Somogyi Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

2009-12-31 / 305. szám

SOMOGYI HÍRLAP - 2009. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK SZILVESZTER VII. A szurkolóból lett sportújságíró történetek Negyvenhat pont idegenben a Dombesznak - Elmaradt a beígért verés Szerencsés alaknak vall­hatom magam, hiszen az­zal foglalkozhatok (ráadá­sul még fizetnek is érte), amit szeretek, és amihez talán némileg konyítok is. Nem szokványos történet­ről van szó, ám a sport mindenhol megtalálható. Fenyő Gábor Szép emlékű gyermekkoromban előbb lelkesen fociztam, majd ko­saraztam, miközben az úszással, az asztalitenisszel és a judoval is megismerkedtem. Versenyzői karrieremről elég legyen annyi, hogy inkább engem vertek, mint hogy én vertem volna az ellenfe­leimet. A pályafutásomnak egy sérülés, na meg középiskolai ta­nulmányaim vetettek véget, leg­alábbis a szüleim így tudják. Az­tán következett a szurkolói kor­szakom, aminek köszönhetően többször is összetűzésbe kerül­tem drága édesanyámmal és édesapámmal. Történetesen akkor került fel az NB I-be a SÁÉV, mi pedig él- tünk-haltunk a kosárlabdáért A dolog egészen odáig fajult, hogy az újonc kaposvári együttesnek lett rövid időn belül az egyik leg­híresebb (-hírhedtebb?) és leg­hangosabb szurkolótábora, amelynek bizony jómagam - és a Somogyi Hírlapnál ténykedő több korombeli társam is - a tag­ja volt Az első fekete pontot akkor szereztem a szüleimtől, amikor otthon az összes fellelhető lepe­dőt telepingáltam „Hajrá, SÁÉV!” felirattal. Ez még talán nem is jelentett volna problé­mát; az viszont már igen, hogy a műveletet az ablakon végeztem el. Csupán egyetlen, nem elha­nyagolható tényezőt felejtettem ki: amikor leszedtem a kifestett lepedőket, az ablaküvegeken is rajta maradt a-buzdító felirat... A szüleim mindenesetre mél­tó bosszút találtak ki. Már akko­riban is létezett a Kaposvár- Dombóvár-rivalizálás - az egyik oldal a „Sötét Somogy!”-ot skan­dálta előszeretettel, mire a má­sik tábor az ütemes „Istálló! Is­tálló!” rigmussal válaszolt -, én pedig előrelátó lévén bő egy hét­tel előbb elkezdtem szervezni a tolnai kiruccanást Nem hiába fáradoztam: vagy félszázan ül­llyen volt 2009. Álmaimban Amerika, avagy a teli zsákot cipelő helyett a zsákoló Mikulás Kaposváron Na, ki az erősebb? Alkalmi „házaspárbaj” a nézőtéren Prukner László: már megint mit követtem el...? tek vonatra. A népes csapatból csupán egyetlen ember hiány­zott Az össznépi utazást a fő szervező, vagyis e sorok írója hagyta ki, akit nemes egyszerű­séggel szobafogságra ítéltek. Hó­napokon át hallgattam is alkal­mi helyettesemtől, Láng Róbert- től, aki most a Somogyi Hírlap fotórovatának a vezetője. Végül aztán - igaz, jó fél évvel később - a nagy kibékülés is megtörtént. Leérettségiztem, s földöntúli boldogságomban azt találtam kijelenteni, hogy min­denki a vendégem, aki este el­jön a Dorottya-sörkertbe. Ezút­tal Láng Róbert kollégámon volt a sor; máig sem tudom, hogy csinálta, de amikor odaértem, már vagy negyven-ötven ember várt. Talán ha négyet vagy ötöt ismerhettem közülük, de mind­ettől függeüenül tény, hogy em­lékezetes nagy bulit csaptunk. Akkoriban - meg még évek­kel később is - a csapat egyik központi figurája Monok Tibor volt. Az egyik meccsen lyukas tornacsukában hintett 46 pontot az ellennek, más alkalommal - amikor történetesen hazai pá­lyán kaptak ki - hatalmas fekete lepellel takartuk be az autóját. Nemcsak a játékostársa, ha­nem egyben az egyik legjobb cimborája is a Pécsről igazolt Hoffmann Zoltán volt, akinek az egyik dombóvári fellépésen na­gyon elsült a keze: ha emlékeim nem csalnak, kettő híján félszáz pontot szorgoskodott össze, ami­hez a mi jó Szúnyogunk még 16- ot tett hozzá. A sikerrel megví­vott összecsapás után jó dara­big ha ismerősbe botlottak Ka­posváron, Monok pánikszerűen átölelte Hofit, s mielőtt a kosár­király bármit is tudott volna mondani, vülámgyorsan elha­darta: hát igen, ketten együtt 64 pont a Dombesznak, ráadásul idegenben... Bár a kosár volt a mindenünk, azért a Rákóczi hazai meccseire is becsülettel kijártunk, amely akkor hol az NB II-ben, hol pe­dig az NB Hl-ban játszott. Bár­milyen rosszul is ment a csapat­nak, akkoriban mindig voltak szép számmal nézők a cukor­gyári gödörben. . Ha hiszik, ha nem, az egyik ilyen találkozón tudatosult ben­nem, hogy sportújságíró leszek. Akármi is történt a pályán, az egyik néző szabályos időközön­ként felpattant a helyéről, s a bí­rónak címezve mondandóját el­ordította magát: „Te éppen olyan hülye vagy, mint a Jenő!” A meccs végén - klassziku­sunk, Hofi Géza szavait idézve: „Megkérdezzem? Ne kérdez­zem? Miért pont most változnék meg, megkérdezem...” - odalép­tem főhősünkhöz, aki értetlenül nézett rám.- Hogyhogy ki az a Jenő? Hát a főnököm! - mondta magától értetődően. A pályaválasztásom csak egy­szer kérdőjeleződött meg, s tör­ténetesen az is egy Rákóczi- meccsen, pontosabban utána történt. A stadionból kifelé me­net elém állt egy tagbaszakadt egyén, aki közölte, hogy agyon fog verni. Mit tagadjam, kellően begyulladtam, mígnem elhang­zott a kulcsmondat: mert te csak rosszakat írsz a Rákóczi­ról. Akkor esett le, hogy bi­zony összekevertek jó ne­vű, ma már nyugdíjas kol­légámmal, s hosszú percekig tartott, míg sikerült meggyőz­nöm a tévedéséről. A beígért verés így szerencsé­re elmaradt. Ám ha a városban meglátom a szóban forgó illetőt, a biztonság kedvéért inkább át­gyalogolok a másik oldalra... f>-----------------­0 ■ PERCES INTERJÚ Ronaldo pótolná Nikolicsot Elképzelhető, hogy Ronaldo visszatér Euró­pába, s újra az Óvilág- ban riogatja a védőket és a kapusokat. Sőt, nem reménytelen, hogy a „Dagi” Magyarorszá­gon, közelebbről Ka­posváron folytatja!- Egy évvel ezelőtt úgy iga­zolt a Corinthianshoz: ha visszanyeri régi formáját és versenysúlyát, újra sze­rencsét próbál Európában.- Jól érzem magam ott­hon, ám az európai foci mégis más - mondta a bra­zil támadó. - Nem titok, sze­retnék visszatérni egykori sikereim színhelyére.- Újra fel kell építenie ma­gát Ugródeszkaként egy magyar klub is szóba jött?- Sejtem, mire gondol, nyilván a Rákóczival kötendő esetleges megállapodásról van szó. A szerződés realizá­lódhat, ha a klub eladja jelen­legi gólfelelősét, Nemanja Nikolicsot. Úgy tudom, a csa­tárért mintegy 120 millió fo­rintot kérnek, ami fedezné négy-hat heti béremet. Szíve­sen futballoznék a zöld-fehé­reknél, honfitársamtól, And- re Alvestől csupa jót hallot­tam a klubról és a városról.- Miként tudná összehan­golni kaposvári szerepvál­lalását a riói karnevállal?- Már ez ügyben is tájéko­zódtam, s úgy tudom, hogy február elején egyenesen Karnevál hercege tesz láto­gatást a somogyi megye- székhelyen, majd kezdetét veszi a farsangi időszak... Ronaldo más­fél hónapra Kaposvárra jönne Tényleg legatyásodott a magyar sport Góóóóól! Ja, hogy már kettővel égünk a Rákóczival szemben? Minden hétvégén elviszem kirándulni az asszonyt... I Á I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents