Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-03 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 1. szám
2010. JANUÁR 3., VASÁRNAP 3 ÉLETMÓD Belelapoztam a hangoskönyvbe hír, érték Puller Patrik néptáncosként fog dolgozni, majd ha nagy lesz „Hírértékű-e az, hogy egy nyolcéves hallássérült kisfiú néptáncol?” Erre kellett volna válaszolnom az édesanyának. Füleki Tímea Ha valami hírértékű, akkor ez az - mondtam volna tiszta szívemből, de helyette gondolatban már kerestem is valami jóval konvencionálisabb sablont. Hogy mi a hír, azt még csak-csak tudom, de hogy mi az érték, azzal kapcsolatban manapság egy kicsit bizonytalan vagyok - játszhatnánk tovább ekképp a szavakkal, tovább kerülgetve azt, amit amúgy is leginkább csak kerülgetni szoktunk. Puller Patrik Kerekiben él, de Balatonföldvárra jár iskolába. Óvodás is ott volt, s néptáncolni is a városban tanul. Csecsemőkorában kiderült, hogy nincs rendben a hallása. Második gyermek volt, a szülők látták, hogy más, mint a nagyobb testvér volt. Meg addigra már túl voltak két nagyműtéten az idősebb fiúval, Dáviddal, aki szívhF bával született. Négyféle rendellenességet kellett helyretenni nála. Ilyenkor minden szülő orvos is lesz, s gyakorlatilag az első rezdülésre fel tudja állítani a diagnózist, akár latinul. Újabb kemény időszak kezdődött, egyik hallásvizsgálattól a másikig. Aztán a következő periódus: még egy vizsgálatsorozat, s a hosszas kísérletezés a készülékekkel, immár az igazán komoly támaszt jelentő kaposvári Duráczky József Pedagógiai Fejlesztő és Módszertani Központban. Elkezdődött a korai fejlesztés, és Patrik beszélni kezdett, beszélt és egyre többet beszélt. Szurdopedagógusunk mondta, hogy eljön majd az idő, amikor azt várjuk, hogy mikor Puller Patrik teljes életet él mint bármely vele egykorú gyerek. A hallókészülék semmiben sem zavarja lesz majd csendben egy kicsit - így Pullemé Szárszói Mónika, az édesanya. És tényleg eljött. Aztán hangszeres foglalkozásokon kiderült, hogy Patriknak remek a ritmusérzéke.- Csak a szolfézs ne lett volna, ahol egy helyben kell ülni és a kottát nézegetni, miközben ő azt várta, hogy mikor dobolhat már - meséli Puller Zoltán, az édesapa. Az első nekifutás a zeneiskolával tehát tiszavirág-életű volt, de jött helyette a foci, s mint utólag kiderült: a karate. - Egészen érdekes fogásokat produkált itthon, amikor némi utánajárással megtudtuk: hónapok óta karate-edzésre járt be a többiekkel, amikor gyógytestne- velésre kellett volna mennie... A néptánc még az óvodában kezdődött, s azóta is a legnagyobb szerelem. Patrik állítja, ha nagy lesz, akkor „néptáncosként fog dolgozni”.- És olyan nem volt még, hogy zavart közben a készülék? - esetlenség lehetett a kérdés, melyre a fiú tágra nyílt szemekkel rázta a fejét. Nem, fogalma sem volt, hogy egyáltalán mire gondolhatok, miközben azt fürkésztem: figyeli-e a számat.- Nem jellemző, hogy szájról olvas, jól tud a készülékre hagyatkozni - derül ki rövidesen, ahogy az is: a kortársak még soha nem tettek megjegyzést arra, hogy ő bármiben más lenne. - Legfeljebb kíváncsiak, de a gyerekek végtelenül toleránsak - így a szülői vélemény. Úgy látszik, hogy csak mi, „nagyok” programozunk felesleges köröket az agyunkban. - A pedagógusok is tartottak eleinte attól hogy mi lesz. De a Fecsketáborban, mely hagyomány a kaposvári intézményben, a leendő tanítók még bele is hallgathattak a készülékekbe. Patrik tanító nénije már profi, van nála tartalékelem, ki is tudja cserélni. Meg az igazgató is rengeteget segített - tudjuk meg az édesanyától, ahogy azt is: szervezetük, a kaposvári Hallod!? Szülőklub Egyesület is hatalmas dolog, de gyakorlatilag olyan orvossal sem találkoztak még, aki ne legalábbis szakterülete legjobbja lett volna. A készülékbe egyébként én is belehallgathattam volna. Elmaradt, de nem bánom. Már tudom, hogy Patrik a valóságot hallja, s ez a mi eltorzult zajokhoz szokott fülünknek nem biztos, hogy elsőre érthető. Apropó, hírérték: egy család, mely hall... LEPOROLT MÚLT SZAZAD! TÖRTÉNETEK Meggyilkolt parasztgazda A század első évében, 1901. május 17-ére virradóra Nemespátró községben a falu leggazdagabb s köztiszteletben álló polgárát, Dömötörfi (Bodri) Józsefet saját szőlejében a fején ejtett fejszecsapásokkal meggyilkolva holtan találták - így kezdődik a Somo- gyvármegye 1905. augusztus 31- i tudósítása a bűnügy esküdtszéki tárgyalásáról. A vizsgálat során a gyanú az elhunyt vejére, Horváth Pálra és a meggyilkolt feleségére, született Bebők Juditra terelődött. Az ügyészség el is rendelte a letartóztatásukat, de nem álltak rendelkezésre elegendő terhelő bizonyítékok, ezért hamarosan szabadlábra helyezték őket, s az eljárást megszűntették ellenük. Az áldozat anyja, özv. id. Dömötörfi (Bodri) Józsefné azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és szorgalmasan gyűjtötte a bizonyítékokat a korábban gyanúsítottak ellen. Amikor a terhelő adatok együtt voltak, özv. id. Dömötörfi-né a per megújítását kérte, amit a kaposvári királyi ügyészség el is rendelt, s a két vádlottat vizsgálati fogságba helyezte. Az esküdtbíróság elé is onnan vitték őket. A tárgyalásra csaknem az egész falut beidézték tanúnak. Az idős asz- szony nem érhette meg ezt a napot, mert időközben elhunyt. A vádlottakat két szuronyos fegyőr vezette elő. Az elsőrendű vádlott Horváth Pál valóságos szónoki beszédet mondott, amelyben tagadta bűnösségét és a napnál fényesebb ártatlanságát bizonygatta. Özv. Dömötörfi (Bodri) Józsefné másodrendű vádlott szintén erősen tagadott, és ártatlansága bizonyítására azt hangsúlyozta, hogy a tanúk többsége ellenségei és bosszúból vallanak ellene. Az első tanú Dömötörfi (Buszi) Mihály mező- és hegyőr 12 évig állt a község szolgálatában. A gyilkosság éjszakáján - amely áldozócsütörtök után következett - a Dömötörfi (Bodri) József szőlőjébe és pajtájához vezető út mellett a gyepű tövében állt. Két és három óra között közvetlen közelében ment el a pajta felé Horváth Pál és a meggyilkolt felesége, előbbi karján egy fejszével. Az említettek őt nem látták. Fél óra múlva látta a férfit visz- szajönni, amint a hegyen lévő kúthoz tartott. Egy darabig ott időzött, közben a mezőőr hallotta a víz loccsanását, majd látta, amint a férfi a falu felé indul. A nyomozás során a tótban meg is találták a fejszét, amit a tanúk egybehangzóan az áldozat tulajdonaként ismertek. Daxner Judit tanú elmondta, hogy ugyanabban az időben, de egy órával később - három és négy óra között - kint volt a szőlőben füvet szedni, a vele vadházasságban élő férfivel, aki azóta már meghalt. A pajta felől két kiáltást hallottak, majd látták a két vádlottat eltávozni. Fekete József hajnali négykor kinn volt a község melletti bikaistállónál, hogy a település bikáit etesse, ekkor találkozott Dömötörfi (Bodri) Józsefnével, aki a szőlőből jött, és köszönt neki. Dömötörfi József (bariska) és fia, ifj. Dömötörfi József (bariska) 15 éves, valamint a néma Dömötörfi Ferenc (bariska) találták meg a meggyilkolt holttestét. Vallomásuk így csak erre a körülményre korlátozódott. Bebők József kovács volt viszont az, aki a gyilkos fejszét készítette. A baltát a rajta végzett javításról felismerte. Dr. Hoch- reiter Kornél, a csurgói takarék- pénztár tisztviselőjét arról a váltóról kérdezték, amely miatt após és vő között a vita kerekedett. A tanú szerint a váltó az elhalt nevére szólt, és a terhére volt bekebelezve. Dömötörfi József felső (baris-ka) halottkém vallomása bepillantást engedett a szörnyű gyilkosság „okszövevényébe”. A gyilkosságot megelőzően, a hónap elején panaszkodott neki az áldozat, akivel bizalmas, baráti viszonyban volt, hogy meg kell halnia, mert a lánya és a veje adósságot csináltak a nevére, amit vele akarnak el- vállaltatni. Azt mondták neki, fizesse ki vagy írassa rájuk a házát, különben meghal. Se fizetni, se a házat rájuk íratni nem volt hajlandó. A tanú állítása szerint Horváth Pál is felkereste őt, s elpanaszolta, hogy apósa nem törődik a gyerekeivel, legjobb volna leütni a vén kutyát. Az elhunyttal a felesége is mindig ci- vódott, egy ízben el is hagyta. A vádlottak a tanúkkal való szembesítés után is konokul kitartottak ártatlanságuk mellett, és mindent hazugságnak minősítettek. Sőt, egyikük vissza akarta fordítani a terhelő vallomást, és a tanút vádolta a gyilkossággal. Végül heveskedésükben odáig mentek, hogy elkezdték átkozni a tanúkat, ami miatt az elnök többször rendre utasította őket. A tárgyalást többször felfüggesztették, majd további, mintegy harminc tanú meghallgatása után a folytatást másnapra halasztották. A másnapi tárgyalásról és az ítéletről a Somogy- vármegye szeptember l-jei száma tudósított. Hász József királyi alügyész vádbeszédéből kirajzolódott a gyilkosság indítéka. Horváth Pál és özv. Dömötörfi (Bodri) Józsefné szül. Bebők Judit, bár mindig zsörtölődtek és házsártoskodtak egymással, a közös érdek, az anyagiak, a vagyon a pénz összehozta őket, és 1901. május 17-én éjjel megölték Dömötörfi (Bodri) Józsefet, Nemespátró legnagyobb tiszteletben álló, becsületes és vagyonos gazdáját. Azért tették, hogy vagyona rájuk szálljon, amivel Horváth szorult helyzetéből kimenekülhet, az özvegy pedig „cifrálkodó, költekező hajlamait kielégítheti”. A vádlottak védői beszédeikben igyekeztek a tanúk állításait halomba dönteni, illetve felhívták a bíróság figyelmét a terhelő adatok lelkiismeretes mérlegelésére. Az ügyész válasza után felolvasták az esküdtek elé terjesztendő két fő- és négy kisegítő kérdést. Első főkérdés: Bűnös-e Horváth Pál abban, hogy Dömötörfi (Bodri) Józsefet előre megfontolt Újjászülettek avasúti átjáróban az autó utasai (Folytatás az 1. oldalról) A Ford emblémát és néhány kisebb műanyag alkatrészt az ütközés ereje belepa-szírozta a vonatba. A karambol után már a műszaki mentést szervezték a vasutasok. A pályán veszteglő Piroska vezetője mobiltelefonon értekezett főnökével: a felfüggesztést is eltalált az autó - jegyezte meg a vonatvezető. - S a B-oldal több berendezése is megsérült. Karsay Kornél, a megyei rendőr-főkapitányság szóvivője közölte: a baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja. Makai Sándor somodori polgármester a S0NUNE.hu -nak azt mondta: a MÁV-nál kezdeményezik, hogy a lehető legrövidebb időn belül szereljenek fel közlekedési Jámpát a vasúti csomópontban.- Jó lenne elérni, hogy az alapvető közlekedésbiztonsági körülményeket biztosítsák - hangsúlyozta Fajcsi János somogyasza- lói polgármester. Imre Lászlóné, a MÁV területi igazgatóságának szóvivője érdeklődésünkre elmondta: az átjáró biztosításának feltételeit pontosan rögzízik. Ez a Nemzeti Közlekedési Hatóság hatáskörébe tartozik, a MÁV legfeljebb kezdeményezheti a biztonsági berendezés létesítését. ■ Harsányi Miklós Csak a szerencse segített ölési szándékkal fejére irányzott fejszecsapásokkal megölte? Második főkérdés: Bűnös-e Bebők Judit, hogy férjét előre megfontolt ölési szándékkal Horváth Pállal közösen megölte. A négy kisegítő kérdés mindkét vádlottra külön a meg nem fontolt szándékot, a másodrendű vádlottra a megfontolt vagy meg nem fontolt szándékkal elkövetett emberölés előmozdítását írja körül. Az esküdtek egyórás tanácskozás után mindkét fő kérdésre igennel válaszoltak. A bírák ennek alapján meghozták az ítéletet: Horváth Pál és özv. Dömötörfi (Bodri) Józsefné szül. Bebők Judit bűnös a gyilkosság bűntettében, és ezért lejenként tizenöt évi fegyházbüntetést mért rájuk a törvényszék, mint esküdtbíróság. Az előrehaladott idő ellenére a tárgyalóterem zsúfolásig tele volt, és a hallgatóság lélegzet visszafojtva hallgatta az ítélet kihirdetését. A vádlottak elsápadva vették tudomásul az ítéletet. Horváth Pál felesége karjait a feje fölött csapkodva görcsös zokogásba tört ki, és mivel rosszul lett, ki kellett vezetni. Az ügyész és a vádlottak, valamint védőik semmisségi panaszt jelentettek be az ítélet ellen.
