Somogyi Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-27 / 49. szám

4 MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. FEBRUÁR 27., SZOMBAT HG3FPP, a tunéziai magyar hírforrás a kistérség jegyzője A közigazgatási reform híve szerint 15 ezer fő alatt nem kell önkormányzat Kiss Pái A tizedik fotó után már til­takozik, szerinte ennyit koc­kát inkább Claudia Schifferre kellene pazarolni. Aztán lehalkítja, majd tölt& re teszi néhány mobilját, majd megjegyzi, nagyjából akkortájt kezdhette közigaz­gatási pályafutását, amikor e sorok írója született. Kide­rül, hogy évre pontosan. Az idén 54 esztendős címzetes főjegyző ugyanis 1974-ben műszaki előadóként lépett a ranglétra legaljára a bala- tonföldvári tanácson, hogy aztán szülővárosa, Siófok já­rási hivatalában legyen igazgatási gyakornok. Szár­szó következett, majd Törökkoppány, s csak 1984- ben tért vissza Földvárra vb- titkárnak. ebbéli minőségében anya- könywezetői vizsgát is kel­lett anno tennie, s ennek kö­szönhető, hogy betéve tudja a Kárpát-medence összes te­lepülésének nevét - a mait, és az eredeti magyart is -, s érez olthatatlan vonzalmat mindennemű és korú térkép iránt. A magyar helységnév­használat amúgy is a vesz- szőparipája, rendszeres saj­tólevelezőként - a műfaj ko­ronázatlan hazai királyá­nak, Del Medico Imrének jó ismerőseként - mindig fel is hívja az aktuális sajtóorgá­num figyelmét az esetleges hibákra. De pártirodát is hí­vott már fel, hogy jelezze, a pártelnök nem Rijekában, hanem Fiúméban tölti sza­badságát. Minő meglepetés: másnap már Fiúméban nya- ralt a politikus. a rendszerváltás után föld­vári körjegyzővé, majd váro­si, aztán körzetközponti, vé­gül kistérségi jegyzővé avan­zsált, ma már a címzetes fő­jegyzői cím büszke tulajdo­nosa, egyben a minél in­kább központosított közigaz­gatás élharcosa. Amivel nem feltétlenül lopja be ma­gát kollégái szívébe, de úgy érzi, az idő majd őt igazolja. Ha eddigi terveinek megva­lósulását nézzük, nem ok nélküli az optimizmusa. Ilyennek képzeli az ember egy közhivatalnok irodáját: törvénygyűjtemények, jog­szabály-magyarázatok, test­vértelepülések zászlai, még a földrajzi atlaszok, térké­pek is megmagyarázhatók. A rádió-adóvevő és a fül­hallgató már nehezebben. Vas András- Működik?- Naná - feleli Kiss Pál - Sőt, a mai napig használom. Persze ritkábban, mint 20-30 éve.- Eljárt felette az idő?- Csak óvatosan! Ha a legszu- perebb mobilkütyü is beadja a kulcsot, erre akkor is lehet szá­mítani. Amikor a boszniai hábo­rúban lerobbantották a telefo­nok átjátszóit, a rádióamatőrök­től tájékozódott a világ. A horvá- tok a barcsi mentők frekvenciá­ját használták...- Honnan a vonzalom?- A szocializmusban is léte­zett híréhség, csak forrás akadt kevesebb. Egy spéci rádióval le­hetett fogni a Szabad Európát Esetleg az Amerika hangját, vagy a BBC magyar nyelvű adá­sát A rádióamatőrök előtt vi­szont kitárult a világ.- Már, ha értette a nyelvet.- Szinte minden országnak lé­tezett magyar nyelvű adása. An­no hallgattam a kanadai rádió magyar műsorát, de a szovjetét, a törökét és a kínaiét is.- Milyen hír jött Kínából?!- Már csak a különlegessége miatt is érdekes volt. Főleg, hogy nem magyar, hanem egy magya­rul tudó kínai bemondójuk volt.- Képzelem a kiejtését...- Elképesztő volt... De nem csak külföldi adásokat lehetett fogni, hanem külföldön a ma­gyart is. Rövid hullámon a Kos­suth még Tunéziában is bejött.- Tapasztalat?- Nyaraláskor még 97-ben is hallgattam. Egy nappal Diana hercegnő halála előtt kapcsolták le végleg.- Éppen erről lemaradni...- Ki mondta?! Az izraeli rádió magyar adásából tudtam meg reggel háromnegyed hétkor. Hogy biztos legyek benne, mie­lőtt terjeszteni kezdtem, még a BBC-n is meghallgattam hétkor. Na, attól kezdve én voltam az el­ső számú hírforrás.- Örülhetett a család...- Hozzászoktak. Anno renge­teget beszélgettem külfölddel.- Műit Mézgáék? MZ/X, jelent­kezz!- HG3FPP. Csak a pontosság kedvéért. Ez volt a hivatalos hí­vókódom.- Ma is tartják a kapcsolatot?- Néhányukkal. A rádiózás a mobilok megjelenésével sokat veszített a presztízséből.- Azt hallottam, az újdonság varázsa önt is megérintette.- Főként a kezdetekkor. Imá­dok minden elektromos kütyüt- Mégsem mérnök vagy mű­szerész lett.- Pedig van érzékem hozzá, noha a jogászokra nem jellemző. Nekem viszont rááll a kezem. Biztos a nagymamám miatt.- Tőle örökölte?!- Balkezesnek születtem, de ő lekötötte a balt, kényszerített, ta­nuljak meg mindent jobbal. Vi­szont a bal sem veszett el, s így valahogy az agyam mindkét fél­tekét egyformán használom.- Ettől még nem kell belebo­londulni egy mobütelefonba.- Egybe? Volt idő, amikor tízet használtam egyszerre. Akadt éj­jel-nappali, nappali, a család­nak... lut eszembe, egy pillanat, ezt fel is kell tennem töltőre.- Mennyi van még?- Három-négy.- Visszafogott...- Sokkal többet tudnak. Beál­lítok vagy húszféle csengőhan­got, így mindig tudom, ki hív, nem kell mindenkinek külön- kiilön készülék. De nem csak a telefonokba tudok beleveszni, minden elektromos dolog érde­kel. Otthon például még a posta­láda is sípol.- Kérem?- Én építettem ki a biztonsági rendszert. A hálóból látom, ki sé­tál a ház előtt. Ha közel megy a postaládához, az jelez.- így már értem, miért ragasz­kodott hozzá, hogy a körjegyző­ségen belül optikai kábelen ■fusson minden információ.- Ez a jövő! Sőt a jelen. Minek minden településen hivatalt fenntartani? Vagy minden ügy­ben utaznia az ügyfélnek?- Honnan az ötlet.- Még 96-ban kijutottam Ang­liába, Birminghambe, ahol meg­ismerkedtem a One step shop- pal, az egyablakos ügyintézés­sel. Igencsak emberbarát mód­szer. Később Dániában láttam az elektronikus ügyintézést- Dánia nagy kedvence... Leg­alábbis az önkormányzati rendszerét sokszor citálja.- Mert kiváló példa! Három­ezer önkormányzat volt, mint nálunk, csak rájöttek, hogy drá­ga, felesleges, s csináltak belőle kétszázhetvenet. De Angliával is példálózhatnék: grófságonként létezik csak önkormányzat, pe­dig azok megye nagyságúak.- Szimpatikus.- Félreértés ne essék, semmi bajom a polgármesterekkel, de elképesztően pazarló a rendszer. S nem mellékesen jelenleg min­den település azt tehet, amit akar. Legfeljebb csődbe megy...- Régóta hallani, közigazgatási reform kell.- Nem jó a szó, gyomorgörcsöt kapnak tőle a településvezetők...- Végül is: az egzisztenciájuk múlik rajta.- Pedig meg kellene határozni egy mértéket: lakosságszám, vagy távolság alapján, de új ön- kormányzatok kellenek.- Mekkorák?- Bokros Lajos negyvenezren­ként alakítaná ki őket. Szerin­tem tizenötezer elég lenne.- Mint a földvári kistérség...- A lényeg a változáson van: a mostani finanszírozhatatlan.- A kollégái között nem lehet túl népszerű.- Sokan fújnak rám, miért nem elég, hogy az ország legna­gyobb körjegyzőségét vezetem?- És miért?- Látom, hogy nálunk bevál­tak a változtatások, így hatékony a rendszer. Itt van minden, jog­tanácsos, mérnök, jegyző. A kör­jegyzőség legkisebb települése is részesül minden szolgáltatás­ból. Amíg egyedül van, örül, ha a jegyzőt el tudja tartani.- Kimondta a lényeget: most több jegyző kell, mintha min­denütt körjegyzőség állna fel.- A létszám nem változna, csak egyeseket osztály-, vagy fő­osztályvezetőnek hívnának.- Itt sem ment könnyen. Húsz év munkája.- Az újabb terveire már köny- nyebben rábólintanak?- Úgy látom, hallott valamit.- KUátó, Kárpát-medence em­lékpark.- Csak ötleteltem, hogy ki­emeljük Földvárt a többi telepü­lés közül. Néhány millióból meg­oldhatók lennének. Mint a Kelta­fesztivál is. Kifejezetten briteket lehetne vele megszólítani.- Miért a feltételes mód?- Volt, aki azt mondta: miszti­kus, félelemkeltő.- Feladta?- Nem szokásom abbahagyni, amit elkezdtem.- Tehát még mindig motorozik. Munkába is azzal jár?- Öltönyhöz enduró?- Semmi chopper, túramotor?- A természetbe ez való.- És a család?- Amíg nem töröm össze ma­gam, tolerálják. S csak úgy me­hetek, ha viszek mobilt. Régen pedig kézi URH-val jártam.- Az erdőbe?- A bálványosi tetőn van egy átjátszó, ha valaki tudja a kódját, ingyen telefonálhat.- Csak nem?- Ez bizalmas... De nem jó úgy beszélni, mert hallja az egész Dél-Dunántúl. Azt mondják... Szívet melengető vasárnapi ebéd egy februári hétköznapon étlapozó A földvári Kukorica csárdába könnyedén odaképzelhető Rózsa Sándor, amint fűzi a kocsmárosnét Megyei gasztronómiai kör­sétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, ame­lyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoz­tunk... Özv. Zimbabwei Kálmánné Nem egyszerű egy februári hét­köznap vendéget váró egységet találni a Balatonnál, a legtöbb tu­lajdonos télire lehúzza a rolót, ke­vesen vállalják a csökkentett üzemmódot. Illetve, akik olyan pedigrével rendelkeznek, hogy nem kell félniük, a villanyszám­lát sem tudják összehozni. Ilyen helyre bukkantunk Balatonfóld­váron: ahogyan az étterem elé ki­tett tábla is hirdeti, a Kukorica csárda csak keddenként zár be. Régen jártunk erre utoljára, ám belépéskor mégis úgy érez­tük, megállt az idő. A hely mit sem változott, ugyanúgy a betyá­rok világa tárult elénk: ilyen he­lyen tudjuk elképzelni, hogy Ró­zsa Sándor fűzte a kocsmáros­nét. S pincérünk is ugyanolyan szívélyesen tárta ki előttünk az ajtót, mint annak előtte. Utóbbi szokás, ha nem is olyan régi, mint a betyároké, mégis szívet melengető érzés, pláne egy kö­dös februári napon. Kellem után apró kellemetlen­ség következett, éppen kinéztük a májgombóccal bélelt húsle­vest, amikor ajtónyitónk közölte, a betéttel nem tud szolgálni, s hi­ánycikk az étlapon szereplő ol­dalas is. Persze sikerült választa­ni a kínálatból, melyben napi levesajánlat is szerepelt, ami ek­kor zöldborsólevest jelentett. Az Uyesféle ajánlatok ugyan nem szoktak beválni, mégis bá­torkodtunk kipróbálni. S a bor­sóié nívójában semmiben sem különbözött másik két választá­sunktól. Melyek közül a prímet azért a Vasárnapi húslevesre ke­resztelt, marhából és csirkéből fabrikált, sok zöldséggel, tésztá­val, helyre kis tálban érkező fo­gás vitte el. Nem jutott róla eszünkbe Rodolfo - figyeljék a kezemet, mert csalok... -, a séf őszintén jót akart főzni - nem el­hanyagolható szempont, sikerült is neki, mindenkinek ilyet kívá­nunk a vasárnapi asztalra. Kel­lemes színfoltnak bizonyult a brokkoli krémleves is, mely sajt­Értékelés SZEMÉLYZET 8(io)* (1-10 pont): Úrhatnám polgár KÖRNYEZET 6(»)* (1-10 pont): Csárdafíling németeknek ÉTEL 18 (15)* (1-20 pont): Vasárnapi ebéd *A korábbi pontszám tál és pirított kenyérkockával, és díszítésként pisztácia szeletkék­kel került a csészébe. Némi fed­dés csak a kenyérkockáért járt, melynél korai kelésünk ellenére még mi is frissebbek voltunk. A második körben viszont egy szenilitásba hajló szipirtyó sem találhatott hibát. Pláne Kálmá­nom özvegye! A rokfortos pulykasteak tökéletes volt a ma­ga egyszerűségével, a sajtmár­tást végre nem valami ömlesz­tett növényi olajból gründolták, s ügyes pác járta át a másutt álta­lában jellegtelen pulykát is. Ha­sonlóképpen egyszerű, de nagy­szerű étek érkezett a sajtos-gom­bás csirkemell személyében, míg harmadik választásunk... A decens serpenyőben tálalt karajt sok hagymával, papriká­val, paradicsommal, szalonná­val, no és kacsamájjal bolondí­totta meg séfünk - ha valamivel fiatalosabban tudnánk mozogni, a pulton átvetődve csókoltunk volna kezet érte. A magyar kony­ha remekének minden falatja kincsnek bizonyult, s jó hangu­latunkat a kezdeti szimpátia után egyre inkább kicsit dölyfös- nek tűnő pincér sem tudta elron­tani. Aki zárásként ismét vissza­lopta magát a szívünkbe: hamu­tartót hozott a kávé mellé, ami egy nemdohányzó helyen kitün­tetéssel ért fel. így elégedetten távoztunk, noha a számlán nem fogott vékonyan a ceruza...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents