Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-18 / 14. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 18., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP rr--------^J PERCES INTERJÚ Településőr a közbiztonságért Önzetlen szeretet a falakon túlra gyöngyfa napközi Lakóotthonra is szükségük lenne az egyszülős gondozottaknak Rend és erős közbiztonság - a mezőcsokonyai Máté Árpád ezt tartja a legfontosabb céljának. Január közepétől településőrként szolgálja a községet.- A polgárőr-egyesület vezetőjeként jól ismeri a községet és környékét. Milyen új megbízást kapott?- Kiemelt feladatom a bűn- megelőzés - mondta Máté Árpád. - A lopás, a garázdaság és a rongálás elleti is közös erővel küzdünk. Szerencsére biztonságos a falu. Polgárőrként szinte mindenkit megismertem a környéken, s ez nagy előnyt jelent a mostani munkában is.- Szögre akasztja a polgárőrdzsekit?- Soha. Napközben településőrként ügyelek a rendre, máskor a civil csapattal. Nemrég ünnepeltük az egyesület megalakulásának második évfordulóját, a csoportunknak 27 tagja van. Négy jelölt nemrég vizsgázott, ket- ten a napokban jelezték: belépnének. Az utánpótlással tehát nincs gond.- Kire számíthat a településőri munkában?- A rendőrségtől remélhetőleg ezután is sok segítséget kapunk. Megnyugtató, hogy a nagybajomi rendőrőrs munkatársaira a nap 24 órájában számíthatunk. A falu polgármestere és a képviselő-testület is támogatja a biztonságért dolgozó csapatunkat. ■ Harsányi Miklós Máté Árpád: együtt dolgozunk Mezőcsokonya A zene gyógyítóan hat a mentálisan sérültekre. A Gyöngyfa Otthonban vidám munka folyik a zenetanár (középen) és az igazgatónő (jobbról) részvételével Sándor Ildikó programja, a Mozaik segít a mindennapi életben boldogulni a sérült felnőtteknek érik el a szakemberek. Az in- szolgálás, az önellátás és a terperszonális kapcsolatok, az kommunikáció mellett gyakor- önkép, az önismeret és az er- lati problémákban is segítsé- kölcsi értékek alakítására is get nyújtanak: például hogyan figyelnek. 'A sérült felnőttek- tudnak teátfőzni anélkül, nek a munkavégzés, az önki- hogy leforráznák magukat. A MOZAIK PROGRAMOT Sándor Ildikó dolgozta ki. A program révén a tanköteles korból kikerült, sérüléssel élő fiatalok további lehetőséget kaphatnak képességeik fejlesztésére, külö(Folytatás az 1. oldalról) Olyanok, mint mi, csak lassabban értik meg, amit mondunk, és több türelemre van szükségük. Ezért cserébe önzetien szeretetet adnak, és őszintébbek, mint bármelyikünk. Rengeteget lehet tőlük tanulni. Ezt Sándor Ildikó álhtja, a kaposvári Gyöngyfa Napközi Otthon vezetője, akinek a találkozásunkkor egyszerre három mobil- telefonja csörög, egyik szobából a másikba rohangál, az otthon és a Teljes Életért Alapítvány esti jótékonysági bálját szervezi. Mindkét szervezet a mentálisan sérült felnőttekért alakult. A 32 személyes napközi otthonba 31 gondozott jár. Azért nem teljes a létszám, mert szeptemberben elveszítették Robit. A fiatalembert édesanyja gondozta, aki tavaly meghalt, és miután Robi nem maradhatott egyedül, a Gyöngyfa Napnős tekintettel azokra a funkciókra, amelyek a társadalmi beilleszkedésüket, önállósodásukat segítik. Mindezt zene, mozgás, irodalom és képzőművészeti terápiák segítségével közi Otthon pedig nem bentlakásos, új intézménybe került.- Nem az ő hibájuk - magyarázza Sándor Ildikó -, törődtek vele, megtették, amit tudtak, de akkora tragédia volt az életében az egy szem szülőjének elvesztése, majd az idegen környezetet nem tudta megszokni, hogy agresszíven kezdett viselkedni. Kénytelenek voltak a gondozók újabb helyre vipni őt, ahol szintén képtelen volt beilleszkedni, és a szervezete ezt nem bírta. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy nincs mit tenni, muszáj valahogy egy lakóotthont létrehozni a Gyöngyfában. Kevesen tudják, hogy valójában mi történik az intézmény falain belül. A Rippl-Rónai utcában gyakran hallani a fiatalok énekét és a gitárkíséretet az udvarból, mivel többek között zeneterápiás foglalkozáson is részt vesznek azok a mentálisan sérült 18 és 40 év közötti felnőttek, akik már nem iskolakötelesek.- A Gyöngyfa nem oktatási intézmény, épp ezért nem gyerekekként kezeljük a gondozottam-. kát - mondja. - Attól, hogy mentálisan sérültek, ugyanúgy megvannak az elvárásaik, mint másoknak, mi pedig arra törekszünk, hogy a mindennapi életüket megkönnyítsük, és olyan gyakorlati dolgokra tanítsuk meg őket, amivel boldogulni tudnak. Az is fontos számunkra, hogy amit egyszer már megtanultak - többségük a Bárczi Módszertani Központból kerül hozzánk -, azokat a képességeket meg tudják tartani vagy tovább tudják fejleszteni. A mentálisan sérült felnőtt ugyanis éppúgy van a megtanul- takkal, mint az az átlagember, aki megtanul egy nyelvet, ám hosszú ideig nem használja, és elfelejti. Van olyan ellátottunk, aki 22 évesen nem beszélt, nem kommunikált Csodálatos pillanat volt, amikor elmondott egy rövid verset az édesanyjának anyák napján. A hétvégi bál egyik vendége a Komló-Habilitas Kht. ügyvezetője, akinek a cégénél 2009 óta a Gyöngyfa falam belül tízen végeznek bedolgozói munkát- Szőnyegszövéshez készítik elő az alapanyagokat, varrnak, gombolyítanak négy órában, törvényes keretek között az időarányos minimálbérért - teszi hozzá. - Emellett a Praktikum Kft. három ellátottunknak szintén munkát biztosít: dobozokat hajtogatnak, címkéket ragasztanak. Több is, akár 15-20 fő is dolgozhatna, ha lenne hely az intézményben. Meg lehetne emelni a tetőszerkezetet, van egy száz négyzetméteres padlásunk, négy-ötmillió forintból át lehetne építem. Ahogy tovább faggatom az igazgatónőt, kiderül: jóval nagyobb beruházásra is szükség lenne. Az ellátottak közül Robihoz hasonlóan többen is kiszolgáltatott helyzetben élnek.- Robi halála beigazolta az aggodalmunkat: azok a gondozotta- ink, akiket a szülőjük egyedül nevel, szintén igen nehéz helyzetbe kerülhetnek - magyarázza. - Tizenegy egyszülős ellátottunk van, akik magukra maradnak, ha valami történik az édesanyjukkal, édesapjukkal. Ezért lenne fontos a lakóotthon kialakítása. Akad olyan szülő, aki azt mondta: ha erre van esély, akkor a félretett pénzét is felajánlaná, bízva ab1 bán, hogy azzal közvetve a gyermekén segít. Erre azonban csak pályázni lehetne, viszont három éve ki sem írtak Uyen pályázatot. Aztán ismét cseng a telefon, üdítőkkel teli dobozok jönnek- mennek, sok a segítő szándékú ember az otthonban. Közben azt kérdezem: a jótékonysági bálon összegyűlhet-e egy kevés pénz, amire már alapozni lehetne legalább a tetőtér beépítését.- Esélytelen - kapom a választ -, mivel a vendégek főként az ellátottak családtagjai, barátai, a jegyárakból összegyűlt pénz elmegy a szervezésre, a tombolából befolyt kevéske összegből pedig a kreatív fiatalok munkáját próbáljuk támogatni eszközökkel - mondja. - Ez is érdekes hozzáállás. Az emberek többsége azt hiszi, hogy végül is sérültek, úgyhogy nekik jó lesz az olcsóbb olló is, ami ugyan olykor elgörbül, de hát vágni azért lehet vele. Épp az ellenkezője igaz! Nem olyan kifinomultak a mozdulataik, hogy a rossz minőségű ollóval is tudjanak vágni. És ha eltörik, kudarcélmény éri a fiatalt. Megint. Akkor, amikor az egész élete kudarcsorozatból áll: attól kezdve, hogy kiderült a mentális probléma, az orvosoktól orv' sokig v ’ó mászkálás... Törekszünk rá, hogy legalább nálunk ne folytatódjon ez a folyamat. Az igazgatónő ismét telefont kap, nem biztos, hogy odaér a bálra a cégvezető. - Sajnálnánk, ha nem jönne, mert szívüket, lelkűket beleadták a műsorba a fiatalok - meséli ragyogó szemmel. - Andrásnak a vénájában van a ritmusérzék, Gergő pedig csodálatosan énekel. Négy reneszánsz darabot adnak elő, speciális, mentálisan sérült embereknek kifejlesztett hangszereken játszanak. ■ Meiszterics Eszter Katonák helyett kutyák futkosnak a laktanyában Véget érnek az áldatlan állapotok a nagyatádi állatmenhelyen; lakói szűkös helyükről hamarosan megfelelő körülmények közé költözhetnek. Az egykori laktanya területén kapnak telephelyet. Itt végre normális körülmények közé kerülnek az állatok, s az egyesület sem jut többé olyan helyzetbe, hogy helyhiány miatt vissza kelljen utasítania egy-egy szerencsétlen sorsú eb befogadását. Jelenleg a telepükön - a városgondnokság területén - hat kennelben 28 kutyát gondoznak, és családi házaknál is vannak „kihelyezve" befogott állatok. Minden egyes behozott kutyánál gondban vannak, hogy hogyan helyezzék el. - Miután a város polgármestere szembesült a gondunkkal, a segítségünkre sietett. Megbeszélésre hívott minket, és sorra vettük az ön- kormányzat tulajdonában lévő ingatlanokat - mondta Kiscsinál Erika, az állatvédő egyesület vezetője. - Az egykori laktanya tűnt a legkedvezőbbnek, ezért itt választottunk helyet a menhely- nek. Itt tizenöt kennel kialakítására van lehetőség, s mindegyikhez kifutó is jut. Jelenleg az engedélyeztetés zajlik. Nagy segítség, hogy végre gazdasági épületünk is lesz, ahol tárolni tudjuk az állatok élelmét. Ma még a saját hűtőszekrényeinket használjuk erre a célra. k N. L. történelem Csaknem négyezer somogyi katona esett el A doni áttörés 67. évfordulója alkalmából mondott szentmisét Agg József főesperes az áldozatok emlékére a kaposvári Hősök templomában vasárnap. A megemlékezésen felidézték az 1943. január 12-i és az azt követő eseményeket. Heintz Tamás ország- gyűlési képviselő azt mondta: ezen a napon a katonákra emlékezünk, akik feltétel nélkül, nem felülbírálva a kapott parancsot teljesítik azt, akár az életük árán is. Egy katona hivatásának éppen ez a lényege: le tudja, mert le akarja győzni önmagát, ezáltal válik élete nemes emberi szolgálattá. A közösségért vállalt feladatban teljesedik ki élete, ezért lehet egy társadalom példaképe. 1943. január 12-e azért is emlékezetes, mert negyvenezer magyar katona esett el a Don-ka- nyarnál, közöttük 1200 kaposvári és csaknem négyezer somogyi áldozata is volt a n. világháború ezen időszakának. A megemlékezésen fegyveres testületek, pártok, civil szervezetek helyezték el koszorúikat. ■ M. E. A doni emlékmű a kaposvári Jókai