Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-24 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 4. szám
2010. JANUAR 24., VASARNAP 7 INTERJÚ stohl andrás Kiszállt az RTL Klub reggeli műsorából a Nemzeti Színház színésze. Fárasztotta már a hajnali kelés, mégis tele van energiával és tervekkel. TÍZ ÉV REGGELIT KI KELL PIHENNI- Akárhányszor csak alkalma van rá, megemlíti Kaszás Attilát. Ő volt ennyire fontos Önnek, vagy úgy általában a barátságok?- Úgy lehet valakit életben tartani, ha beszélünk róla. Kaszás Attila barátsága nagyon fontos volt nekem. A barátaim a legfontosabbak. A színész barátaim, Ancsika vagy a volt feleségem barátsága, a vadász barátaim, számomra ezek a kapcsolatok jelentik az élet lényegi részét.- Apropó, vadászat. Azt mondják, az erdőn mindenki megmutatja az igazi arcát. A vadász barátai mit tudnak Önről, amit a színész kollégái nem?- Akik csak a tévében látnak, vagy a bulvárban olvasnak rólam, nyilván nem ismerhetnek, de akikkel együtt dolgozom, azok ugyanazt látják, mint a vadászStohl András tíz év után szállt ki a Reggeliből. Azt mondja, nem tervezgette ezt, egyszerűen csak odafigyelt a jelekre, elfáradt a szervezete. Fábos Erika- Mikor döntötte el, hogy befejezi?- Azon a héten, amikor utoljára vezettem a Reggelit, elkéstem kedden, aztán szerdán is, pénteken meg szóltam, hogy nem akarom ezt tovább. Mondták, biztos csak összejöttek a dolgok, és a késések miatt van rossz kedvem, pihenjem ki, de éreztem, hogy ez valami más.- Ennyire fontos Önnek, hogy pontos legyen?- Igen.- Ha végignézünk a pályafutásán, akkor a színművészeti után a Katona lózsef Színházhoz került, ahonnan tíz év után jött el. Tíz éve szerződött az RTL Klubhoz, azóta ennek a csatornának az arca, és a Nemzetiben is idestova nyolc éve játszik. Ebből azt gondolnám, hogy ragaszkodó típus.- Mert ez így is van. Ragaszkodó fajta vagyok, ha valahol engem szeretnek, én is szerethetek, és jól érzem magam, akkor ott maradok. Gyerekkorom óta ugyanannak a focicsapatnak szurkolok, és évtizedes barátságaim vannak.- Akkor az hogy van, hogy valamit, ami tíz éve tart az életében, ilyen könnyen lezár?- Nem mondanám, hogy könnyen zárok le dolgokat, de ha már megszületik bennem egy döntés, legyen az bármi, azt megteszem. A szervezetem elfáradt, ezért búcsúztam el, de csak a Reggeliből, nem a képernyőtől, így azért könnyebb.- Annak idején a Katona József Színházból azért kellett eljönnie, mert választania kellett a színházi tagság és a televízió között. Nem bánja a döntést?- Nem csinálnám ma sem másként.- Pedig annyira ígéretesen indult: 1997-ben a POSZT-on kü- löndíjat kapott, aztán Jászai-dí- jat. Alakulhatott volna teljesen másként a szakmai elismertsége, ha inkább a színházat választja.- Jó. Ha az ember egy kereskedelmi csatornán reggeli műsort vezet, és a bulvárban szerepel, akkor nyilván nem adnak neki szakmai díjakat, ez igaz. De aki közben ismeri a színházi pályafutásomat és a munkáimat, az tudja, hogy a közönség a színházban ebből soha semmit nem érzékel.- Igen, de a tévés meg bulvárvilág nyilvánvalóan hat egy emberre, akár Önre, akár a nézőkre. Nem kell küzdenie ahhoz, hogy ezt, amikor a színpadon áll, elfeledtesse velük?- Persze, érzékelhető a színpadon, amikor megjelenek, hogy akkor a Stohl András vagyok. Hátradőlnek, vagy előre, főleg ha nagyobb a közönség, benne van a levegőben, amit gondolnak. Nagyon össze kell szedni magam mindig, de nagyon élvezem, hogy sikerül magam mellé állítani őket, és amikor eltelik az az 5-6 perc, már Pálfi Tibort látják bennem, vagy Orgont.- Megnyerte a Nemzeti Vágtát, táncolt a Szombat esti lázban, összeszedi magát a színpadon, hogy azt a hatást érje el, amit el akar érni. Ezekben a helyzetekben a verseny vagy inkább a győzelem a fontos?- Valóban, talán keresem ezeket a helyzeteket, mert imádok versenyezni, és nyerni is szeretek. Nem tudok úgy csinálni semmit, hogy nem teszem oda magam teljesen. Igazság szerint nem is nagyon tudok ve- szíteni.- Azt mondja, nehezen veszít, és minden helyzetben meg akar felelni. Ezzel a mentalitással hogyan éli meg azokat az óriási indulatokat, amelyeket kivált az emberekből? Sokan nagyon szeretik, sokan meg nagyon nem.- Olvasok internetet, tehát szembesülök a reakciókkal, amelyek időnként tényleg döbbenetesen agresszívek. Ezeket a mai napig nem értem, de most már tudok nevetni rajta. Régebben sokszor nagyon bántott. Ezek közül az emberek közül senki nem ismer, és ma már tudom, hogyan kell ezt a helyén kezelni.- Volt egy nagyon balhés korszaka is: karambol, válás, piá- lás. Nyilván ez befolyásolja a felszínes megítélést, de mintha az elmúlt években kisimultak volna a dolgok. Akkor hiány zott valami az életéből, vagy egyszerűen csak egy rossz széria volt?- Az életemből akkor sem hiányzott semmi, nagyon erős hátterem volt, most is az van. Akkoriban nagy volt rajtam „Mindig nagy ajándék, amikor a vadászatot átélhetem. Ha meg akarnának büntetni, azt hiszem, azzal lehetne, ha elvennék a puskáimat.” Névjegy született: Budapesten, 1967 1990-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Katona József Színház szerződtette. 2001-től szabadúszó. 2003 óta a Nemzeti Színház tagja. 2000-től az RTL Klub műsorvezetője. 1992-ben megkapta az Országos Színházi Találkozó különdíját. 2000-ben Jászai Mari-díjat kapott. HÁROM LÁNYA Van. hobbija a vadászat. a nyomás, túlhajtottam magam. Ha az ember hónapokig csak tapossa a mókuskereket, és akad egy-két szabadnapja, akkor tényleg ki akar kapcsolódni, töményen akarja az élményeket. Azóta eltelt pár év, 43 éves vagyok, a duhaj, vad korszaknak vége. Másrészt, akkor az volt a veszélyes, hogy a balhékban és történetekben mindig volt egy pici igazság, de amit olvasni lehetett ezekről, azoknak a nagyobb része túlzás és hazugság volt.- Gyerekkorában rendőr akart lenni?- Sose akartam rendőr lenni. Erdésznek vagy hivatásos vadásznak készültem.- Ehhez képest színész lett. Hogyan?- Nincs semmi romantika, a Vörösmarty Gimnáziumban volt drámatagozat, a magyartanárom pedig megemlítette, hogy fakul- tálnom kéne. Onnantól már egyenes volt az út. Elsőre felvettek a színművészetire, és nem is volt bennem sosem kérdés, hogy ez jól van-e így, mert örömmel tölt el, amit csinálok. Egyértelmű, hogy ez az én sorsom.- A rendőrt csak azért gondoltam, mert Bordás Attila alakját a Tűzvonalban című sorozatban mintha magára öntötték volna.- Talán azért, mert így is történt. Talán ezért is szeretem Bordást. A rendező, Sós Péter gyerekkori barátom, mutatott fotót, és sokat mesélt a sorozat írójának rólam, úgyhogy tényleg szinte rám lett írva a szerep. Kaszás Attila barátom mondta, ha szerepazonos egy színész a figurával, akkor nagy baj nem lehet. társak. Számíthatnak rám, és mindent megteszek értük. Nekem sokszor sokkal fontosabbak mások dolgai, mint a sajátjaim.- Sokat beszél a vadászatról, és említette az előbb, hogy hivatásos vadász akart lenni. Miért fontos ez ennyire az életében?- Erről nehéz beszélni valakinek, akit ez nem érintett meg. A vadászat nekem maga az élet. Akkor érzem a legjobban, hogy élek, amikor ott vagyok kint az erdőn, olyankor vagyok a legboldogabb. De nem az eredmény, a zsákmány vagy az öldöklés miatt. A vadászat az sok minden: egy pici bogár a magasles korlátján, éjfélkor a csillogó hó, az erdő csendje, egy hajnali fény, a barátok, hogy amikor visszaérek a vadászházba, ezt elmesélhetem An- csikának, és az is, hogy elejtünk egy állatot, és koccintunk rá. Egy cseh vadászíró írta, hogy kiment az erdőre, és ahogy cserkészte a vadat, az ágak leszedték a kalapját, aztán a kabátját, a nadrágját, aztán már csupaszon kúszott az erdő mélyén. Persze ezt átvitt értelemben kell érteni, de az erdő tényleg lemezteleníti az embert. Mindegy, honnan jön, ő ott egy a sok közül, a maga igazi valójában. Mindig nagy ajándék, amikor ezt átélhetem. Ha meg akarnának büntetni, azt hiszem, azzal lehetne, ha elvennék a puskáimat.- Egy olyan maximalista alkat, mint Ön, hogyan éli meg, hogy három lánya van, miközben nem egy lányosapuka-alkat?- Beletanultam, és most már minden jól van úgy, ahogy van. Van három gyönyörű lányom, akiktől nyilván mást kapok, mint egy fiúgyerektől. Tényleg jó lett volna egy fiú, aki továbbviszi a nevem, akinek megtaníthatok sok mindent, amit tudok. Szerettem volna továbbadni azt, amit az apámtól kaptam. Nagyon szerettem az apámat.- Most, hogy a Reggelinek vége, az életében jobban előtérbe kerül a színház?- Nem tud jobban, mindig is az előterében volt. Eddig reggel fél ötkor felkeltem, bementem a tévébe, megcsináltam a feladatomat, és tízkor, ahogy mások, ott voltam a próbán, teljes erőbedobással. Most annyi változik, hogy fél nyolcig alszom.- Pedig azt hittem, mostantól a Kossuth-díjra hajt, vagyis ezt hallottam egy tévéműsorban.- Csak viccből mondtam, hogy ha hármat kívánhatnék, akkor egészséget és boldogságot kívánnék a körülöttem élőknek, meg egy Kossuth-díjat magamnak.- Ez nem annyira vicces, akár hangozhat komolyan is.- Tulajdonképpen igen, de érthető úgy is, hogy igényt tartok rá, a Kossuth-díjra meg nem lehet. Jön, ha jönnie kell. Persze örülnék nagyon, mert rengeteget jelent. Aki azt mondja, hogy nem szeret díjat kapni, az hazudik. Az elismerés borzasztó jó és fontos, főleg a szakma elismerése. De hajtani arra nem lehet. A szervezetem elfáradt, ezért bú- * • csúztam el, de csak v' <Jj a Reggeliből, nem a képernyőtől. w
