Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-17 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 3. szám
2010. JANUÁR 17., VASÁRNAP 7 INTERJÚ erőss zsolt Nem akkor bátor a hegymászó, ha nem fél, hanem akkor, ha vészhelyzetben is tud racionálisan dönteni. Nem sietteti, de amint lehet, ismét indul egy hegyre, műlábbal is. NEM MONDOTT LE A CSÚCSOKRÓL .Amit a hegymászásról tudni lehet, azt sosem felejtem el, de a protézist meg kell majd szoknom és tanulnom” Erőss Zsolt a legeredményesebb magyar hegymászó, de csak a hegyekért nem vágatta volna le a lábát. Igaz, csak azért, mert levágatta, nem akarja ott hagyni a hegyeket. Fábos Erika-Fáj?- Igen, vannak fájdalmaim, hol elviselhetőbbek, hol egészen elviselhetetlenek.- Jól tűri a fájdalmat?- Hegymászás közben az ember azért megedződik, de ez most teljesen más, mert ágyhoz kötve kell elviselni.- A döntés is fájdalmas volt?- Nagyon.- Pedig ahogy az ember olvassa, hallja a nyilatkozatait, úgy tűnik, mintha hideg fejjel hozott volna egy döntést, mégpedig a hegymászás érdekében. . - Ez könnyen eltorzul abba az irányba, hogy én ezt a döntést valamiféle mánia érdekében hoztam meg, mániásán. Sajnos nem. Az első vizsgálatok biztatók voltak, de a röntgenfelvételek után már semmi jót nem jósoltak az orvosok. Tavaly erről a lábamról le kellett operálni két ujjpercemet, és tíz évvel ezelőtt is érte egy komolyabbnak nevezhető fagyás. Azóta nem volt tökéletes a vérkeringése, most pedig a nyílt törés miatt több ér megsérült, az ütőér is, ezért egyik orvos sem merte garantálni, hogy idővel rendbe jöhet. Nekem van időm, és ha azt mondták volna, hogy van egy kis esély, biztosan vártam volna, akár éveket is. De nem mondták. Nem a hegyekről, a mindennapi normális | életvitelről kellett volna lemon- Di dánom. O- Haragszik a hegyre? 2- Nem. Persze lehetne vitatkozni a sorssal, de attól nem változik semmi, csak egy megkeseredett ember lenne belőlem. Amin nem lehet változtatni, azt el kell fogadni.- Pedig úgy gondolnám, ilyenkor az ember fejében százszor megfordul, hogy miért ment oda.- Százszor megfordul. Sokszor végiggondoltam a balesetet. Talán elaltatta kicsit a figyelmünket, hogy nem volt hó, szél, és egy viszonylag könnyű terepen másztunk. De ez csak nagyon kis százalék. Ami történt, elkerülheteüen volt. Persze hogy gondolkozom sokat, ha nem lett volna rajtam sisak, ha nem lett volna rajtam hátizsák, rosszabbul járok. Ha most egy súlyos gerincsérülésem van, még rosz- szabb a helyzet, de ebben az is benne volt simán, hogy ott maradunk. Minden csak megítélés kérdése.- Bátor ember?- Tudom, mire vagyok képes, és pánikhelyzetben nyugodt tudok maradni, képes vagyok racionálisan dönteni.- Szóval nem az a bátorság, hogy nem fél?- Nem, a hegymászó fél és fázik.- Miért lett hegymászó?- Ez a sorsom. Hegyek között, Gyergyóban nőttem fel, teljesen kézenfekvő volt, hogy egyszer majd megpróbálkozom valami komolyabb sziklával. Sportoltam sokfélét, de az csak mozgás volt. 13 évesen másztam először kötéllel, és tudtam, hogy ez egy életre szól, utána már nem tudok nem azon gondolkodni, hogy mi a következő cél. Névjegy ERŐSS ZSOLT 1968. március 7-ÉN született, Csíkszeredán GYERGYÓSZENTMIKLÓSON érettségizett 1981-ben mászott először hegyet kötéllel 1988: édesanyjával és bátyjával áttelepült Magyarországra 2002-ben első magyarként megmászta a Mount Everestet- A legmagasabb hegy a legnehezebb?- Az, hogy mi a legmagasabb, az a térképészeken múlik. Amíg nem tudták, melyik mekkora, addig sok hegyről azt hitték, hogy a legmagasabb. Egy ideig az Olümposzról gondolták ezt. De egy hegyben nem csak a magassága a feladat, ezer más tényező is szerepet játszik. A hó, a szél, a hideg, a kövek, az ember pillanatnyi erőnléte és szerencséje. Ha valami nem stimmel, egy közepes feladat is meghiúsul. Ha minden összejön, akkor a legmagasabb csúcsra is elér. 1994 óta ő az egyetlen magyar „hópárduc”, vagyis ő mászta meg egyedül a volt Szovjetunió öt legmagasabb csúcsát nős, egy lánya van elismerései: 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, 2008 óta Gyergyószent- miklós díszpolgára- Ön első magyarként megjárta a Mount Everestet. Milyen a világ teteje? Hegyes, havas csúcs vagy inkább valami nagy, lapos fennsík?- Inkább lapos, mert több hegygerinc fut ott össze. A környezete sziklás, mivel ott a közelben több csúcs is van. Amúgy négy-öt méter széles, és úgy négy-öt méter hó van rajta. Nem a látvány, inkább az érzés utánozhatatlan, amit az ember érez, amikor elérte.- Ön az egyetlen magyar „hópárduc”, vagyis a volt Szovjetunió öt legmagasabb csúcsát megmászta. Olyankor hajtja a bizonyítás, vagy ha már hármat teljesített, célul tűzi ki, hogy meglegyen mind az öt? Mennyire tudatos ezekben a döntésekben?- A 90-es évek elején se pénz, se lehetőség nem volt nagyon messze célpontokon hegyet mászni, ma van. Önmagában bizonyítási kényszerből senki sem indul el egy hegyre. A hegymászás annál sokkal veszélyesebb sport. A saját életünk érdekében el kell tudni fogadni, hogy bizonyos körülmények között nem tudunk egy hegyet megmászni. Sokkal nagyobb a tét annál, mintsem hogy rosszul döntsünk.- A jó hegymászó az, aki nem kockáztat, és jól dönt?- Azt mondják, a jó hegymászó az, aki megöregszik, de ez most elég morbid kijelentés. Jó az, aki fizikailag felkészült és képzett mászó. Ez azt jelenti, hogy amikor felkészül egy expedícióra, akkor képes a terveit 80- 90 százalékban végrehajtani. Ez a sport ugyanis az improvizációról szól. Az a kérdés, hogy egy veszélyes, sokszor életveszélyes helyzetben milyen gyorsan dobja ki az ember agya a legjobb megoldást.- Három olyan expedíción vett részt, amikor meghalt valaki a csapatból. Akkor sem mondja azt az ember, hogy soha többet, amikor a Jóisten ott csapkod mellette?- Aki rutinos hegymászó, az tudja, hogy akár még ez is benne van a pakliban. Előfordulhat, hogy egy megoldhatatlan helyzet adódik, ami kismértékben sem múlik rajta. Persze más ezt elfogadni, mint megélni. Ha haláleset történik az ember közelében, az nagyon súlyos emlék. De a tragédiákat is meg kell emészteni, és tovább kell lépni, mert különben újabb tragédiák jönnek. A hegy nem az a hely, ahol gyenge lehet az ember. Ott nem annak van az ideje.- A környezete sem bizonytalanodik el, amikor haláleset vagy egy olyan baleset történik, mint most Önnel?- Féltenek, persze, de megszokták már, hogy veszélyben vagyok, és inkább drukkolnak nekem. A párom is hegymászó, a kislányunk pedig még csak kilenc hónapos. De már most látszik, hogy egyszer ő is hegymászó lesz, ezt remélem. Szerencse, hogy a párom is mászik, mert másként áll a dolgokhoz. Tudja, mit érzek egy adott helyzetben. Az édesanyám és a nagynéném nyilván másként éli meg ezeket a helyzeteket. Nehezen tudják elfogadni, hogy nem lesz többé lábam, de a párom egy könnycseppet sem ejtett, megértette, hogy nincs más megoldás.Vagy ha sírt is, jobb, ha nem láttam. Nagyon sokat jelent nekem, hogy erőt meríthetek belőle.- A párja szerelemből kezdett hegyet mászni, vagy már mászott, amikor megismerték egymást?- Egy hegyen ismerkedtünk meg, és ő nagyon jó hegymászó. Ugyanazokra a hegyekre megy fel, mint én, ugyanannyi súlyt kell cipelnie, szóval itt a nők teljesítménye éppen annyit ér, mint a férfiaké, ha nem többet. Nagyon nagy segítség, hogy tisztában van vele, mit ad a hegymászás. A tragédiákat is meg kell emészteni, és tovább kell lépni, mert különben újabb tragédiák jönnek. A hegy nem az a hely, ahol gyenge lehet az ember.- Önnek mit adott?- A legtöbb, amit adott, hogy kijelölte az életemet. Nem kellett gondolkodnom, hogy mi az életem célja és értelme, mert tudom, hogy a hegymászás az. Szerintem ahhoz, hogy valaki egészséges életet éljen, nagyon fontos, hogy olyan feladatok legyenek az életében, amelyeknek szeret és képes megfelelni.- És mit vett el a hegymászás?- Az egyik lábamat. Több barátomat. Mindent elvehet.- Mégis folytatja?- Mégis, de nem mindenáron. A normális magatartás az, ha mindent megteszünk azért, ami fontos, de képesek vagyunk homlokegyenest másként dönteni, ha szükséges.- Már találkozott Szendrő Szabolccsal, aki 16 éves kora óta szintén művégtaggal mászik. Nyilván másról beszélgettek, mint eddig bármikor. Újra kell tanulnia hegyet mászni?- A fizikumom rendben, vagy legalábbis gyorsan tudom majd pótolni, ha kell. Amit meg a hegymászásról tudni lehet, azt sosem felejtem el, de a protézist meg kell szoknom és tanulnom. Remélem, gyorsan megy.- Komolyan gondolja, hogy már az idén újrakezdi?- Az orvosaim szerint ennek van realitása, de én nem szeretnék elérhetetlen álmok után vágyakozni, éppen ezért egyelőre nem gondolkodom ezen. Most attól is nagyon boldog leszek, ha lábra tudok állni, és elkezdődik a rehabilitáció. A többi csak ez után következik, de az biztos, amint képes leszek rá, elindulok.- Hova?- Nem tudom még, nem gondolok erre.- Ezt nehéz elhinni- Erre tényleg nem. A fejemben persze van olyan, amit még szeretnék. A K2 egyszer már majdnem megvolt. Na, az óriási dolog lenne.
