Somogyi Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
2010-02-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 8. szám
8 GAZDASÁG 2010. FEBRUÁR 21., VASÁRNAP éghajlatvédelem A politikusok között látszólag nagy az egyetértés a globális felmelegedés elleni harccal kapcsolatban, ám a felszín alatt komoly vita bontakozik ki Magyarországon is. MUNKAHELYEK VAGY TISZTA LEVEGŐ? A munkaadók a magyar ipar ellehetetlenülését vizionálják, ha a klímatörvény szerint kell csökkenteni a szén-dioxid-ki- bocsátást, a környezet- és természetvédők ugyanakkor elégtelennek tartják a rendelkezést. Azzal közben mindenki egyetért: a rendelkezés jó irányba mutat. VG-összeállítás Gyorsan a gazdasági viták középpontjába került az éghajlat védelméről szóló törvény tervezete, amelynek vitáját az Országgyűlés hétfőn kezdte meg, s amely körül ritka széles - ha nem is teljesen egyöntetű - a parlamenti pártok egyetértése. Az üvegházhatású gázok kibocsátása terén 2020-ra az eddig vállalt 20 helyett 40 százalékos csökkentést írna elő a mindenkori kormányzat számára az 1990-es szinthez képest a tervezet. A parlament elé került tervezet minden eddiginél szélesebb körű civil összefogás eredményeként született, 472 zöldszervezet támogatta azt. A beterjesztés óta is folyamatosak az egyeztetések, nemcsak a pártokkal, hanem az üzleti körökkel is. Olyan fórumok vannak, mint amilyet a héten szervezett a Klíma Klub Szentendrén, amelyre Magyarország legnagyobb széndioxid-kibocsátó vállalatait hívta össze. De említhetnénk a pénteki II. Magyarországi Klímacsúcsot is, amelyen magas rangú politikai, gazdasági, tudományos és civilszervezetek képviselői vitatták meg, milyen lépésekre van szükség egy fenntarthatóbb jövő elérése érdekében. Ám a klímatörvénybeli vállalásokkal korántsem ért mindenki egyet. A parlament elé beterjesztett javaslatra reagálva a héten a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége közös nyilatkozatot juttatott el a parlamenti döntéshozókhoz, amely szerint a törvénytervezet a hazai nemzetgazdaság egészét veszélyeztető, irreális kibocsátási célokat fogalmaz meg. A három érdekvédelmi szervezet közös állásfoglalása szerint a tervezetben szereplő célszámok az iparági adottságok, valamint az energiaigényes iparágak más energiaforrásra való áttérésének korlátozott lehetőségei miatt egyszerűen teljesíthetetlenek. Ez elmondható a vil- lamosenergia-termelésről, az ásványolaj-feldolgozásról, a cementgyártásról, de igaz a vasgyártás területén is. A 2020-on is túlmutató célok pedig gyakorlatilag az érintett iparágak teljes megszűnését jelentenék. Lapunknak több szakértő úgy nyilatkozott, hogy Magyarország részesedése az üvegházhatású gázok kibocsátásából Európán belül is alig 1,5 százalékot tesz ki, tehát az intézkedéseknek aligha lenne kimutatható környezetvédelmi haszna. Ráadásul a hazai energiatermelésből kieső, de Az iparosodást teszik felelőssé a globális felmelegedésért. Ám az ipar szereplői figyelmeztetnek: a szigorú törvény miatt kénytelenek lesznek leállni. szükséges energiát a piac várhatóan máshonnan, a környező országokból szerezné meg, tehát a környezetterhelés egyszerűen pár száz kilométerrel távolabb keletkezne. Ezzel szemben egy az Öko Zrt. által elkészített tanulmány azt emeli ki, hogy a célok teljesítéséhez szükséges óriási beruházási többletigény évi 685 milliárd forintot is elérhet. Ennek jótékony hatásaként az építőiparban mintegy 40 ezer fővel nőne a dolgozók létszáma, ez a 2007. évi építőipari foglalkoztatotti létszám mintegy 30 százalékának felel meg. Emellett a megújuló energiát előállító, illetve energiahatékony berendezések és gépek megfelelő üzemeltetését és karbantartását biztosító háttériparban további 4 ezer új munkahely keletkezne. PARRAGH LÁSZLÓ A MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA ELNÖKE „Súlyosan veszélyezteti a nemzetgazdaságot, az ipar teljesítőképességét, a versenyképességet a törvényjavaslat. A jogszabály a szén-dioxid-kibocsátá- sunk irreális mértékű csökkenését írná elő, annak ellenére, hogy az egy főre jutó emissziót tekintve elmaradunk az uniós átlagtól. Ha az 1990-es bázisévhez képest 80 százalékkal csökkenne az emisszió az ETS- szektorban (villamosenergiatermelés, ásványolaj-feldolgozás, cement- és vasgyártás), az az iparágak megszűnését eredményezné. ” A MAGYAR GYÁRIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ALELNÖKE „Azt senki nem vitatja, hogy a környezeti értékeink nagyon fontosak, így ezek védelme kiemelt feladat. Ám a váltásnak fokozatosan kell megtörténnie, nem szabad túl nagy ugrásokat végrehajtani, mert az drágává teszi a termelést, csökkenti a versenyképességet. A parlament előtt heverő tön'ény- javaslat épp ennek az elvárásnak nem tesz eleget. Nem veszi figyelembe a magyar gazdaság állapotát, olyan újabb terhet akar a vállalkozások nyakába varrni, amely alatt összeroppanhatnak. ” BOZSÓ BRIGITTA AZ ENERGIA KLUB ÉGHAJLATVÉDELMI PROJEKTVEZETŐJE „A klímatörvény tervezetében vannak jó dolgok, például a célértékek, amelyek összhangban állnak a tudomány jelenlegi eredményeivel. Azonban ezek eléréséhez konkrét intézkedésekre, felelősökre, határidőkre, anyagi forrásokra, politikai elkötelezettségre van szükség. Ez nem igazán érzékelhető, a módosító indítványokban is inkább az energialobbi érdekei fedezhetők fel. Pedig a kormánynak korábban is megvolt a lehetősége egy valós energiahatékonysági cselekvési terv kidolgozására. ” FARKAS ISTVÁN A MAGYAR TERMÉSZETVÉDŐK SZÖVETSÉGÉNEK ÜGYVEZETŐ ELNÖKE „A fosszilis energiahordozóktól való függés kritikussá válása és a gazdasági-foglalkoztatottsági válság miatt mihamarabb el kell indítani a gazdasági-társadalmi szerkezet- váltást, s ebben a versenyben az az ország nyer, amely idejekorán megteremti a váltás kereteit. Ha késlekedik a döntés, vagy gyengül a törvény tartalma, úgy a váltás nem, vagy csak későn indul el, ennek következtében fokozott gazdasági-társadalmi terhekre kell számítani már a közeljövőben is. ” Egy helyben toporgunk Csütörtökön lemondott Yvo de Boer, az ENSZ klímaváltozási ügyekért felelős vezetője aligha születik meg az idén az a kötelező erejű nemzetközi egyezmény, amely a globális felmelegedés lassítását szolgáló intézkedéseket foglalná keretbe. Február elejéig 55 ország juttatta el az ENSZ-hez a 2020-ig vállalt klímavédelmi erőfeszítéseinek listáját, és a hiányzó 137 állam akkor is blokkolhatja az előrelépést, ha a nyilatkozó országok a globális szén-dioxid-kibocsá- tás majdnem nyolcvan százalékáért felelősek. jó esetben félsikernek tekinthető a tavaly decemberi koppenhágai klímakonferencia végén elfogadott, nem kötelező erejű nyilatkozat, Épnek értelmében a kormányoknak január végéig kellett volna közölniük a világszervezettel vállalásaikat, hogy azok összefésüléséből kialakulhasson egy kötelező erejű nemzetközi egyezmény. A továbblépés nemcsak azért kérdéses, mert a szegény országok többsége nem nyilatkozott, hanem azért is, mert az 55 ország is csupán korábbi, közös nevező re aligha hozható, ráadásul számos feltételhez kötött vállalásait ismételte meg. Annyi biztos, hogy a törvény- tervezet az eddigieknél jóval ambiciózusai)!) célokat fogalmazna meg Magyarország számára az üvegházhatású gázok kibocsátása, azaz az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások hasznosítása terén. így nemcsak azt írná elő, hogy a hazai üveg- házgáz-kibocsátásokat 2020-ig a mai szint negyedével (az 1990 hss bázisévhez képest 40 százalékkal) kell mérsékelni, hanem még tovább menve 2050-re a jelenlegi szinthez képest 75 (1990-hez képest 80) százalékos csökkentést határozna meg. A törvény azt is kimondaná, hogy Magyar- ország teljes zöld területe nem csökkenthető tovább, illetve kötelezően előírná, hogy az állami kutatás-fejlesztési pénzekből elegendő jusson éghajlatvédelmi (megelőzés és alkalmazkodás) célokra. Az pedig a fejlesztésekhez szükséges források előteremtését célozná, hogy a tervezet egy nemzeti éghajlatvédelmi alap létrehozását is előírná, amelyből a lakosság, a kis- és középvállalkozások, valamint a közintézmények kamatmentesen 100 százalékos visszatérülő kölcsönt igényelhetnének energiatakarékossági és megújulóenergia-hasznosítási célú beruházásokhoz.
