Somogyi Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-15 / 293. szám
SOMOGYI HÍRLAP - 2009. DECEMBER 15., KEDD SOMOGYI KORKÉP 13 Kívül rekedtek lullai otthonossága diófa Kérni, köszönni is itt tanulnak meg, sőt, olyan is akad, aki életében először vásárolt boltban Volt állami gondozottak, szenvedélybetegek, börtönt megjártak lelnek fedélre a lullai Diófa Rehabilitációs Otthonban, ami a maga nemében egyedülálló az országban. Kolumbán Tünde Szépen karbantartott, tornácos parasztház méretes udvarral, a ház mögött kacsákkal és kecskékkel. Az idegen számára akár a falusi idill megtestesítője is lehetne az otthon, amiről azonban az avatottak jól tudják, nem egy pedáns kistelepülési família birtoka. A Diófa Rehabilitációs Otthon azok lakhelye, akikkel így vagy úgy, de elbánt az élet, vagy legalábbis hagyták, hogy ne a lét szebbik oldalára terelje őket. A ház lakói többnyire olyan, a „normál” társadalmon kívül rekedt férfiak és nők, akiknek nem adatott meg, hogy családi kötelékben felnőve elsajátítsák azokat a hétköznapinak nevezhető készségeket, melyek az önálló, felelősség- teljes élethez szükségesek. A Diófában élők túlnyomó része állami gondozottként intézetekben vagy nevelőszülőknél cseperedett fel, majd innen került az utcára, hajléktalanszállóra, rosszabb esetben a hűvösre. Sokuk szenvedélybeteggé vált, s mellette még valamilyen más mentális problémával is küzd. - A Diófa lakóit a hasonló intézmények szocializálták az életre - mondja Szilágyi Tamás, a lullai otthon igazgatója. - Olyan pszichés sajátosságokkal bírnak, hogy beilleszkedési próbálkozásaik sorra kudarcot vallottak - magyarázza az intézményvezető, aki számos kiváló szakemberrel dolgozik azon, hogy kialakítsák és fejlesszék az otthonlakók életben maradáshoz szükséges képességét A többségnek ugyanis hiányoznak az alapvető szociális készségei: gondot okoz nekik valamit kérni vagy megköszönni. Volt például olyan felnőtt lakója az intézménynek, aki a Nyírségből érkezett, és a Lulla felé vezető úton nyílt lehetősége életében először arra, hogy boltban vásároljon.- Az a célunk, hogy mindenkit a saját belső lehetőségeinek maximumára jutassunk. A kezelésnek persze nem mindig az a végkimenetele, hogy képesek lesznek önálló életet élni, de bőAkad olyan lullai lakó is, aki verseket írogat. Szinte falusi az idill: szépen rendben tartott tornácos porta, a ház mögött kacsák, kecskék Lullai álmok. Dóra több öngyilkossági kísérlet után került a Diófa rehabilitációs otthonba. Legszívesebben Németországba menne dolgozni ven vannak sikertörténeteink - állítja Szilágyi Tamás. - A hozzánk kerülőkről gyakorta nálunk készül először állapotfelmérés és erre alapozó rehabilitációs terv. Nagyon heterogén a társaság a diagnózis tekintetében, éppen ezért nem lehet általánosítani. Egyénre szabott elvárásokat támasztunk mindenkivel szemben. A kezeltek között akad, aki csak egy órát tölt el Lullán, mások évekre a Diófa Otthon lakóivá válnak. A lakók egyébként teljesen hétköznapi életet élnek, a társas együttélés során lesik el a létfenntartáshoz szükséges magatartásformákat A hétköznapi élethez persze a munka is hozzátartozik. Az, hogy a lakók dolgozzanak, az otthon és az azt működtető Diótörés Alapítvány alapvető filozófiájához tartozik.- Elvárás, hogy a képességeiknek megfelelően tegyenek meg mindent az életben maradásukért - szögezi le Szilágyi Tamás. - Tekintettel vagyunk a viselkedésbeli sajátosságaikra, de azt tudniuk kell, hogy a menedékhelyen vannak szabályok, amelyeket be kell tartani. Például hogy nem lophatják a napot Tamás szerint lakóik számára az egyik legnehezebb, hogy élni tudjanak saját szabadságukkal. Az intézetből, börtönből érkezettek ugyanis ahhoz szoktak hozzá, hogy szigorú korlátok között kell élniük, és ez sokszor egyszerűbb, mint szabadnak lenni. Az otthonban átlagosan tizenöten élnek. Tizenöt nehéz emberrel foglalkozni azonban az otthon szakembereitől emberfeletti erőfeszítést kíván. Szilágyi Tamás nem tagadja, alkalmanként ösz- szetűzések is előfordulnak. - Ennek ellenére nem célom, hogy elküldjem a balhésokat Azt tartom szem előtt, hogy a nagy feszültséggel járó helyzetekben is meg kell tanulniuk szóban kifejezni magukat az agresszió helyett - magyarázza. Az igazgató azt is elárulja: lakóik között a párkapcsolatot nem tiltják, feltéve, ha a kapcsolatot nem bántalmazásra, hanem a boldogság megélésére használják. A kezeltek számára a kettő közötti különbség már csak azért sem egyértelmű, mert kapcsolatteremtési képességeik hiányosak, ráadásul az intézetben felnőttek gyakrabban voltak kitéve bántalmazásnak, mintsem azt egy jóérzésű ember gondolná. LEPOROLT MÚLT SZÁZADI TÖRTÉNETEK Egy rablóbanda elfogatása Újra nyomoznak a letépett segesdi vezetek miatt (Folytatás az 1. oldalról) A nagyatádi rendőrkapitányság foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt folytatott nyomozást, ám nem találták meg a felelőst. Az idén április 6-án megszüntették a nyomozást, mert az „elkövető kiléte nem volt megállapítható”. A Somogy Megyei Főügyészség felülvizsgálta a nyomozaü iratokat, és megállapította: a szakértői vélemény számos mulasztást észrevételezett, ám a nyomozó hatóság a tényállást nem tisztázta kellően. Ezért a nyomozás folytatására hívott fel. ■ J. E. Egy somogyi rablóbanda elfogatása címmel tudósított a Somogy- vármegye 1905. október 31-i száma egy harmincéves szolgálatáért kitüntetett csendőrőrmester bűnözőkkel vívott harcáról. Bernschüty Józsefet hosszú szolgálatáért a király koronás ezüst érdemkereszttel tüntette ki. Az őrmester ebből az alkalomból több érdekes történetet mondott el életéből. Ezek közül is kimagaslik a hírhedt Renkó-banda elfogatásá- nak története, amelynek Bernschüty maga is részese volt. Elmondása szerint a Dunántúlon a személy és vagyonbiztonság fenntartása mindig nehéz feladatnak számított, mivel a rengeteg erdő, a bozóttal átszőtt sűrűségek, általában a terepviszonyok a dologkerülő és törvényellenes cselekményektől nem irtózó személyek számára jó búvóhelynek bizonyultak. Nagy számban éltek itt olyan pásztornépek, amelyek egész életüket a szabadban vagy elszigetelt majorokban töltötték, s bűnöző életmódot folytattak. Ez a körülmény biztatta a kishartai közvetítő intézetből 1887. július 31-én megszökött bűnözőket, hogy bevegyék magukat a Dunántúl erdeibe. Renkó Kálmánt és Oroszlán Pált még a Rózsa Sándor nevével jelzett betyárkorszak idején rablógyilkosságért 20-20, Szántó Istvánt pedig 7 évi fegyházra ítélték. Renkóék Somogybán kezdtek működni, bűnöző életmódjukat itt folytatták. 1887. augusztus 8-án éjjel kirabolták a bodrogi kocsmárost, 16-án pedig a nagyatádi vásárról hazatartó Drucker János és Klein Jakab nemesvidi kereskedőket. Újabb egy hét múlva már Gyékényesen bukkantak fel, ahol Unger Hermán kereskedőhöz törtek be. A szerencsétlen embert megkötözték, majd kirabolták. A csendőrök ekkor már a nyomukban voltak, de nem sikerült elkapni őket, mert a rend őrei Renkóékat összetévesztették egy Zala megyében garázdálkodó másik bandával. A bűnbanda tagjai ekkor Holport Imre porrogi juhásznál bújtak meg, ahol újabb súlyos bűncselekményt követtek el: agyonlőtték az őket megleső Rác József csurgói erdőőrt. Emiatt menekülésre fogták a dolgot, Miháld felé véve az útirányt, majd Zalába futottak. A csendőrök ekkor már a nyomukban voltak, egyre jobban szorult a hurok a nyakuk körül. Ez sem tartotta azonban vissza őket az újabb bűncselekménytől: szeptemberben kirabolták Poko- mándi Mihály rédicsi plébánost, majd egy puszta magyaród i gazdát, és fényes nappal a mernyei Vég Istvánnét. Itt azonban kis híján rajtavesztettek, mert a helyiek körbefogták őket, és szabályos utcai harc bontakozott ki. A rablóknak nem esett bántódásuk, ők viszont lelőttek két asszonyt. Renkóék talpa alatt annyira égett a talaj, hogy megpróbálták a Bakony rengetegébe bevenni magukat. A csendőrök azonban útjukat állták: a Veszprém megyeiek a Balaton és a Bakony között sorakoztak fel. így most már a banda előtt, mögött, tőlük keletre és nyugatra, szóval mindenütt csendőrök voltak. Még így is nehéz volt őket elfogni, mert a lakosság mindenütt a pártjukon állt. Renkóék azonban végül csapdába estek. A városlődi erdőben észrevették őket a csendőrök, amint egy bokor mögött lapultak. Tüzet nyitottak rájuk, amelyben Renkó Kálmán és Szántó István halálos lövést kapott. Oroszlán Pál elmenekült, de másnap őt is elfogták. Dóra álmai a rózsaszín faiak között wvmM tu uiuiutt nunynujuu dolgozik. A fiatal lány rózsa- : színre festett falak között él \ szobatársával Történe- m lemkönyvet tart a kézé- } ] ben, azt mondja, éjszaka * I nem tudtak aludni, így j | jobb híján történelmi is- I \ méreteiket elevenítették f fel a szobát birtokló má- 3 sik lánnyal. - Gyakran beszélgetünk az irodalomról, és önszorgalomból tanulunk - közli Dóra, ami, legyünk őszinték, igen meglepő kijelentés. A lányról első látásra nehéz lenne megállapítani, hogy komoly pszichikai gondokkal küzd. Megtévesztően kiegyensú- / lyozottnak hat, pedig ön- i pusztító hajlamú. - El& szálláson, nevelőotthonban nőttem fel, de mivel több öngyilkossági kísérletem volt, megelégelték, és elküldték. Mielőtt idekerültem, kórházról kórházra jártam. CUKRÁSZKÉNT VÉGZETT. Dóra a rózsaszín jalak között arról álmodik, hogy egyszer saját lábára áll, és a szólanájában Németoiszágban dolgozhat.
