Somogyi Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-27 / 49. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. FEBRUÁR 27., SZOMBAT A határ lebontása erősíti a kapcsolatokat horvát-magyar Vegyes házasságok is az égben köttetnek, de a földiek is vigyáznak rájuk Aki Európai Uniós polgárral köt házasságot, maga is automati­kusan rengeteg előjoghoz jut. Horvátország csatlakozása a ha­társzélen nekünk, magyarok­nak is kedvez. Jeki Gabriella Horvátország uniós csatlakozása után különösebb korlátozás nélkül utazhat­nak át a határon magyarok és horvátok egyaránt. Ez a helyzet várhatóan meg­könnyíti a horvát-magyar vegyes házas­ságban élők életét Dél-Somogyban. A lakóhely szabad megválasztása azon­ban ma még nehéz dió; uniós állampol­gárként is csak kilencven vagy száz- nyolcvan napig lehet engedély nélkül külföldön tartózkodni. Hosszabb idejű tartózkodás esetén igazolni kell a meg­élhetést, az egészségbiztosítást és a megfelelő lakást. A déli határszélen szinte minden te­lepülésen találkozhatunk magyar-hor- vát vegyes házaspárokkal. A nemzetisé­gi öntudat a Magyarországra költözött horvátokban még ma is élénken él. Eb­ben mi, magyarok is segítjük őket.- Dobar dán (magyarul: jó napot)! - évek óta így köszöntik a tanárt a lakóc- sai iskolában, a legnagyobb horvát ajkú somogyi faluban, ahol kiemelt feladat­nak tartják a nemzetiségi nevelést. Ma heti négy órában tanítják a horvát nyel­vet, horvát hagyományokat ápoló szak­körök működnek, horvát népzenével és táncokkal ismerkednek, és közös hor­vát nyelvi vetélkedőket tartanak. Itt a Dráva Menti Horvátok Közösségének központja, vezetőségének székhelye. Potonyba a 18. században telepítettek katolikus horvátokat, ahol azóta is fo­lyamatosan hangsúlyozzák a falu nem­zetiségi identitását. Nem véletlen, hogy a falu címerén a pajzsban lévő nyolc makkterméssel ékesített gyökeres arany tölgyfa azt jelképezi, hogy az oda települt horvátok csakúgy, mint a tölgy­fa, gyökeret eresztettek Potonyban. Kicsit tovább utazva, Tótújfaluban vannak férfiak, akik 121 kólót is el tud­nak játszani. Aki itt jár, annak meg kell ismerkednie a falu nevezetességének számító elismert horvát dudakészítő­vel, Gadányi Pállal, aki nem bárány­vagy kecskebőrből készíti a zeneszer­számokat, hanem kutya­bőrből. A negyedik somogyi hor­vát ajkú községben, Szentborbáson, ma is java­részt horvát nemzetiségű­ek laknak. Mindig barát­sággal fogadják a turistát, akiknek meg­mutatják a horvát piros-fehér-fekete szőtteseiket, s vasárnaponként hagyo­mányos kaláccsal, rétessel is megkínál­ják a vendéget A horvát falvak sora a Dráva mentén, Sellye irányában is folytatódik. Vala­mennyi településre jellemző, hogy gon­dosan őrzik nemzeti hagyományaikat, de nyitottak a határ mindkét oldalán élő emberekre. Legyen szó kultúráról, szo­kásokról, népviseletről, baráti kapcsola­tokról vagy szerelemről. Vargovic Zlatko és Vargovity Magdol­na Brigitta 1996 telén Darányban talál­koztak először, s két év múlva a horvát­országi Gradinában házasságot kötöt­tek. Akkoriban számtalan magyar-hor- vát vegyes házasság született.- Amikor 1998-2002 között Horvát­országban éltem, letelepedési engedélyt kértem - meséli Vargovity Magdolna Brigitta. - Amikor a fiúnk, Dani három éves lett, mégis úgy döntöttünk, hogy visszaköltözünk Magyarországra. A ha­tár másik oldalán nem volt munkalehe­tőségem, és a férjemnek sem volt biztos megélhetése. Úgy gondoltam talán na­gyobb esélyem lesz erre itthon, és a fi­unk is szívesebben járna magyar óvo­dába. Hamarosan mindketten munkát találtunk, s a férjem megkapta az állan­dó letelepedési engedélyt.- Eleinte nehéz volt, mert a horvát férfiakról bizonyos sztereotípia él az emberekben, például, hogy lobbanéko­nyabbak vagyunk - fogalmazza meg Vargovic Zlatko. - Ez nem minden eset­ben helytálló. A kis horvát faluban, Bacevacon, ahol éltem, szinte nem is hallani arról, hogy a házaspárok elvál­nak, s szeretik a magyar nőket, mert úgy érzik, nekik jobban benne van a szívük mindenben. A házaspár fiatalon csöppent bele a házasságba, a nyelvi korlátok nem érde­kelték őket. Úgy érezték, öröm, hogy Krmpoticék gyermekei a magyar és a horvát nyelvet is kiválóan beszélik megismerhetik egymás országának kultúráját, szokásait. Brigitta eleinte szótárral és notesszel járt férjéhez, de fél év múlva már jól beszélt horvátul. Kitűnő kapcsolatrendszerük alakult ki a határ mindkét oldalán, emiatt köny- nyebben utaznak el egy-egy nyáron a horvát tengerpartra is. Az Európai Uni­óba való belépés jelentős infrastruktu­rális fejlődést adhat a határmenti hor­vát falvaknak, amelyeket erős kötelé­kek fűzhetik majd Barcshoz. Hoffmann Norbert és Hoffmanné Lugonja Sladjana 2002-ben, Csokonya- visontán találkoztak először. Három hó­napra rá összeköltöztek, és gyereket vállaltak. Kislá­nyuk tíz hónapos volt, mi­kor összeházasodtak.- Már 1995 óta magyar állampolgár vagyok és a családom is - mondja Hoffmanné Lugonja Sladjana. - 1991 és 1992 között menekült státuszunk volt Magyarországon, mivel édesanyám egy szerbhez ment férjhez és a haoorú mi­att úgy gondoltuk, hogy jobb lesz, ha in­kább átköltözünk Csokonyavisontára, egy távoli rokonhoz. Ezután kaptuk a le­telepedési engedélyt. Én magyar-horvát kettős állampolgár vagyok, a férjem ma­gyar. Nehéz volt beilleszkednie, mert mi tipikus, nagyon hangos, balkáni csa­lád vagyunk. Később megszerette ezt a stílust. A kislányom, Bianka hat éves, és magyar állam­polgárságú, de ha úgy ala­kul az élete, hogy Horvátor­szágban szeretne tanulni vagy élni, támogatni fogom. Az unió után már bárhol folytathatja felsőfokú tanul­mányait, és engedély kérése nélkül vállalhat munkát. Már most érti a magyar, a horvát és az angol beszédet is. Testvérem, Dusán 2008-ig szintén Nagyatádon élt, de tavaly Porecbe költö­zött. Remélem, a határok hamarosan megszűnnek, és többet tudok velük ta­lálkozni. Ha Horvátország is uniós tag lesz, akkor már adott lesz egy jobb lehe­tőség arra is, hogy az Adrián egy ingat­lant vásároljunk. Krmpotic Deljko és Krmpoticsné Hoffer Éva 1988-ban ismerkedtek meg Somogytarnócán. Bár az eltérő nemzeti­ségű szülők eleinte nem örültek a kap­csolatnak, a fiatalok 1990-ben összehá­zasodtak.- Az eljegyzésünknél is tolmács se­gédkezett, és nagyon vicces volt a há­zasságkötésünk is, amikor nekem ma­gyarul, a feleségemnek pedig horvátul is el kellett mondani: akarom. Ráadá­sul minden iratot le kellett fordíttat- nunk, ezért kénytelenek voltunk több­ször Budapestre utazni, ami sok pén­zünkbe került - emlékszik vissza Krmpotic Deljko. - A magyar szülők Vargovic Zlatko és felesége mindkét országban otthon érzik magukat kezességet vállaltak értünk, így meg­kaptuk a tartózkodási engedélyt, s itt telepedtünk le, de mindkét ország az otthonunk.- Emlékszem, eleinte a szüléink na­gyon tiltottak minket egymástól, édes­anyámnak szinte megállt a szíve, ami­kor egy horvát rendszámú autó közelí­tett a házunkhoz - teszi hozzá Krmpoticsné Hoffer Éva. - Fél évig a szülőknél laktunk, és nem mentünk nászúira se, csak hogy pénzt tudjunk gyűjteni. Aztán vettünk egy nagyon öreg, rozoga házat. Még a teteje is be­ázott. Gyakorlatilag a nulláról indul­tunk. Szüleim csakhamar befogadták Deljkot, mert megtapasztalták, hogy megtalálja helyét vállalkozóként Ma­gyarországon és eltartja a családját.- Amikor megvettük a házunkat Ma­gyarországon, a felújításnál magyarok és horvátok is segédkeztek - veszi vis­sza a szót a férj. - Az első ebéd máig emlékezetes számomra. Amíg Éva fő­zött az ősrégi gázrezsón, én bevásárolni mentem. Mivel még nem tudtam ma­gyarul, ezért vettem egy üveg bort és egy - feltételezett - ásványvizet. Utólag derült ki, hogy sós vizet tettem a kosár­ba. Az első közös bableves sem volt az igazi: magyaros fűszerezéssel készült, amihez nem voltam hozzászokva. Idő­vel megismertük és megszerettük egy­más étkezési szokásait. Két gyermekük, a 19 éves Ramóna és a 10 éves Evelin kettős állampolgársá­gú. Ramóna ma egy horvát-magyar két- tannyelvű középiskolába jár, és úgy ér­zi, ha Horvátország is az Európai Únió tagja lesz, akkor talán megcélozza to­vábbtanulásként a Zágrábi Egyetemet. Evelin félig magyarnak, félig horvátnak vallja magát. Két anyanyelve van, és né­ha tolmácsolni is befogják. - Szeretem, hogy anya magyar, apa pedig horvát, mert mindegyikükkel más nyelven tu­dok beszélni - szólal meg mosolyogva Evelin. - Kicsit úgy érzem, mintha ket­tős életet élnék: sok magyar és horvát barátom van, imádom a horvát tánco­kat - főleg a kólót -, de a magyar csár­dást is. Apa folyton horvát zenét hallgat, amelyet én is megszerettem. Deljko és Éva úgy látják, ha végre Horvátország és Magyarország között is leomlik a határ, akkor az emberek nem ellenzik majd annyira a vegyes házas­ságokat. Oeljkonak két építőipari vállal­kozása van - két országban. Azt mond­ja: a horvátok uniós csatlakozásával Hoffmannéktól nem idegen, hogy gyer­mekük Horvátországban tanuljon egészen biztosan jobbak lesznek az üz­leti kapcsolatok, hiszen ma még szabá­lyozzák, mit lehet kivinni és behozni a másik országba; az unióban ez gyorsab­ban, könnyebben, kevesebb papírmun­kával lesz megoldható. Tovább gondol­va a dolgot, még hozzáteszi: pár év múl­va eljön az idő, amikor mindkét ország­ban euróval fizethetünk, ami végképp megkönnyíti az életünket. Ez az üzleti életben, és a turisztikában is számos előnnyel jár mindkét fél számára. Szemere Márta szociológus több olyan problémát lát a vegyes házassá­gok esetén, amelyek Horvátország uni­ós csatlakozásával enyhül­hetnek. Ilyenek a nyelvi, kulturális és szocializációs különbségek, amelyekre érdemes klubokat, tanfo­lyamokat szervezni, és kö­zelebb hozni egymáshoz a társadalmi szerkezeti különbségeket és szabályokat. Szintén gondot jelent­hetnek a családon belüli értékrendek és tradíciók, mint a nemzettudat és a vallás különbsége, vagy hogy kisebb­ségben élni önmagában is diszkrimi­natív. Szemere Márta hangsúlyozta: ha kinyílik a határ, a horvátok szabadság­érzete felerősödik, szabadon választ­hatnak iskolát, munkahelyet, egész­ségügyi szolgáltatást, vagy kikapcsoló­dást úgy, hogy közben megtarthatják identitásukat. Házasságkötés után a kül­földi fél három év múlva kérheti a magyar állampol­gárságot. Ezt már Hoffmanné dr. Németh Ildi­kó a Dél-Dunántúli Regioná­lis Államigazgatási Hivatal vezetője mondja. Horvát ál­lampolgárok házasságkötésére So­mogybán az elmúlt két évben mindösz- sze egy alkalommal került sor. A ma­gyar és a horvát házasuló fél okiratok­kal igazolta a házasságkötés törvényes feltételeit. A horvát vőlegénynek az ott­honi illetékes hatósága által kiállított ta­núsítványt is csatolnia kellett, hogy a magyar állampolgárságú menyasszony­nyal kötendő házasságának nincs törvé­nyes akadálya. A hivatalvezető elmond­ta: horvátországi házasságkötéshez 2008-ban négy, 2009-ben pedig egy ma­gyar házasulandó kérte tanúsítvány ki­állítását. Kréth Katalin, Barcs Város Önkor­mányzatának anyakönyvvezetője hang­súlyozta: a születendő gyermekek ve­gyes házasság esetén kettős állampol- gárságúak lesznek, a magyar férj nyo­mán magyar, a külföldi férj nyomán külföldi, de csak hivatalos bejegyezte­tés esetén. Az Európai Unió előtt azon­ban csak akkor lehetett valaki az egyik ország állampolgára, ha lemondott a másik áUampolgárságáról. Mára ez megváltozott. Vegyes házasságok léteztek évszá­zadokra visszamenőleg, már az Árpád­házi uralkodók idejében is. Ezek hátte­rében azonban gyakran politikai törek­vések álltak.- A Dráva mente mindig olyan vidék volt, ahol több nemzetiség élt együtt. A jobbágyoknál azonban nem hatalmi, hanem inkább gazdasági és érzelmi szempontok kerültek előtérbe; a módos gazda viszont hasonló kvalitású földbir­tokoshoz akarta adni a gyermekét - mutat rá Mészáros Ádám néprajzkuta­tó. - Az üyen vegyes nemzetiségű vidé­kekre az is jellemző, egymás iránti tisz­teletből és praktikus okok miatt az itt élők beszélték egymás nyelvét Ezeken a településeken emellett létezett és léte­zik a közösségek összetartó ereje. Házassági kapcsolatoknál fontos sze­repet töltött be a vallás is, és mivel mind a magyarok, mind a horvátok zöme a katolikus hitet követette, ez is erősítette a vegyes házasságok kötését. A kutató kiemeli: Barcson az első, 1699-es össze­íráson már tíz olyan család nevét je­gyezték fel, amelyekben magyar és hor­vát családnevek is voltak. A lista az évek során folyamatosan bővült, egyre gyakoribbá váltak a horvát-magyar ve­gyes házasságok. A barcsi uralkodó nyelv 1740-ben, a pestis idején még a horvát volt, majd az 1800-as években a német A városban a magyar nyelv csak a századfordulón vált dominánssá. Horvátország a korai Árpád korban lett - Dalmáciával együtt - a magyar ki­rályság része. Dr. Bertalan Péter törté­nész szerint erre azért érdemes emlé­keztetni, mert az Adria tengeri kijáratot jelent, ami összeköttetést biztosít az ad­riai városok polgársága és az itáliai polgárság között.- A korai történelemtől kezdve - mindig, amikor Magyarország és Horvát­ország kapcsolata szoros és baráti volt -, mind kul­turális, mind politikai és gazdasági ér­telemben virágzó időszakról beszélhe­tünk - mondja. - Emellett bizonyított, hogy az az ország, amelyik rendelkezik tengeri kijárattal, annak polgárosultsá- ga, kulturális színvonala magasabb és nyitott, nem bezárkózó. Amikor Magyarország a trianoni bé­keszerződéssel elveszítette ezekkel a területekkel - közte Horvátországgal - a közvetlen kapcsolatát, egyfajta be­zárkózás alakult ki. A magába fordult Magyarországnak pedig nem volt to­vább nagyvonalú, kereskedelmi kap­csolatrendszere, ezért melankolikus ország lett.- Ha Horvátországot felveszik az Eu­rópai Unióba, a pezsgő szellemi, kultu­rális, kereskedelmi adriai térséghez való csatlakozásunk új, magasabb szintű kapcsolatot hozhat létre orszá­gaink között. A horvát-magyar vegyes házasságok kulturális és gazdasági kapcsolatot je­lentenek, amelyek bizonyos megtartó erővel bírnak. Dr. Bertalan Péter hozzá­tette: Horvátország és Magyarország perszonáluniója nem csak makro szin­ten, hanem mikro szinten is megvaló­sulhat; ahogy az államoknak van közös sorsa, úgy az embereknek is. ■ A térségben kiemelt fel­adat a nem­zetiségi neve­lés. Horvátország szeretné még idén lezárni a csat­lakozási tárgyalásokat, hogy 2011-ben vagy 2012-ben tagja lehessen az Európai Uniónak. ■ A horvát-ma­gyar vegyes házasságok megtartó erő­vel bírnak. EURÓPAI UNIÓ

Next

/
Thumbnails
Contents