Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-03 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 1. szám

2010. JANUÁR 3., VASÁRNAP 3 ÉLETMÓD Belelapoztam a hangoskönyvbe hír, érték Puller Patrik néptáncosként fog dolgozni, majd ha nagy lesz „Hírértékű-e az, hogy egy nyolcéves hallássérült kis­fiú néptáncol?” Erre kellett volna válaszolnom az édes­anyának. Füleki Tímea Ha valami hírértékű, akkor ez az - mondtam volna tiszta szívem­ből, de helyette gondolatban már kerestem is valami jóval konven­cionálisabb sablont. Hogy mi a hír, azt még csak-csak tudom, de hogy mi az érték, azzal kapcsolat­ban manapság egy kicsit bizony­talan vagyok - játszhatnánk to­vább ekképp a szavakkal, tovább kerülgetve azt, amit amúgy is leg­inkább csak kerülgetni szoktunk. Puller Patrik Kerekiben él, de Balatonföldvárra jár iskolába. Óvodás is ott volt, s néptáncolni is a városban tanul. Csecsemő­korában kiderült, hogy nincs rendben a hallása. Második gyermek volt, a szülők látták, hogy más, mint a nagyobb test­vér volt. Meg addigra már túl voltak két nagyműtéten az idő­sebb fiúval, Dáviddal, aki szívhF bával született. Négyféle rendel­lenességet kellett helyretenni nála. Ilyenkor minden szülő or­vos is lesz, s gyakorlatilag az el­ső rezdülésre fel tudja állítani a diagnózist, akár latinul. Újabb kemény időszak kezdő­dött, egyik hallásvizsgálattól a másikig. Aztán a következő peri­ódus: még egy vizsgálatsorozat, s a hosszas kísérletezés a készü­lékekkel, immár az igazán ko­moly támaszt jelentő kaposvári Duráczky József Pedagógiai Fej­lesztő és Módszertani Központ­ban. Elkezdődött a korai fejlesz­tés, és Patrik beszélni kezdett, beszélt és egyre többet beszélt. Szurdopedagógusunk mondta, hogy eljön majd az idő, amikor azt várjuk, hogy mikor Puller Patrik teljes életet él mint bármely vele egykorú gyerek. A hallókészülék semmiben sem zavarja lesz majd csendben egy kicsit - így Pullemé Szárszói Mónika, az édesanya. És tényleg eljött. Aztán hangszeres foglalkozáso­kon kiderült, hogy Patriknak remek a ritmusérzéke.- Csak a szolfézs ne lett volna, ahol egy helyben kell ülni és a kottát nézegetni, miközben ő azt várta, hogy mikor dobolhat már - meséli Puller Zoltán, az édes­apa. Az első nekifutás a zeneis­kolával tehát tiszavirág-életű volt, de jött helyette a foci, s mint utólag kiderült: a karate. - Egé­szen érdekes fogásokat produ­kált itthon, amikor némi utána­járással megtudtuk: hónapok óta karate-edzésre járt be a töb­biekkel, amikor gyógytestne- velésre kellett volna mennie... A néptánc még az óvodában kezdődött, s azóta is a legna­gyobb szerelem. Patrik állítja, ha nagy lesz, akkor „néptáncosként fog dolgozni”.- És olyan nem volt még, hogy zavart közben a készülék? - esetlenség lehetett a kérdés, melyre a fiú tágra nyílt szemek­kel rázta a fejét. Nem, fogalma sem volt, hogy egyáltalán mire gondolhatok, miközben azt für­késztem: figyeli-e a számat.- Nem jellemző, hogy szájról olvas, jól tud a készülékre ha­gyatkozni - derül ki rövidesen, ahogy az is: a kortársak még so­ha nem tettek megjegyzést arra, hogy ő bármiben más lenne. - Legfeljebb kíváncsiak, de a gye­rekek végtelenül toleránsak - így a szülői vélemény. Úgy lát­szik, hogy csak mi, „nagyok” programozunk felesleges körö­ket az agyunkban. - A pedagó­gusok is tartottak eleinte attól hogy mi lesz. De a Fecsketábor­ban, mely hagyomány a kapos­vári intézményben, a leendő ta­nítók még bele is hallgathattak a készülékekbe. Patrik tanító né­nije már profi, van nála tartalék­elem, ki is tudja cserélni. Meg az igazgató is rengeteget segített - tudjuk meg az édesanyától, ahogy azt is: szervezetük, a ka­posvári Hallod!? Szülőklub Egye­sület is hatalmas dolog, de gya­korlatilag olyan orvossal sem ta­lálkoztak még, aki ne legalábbis szakterülete legjobbja lett volna. A készülékbe egyébként én is belehallgathattam volna. Elma­radt, de nem bánom. Már tu­dom, hogy Patrik a valóságot hallja, s ez a mi eltorzult zajok­hoz szokott fülünknek nem biz­tos, hogy elsőre érthető. Apropó, hírérték: egy család, mely hall... LEPOROLT MÚLT SZAZAD! TÖRTÉNETEK Meggyilkolt parasztgazda A század első évében, 1901. má­jus 17-ére virradóra Nemespátró községben a falu leggazdagabb s köztiszteletben álló polgárát, Dömötörfi (Bodri) Józsefet saját szőlejében a fején ejtett fejszecsa­pásokkal meggyilkolva holtan ta­lálták - így kezdődik a Somo- gyvármegye 1905. augusztus 31- i tudósítása a bűnügy esküdtszé­ki tárgyalásáról. A vizsgálat során a gyanú az elhunyt vejére, Horváth Pálra és a meggyilkolt feleségére, szüle­tett Bebők Juditra terelődött. Az ügyészség el is rendelte a letar­tóztatásukat, de nem álltak ren­delkezésre elegendő terhelő bi­zonyítékok, ezért hamarosan szabadlábra helyezték őket, s az eljárást megszűntették ellenük. Az áldozat anyja, özv. id. Dömötörfi (Bodri) Józsefné azon­ban nem hagyta annyiban a dol­got, és szorgalmasan gyűjtötte a bizonyítékokat a korábban gya­núsítottak ellen. Amikor a terhelő adatok együtt voltak, özv. id. Dömötörfi-né a per megújítását kérte, amit a kapos­vári királyi ügyészség el is ren­delt, s a két vádlottat vizsgálati fogságba helyezte. Az esküdtbíró­ság elé is onnan vitték őket. A tár­gyalásra csaknem az egész falut beidézték tanúnak. Az idős asz- szony nem érhette meg ezt a na­pot, mert időközben elhunyt. A vádlottakat két szuronyos fegyőr vezette elő. Az elsőrendű vádlott Horváth Pál valóságos szónoki beszédet mondott, amelyben tagadta bűnösségét és a napnál fényesebb ártatlansá­gát bizonygatta. Özv. Dömötörfi (Bodri) József­né másodrendű vádlott szintén erősen tagadott, és ártatlansága bizonyítására azt hangsúlyozta, hogy a tanúk többsége ellensé­gei és bosszúból vallanak ellene. Az első tanú Dömötörfi (Buszi) Mihály mező- és hegyőr 12 évig állt a község szolgálatában. A gyilkosság éjszakáján - amely áldozócsütörtök után követke­zett - a Dömötörfi (Bodri) József szőlőjébe és pajtájához vezető út mellett a gyepű tövében állt. Két és három óra között közvetlen közelében ment el a pajta felé Horváth Pál és a meggyilkolt fe­lesége, előbbi karján egy fejszé­vel. Az említettek őt nem látták. Fél óra múlva látta a férfit visz- szajönni, amint a hegyen lévő kúthoz tartott. Egy darabig ott időzött, közben a mezőőr hallot­ta a víz loccsanását, majd látta, amint a férfi a falu felé indul. A nyomozás során a tótban meg is találták a fejszét, amit a tanúk egybehangzóan az áldozat tulaj­donaként ismertek. Daxner Judit tanú elmondta, hogy ugyanabban az időben, de egy órával később - három és négy óra között - kint volt a sző­lőben füvet szedni, a vele vadhá­zasságban élő férfivel, aki azóta már meghalt. A pajta felől két ki­áltást hallottak, majd látták a két vádlottat eltávozni. Fekete József hajnali négykor kinn volt a község melletti bika­istállónál, hogy a település biká­it etesse, ekkor találkozott Dömötörfi (Bodri) Józsefnével, aki a szőlőből jött, és köszönt ne­ki. Dömötörfi József (bariska) és fia, ifj. Dömötörfi József (baris­ka) 15 éves, valamint a néma Dömötörfi Ferenc (bariska) talál­ták meg a meggyilkolt holttestét. Vallomásuk így csak erre a kö­rülményre korlátozódott. Bebők József kovács volt vi­szont az, aki a gyilkos fejszét ké­szítette. A baltát a rajta végzett javításról felismerte. Dr. Hoch- reiter Kornél, a csurgói takarék- pénztár tisztviselőjét arról a vál­tóról kérdezték, amely miatt após és vő között a vita kereke­dett. A tanú szerint a váltó az el­halt nevére szólt, és a terhére volt bekebelezve. Dömötörfi Jó­zsef felső (baris-ka) halottkém vallomása bepillantást engedett a szörnyű gyilkosság „okszö­vevényébe”. A gyilkosságot meg­előzően, a hónap elején panasz­kodott neki az áldozat, akivel bi­zalmas, baráti viszonyban volt, hogy meg kell halnia, mert a lá­nya és a veje adósságot csináltak a nevére, amit vele akarnak el- vállaltatni. Azt mondták neki, fi­zesse ki vagy írassa rájuk a há­zát, különben meghal. Se fizetni, se a házat rájuk íratni nem volt hajlandó. A tanú állítása szerint Horváth Pál is felkereste őt, s el­panaszolta, hogy apósa nem tö­rődik a gyerekeivel, legjobb vol­na leütni a vén kutyát. Az el­hunyttal a felesége is mindig ci- vódott, egy ízben el is hagyta. A vádlottak a tanúkkal való szembesítés után is konokul ki­tartottak ártatlanságuk mellett, és mindent hazugságnak minő­sítettek. Sőt, egyikük vissza akarta fordítani a terhelő vallo­mást, és a tanút vádolta a gyil­kossággal. Végül heveskedésük­ben odáig mentek, hogy elkezd­ték átkozni a tanúkat, ami miatt az elnök többször rendre utasí­totta őket. A tárgyalást többször felfüg­gesztették, majd további, mint­egy harminc tanú meghallgatá­sa után a folytatást másnapra halasztották. A másnapi tárgya­lásról és az ítéletről a Somogy- vármegye szeptember l-jei szá­ma tudósított. Hász József királyi alügyész vádbeszédéből kirajzolódott a gyilkosság indítéka. Horváth Pál és özv. Dömötörfi (Bodri) József­né szül. Bebők Judit, bár mindig zsörtölődtek és házsártoskodtak egymással, a közös érdek, az anyagiak, a vagyon a pénz össze­hozta őket, és 1901. május 17-én éjjel megölték Dömötörfi (Bodri) Józsefet, Nemespátró legna­gyobb tiszteletben álló, becsüle­tes és vagyonos gazdáját. Azért tették, hogy vagyona rájuk száll­jon, amivel Horváth szorult helyzetéből kimenekülhet, az özvegy pedig „cifrálkodó, költe­kező hajlamait kielégítheti”. A vádlottak védői beszédeik­ben igyekeztek a tanúk állításait halomba dönteni, illetve felhív­ták a bíróság figyelmét a terhelő adatok lelkiismeretes mérlegelé­sére. Az ügyész válasza után fel­olvasták az esküdtek elé terjesz­tendő két fő- és négy kisegítő kérdést. Első főkérdés: Bűnös-e Hor­váth Pál abban, hogy Dömötörfi (Bodri) Józsefet előre megfontolt Újjászülettek avasúti átjáróban az autó utasai (Folytatás az 1. oldalról) A Ford emblémát és néhány ki­sebb műanyag alkatrészt az üt­közés ereje belepa-szírozta a vo­natba. A karambol után már a műszaki mentést szervezték a vasutasok. A pályán veszteglő Piroska vezetője mobiltelefonon értekezett főnökével: a felfüg­gesztést is eltalált az autó - je­gyezte meg a vonatvezető. - S a B-oldal több berendezése is meg­sérült. Karsay Kornél, a megyei rend­őr-főkapitányság szóvivője kö­zölte: a baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja. Makai Sándor somodori pol­gármester a S0NUNE.hu -nak azt mondta: a MÁV-nál kezdemé­nyezik, hogy a lehető legrövi­debb időn belül szereljenek fel közlekedési Jámpát a vasúti csomópontban.- Jó lenne elérni, hogy az alap­vető közlekedésbiztonsági körül­ményeket biztosítsák - hangsú­lyozta Fajcsi János somogyasza- lói polgármester. Imre Lászlóné, a MÁV területi igazgatóságának szóvivője ér­deklődésünkre elmondta: az át­járó biztosításának feltételeit pontosan rögzízik. Ez a Nemze­ti Közlekedési Hatóság hatáskö­rébe tartozik, a MÁV legfeljebb kezdeményezheti a biztonsági berendezés létesítését. ■ Harsányi Miklós Csak a szerencse segített ölési szándékkal fejére irányzott fejszecsapásokkal megölte? Má­sodik főkérdés: Bűnös-e Bebők Judit, hogy férjét előre megfon­tolt ölési szándékkal Horváth Pállal közösen megölte. A négy kisegítő kérdés mind­két vádlottra külön a meg nem fontolt szándékot, a másodrendű vádlottra a megfontolt vagy meg nem fontolt szándékkal elköve­tett emberölés előmozdítását írja körül. Az esküdtek egyórás tanács­kozás után mindkét fő kérdésre igennel válaszoltak. A bírák en­nek alapján meghozták az ítéle­tet: Horváth Pál és özv. Dömötörfi (Bodri) Józsefné szül. Bebők Judit bűnös a gyilkosság bűntettében, és ezért lejenként tizenöt évi fegyházbüntetést mért rájuk a törvényszék, mint esküdtbíróság. Az előrehaladott idő ellenére a tárgyalóterem zsúfolásig tele volt, és a hallgatóság lélegzet visszafojtva hallgatta az ítélet ki­hirdetését. A vádlottak elsápad­va vették tudomásul az ítéletet. Horváth Pál felesége karjait a fe­je fölött csapkodva görcsös zoko­gásba tört ki, és mivel rosszul lett, ki kellett vezetni. Az ügyész és a vádlottak, vala­mint védőik semmisségi pa­naszt jelentettek be az ítélet el­len.

Next

/
Thumbnails
Contents