Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-30 / 25. szám
SOMOGYI HlRLAP - 2010. JANUÁR 30., SZOMBAT 4 MEGYEI KÖRKÉP A bor lényege, hogy élvezetet szerezzen ikon rádpusztáról A magyar bor olyan reklámhordozó lehetne a nagyvilágban, mint a cseh sör Konyári János BÁRMILYEN FURCSA, de a 2008-as év borásza véletlenek sorozata után kötött ki a legnemesebb ital világában. Nyírségi parasztcsalád gyermekeként még arról álmodozott, hogy tudósként elképesztő kutatási eredményekkel, felfedezésekkel írja be magát a történelembe. Ám szülei olyan középiskolába szánták, mely az érettségi mellett szakmát is ad a kezébe, így a debreceni mezőgazdasági technikumba került. Mivel az irányultság már adott volt, értelemszerűen élelmiszervonalon akart továbbtanulni, egy kutatómérnök ismerőse azonban az akkor újonnan induló tartósítóipari mérnökképzést javasolta számára - itt került kapcsolatba a borászattal. Az egyetemi évek alatt ismerte meg balatonlellei feleségét, akit a diplomázás után követett a falujába. A végzettségének megfelelő állást azonban csak a helyi borkombinátban kapott - így lett belőle borász. végigjárta a ranglétrát, főborászként dolgozott, majd a rendszerváltás környékén több külföldi tanulmányutat tett. Ausztráliából hozta haza a barrikolás titkát, melyet ő alkalmazott először idehaza. Szintén újdonságként a fehérboros dél-balatoni borvidéken kékszől&ter- mesztésbe fogott - meglehetős sikerrel, hiszen csúcsborai állandó díjazottjai a különböző hazai és nemzetközi versenyeknek. előbb a Garamvári Vencellel közös St Donatus Pincészetben kamatoztatta tudását, majd a leilei Kishegyen megalapította saját pincészetét, melynek egyik ékköve egy 1757-es téglaboltozatos pince. A családi borászatot jelenleg immár jórészt fia, a múlt esztendő ifjú borászának választott Dániel viszi, Konyári János idejét ugyanis néhány éve a Rádpusztán egy homokbányából kialakított, negyven hektár ültetvénnyel rendelkező Ikon Pincészet tölti ki. Vinum laetificat cordem hominum - a bor megörvendezteti az ember szívét. A latin mondás alapján Konyári János bala- tonlellei-rádpusztai borász, szakmájának 2008- as legjobbja sokak számára szerzett már boldog pillanatokat. Vas András- Vörös vagy fehér?- Nem vagyok színsoviniszta- feleli Konyári János. - Az a lényeg, hogy jó legyen.- Mi az alapismérve?- Ha szívesen, élvezettel isz- szák. Ha az ember máskor is megkívánja.- A sajátjai közül sincs kedvence?- A Páva, a Sessio, a Szárhegy, a Sigillum Loliense vagy az Ikon Cabernet Franc-ja egyaránt közel áll a szívemhez.- A Dél-Balatonra inkább a fehérbor a jellemző, mégis több vöröset említett.- A 19. század végén a Kishegy híres volt a vörösborairól is, néhány helyen még látszanak a korabeli teraszok vonalai.- Az adottságok mégis a fehérnek kedveznek.- Fontos a területkiválasztás. És a tőkeszám és a terhelés.- A szakértelmet szerényen kihagyta, pedig nem csak a dombok fekvésén és a tőkesűrűségen múlott, hogy olyan vörössel rukkolt ki, melyet a topvillányiakhoz hasonlítgatnak.- Ráérünk akkor mellet döngetni, ha majd a villányit hasonlítják a mienkhez.- Sanszos?- Próbálkozni, készülni kell. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy itt ezer hektáron csúcsminőségű kék szőlő terem. Ez még Villányban sincs így.- Hízelgő vagy zavaró, hogy mindig hozzájuk kell hasonlít- gatni magukat?- Nem foglalkozunk vele. Ők is, mi is jó borokat készítünk, és Konyári szerint ráérnek a melldöngetéssel, ha Villányt hasonlítják Leiléhez minden tájegységnek, pincészetnek, borásznak megvannak a rajongói. Sokkal fontosabb lenne, hogy külföldön egymást segítve, egységesen lépjünk fel. A magyar bort ugyanis még mindig nem jegyzik a világtérképen.- Pénzkérdés?- Marketingszempontból feltétlenül.- A minőség és a mennyiség stimmelne?- A nagy boroknál nem kell százezres tételekben gondolkodni, tízezerrel is ki lehet lépni a piacra. De annak különlegesnek kell lennie. Persze a megfelelő reklám elengedhetetlen. És Villánynak ebben nagy az előnye.- A Dél-Balatonnak le kell vetkőznie a BB-t?- Némi hátrányt bizonyosan jelent. Sokáig tömegcikként kezelték a bogiári borokat. Még ha nem is voltak rosszak: megbízható tömegterméket jelentettek.- A borászat jó iskola volt?- Az akkori viszonyok között az egyik legjobb: hazai szinten vezető színvonal, fejlettség.- Ma is szükség lenne rá?- A palackozóra feltéüenül. Nem lett volna szabad külföldi kézbe adni!- A saját pincészeteiben hasznosít valamit a BB-s időkből?- Hogy mit nem szabad...- Ezt is meg kellett tanulni...- Csak nem mindegy, mikor. Egy borásznak minél több módszert, kultúrát kell megismernie. Ám a mi generációnk későn jutott ki külföldre.- A nagyüzem visszavetette a magyar borászatot?- A világszinten igazán jó borokat talán ha húsz ember ismerte az országban, ami azt jelentette, hogy idehaza is hiányzott a minőség.- Tehát igen.- Nem feltéüenül! A világ nagyobb részén nem így működött az ágazat, mégis rengeteg rossz bor van mindenfelé.- Látjuk, isszuk, hiszen idehozzák...- Indokolatianul. Csak elveszik a fogyasztót attól a hazai termelőrétegtől, amely tudna egyszerű, de még minőségi borokat készíteni. Meg kell küzdeniük a nemzetközi konkurenciával, mely sok esetben nem is olyan minőség, mint a hazai.- Egy Ikon-szerű beruházás tehát előremenekülés?- Bizonyos szinten.- Nem konkurencia ez a kishegyi Konyári-pincészetnek?- Az Ikon nagyobb tételt jelent. De itt is lesz két nagybor. Illetve az egyik, az Evangélista már kész.- Hogyan születik egy cuvée?- Korábbi példák, kísérletek alapján. Évjáratonként változik a keverési arány. Most éppen a 2008-as Sessiót próbálgatjuk. És az is eldőlt, hogy ahogyan tavaly, úgy az idén sem lesz Páva.- Nem gond, hogy kimarad?- Legfeljebb elfogy a boltokból. De még mindig jobb, mintha a korábbi minőség alá mennénk. Amúgy ebben most nem is értettünk egyet a fiammal, Danival.- Ez ám a szakmai vita! Egy év borásza az ifjú borásszal. Mindig az apa győz?- Most dönteüenre állunk: a Páva és a vörös Loliense az én döntésem, a Szárhegy kapcsán ő nyert. A fehér Loliensénél is. A Sessiónál még vitatkozgatunk, kell-e bele egy kis franc...- Ilyen társsal lényegesen egyszerűbb a dolga.- Nélküle nem is vágtam volna bele az Ikonba.- Eleve elrendelés volt, hogy a fia borász lesz?- Nagyon sokáig egyáltalán nem érdekelte a dolog.- Talán éppen a középiskolás bulikon kapott rá a borra.- A pécsi Leőwey-gimnázium- ba járt, az osztályából mindenki orvos lett, ügyvéd vagy közgazdász. Dani mégis borász.- A nemrégiben elnyert cím is bizonyítja: megérte. És együtt még többre vihetik.- Méretben már túl sokat nem tudunk bővülni.- Marad a minőség.- Próbálkozunk több mindennel. Szelekciókkal, karós telepítéssel, középkori fajtákkal. Utóbbiak az idén teremnek majd először. Az a célunk, hogy a régi borokra hasonlítsanak.- Jobbak voltak?- Akkor nem cserélték volna le őket új fajtákkal.- Eddig nem panaszkodhat, általában bejöttek a kísérletezései. Mint például a barrikolás.- Igazából a véletienen is múlott. Ausztráliában egy szüret alatt csak ezzel dolgoztam. Hazajöttem, kipróbáltuk.- És divatot teremtett.- Nem nevezném divatnak, bizonyos típusú boroknál ez alap- feltétel. Csak korábban nem volt.- Hiányzott?- Óriási a kereslet iránta.- Akkor mégiscsak divat, mely valamilyen szinten a nevéhez fűződik.- Más is megtehette volna. Csak a magyar borászat inkább a németre, maximum a keletfranciára figyelt. A bordeaux-i kultúra nálunk nem jelent meg.- Most kit követnek?- Ma mindenki maga dönt, merre megy tovább. Én a természetes dolgok híve vagyok, nem szeretem a pancsolást. Amúgy is, a csalás előbb-utóbb kiderül.- Mint a Vincze-eset?- Ami mindenkinek ártott valamennyit, főként idehaza. Külföldön kevésbé: sajnos nem ' olt miből... Pedig az országnak óriási reklámértéke lehetne a bor. A jó bornak ugyanis sokkal nagyobb a helye a beszédben, a médiában, mint a valós súlya. Olyan, mint egy könyv, egy film. Vagy a cseheknél a sör.- Szereti?- Inkább a belga búzát. De csak pikolóval.- Borból többet?- Ahogy már mondtam: amennyi jólesik. Az a lényeg, hogy az ember élvezettel igya... M ízes somogyi bombagólok a futballfalu gasztrocsapatától étlapozó Kiugrásra készen várja a Kaposvölgye legjobb séfcsatárja az edzett gyomrokat Nagyberkiben Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná Három esztendő telt el azóta, hogy legutóbb tesztelésre mentünk a focifaluba, akkor edzésre biztattuk nagyberki Sport Panzió és Étterem szakácsát, de mára akkorát fordult a vüág, hogy kellemes étkezési csalódásunk után bátran az élvonalba ajánljuk a somogyi rónaság méltánytalanul elhanyagolt konyháját. Már a megérkezés utáni italrendelés garatnyomokat hagyott bennünk, hiszen még Balaton- parti és megyeszékhelyen kényelmesedé első osztályú éttermekben is ritka az a dán csapolt sör, amiből rendelhettünk, ezért kihagyhatatlanul rendeltünk is. Kortyolgatás közben a helyiség egyszerű, valószínűleg környezetidegen ízlésességében vidáman választottunk a bőséges étlapról, s közben lelátóhangulatban élvezhettük a betévedő néhány szakértő elemzését a Nagyberki focicsapatának tavaszi szerepléséről. Illedelmes főpincérünk mindössze 6-8 perces várakozás után előrukkolt a lélek- melegítően forró levesekkel. Az erdélyi húsleves gazdag zöldségkínálatában és lenyűgözően pontos harmóniájában mindössze a mirelit zöldborsó futott lesre a szakács kezei között. A brokkolikrémleves sely- mességében pedig csak az olcsó sajtbetét cselezte túl magát az alapvonalon. Persze mindkettő túl volt minden várakozásunkon, a hibákkal együtt is. A kanalazgatás örömét a hús jellegzetes hőkezelési szimfóniája fokozta a konyhából, már ekkor tudhattuk: a legnemesebb marha- és sertésdarabok frissen kerülnek főfogásként tányérunkra. Specialitásokat, jellegzetesen helyi ízeket kutatva esett választásunk a somogyi hátszínrostélyosra, amelyet hagymás dödöllével állítottak csatarendbe tányérunkon, de ugyanilyen megfontolások mentén tűztük villaÉrtékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): 10 w* Pontos, illedelmes KÖRNYEZET (1-10 pont): D(8)* ízléses gasztropálya ÉTEL (1-20 pont): 18 PÁF" Bombagólok és apró hibák *A korábbi pontszám hegyre a szentgyörgyhegyi szűzpecsenyét bundázott burgonyával. A megyénk nevét viselő marhaság közepesen átsütve, a közepén egy fagyasztott papri- kakrém-féleséggel került csatárposztra, amit dödöllebekkek óvtak harciasán. A tálalási finomságon túl az ízeket is sikerült gólhelyzetbe állítani. A hagymás köret háttérországában a rostélyos bombalövésnek bizonyult. A szentgyörgyhegyi bor édeskés piruettjén dinsztelődött hág ..iás, szalonnás szűzpecse- nye-áztató kiváló karaktert rajzolt a nemes sertéshúsnak. Az ízlelést mindössze a kolozsvári szalonnában felejtett porcok zavarták meg a csúfos fogropogtatás miatt, de szerencsére a bundázott burgonya elfeledtette velünk a teljesítmény kilengését. Az adagokkal sem volt probléma, degeszre nem ettük ízgólokkal terhelt gyomrunk, de kapunk jóllakottan, pénztárcánk közepesen megterhelve távozhatott Nagyberkiből. Ha mindehhez hozzáadjuk a vendéglátóipari alapiskola mára sajnos kihalóban lévő, de a sportos étteremben szerencsére újra megtalált számlabemutatási szokását, amely szerint diszkréten, burkolt eleganciával mutatják meg nekünk az ellenérték összegét, maximálisan élvonalba javasoljuk a 61-es főút melletti gaszt- roteljesítményt.
