Somogyi Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-02 / 1. szám

RIPORT SOMOGYI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 2., SZOMBAT 13 Túlélte a szinte túlélhetetlent boldog új évet! Ötvenegy nap kórház és többszöri újraélesztés után Biró Kinga már tervezget Bíró Kinga családja köré­ben ünnepelte a kará­csonyt. Ugyan még óvnia kell magát az influenzá­tól, így szájmaszkban be­szélgetett velem, és még az ülés sem megy egysze­rűen neki, de már tudja: volt mit ünnepelnie a csa­ládjának a néhány nappal ezelőtti karácsonykor. Márkus Kata Amolyan igazi otthon Biró Kingáéké Kaposváron. Rend, tisztaság mindenhol. Aki nem ismeri a történetüket, észre sem veszi a lakásban, hogy az anyu­ka az elmúlt hetekben csak órá­kat töltött otthon, gyakorlatilag egy kórházi ágy mellett élt. Csak a csend zavaró a lakásban. Per­sze, mert Kinga még nem ért ha­za a gyógytornáról. Van tehát idő arra, hogy anyukája elme­sélje kálváriájukat. Kinga október 22-én, az őszi szünet előtti utolsó tanítási na­pon kijött az utolsó óra után az osztályteremből, majd elindult hazafelé a megszokott útvona­lon. Amikor a négysávos út gyalogátkelőhelyéhez ért, ép­pen zöldre váltott a lámpa. S már lépett Is le az úttestre. Az­tán már csak a kórházról van­nak emlékei. S hogy lehetnek egyáltalán emlékei az esetről, az véletlenek sorozatának és persze egy akkora adag szeren­csének köszönhető, amekkora talán nincs is. Például annak a csúszós dzsekinek, ami aznap volt rajta. Megcsúszott ugyanis rajta a teherautó kereke, és en­nek köszönhető, hogy nem ment át a kislányon az autó. Végszóra érkezik meg egy mindig mosolygós kislány, amit ugyan először a száj­maszk miatt nem láthatok, de a hangja mindent elárul.- December 11-én engedtek haza a kórházból - kezd törté­netébe Biró Kinga -, ötvenegy napot voltam bent. Ebből négy hetet az intenzíven, a többit a balesetin. Az ötvenegy nap többségére emlékszem, de amikor levettek a lélegeztető­gépről, akkor nagyon össze voltam zavarodva. Egy hét alatt tisztult ki annyira a tudatom, hogy mindenkivel tudtam be­szélni, és nem felejtettem el a következő napra, amit előtte egy nappal mondtak. Úgy me­sélték el, hogy mi történt ve­lem. Először csak annyit mondtak, hogy autóbaleset tör­tént. Én meg rögtön azt kér­dezgettem, hogy hányán ül­tünk az autóban. Azt hittem ugyanis, hogy a szüleimmel mentünk valahova kocsival, és akkor történt a baleset. De mi­vel ők ott voltak mellettem ép­ségben, nem értettem a dolgot. Később tudatosult bennem, hogy egy teherautó ütött el, s azt csak még később hittem el, hogy túléltem a dolgot. Azt mondják, úgy történt, hogy a négysávoson egy teherautó kö­zeledett a közlekedési lámpá­hoz, amikor sárgára váltott. Be­legyorsított a sofőr, hogy még átérjen a sárgán. Aztán mire átért azon a nagy keresztező­désen, addigra nekem zöld lett a lámpa, és éppen leléptem az úttestre. Az autó meg éppen odaért. Később azt mondta a sofőr, hogy amikor már pár centire voltam tőle, akkor látta meg a fejem búbját. S már sem­mit sem tudott tenni.- Eszerint beszéltél vele a baleset óta? - adódik a kérdés, mire Kinga ugyanolyan mo­solygósán válaszol: - Még nem tudtam, igaz, eleinte egyáltalán nem is akartam. Tartottam tőle, hogy mégis milyen lehet. Apu­ék azért kíváncsiak voltak, tőle szerették volna hallani, mi tör­tént. Ezért hát felhívták. Idővel aztán rájöttem, hogy mégsem olyan félelmetes, mint amilyen­nek gondoltam. Nemrégiben küldött nekem csomagot is, s gondoltam, talán illene megkö­szönnöm neki. Fel is hívtam, de a felesége vette föl a telefont. Eleinte nem is foglalkoztam az­zal, hogy haragudjak rá, egy­szerűen nem érdekelt. Aztán mesélték, hogy a sárgába haj­tott bele, igazából nem tehet ar­ról, ami történt. Kinga számos súlyos külső és belső sérülést szenvedett a baleset során. A külső sérülé­sei a vérmérgezés lehetősége miatt voltak súlyosak, a hasán, a kezén gyakorlatilag nem ma­radt bőr. A combjairól pótolták a kezéről hiányzó részeket. A Biró Kinga ötvenegy nap kórházi kezelés után ma már mosolyog mája több részre szakadt, sé­rült a tüdeje, a lépét eltávolítot­ták. Most gyógytornára jár, és még számos plasztikai műtét előtt áll.- A legnehezebb talán az volt, hogy nagyon féltem a mű­tétektől - folytatja Kinga -, és persze a bezártság elviselése. A fájdalomból kijutott, eleinte el­altattak a kötözéseknél, aztán egyszer meg akarták nézni, mi­lyen a fájdalomérzetem. Na, az nagyon szörnyű volt, nem kívá­nom senkinek. Úgyhogy kér­tem, inkább altassanak el. Ele­inte úgy voltam vele, hogy olyan szoros volt a kötés a ha­samon, úgy éreztem, a hasam helyén nincs semmi. Semmi életkedvem nem volt. Aztán az állandó rémálmok az orvosok­kal, meg hát eleinte el sem akartam hinni, hogy életben maradok. De most már úgy va­gyok vele, hogy szeretnék min­dent bepótolni az idei tanév­ben. Rögtön vissza akartam menni az iskolába, amint el­múlt a fertőzésveszély. De azt mondták az orvosok, hogy az idén inkább ne, mert itt az inf­luenzajárvány. Szóval ezt az évet kihagyom, és magántanu­ló leszek. Hogy melyik középis­Ismerősök, ismeretlenek segítettek jó szóval, imával Ezúton szeretnénk köszönetét mondani súlyos autóbalesetet szenvedett lá­nyunk, Biró Kinga megmentésén és ápo­lásán fáradozó minden kórházi dolgozó­nak, rokonnak, barátoknak, ismerős és ismeretlen támogatóknak, akik ebben a szörnyű helyzetben minket segítettek. Egy jó szóval, üzenettel, imával, bármi­vel, amelyért nagyon hálásak vagyunk. Dr. Szörényi Péter főorvos Dr. Oláh Tibor professzor Dr. Gergely Mihály főorvos Dr. Puskás Attila főorvos Dr. Kiss István osztályvezető főorvos Dr. Pillér Árpád adjunktus Dr. Ferenczy József Dr. Bogyó Levente szakorvos Dr. Somodi Krisztián szakorvos Dr. Kerekes Ildikó címzetes főorvos Dr. Lakos Lilla címzetes főorvos Dr. Nagy Mária főorvos Dr. Mészáros Zoltán szakorvos Dr. Nagy Ferenc szakorvos Dr. Almási Róbert főorvos Dr. Balogh Gábor főorvos Dr. Behek Sándor főorvos Dr. Székely Éva adjunktus Dr. Matkó Ida egyetemi tanár Dr. Szvitán Gábor szakorvos Dr. Beszterczán Péter főorvos Dr. Muskát Judit Dr. Németh Lajos főorvos Dr. Lukács Ákos főorvos Dr. Oszvald Ildikó szakorvos Dr. Karászi Katalin főorvos Dr. Kovács Balázs ov. főorvos Dr. Kovács Bálint professzor Vargáné Petes Gyöngyi vezető főnővér • Loncsár Ferenc gyógytornász • A sürgősségi osztály dolgozói • A sürgősségi CT, RTG munkatársai • Laborasszisztensek • A vérellátó dolgozói Akik benn maradtak munkaidőn túl: Hüberné Kálóczi Zita, Lőczi Andrea, Dorozsmai Krisztina, Borosné Kovács Ildikó, Pappné Páti Andrea, Kovács Ró- bertné, Szabó Vilmosné Kiár Mónika Altató asszisztensek: Szabó Vilmosné Kiár Mónika, Borosné Kovács Ildikó, Szakács Katalin, Lőczi Andrea, Kovács Róbertné A műtő egyéb személyzete, be:eghordók: Szigetiné Lendvai Franciska műtősnő, Simon Gabriella műtősnő, Békési Istvánné Éva műtősnő, Bolla Ferenc műtőssegéd, Hamarics Krisztián műtős­segéd, Kelemen Roland műtőssegéd, Kemendi Bertold műtőssegéd, Nagy József műtőssegéd Az iritenziy .osztályon dolgozó nővérek; Horváth Veronika Vera nővér, Keszelyi Mária, Horváthné Stark Gabriella, Vágó Erzsébet, Radák Béláné Zita nővér, Bogó Zoltánná Erika nővér, Horváth Ka­talin, Fábiánná Szántó Rita nővér, Jenei Csilla nővér, Csörgei Krisztina nővér, Bajiné Farkas Judit nővér, Hepfné Nagy Hajnalka nővér, Pápainé, Hetesi Zoltánná, Fogarasi Andrásné Anita, Ácsné Grábler Mónika, Fisli Csaba se­gédápoló, Kovács Tibor betegápoló Takarítók: Migácsné Margit, Laczkóné Rózsika, Domjánné Marika • Traumatológiai osztály orvosai, nővérei, dolgozói • Vincze Anett pszichológus Központi Laboratórium Mikrobiológiai Egység: Dr. Mészáros Katalin, Dr. Szabó Hajnalka Adminisztráció: Miczi Eszter, Kalenda Adrienn Jelenlegi gyógytornászaink: Anikó néni és kedves kollégái Mentősök (kaposvári esetkocsil: Né- meth Géza mentőtiszt, Kovács István mentőápoló és Szarka Roland mentő­gépkocsivezető A nagykanizsai mentósffimélyzet, akik éppen a baleset helyszínén voltak, és azonnal segítettek: Klaszán Sándor mentőápoló, Horváth Balázs mentő­gépkocsivezető • Valkó Richárd és Cserti Lilla a baleset­kor azonnal segítettek, és azóta nagyon jó barátok. • Fekete László buszsofőr • AII. Rákóczi Ferenc Tagiskola peda­gógusai, dolgozói, diákjai és szüleik Mindazok, akik közreműködtek a jóté­konysági rendezvény létrejöttében, a családnak nagy meglepetést szerezve, és akik elmentek aznap a Plazába. • Kaposvár tagiskolái • Traianus Lovagrend - Szikra László • Kötél Speciális Mentőszolgálat • Karg Autócsoport • Kaposvári Egyetem • Kaposvár Piaza • Széchenyi Kereskedelmi SZKI EgüMlÚhggatók: • Nick Árpád erőművész • Ametiszt Tánc-Sport Egyesület MÓdiatámogatók: A Somogyi Hírlap dolgozóinak mindennemű segítségükért! • Kapós Televízió kiemelt támogató • Sonline.hu hírportál • Kapós Pont videós hírportál • Somogy első videós hírportálja • N-Joy Média Csoport • Integranet Kft. ( www.somogy.hu ) Minden gyülekezet és vallási közösség amelyek imáikkal támogattak minket, le­veleikkel Kingát biztatták, erősítették. Rokonok, Barátok, Ismerősök, Ismeretle­nek, akik megkerestek minket és kitar­tásra buzdító szavaikkal támaszt nyújtot­tak, és mindenki, aki imádkozott Kingá­ért az országban és a világ több táján. MINDENKI, aki bármely oknál fogva vé­letlenül nem szerepel a felsorolásban. Még kiemelten mindennemű segítséget megkoszönyemunká Katóinknak: • Kapos-Mechanik Bt-nek és • Nyári Kft-nek, a kollégákkal együtt!!! Természetesen a Szüléinknek, Testvére­inknek és családjaiknak, akik ez idő alatt minden téren gondoskodtak rólunk. És TE, akibe végig kapaszkodtunk, a nap 24 órájában segítettél minket, és öntötted belénk a reményt, Pappné Biró Marika (Marika nénje). TE DRÁGA KINGA, AMIÉRT KITARTÓAN KÜZDÖTTÉL, NEM ADTAD FEL, ES ITT MARADTÁL VELÜNK! Biró Kinga szülei kólába megyek tovább tanulni, még nem tudom, de most ép­pen azzal piszkálnak, hogy menjek orvosnak. Az igaz, hogy elég jól kitanultam a kór­házi dolgokat az ötvenegy nap alatt, de amiket ott láttam, azok alapján biztos, hogy nem aka­rok az lenni. Kinga azt mondja, sok min­denben megváltoztatta a bal­eset. Például jobban oda fog fi­gyelni az utcán. S már az sem teljesen természetes neki, hogy egészséges. Már annak is örülni tud, ha végre nem fáj annyira valamije, mint előtte. S ennyire őszintén még senki szájából nem hallottam, hogy semmit nem kért karácsonyra, csak hogy hazajöhessen a kór­házból. Erre a mondatra kap egy újabb, ki tudja, hányadik simo- gatást anyukájától. Igaz, csak óvatosan, mert a combjai a le­szedett bőr miatt még mindig nagyon érzékenyek.- Talán a félelem volt a legel­viselhetetlenebb az egészben - veszi át a szót az anyuka -, ami­kor először mondták a műtét közben, hogy készüljünk föl mindenre, mert esélye sincs a kislánynak. Arra nem lehet sza­vakat találni. Az ember szinte gondolkodni sem tud. S persze azt is szörnyű volt hallani, ami­kor azt mondogatták, hogy bár javult az állapota, a szövődmé­nyek még mindent visszafordít­hatnak. És valóban, mindig tör­tént valami, amitől újra és újra belénk hasított a fájdalom, hogy vajon mi marad vissza az egész­ből. Azt is mondták, ha szeren­csénk van, akkor „csak” újra kell tanulnia járni, beszélni. Az első két hétben maga sem hitte el, hogy életben marad. Minden kérdésére adott válaszomat el­lenőrizte, megkérdezte mástól, valóban úgy van-e, ahogy mondtam. Persze ennek is meg­próbáltuk a jó oldalát nézni: eb­ből tudtuk, hogy minden rend­ben van nála, gyorsan, logiku­san gondolkodik. És az sem volt jó érzés, amikor megszóltak a jótékonysági rendezvény után, hogy anyuci kalapok Pedig nem is tudtunk a gyűjtésről, amit az iskola és a lovagrend szerve­zett. Szóval mindent egybevet­ve a félelem volt a legnehezebb. S még egy darabig biztos, hogy bennem lesz a félsz, ha újra is­kolába kezd járni Kinga. De tu­dom, hogy nem lehet ráteleped­ni a gyerekre, és azt is tudom, hogy nem lehet állandó félelem­ben élni. Muszáj, hogy vissza­álljon minden a régi kerékvá­gásba, hogy érezhesse: teljes életet élhet a jövőben. Biróék szerint teljesen más érzés volt ezek után készülni a karácsonyra. Még akkor is, ha mindig próbáltak úgy ünnepel­ni, hogy a gyerekeknek a lehe­tőségekhez mérten mindenük meglegyen. Több az az öröm, amelyet a legutóbbi karácsony jelentett a számukra. Az, hogy együtt lehetnek, döbbenti rá az embert, milyen törékeny dolog is a család. Mostantól többet je­lent számukra az együttlét - mondják -, mert már ismerik azt az érzést is, amikor közük az emberrel: készüljön föl min­denre, mert nem sok esélye van a gyerekének. Ők most kaptak egy új esélyt: Kinga második születésnapját, októ­ber 23-át.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents