Somogyi Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-20 / 43. szám

4 mmmmwmmmmmmmmmmm MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2010. FEBRUÁR 20., SZOMBAT A szappantartóból a világ tetejére a szelek ura Első versenyén hínárba gabalyodott, és utolsó lett a hatszoros világbajnok hollandis Majthényi Szabolcs számára fontos, hogy hatással legyen a hajóra Majthényi Szabolcs noha hivatalosan sohasem élt a Balaton partján, mégis immár 27 éve földvárinak vallhatja magát: édesapja ek­kor lett a helyi Spartacus Vi­torlás Egyesület edzője, s így természetes volt, hogy az ak­kor 11 esztendős fiú is az egy­letben folytatta pályafutását S így somogyiként lett a sport­ág első magyar világbajnoka 1994-ben az ausztráliai Ade laide-ben. Ahová tulajdonkép­pen kalandvágyból utazott ki elválaszthatatlan társával, Domokos Andrással A viadal legnagyobb esélyese, az auszt­rál lan MacCrossin adott köl­csön egy hajót nekik, a felsze­relés is innen-onnan jött ösz- sze, így a földrajz-testnevelés tanár Majthényi és mérnök-pi­lóta társa egy öszvérhajóval lett meglepetésre világelső. SOKAN FANYALOGTAK, hiszen a hollandit két évvel azelőtt le­vették az olimpia műsoráról, s így a profik más pénzkerese ti hajóosztályt kerestek. Aztán ők is egyre nagyobb tisztelettel nézték a magyar kettős szár­nyalását. A valójában ama­tőrként, egy cég marketingese ként dolgozó Majthényi kor­mányozta hajó ugyanis 2002- ben Portugáliában ismét a csúcsra ért, hogy aztán 2004- ben Ausztráliában - hivatalé san ez a 2003-as vb volt - és Németországban se találjon legyőzőre. Az igazi világosé dát azonban két évvel később produkálták: Floridában min­den számításba vett futamot megnyerve, a sportág történe tében először százszázalékos teljesítménnyel diadalmas­kodtak. Ezek után a tavalyi új-zélandi siker szinte már ter­mészetes volt A hollandi mel­lett nagyobb hajókon is ott­hon érzi magát, 2007-ben pél­dául gyorsasági rekordot re pesztett Kenese és Keszthely között S biztos, hogy nem ez a végállomás, hiszen vitorlá­zás nélkül nem tudja elkép­zelni az életét Viszont amint vízre száll, elkapja a verseny­láz - persze érthető: a hatszo­ros világbajnoknál sokkal jobban hangzik a hétszeres. Vagy a nyolcszoros... Hatszoros repülő hollandi világbajnokként valószí­nűleg ő a világ legjobban vitorlázó marketingese. Vas András- Nézte az Amerika Kupát?- Sajnos nem élőben - felelte Majthényi Szabolcs. - A futamok alatt mindig volt valami dolgom.- Irigykedett?- Az egy más világ.- Vonzó?- Nem a vitorlázásról szól, in­kább a csúcstechnikák összecsa­pása. Két milliomos játéka.- A vitorlázás alapitól nem a csórók sportja...- És az Amerika Kupa még ehhez képest is más dimenzió.- Magyarországon mekkorát lehet álmodni?- Egyre nagyobbat! Régen el­képzelhetetlen volt, hogy valaki egy Liberát kormányozzon, ma már csak ilyennel lehet esély a Kék Szalagon. És az idén már többtestű hajók is indulhatnak majd, tehát jönnek a kata­maránok, trimaránok.- Melyek mellett még kisebb­nek tűnik a repülő hollandi.- Élmény szempontjából vi­szont többet ad: egy nagy hajóra nem tudja úgy átültetni a saját fizikai teljesítményét az ember.- Egy jachtért senki sem ül optimistba?- Vannak, akik csapatban sze­retnek vitorlázni, mások senkit sem tűrnek meg maguk mellett. Számomra az a meghatározó, hogy hatással vagyok a hajóra.- Gyerekként síelt és vitorlá­zott: svábhegyiként mi döntött végül az utóbbi mellett?- Prózai leszek: az időjárás. Nincs megfelelő hó, így a nem­zetközi színvonal elérhetetlen.- Tisztelet a kivételnek, de so­káig vitorlázásban is annak tűnt Aztán jött a ‘94-es auszt­rál vébé...- Előtte is voltak magyarok az első tízben világversenyeken, sőt Eb-arany és olimpiai bronz is volt, mind hollandiban.- Azért mégiscsak szerencse, hogy nem a labda vonzotta...- Otthonról ezt hoztam, édes­apám vitorlás- és síedző volt.- Nem az a klasszikus szocia­lista foglalkozás.- Villamosmérnökként dolgo­zott, csak az utolsó tíz-tizenöt év­ben edzősködött.- így kerültek a Balatonra?- Füreden dolgozott az MTK- nál, majd Földváron az MVSE- nél, és később a Spartacusnál.- Megérkeztünk...- Tizenegy éves korom óta va­gyok szparis.- Korán kezdte.- Hétévesen versenyeztem.- Rajt-cél győzelem?- Utolsó lettem...- Nocsak!- Utcahosszal. Nem is értet­tem, miért megyek feleolyan las­san, mint a többiek. A beérkezés után kiderült, rengeteg hínár akadt az uszonyomra.- Legalább ezt is megtanulta.- Csak így lehet- Alig iskolásán egyedül a Ba­latonon, félelmetes lehetett.- Annyi idősen még az amúgy szappantartó optimist is nagy­nak tűnik, nemhogy a Balcsi. So­káig nagy szélben erős gyomor­fájásom volt, idegi alapon. Aztán belerázódtam.- Sokat borult?- Minden évben..- Még manapság is?- Ha az ember nem feszegeti a határokat, nem is javul.- Kisgyerekként sem veszé­lyes?- Úgy emlékszem, sohasem estem pánikba. Meg aztán tanít­ják, gyakoroltatják, mit kell olyankor csinálni.- Jó alap a Balaton?- Tanulni talán még jobb is, mint a tenger.- Ott mikor próbálta ki magát először?- Tizenegy évesen kimentünk versenyezni Bulgáriába.- Már tapasztalt hajósként...- Balatoniként. Komoly hullá­mokon ott mentem először.- Eszébe jutott, hogy egyszer majd ilyen körülmények között vüágbajnokságon versenyez?- Még a repülő hollandi is el­érhetetlen álomnak tűnt... Csak amikor Földvárra kerültünk, kezdtem ismerkedni vele.- Meglátni és megszeretni?- Számomra ez a csúcs!- Pedig 1992 után csökkent az osztály respektje, hiszen kike­rült az ötkarikás programból.- Nagyon rosszul érintett, ép­pen akkor kezdtünk belerázódni a nemzetközi mezőnybe.- Ahonnan sokan átültek más, olimpiai hajóosztályokba. A rossz nyelvek szerint ezért nyerhettek ‘94-ben...- Tény, sokan kiültek vagy ab­bahagyták, gyengült a mezőny, könnyebb volt érvényesülni. Az elején. A kilencvenes évek végé­re aztán akadtak, akik visszatér­tek, s jöttek az új arcok is.- Mi benne a vonzó?- Nemcsak az olimpia számít! Igazából nincs még egy ilyen, tő­kesúly nélküli, megfelelő mére­tű férfinak való osztály. Ráadá­sul összetett, gyors, dinamikus, nagy technikai tudást igényel. Persze mivel lekerült a műsor­ról, a pénz sokkal kevesebb lett.- Magyarországon?- Itt is.- Munka mellett nem lehet egyszerű.- Kell is a munkahelyi támo­gatás, a megfelelő hozzáállás.- A versenyekre szabadságot vesz ki?- És kapok plusznapokat is. A társam, Domokos András is meg tudja így oldani, szerencsére.- Nem gondoltak a váltásra? 23 éve vitorláznak együtt...- Tudjuk, így a legjobb.- Ennyi idő alatt jó néhány konfliktust átvészelhettek, már csak az alá-fölé rendeltség mi­att is. Hiszen ő „csak” a mann- schaft.- Egyenlők vagyunk, hiába én vagyok a kormányos. Persze akadtak súrlódások, de kezelni tudtuk őket. Az elmúlt 10-12 év­ben pedig jóval kevesebbet va­gyunk együtt, mint korábban, nem tudunk annyit vitorlázni.- Legalább kevesebbet kell unaloműző sztorizni.- Ááá, még mindig akad új té­ma. Például már vagy 15 éve együtt versenyeztünk, amikor egy edzés során kiderült, egy oviba jártunk. Szóba került egy anyák napi műsor, s annak egy dal- vagy versrészlete. András is ismerte, s ahogy raktuk össze a mozaikot, rájöttünk, ugyanarról az ünnepségről beszélünk, cso­porttársak voltunk. Én valami vadász voltam a darabban, ő meg talán róka. Vagy fordítva.- Hihetetlen!- És persze előkerülnek régen emlegetett sztorik is, teljesen új tálalásban...- Azért vannak kőbe vésett emlékek is: a vüágbajnoki cí­mek, gondolom, nem fakulnak.- Nemcsak a győzelmekre emlékszem, hanem a nagy küz­delmekre is. Például a warne- mündei vébére, amikor az olim­piai bajnok dánokat megvertük.- Ez a kedvenc arany?- Inkább az első. Megváltoz­tatta az egész életünket.- Azt hittem, a 2006-os, ahol minden futamot megnyertek.- Az elsőben másodikok let­tünk.- Összetettben nem számított.- Ott nagyon a mezőny előtt jártunk, akkor jött be a kar­bonárboc, a dánok és mi tesztel­tük. Óriási előnyt jelentett.- Ez is mutatja, ha a technika rendben, nincs igazi ellenfe­lük. De akkor mi a motiváció?- A versenyzés!- Meddig?- A vitorlázás korfüggetlen.- Hetvenévesen is menni fog?- Egyszerűen nem tudom el­képzelni, hogy csak úgy ringa­tózzam a hajóban... Kakaspörkölt Fan Club bontogatja szárnyait a Vörösben étlapozó A tökös túrós csúszás előtt le a kalappal, ám a raguleves felejthetőre sikerült a kaposfüredi fogadóban Megyei gasztronómiai kör­sétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, ame­lyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoz­tunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná Mennyit lehet fejlődni egy kakaspörkölt elkészítésében há­rom és fél év alatt, ha egy étterem­kritikus elsőre hármasra értéke­li a teljesítményt? A közelgő ma­tematika érettségi feladatlapjá­nak készítői tíz ujjúkat megnyal­nák, ha ilyen klafa kérdések jut­nának eszükbe, de ezt itt és most lestoppoltuk. Adekvát ugyanis, leírandó azt a különbséget, amit a kaposfüredi Vörös fogadó étte­rem kakaspörkölt-felhozatalában észleltünk a két, egymástól há­rom és fél évnyire eső időpont kö­zött (érettségi tétel 2.), melyek kö­zött legrövidebb út a 67-es. Mondom a választ azonnal a (miért kardinális kérdés a kaposfüredi kakas?) kérdésre. A hagyományos ízeiről egyko­ron elhíresült Vörös fogadóba már évekkel ezelőtt úgy érkez­tünk, hogy érdeklődésünk ki volt hegyezve a kakasra, ami­nek árulják itt a tökéletes tök­ételét is. A füredi kakastöke- pörköltnek is szabályos rajon­gói klubja van ugyanis szűkebb ismeretségünkben. A levesektől sokat vártunk Kaposfüreden, mert a leves jó dolog. Már ha jó. A délidőben menzáztató egységekben azon­ban gyakorta találkozunk a felis­meréssel, hogy az első fogást nem a gasztronómia (benne a pi­ac), hanem a közgazdaságtan (egy másik piac) szabályai sze­rint készítik. Ez a belevaló mennyiségét és minőségét erő­sen befolyásolja. A Vörös fogadó­ban a leves hatalmas cserép- edényzetben érkezik az Újházi- tyúkhús- és a tárkonyos csirke­ragu- is, mindkettő ötszázért. Láss csodát, még a sűrűje is ben­ne van, mégsem áll össze a kép. Mintha külön főzték volna. A szárnyasnak itt nem a ragukban előszeretettel alkalmazott mel­lét, hanem egyéb részeit részel­tetik előnyben. ízlés dolga. Ne­künk ez nem jött be. A házias ízeket hirdető étla­pon - kedvesen Kosztolónak ne­Értekeles SZEMÉLYZET 0 __ (1-10 pont): Kérdéstől nem jön zavarba KÖRNYEZET (1-10 pont): Nem a szépségéért szeretjük (1-20 pont): 13(“)* Kakasban hatalmas *A korábbi pontszám vezik, és Arany Jánost is idézik a „kopog a szeme” szólás magya­rázatául -, hosszú a sora a ma­gyar étkeknek. A kakaspörkölt jó előre meg volt írva erre a nap­ra a horoszkópunkban. Utána­jártunk hát, mennyi hatása van az étteremkritikának. Megfo­gadták-e a jobbító javaslatokat? Igen, igen. Bravúros már a tála­lás is, ahogy a csuszatészta szé­pen terített fészkét díszítik a paprikával finoman szórt tejföl­kupacok, s a kellő mennyiség­ben elő-előkandikáló túrómor- zsolmányok. (Győzzük megtalál­ni a megfelelően ízes szóvirágo­kat e látványhoz.) Ilyen puhán még egy kakas sem akart föl­mászni a villánkra, a szaft csí­pőssége az elviselhetőség hatá­rán innen maradt Másik fogás­nak balkáni étket választottunk, a csevapcsicsát. Ez a mirelit ver­zió arra éppen megfelelt, hogy visszaidézzük, amint vizes-ho­mokos talpunkkal becaplatva a parti grillezdébe, a tenger sós il­latát szimatolva tunkoljuk a kol- bászkákat az aj várba. Rég volt, itt meg igaz se. Meg ajvár se. Isteni Gundel-palacsintával fojtottuk le végül az eddigieket, így a kaposfüredi gasztronómiai élményszerzés libikókájáról a csúcson sikerült kiszállnunk. De a magasban is elérhető ma­radt az ár. A Vörös fogadó ösz- szességében erősített, de ha­gyott teret a továbbiakra is.

Next

/
Thumbnails
Contents