt, s ajánlottuk jó szívvel a kormánynak is.- A jelek szerint hiába...- Pedig a tapasztalatok ben­nünket igazolnak. Kaposvár nem gyengébb, hanem erősebb lett azáltal, hogy nem mentek csődbe a vállalkozások, s hogy segély helyett továbbra is mun­kabért kapnak az emberek. Ne­hezen vitatható, hogy egy céget könnyebb megmenteni, mint csőd után újra talpra állítani. Kaposvár adóbevétele a válság első évében annak ellenére is emelkedett, hogy félezer vállal­kozásnak elengedtük az ipar­űzési adót. Többeknek lehetővé tettük a fizetési kötelezettség átütemezését. Létrehoztuk to­vábbá a munkahelyek megőr­zését szolgáló foglalkoztatási alapunkat, s minden eddiginél több embernek - hétszáz főnek- adtunk közcélú munkát.- De mégis miből futja mind­erre?- Ennek részben megvolt a fedezete a költségvetésünk­ben, hiszen a kaposváriakkal közösen kialakított progra­munk szerint 2011 -12-ben hatalmas beruházásokat haj­tottunk volna végre a város­ban. Úgy döntöttünk viszont, hogy nem várunk évekig, ha­nem már most megépítjük mindazt, amit későbbre ter­veztünk. Ezt azért tettük, hogy az építőiparnak megren­delést tudjunk biztosítani, mert ha most nem kezdenénk ebbe bele, két év múlva már nem lenne kinek munkát ad­ni. A fejlesztéseket - a város- központ átalakítását, a fürdő felújítását - pedig az Európai Unió is támogatja. ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK KAPOSVÁR MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT SEGÍTÜNK... Kabátégetés az autóbuszon KAPOSVÁRI olvasónk írta le kálváriáját. Mást nem tu­dunk tenni, mint mások okulására közöljük sorait: - A Cseri városrészben a 4-es helyi járatú buszon alig utaztak emberek. Leültem egy dupla ülésre, az egyik megállónál felszállt egy nő, és leült mellém. Már gya­nús volt, hogy miért is ül mellém, mikor annyi üres hely volt Valami kattogott a két ülés közt, a kabátom zsebe mellett, és a nő azt nézte folyamatosan. Gondol­tam mindenre: kaparászik valamit, esetleg a zsebem­ből akar valamit kivenni. Már a Donnerben járt a busz, én már szinte az ab­lakhoz préselődve feszeleg- ve utaztam, mikor égett sza­got éreztem. Odakaptam a szemem: akkor pillantottam meg a nő kezében egy ön­gyújtót, és a hófehér kabáto­mon az égetés nyomait. A nő azzal szórakozott, hogy égetgette a kabátom! Én rendőrt hívtam, mire a nő azonnal jelzett, hogy leszáll. Előrefutottam a sofőrhöz, és kértem, hogy ne nyissa ki az ajtót, amíg nem telefoná­lok a rendőröknek. a rendőrök közölték velem, hogy nincs emberük, amit megértek. Állt a busz, a rendőr pedig ecsetelgette a telefonba, hogy írassak pár sort a gyújtogatóval, hogy bevallja tettét, majd vegyem fel az adatait, aztán keres­sek két tanút, velük is íras­sak pár sort, és vegyem fel az ő adataikat is. Természe­tesen a gyújtogató nem volt hajlandó megmondani a ne­vét, a tanúk pedig közölték, hogy túl macerás tanúskod­ni. Nem haragszom senkire: megértem, hogy nincs elég rendőr. Azt is megértem, hogy nem szeretnek az em­berek tanúskodni. Azért írok, mert megdöbbentő volt átélni, hogy valaki élve­zettel nézegette, ahogy gyúj­togatja a kabátomat A Zöldfok szerint ez már tényleg szemét-ügy válasz A Somogyi Hírlapban február 3-án megjelent „Az ügyvéd szerint törvénysértő a szemétszerződés” cikkre (Folytatás az 1. oldalról) Az azonban véleményünk sze­rint még egy kortesbeszédbe sem férhet bele, hogy valaki - je­len esetben dr. Léhmann György - a válóságtól teljesen és nyilván­valóan elrugaszkodott állítások­kal felelős önkormányzati veze­tőknek olyasmit sugalljon, ami nemhogy megoldás, de újabb és sokkal súlyosabb problémák for­rása lehet számukra. A TÉNYEK TEHÁT: Bedegkér, Miklósi, Zics és Törökkoppány önkormányza­tának nem kell hulladékszállí­tási szerződést kötnie a Zöld­fok Zrt.-vel, mert már hosszú évek óta van nekik ilyen. Jelen állás szerint nem a szerződé­sek megkötése, hanem azok felmondása lenne jogsértő, hi­szen a vonatkozó (224/2004. (VII. 22.)) kormányrendelet igen szigorú felmondási felté­teleket szab mindkét szerződő fél - azaz a közszolgáltató és az önkormányzat - számára egy­aránt. A szerződések keretében al­kalmazott szemétszállítási díja­kat tárgyalják újra minden év­ben az önkormányzatok, hi­szen a hulladékgazdálkodási törvény felhatalmazása alapján ők az ármegállapító hatóság eb­ben a tekintetben. Tény, hogy a díjmegállapí­tás nem történhet akárho­gyan, bármit is javasoljon a go­nosz, profitéhes szolgáltató, ennek kereteit is kormányren­delet szabályozza (64/2008. (III. 28.)). Ez a jogszabály azonban - és ezt dr. Léhmann vélhetően pontosan tudja - nem tartal­maz olyasféle fogalmat, hogy „minimális nyereség”, hanem azt mondja, hogy a díjnak biz­tosítania kell a közszolgáltatás fejleszthető fenntartásához szükséges költségek és ráfordí­tások fedezetét. Az ISPA-költségek esetében, melyek kétségkívül komoly díj- emelkedéseket eredményeztek és eredményeznek mindenütt, ahol a dél-balatonihoz hasonló korszerű hulladékgazdálkodási rendszer valósult meg, ponto­san erről van szó. Ezek a költségek tehát nem a Zöldfok működési költségei. A társaság kizárólag annyit java­solhat beépíteni ezekből a helyi közszolgáltatás díjaiba, ameny- nyit az ISPA-támogatást elnyert önkormányzati konzorcium számára meghatározott. Azzal a meglepő állítással, miszerint az AVE Magyaror­szág Kft. a maximális profit el­érésére törekszik, nem kívá­nunk vitatkozni, hiszen a téma komolyabb ennél. Ezzel kapcsolatban csak két dolgot szeretnénk megjegyezni: minden (mikroökonómiai) köz­gazdasági tankönyv alaptétele, hogy a gazdálkodó szervezet (hacsak nem eleve nonprofit formában hozták létre) profit­maximalizálásra törekszik. Ha nem így terme, saját létezésé­nek értelmét kérdőjelezné meg. Az ügyvéd úr szerint példaér­tékűen eljáró tabi önkormány­zat a Saubermacher Kft.-vel kö­tött szerződést (azelőtt ott nem a Zöldfok Zrt., hanem a helyi Gamesz szolgáltatott). Nem egészen értjük, hogy dr. Léhmann szerint mitől kevésbé profitorientált az osztrák magán- tulajdonosi hátterű Sauber­macher, mint az ugyancsak oszt­rák, de ott többségi önkormány­zati tulajdonban lévő AVE. Végezetül annyit: a Zöldfok Zrt. szolgáltatási területén lévő nyolcvanhárom önkormányzat csaknem kilencven százaléka már elfogadta a 2010. évi díja­kat. Nyilván nem azért, mert ők örültek a díjemelésnek, hanem azért, mert kritikusan és részle­tekbe menően, de nem ellensé­gesen vizsgálták a közszolgálta­tó díjjavaslatait, ha kellett, vál­toztattak az igényelt szolgálta­tás tartalmán, és végül felelő­sen döntöttek. Észérvekkel vi­tatkoztak velünk, és nem hagy­ták magukat szerződésszegés­be vagy egyéb felelőtlen akciók­ba belerángatni. SZABÓ ZOLTÁN VEZÉRIGAZGA­TÓ. AVE ZÖLDFOK ZRT. ▲

Next

/
Thumbnails
Contents