Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-09 / 7. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JANUAR 9., SZOMBAT SOMOGYI KÖRKÉP Magány és kiáltás a világvégén szegénység Amikor nincs munka, akkor minden év egyformán nehéz A ruha- és élelmiszer-adomány jelentett mentsvárat a négy férfinak a magányos ünnepekre. Imre Lászlóné, a Máltai Szeretetszolgálat barcsi vezetője hosszú idő után az első vendég volt itt Újabb három évig helyén maradhat a polgárőrség Nagyatádon Újabb három évig maradhat jelenlegi központjában a nagyatádi polgárőr-egyesület: 2012 decemberéig meghosszabbította a szerződésüket az önkormányzat, így továbbra is a civil szervezet kezén marad az eddig használt Kiszely utcai irodahelység. ■ Meghosszabbították a szerződést az önkormányzattal. A 21 négyzetméteres irodát tizenkét éve adta a város használatba a nagyatádi közbiztonság önkéntes őreinek, ám a szerződésük december végével lejárt. Horváth Dezső, az egyesület elnöke még tavaly a szerződés meghosszabbítását kérte. A város képviselő-testülete a szervezet munkájának elismerése mellett elfogadta a szerződés meghosszabbítását. ■ N. L. Járulékmentes a szociális alapú üdülési csekk A hátrányos helyzetben élők továbbra is járulékmentesen kaphatnak üdülési csekket. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány 1,2 milliárd forint keretösszegű Üdülési Csekk-pályázatot írt ki az alacsony jövedelmű nyugdíjasok, a legalább két kiskorú gyermeket nevelő munkavállalók, a fogyatékossággal élő személyek és a szakiskolai tanulók részére. A pályázati feltételeknek megfelelő személyek vagy az őket képviselő szervezetek 2010. január 31-ig nyújthatnak be kérelmet. ■ A szociális alapon járó üdülési csekk továbbra is adómentes. A pályázati feltételek és a kéreleműrlapok megtalálhatók a közlönyökben, az érdekelt civil szervezeteknél, a szakszervezeteknél, az önkormányzati ügyfélszolgálati irodákban, Tour- inform irodákban, valamint a www.udulesicsekk.hu honlapon. Az alapítványtól szociális alapon kapott Üdülési Csekk a magánszemély részére továbbra is adó- és járulékmentes. Hideg tél köszöntött számos otthonba, ahol nemcsak a fűtésre, ivóvízre nem futja, de gyakran a napi betevő falatra sem. Jeki Gabriella Egykor virágzó település volt a dél-somogyi Alexandrapuszta. Ma a roskadozó házakat, a leomlott falakat és a sáros utat látva nem gondolnánk, hogy itt még élni tud valaki. A hideg téli szél átsöpör az épületek között, az egykori malom már ösz- szedőlt. Szinte a szellemvilágot idézi a táj, amikor az élet jeleit keresgéljük. Valahol füstölög egy kémény, és apró fény szűrődik ki a koszos ablakok mögül. Imre Lászlónéval, a Máltai Szeretetszolgálat barcsi vezetőjével kerestük meg azt a négy egyedülálló férfit, akik az egykor teljes infrastruktúrával rendelkező településen itt ragadtak. Ma már nincs se víz, se villany, se gáz, se kábeltévé, se telefon. Egy kerekes kút árválkodik az út mellett, a házaktól messze. Keverék kutya nyüszít fel az ajtó széles hasadéka mögül. Mosolygós, vidám, középkorú férfi siet elénk, ruháját néhol már megrágta az idő vasfoga. Jön az édesapja, kicsit félszegen, alig érthetően beszél, majd egy vastag szemüveges, viccelődő ember fogja meg a kezünket. A hosszú őszes hajú és baj szú férfi később érkezik. Mindannyian külön laknak, most egy helyiségben gyűltek össze a kedvünkért. A ház egy folyosóból és kis szobából áll, s bár csak egy apró lámpa világít, az ezeréves rozsdás kis kályha ontja a meleget.- Valaha harmincöt család lakott itt, és még egy-négy osztályos általános iskola is volt - kezdi Druzsin László, a férfiak közül a legbeszédesebb. 1983-ban jól menő sertéstelepet üzemeltettek a településen, munkát és megélhetést adott. Azóta minden megszűnt, az enyészeté lett. A legközelebbi település, Csokonyavisonta is öt kilométerre van innen. Négyen mégis itt maradtak: ki azért, mert elvált, ki azért, mert itt is született, ki azért, mert nincs hová mennie. Idősebb és ifjabb Benkő Béla igaz, külön, mégis egy családként él.- Amikor az embernek nincs munkája, akkor minden év egyformán nehéz - mondja szomorúan a fiatalabb. - Hiába végeztem el a he- gesztőtanfolyamot, hiába beszélek jól németül, mégis nehéz a környéken állást találni. Az alkalmi munkákból pedig nem lehet megélni, mert azt errefelé nemigen akarják megfizetni; nyolc-tíz óráért csak ezerötszáz forintot adnának. A semmiért senki sem dolgozik szívesen. Édesapja már két agyi infarktuson van túl, rosszul lát, és a hallása is sérült. Az egykor negyven évig sikeres és elismert férfi-női szabón látszik, hogy úgy vágyik a jó szóra, mint egy falat kenyérre. Azt mondja, még ő „keres” a legjobban négyük közül, hiszen a betegsége miatt 40 800 forintos nyugdíjat kap. A többiek havi jövedelme jóval ez alatt van: fiának 28 500 forintos munkanélküliségi-segélyből, míg a két másik, leszázalékolt nyugdíjasnak havi 27 000 forintból kell gazdálkodnia. Ahogy mondják, ez pont annyira elég, hogy felvegyék a pénzt a postán, vegyenek némi élelmiszert, kifizessék az adósságaikat - és már szinte el is fogyott. A hosszú tél olvasással, rejtvényfejtéssel, közös kávézással telik. Közben álmokat szőnek - egy jobb jövőről. ■ Alexandra- pusztán nincs víz, villany, gáz, kábeltévé, telefon sem. Idény eleji szakácsforma a balatonboglári Kinizsi udvarban étlapozó Szemre tetszetős ételekkel találkoztunk, ám a belbecs hagyott némi kívánnivalót Megyei gasztronómiai körsétánkban visszatérünk azokba az éttermekbe, amelyekben jót ettünk, vagy ahonnan éhesen távoztunk... Özv. Zimbabwei Kálmánná Némi előítélettel nyomtuk le a kilincset, hiszen legutóbb komoly muslincatámadással kellett meg- küzdenünk, mely rányomta a bélyegét gasztropróbálkozásunkra. Január lévén szerencsére rovarmentes környezet fogadott, viszont a külcsín továbbra is kifeje zetten Európa boldogabbik felét idézte: az előtérben elegáns, krémszínű bőrfotelek és -kanapék, s az étteremrészt sem lakta még le a vendégsereg. Pincérünk viszont új arcnak tűnt. Legutóbb készséges, barátkozó ifjú keringett asztalunk körül, most fiatal lány próbálta be tölteni a távollétében keletkezett űrt - inkább kevesebb, mint több sikerrel... Arról persze nem ő tehetett, hogy első választásunkból a kakukkfüves májgombócleves és a szalvétagombóccal körített vadas marha is csak papíron létezett. Végül aztán összeállt a menü: igazából a leveseket vártuk izgalommal. Melyek óriási cseréptálban és kiváló hőfokon érkeztek, ám hamar kiderült, a szemünk jobban járt a gyomrunknál. A zöldséggel és tésztával gazdagon ígért marhahúslében például hiába is kerestük a bőséggel ígért zöldséget, csak tészta és igen jelentős mennyiségű hús került bele. Utóbbiért dicséret illeti a porció- zót, bár az élvezeti értékből levont, hogy némely húskocka állaga a betonéval vetekedett. Sokat vártunk a kevés helyen műsorra tűzött paprikakrémlevestől, melyet pirított zsemlekockával ígértek, ám végül kenyérdarabokkal érkezett. A tartalom is csorbát szenvedett, leginkább egy csirkepaprikás felhígított szaftjára emlékeztetett - némi törődéssel többet ki lehetett volna hozni belőle. Mint ahogyan a fokhagymakrémlevesből sikerült is, harmonizált az íz és a sajtbetét, az első fogások közül utcahosszal verte a mezőnyt Volt időnk feldolgozni az első menetet, a második kör ugyanis Értékelés B m SZEMÉLYZET (1-10 pont): Ritkán láttuk KÖRNYEZET (1-10 pont): Visszafogottan elegáns (1-20 pont): 11 Többet ígért *A korábbi pontszám jó fertályórányi várakozás után került csak elénk. A vörösboros , marhapörköltet az izgalmasan hangzó szalonnás tarhonyával készítették, utóbbival nem is volt gond, bár nem biztos, hogy a pirított baconkockák íze amúgy harmonizál a pörkölttel. Ez esetben nem feltétlenül lehetett pörköltről beszélni, a meglehetős mennyiségű hús ugyanis barnás-sós lében fürdött, elég mesz- sze helyezkedve az általunk várttól. Ügy látszott, a baconkocka a szakács egyik kedvenc alapanyaga, hiszen a többi fogásban is megtaláltuk. Főként a kemencében sült kacsához adagolva lepődtünk meg, igaz, nem ez volt a legkellemetlenebb tanulság. A comb kívülről kissé megégett, belül viszont szinte csorbult a kés. Főtt krumplival és párolt káposztával kínálták, utóbbi a nap egyik nyertese lehetett volna, ha nagyobb figyelmet kap a konyhában, s kiszedik belőle a porciónkra jutó több mint fél tucat babérlevelet. Melyből amúgy valahogyan a pörköltbe is jutott. Harmadik választásunkat, a fűszeres-fokhagymás, szalonnával, hagymával és risolé burgonyával tálalt tarját nem érhette kritika, ízében, méretében is átvitte a lécet, s javított az összképen, mely így is csak közepes maradt, főként a számla láttán. Egy ilyen külső komolyabb belbecst érdemelne...
