Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-30 / 25. szám

SOMOGYI HlRLAP - 2010. JANUÁR 30., SZOMBAT 4 MEGYEI KÖRKÉP A bor lényege, hogy élvezetet szerezzen ikon rádpusztáról A magyar bor olyan reklámhordozó lehetne a nagyvilágban, mint a cseh sör Konyári János BÁRMILYEN FURCSA, de a 2008-as év borásza véletle­nek sorozata után kötött ki a legnemesebb ital világá­ban. Nyírségi parasztcsalád gyermekeként még arról ál­modozott, hogy tudósként el­képesztő kutatási eredmé­nyekkel, felfedezésekkel írja be magát a történelembe. Ám szülei olyan középiskolá­ba szánták, mely az érettségi mellett szakmát is ad a kezé­be, így a debreceni mezőgaz­dasági technikumba került. Mivel az irányultság már adott volt, értelemszerűen élelmiszervonalon akart to­vábbtanulni, egy kutatómér­nök ismerőse azonban az akkor újonnan induló tartó­sítóipari mérnökképzést ja­vasolta számára - itt került kapcsolatba a borászattal. Az egyetemi évek alatt ismer­te meg balatonlellei felesé­gét, akit a diplomázás után követett a falujába. A vég­zettségének megfelelő állást azonban csak a helyi bor­kombinátban kapott - így lett belőle borász. végigjárta a ranglétrát, fő­borászként dolgozott, majd a rendszerváltás környékén több külföldi tanulmányutat tett. Ausztráliából hozta ha­za a barrikolás titkát, me­lyet ő alkalmazott először idehaza. Szintén újdonság­ként a fehérboros dél-balato­ni borvidéken kékszől&ter- mesztésbe fogott - meglehe­tős sikerrel, hiszen csúcsbo­rai állandó díjazottjai a kü­lönböző hazai és nemzetkö­zi versenyeknek. előbb a Garamvári Vencel­lel közös St Donatus Pincé­szetben kamatoztatta tudá­sát, majd a leilei Kishegyen megalapította saját pincésze­tét, melynek egyik ékköve egy 1757-es téglaboltozatos pince. A családi borászatot jelenleg immár jórészt fia, a múlt esztendő ifjú borászá­nak választott Dániel viszi, Konyári János idejét ugyanis néhány éve a Rádpusztán egy homokbányából kialakí­tott, negyven hektár ültet­vénnyel rendelkező Ikon Pin­cészet tölti ki. Vinum laetificat cordem hominum - a bor megör­vendezteti az ember szí­vét. A latin mondás alap­ján Konyári János bala- tonlellei-rádpusztai bo­rász, szakmájának 2008- as legjobbja sokak számá­ra szerzett már boldog pil­lanatokat. Vas András- Vörös vagy fehér?- Nem vagyok színsoviniszta- feleli Konyári János. - Az a lé­nyeg, hogy jó legyen.- Mi az alapismérve?- Ha szívesen, élvezettel isz- szák. Ha az ember máskor is megkívánja.- A sajátjai közül sincs ked­vence?- A Páva, a Sessio, a Szárhegy, a Sigillum Loliense vagy az Ikon Cabernet Franc-ja egyaránt kö­zel áll a szívemhez.- A Dél-Balatonra inkább a fe­hérbor a jellemző, mégis több vöröset említett.- A 19. század végén a Kis­hegy híres volt a vörösborairól is, néhány helyen még látszanak a korabeli teraszok vonalai.- Az adottságok mégis a fehér­nek kedveznek.- Fontos a területkiválasztás. És a tőkeszám és a terhelés.- A szakértelmet szerényen ki­hagyta, pedig nem csak a dom­bok fekvésén és a tőkesűrűsé­gen múlott, hogy olyan vörös­sel rukkolt ki, melyet a topvil­lányiakhoz hasonlítgatnak.- Ráérünk akkor mellet dön­getni, ha majd a villányit hason­lítják a mienkhez.- Sanszos?- Próbálkozni, készülni kell. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy itt ezer hektáron csúcsmi­nőségű kék szőlő terem. Ez még Villányban sincs így.- Hízelgő vagy zavaró, hogy mindig hozzájuk kell hasonlít- gatni magukat?- Nem foglalkozunk vele. Ők is, mi is jó borokat készítünk, és Konyári szerint ráérnek a melldöngetéssel, ha Villányt hasonlítják Leiléhez minden tájegységnek, pincé­szetnek, borásznak megvannak a rajongói. Sokkal fontosabb len­ne, hogy külföldön egymást se­gítve, egységesen lépjünk fel. A magyar bort ugyanis még min­dig nem jegyzik a világtérképen.- Pénzkérdés?- Marketingszempontból fel­tétlenül.- A minőség és a mennyiség stimmelne?- A nagy boroknál nem kell százezres tételekben gondolkod­ni, tízezerrel is ki lehet lépni a piacra. De annak különlegesnek kell lennie. Persze a megfelelő reklám elengedhetetlen. És Vil­lánynak ebben nagy az előnye.- A Dél-Balatonnak le kell vet­kőznie a BB-t?- Némi hátrányt bizonyosan jelent. Sokáig tömegcikként ke­zelték a bogiári borokat. Még ha nem is voltak rosszak: megbíz­ható tömegterméket jelentettek.- A borászat jó iskola volt?- Az akkori viszonyok között az egyik legjobb: hazai szinten vezető színvonal, fejlettség.- Ma is szükség lenne rá?- A palackozóra feltéüenül. Nem lett volna szabad külföldi kézbe adni!- A saját pincészeteiben hasz­nosít valamit a BB-s időkből?- Hogy mit nem szabad...- Ezt is meg kellett tanulni...- Csak nem mindegy, mikor. Egy borásznak minél több mód­szert, kultúrát kell megismer­nie. Ám a mi generációnk későn jutott ki külföldre.- A nagyüzem visszavetette a magyar borászatot?- A világszinten igazán jó borokat talán ha húsz ember ismerte az országban, ami azt jelentette, hogy idehaza is hi­ányzott a minőség.- Tehát igen.- Nem feltéüenül! A világ na­gyobb részén nem így működött az ágazat, mégis rengeteg rossz bor van mindenfelé.- Látjuk, isszuk, hiszen ide­hozzák...- Indokolatianul. Csak elve­szik a fogyasztót attól a hazai termelőrétegtől, amely tudna egyszerű, de még minőségi boro­kat készíteni. Meg kell küzdeni­ük a nemzetközi konkurenciá­val, mely sok esetben nem is olyan minőség, mint a hazai.- Egy Ikon-szerű beruházás te­hát előremenekülés?- Bizonyos szinten.- Nem konkurencia ez a kishe­gyi Konyári-pincészetnek?- Az Ikon nagyobb tételt je­lent. De itt is lesz két nagybor. Il­letve az egyik, az Evangélista már kész.- Hogyan születik egy cuvée?- Korábbi példák, kísérletek alapján. Évjáratonként változik a keverési arány. Most éppen a 2008-as Sessiót próbálgatjuk. És az is eldőlt, hogy ahogyan tavaly, úgy az idén sem lesz Páva.- Nem gond, hogy kimarad?- Legfeljebb elfogy a boltok­ból. De még mindig jobb, mintha a korábbi minőség alá mennénk. Amúgy ebben most nem is értet­tünk egyet a fiammal, Danival.- Ez ám a szakmai vita! Egy év borásza az ifjú borásszal. Min­dig az apa győz?- Most dönteüenre állunk: a Páva és a vörös Loliense az én döntésem, a Szárhegy kapcsán ő nyert. A fehér Loliensénél is. A Sessiónál még vitatkozgatunk, kell-e bele egy kis franc...- Ilyen társsal lényegesen egy­szerűbb a dolga.- Nélküle nem is vágtam vol­na bele az Ikonba.- Eleve elrendelés volt, hogy a fia borász lesz?- Nagyon sokáig egyáltalán nem érdekelte a dolog.- Talán éppen a középiskolás bulikon kapott rá a borra.- A pécsi Leőwey-gimnázium- ba járt, az osztályából mindenki orvos lett, ügyvéd vagy közgaz­dász. Dani mégis borász.- A nemrégiben elnyert cím is bizonyítja: megérte. És együtt még többre vihetik.- Méretben már túl sokat nem tudunk bővülni.- Marad a minőség.- Próbálkozunk több minden­nel. Szelekciókkal, karós telepí­téssel, középkori fajtákkal. Utób­biak az idén teremnek majd elő­ször. Az a célunk, hogy a régi bo­rokra hasonlítsanak.- Jobbak voltak?- Akkor nem cserélték volna le őket új fajtákkal.- Eddig nem panaszkodhat, ál­talában bejöttek a kísérletezé­sei. Mint például a barrikolás.- Igazából a véletienen is mú­lott. Ausztráliában egy szüret alatt csak ezzel dolgoztam. Ha­zajöttem, kipróbáltuk.- És divatot teremtett.- Nem nevezném divatnak, bi­zonyos típusú boroknál ez alap- feltétel. Csak korábban nem volt.- Hiányzott?- Óriási a kereslet iránta.- Akkor mégiscsak divat, mely valamilyen szinten a nevéhez fűződik.- Más is megtehette volna. Csak a magyar borászat inkább a németre, maximum a kelet­franciára figyelt. A bordeaux-i kultúra nálunk nem jelent meg.- Most kit követnek?- Ma mindenki maga dönt, merre megy tovább. Én a termé­szetes dolgok híve vagyok, nem szeretem a pancsolást. Amúgy is, a csalás előbb-utóbb kiderül.- Mint a Vincze-eset?- Ami mindenkinek ártott va­lamennyit, főként idehaza. Kül­földön kevésbé: sajnos nem ' olt miből... Pedig az országnak óriá­si reklámértéke lehetne a bor. A jó bornak ugyanis sokkal na­gyobb a helye a beszédben, a médiában, mint a valós súlya. Olyan, mint egy könyv, egy film. Vagy a cseheknél a sör.- Szereti?- Inkább a belga búzát. De csak pikolóval.- Borból többet?- Ahogy már mondtam: amennyi jólesik. Az a lényeg, hogy az ember élvezettel igya... M ízes somogyi bombagólok a futballfalu gasztrocsapatától étlapozó Kiugrásra készen várja a Kaposvölgye legjobb séfcsatárja az edzett gyomrokat Nagyberkiben Megyei gasztronómiai kör­sétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen tá­voztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná Három esztendő telt el azóta, hogy legutóbb tesztelésre men­tünk a focifaluba, akkor edzésre biztattuk nagyberki Sport Panzió és Étterem szakácsát, de mára ak­korát fordult a vüág, hogy kelle­mes étkezési csalódásunk után bátran az élvonalba ajánljuk a so­mogyi rónaság méltánytalanul el­hanyagolt konyháját. Már a megérkezés utáni ital­rendelés garatnyomokat hagyott bennünk, hiszen még Balaton- parti és megyeszékhelyen ké­nyelmesedé első osztályú étter­mekben is ritka az a dán csapolt sör, amiből rendelhettünk, ezért kihagyhatatlanul rendeltünk is. Kortyolgatás közben a helyiség egyszerű, valószínűleg környe­zetidegen ízlésességében vidá­man választottunk a bőséges ét­lapról, s közben lelátóhangulat­ban élvezhettük a betévedő né­hány szakértő elemzését a Nagy­berki focicsapatának tavaszi sze­repléséről. Illedelmes főpincé­rünk mindössze 6-8 perces vára­kozás után előrukkolt a lélek- melegítően forró levesekkel. Az erdélyi húsleves gazdag zöldségkínálatában és lenyű­gözően pontos harmóniájában mindössze a mirelit zöldborsó futott lesre a szakács kezei kö­zött. A brokkolikrémleves sely- mességében pedig csak az ol­csó sajtbetét cselezte túl magát az alapvonalon. Persze mind­kettő túl volt minden várakozá­sunkon, a hibákkal együtt is. A kanalazgatás örömét a hús jel­legzetes hőkezelési szimfóniá­ja fokozta a konyhából, már ek­kor tudhattuk: a legnemesebb marha- és sertésdarabok fris­sen kerülnek főfogásként tá­nyérunkra. Specialitásokat, jellegzetesen helyi ízeket kutatva esett válasz­tásunk a somogyi hátszínrosté­lyosra, amelyet hagymás dödöl­lével állítottak csatarendbe tá­nyérunkon, de ugyanilyen meg­fontolások mentén tűztük villa­Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 10 w* Pontos, illedelmes KÖRNYEZET (1-10 pont): D(8)* ízléses gasztropálya ÉTEL (1-20 pont): 18 PÁF" Bombagólok és apró hibák *A korábbi pontszám hegyre a szentgyörgyhegyi szűzpecsenyét bundázott burgo­nyával. A megyénk nevét viselő marhaság közepesen átsütve, a közepén egy fagyasztott papri- kakrém-féleséggel került csatár­posztra, amit dödöllebekkek óv­tak harciasán. A tálalási finom­ságon túl az ízeket is sikerült gólhelyzetbe állítani. A hagymás köret háttérországában a rosté­lyos bombalövésnek bizonyult. A szentgyörgyhegyi bor édes­kés piruettjén dinsztelődött hág ..iás, szalonnás szűzpecse- nye-áztató kiváló karaktert raj­zolt a nemes sertéshúsnak. Az ízlelést mindössze a kolozsvári szalonnában felejtett porcok za­varták meg a csúfos fogropogta­tás miatt, de szerencsére a bun­dázott burgonya elfeledtette ve­lünk a teljesítmény kilengését. Az adagokkal sem volt problé­ma, degeszre nem ettük ízgólok­kal terhelt gyomrunk, de ka­punk jóllakottan, pénztárcánk közepesen megterhelve távozha­tott Nagyberkiből. Ha mindeh­hez hozzáadjuk a vendéglátó­ipari alapiskola mára sajnos ki­halóban lévő, de a sportos étte­remben szerencsére újra megta­lált számlabemutatási szokását, amely szerint diszkréten, bur­kolt eleganciával mutatják meg nekünk az ellenérték összegét, maximálisan élvonalba javasol­juk a 61-es főút melletti gaszt- roteljesítményt.

Next

/
Thumbnails
Contents