Somogyi Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-07 / 261. szám

4 MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. NOVEMBER 7., SZOMBAT A Balaton és Nagy László szerelmese a flottaparancsnok A szamárlétrát végigjárva matrózból lett a Balatoni Hajózási Zrt. igazgatója Horváth Gyula BALATONENDRÉDINEK Vallja magát, noha Pesten, a MAV- kórházban látta meg a nap­világot, s életének első napja­it is ott töltötte. Úttörőként számháborúzott, bunkereket ásott a domboldalban, azaz nem a vízi úttörőktől vezetett az útja a hajózásig. Tizen­nyolc esztendősen, 1971-ben állt be matróznak a Balato­non, kissé amolyan „ha nincs ló, jó a szamár is” ala­pon. Eredendően ugyanis tengerésztiszt szeretett volna lenni, de a felsőfokú techni­kumba, mely a képzést adta, esélye sem volt bekerülni: a sokszoros túljelentkezés mi­att a tengerészek gyerekei előnyt élveztek, neki pedig semmiféle protekciója nem akadt. Közel négy évtized táv­latából akár elégtételt is érez- hetne, hiszen mára a magyar tengeri hajózásról már csak múlt időben beszélhetünk, míg a balatoni prosperál. FOKOZATOSAN HALADT előre a ranglétrán, előbb kormányo­si, majd fedélzetmesteri vizs­gát tett, s bár már több mint két évtizede nem szolgál ha­jón, arra ügyel, hogy bizonyos jogosítványai a mai napig ér­vényesek legyenek. Huszon­nyolc évesen iratkozott be a jogi egyetemre, igazából min­denféle komolyabb szándék nélkül. Elsősorban a jogese­tek megoldása vonzotta, ám azóta kiderült, vezetőként ki­fejezetten hasznára válnak az akkor tanultak. kopár István 1996-os nyug­díjba vonulása után választot­ták a cég ügyvezetőjévé, s az idén szeptemberben már 39. munkaévét kezdte meg. Ta­valy újabb három évre bizal­mat szavaztak neki - ugyan­ebben az évben munkája elis­meréseként megkapta a köz- társasági érdemrend lovagke­resztjét azaz elvileg 2011 tavaszáig ő irányítja a balato­ni hajózást. Legalábbis, ha a tulajdonosok is így akarják. Persze, ahogyan mondta: a cégtől lehet, hogy el kell majd szakadnia egyszer, de a Bala­tontól és a hajózástól senki sem tudja már elválasztani... Lassan négy évtizede, hogy Horváth Gyula elkötelezte magát a Balaton mellett Az ablak a Sióra, egészen pontosan a Balaton legöre­gebb hajójára, a Kelénre néz, a falon különböző' kö­télcsomók egy keretben, s a költő Nagy László képe. Vas András- Meglepő - intek a kép felé.- Nagyon szeretem - válaszol­ta Horváth Gyula. - Még életé­ben elolvastam tőle mindent, ha­lála után pedig kikerült a képe az iroda falára.- Akkoriban még Lenin volt a divat. Nem hiányolták?- Szerencsére senki sem kér­te számon. S akárhová mentem, Nagy László mindig jött velem.- És a csomók?- A balatoni és folyami teher- hajózásban használatosak. Egy igazi hajós ezeket mind tudja. Pontosabban tudta, hiszen a mai gépesített hajózásban már csak a töredékét alkalmazzák.- Menne még valamelyik?- Egy részük bizonyosan. Van­nak dolgok, amelyeket az ember nem felejt el soha. A bonyolul­tabbak viszont gyakorlás nélkül hamar kiesnek a kézből.- Matrózként mindet tudta?- Egy részük a tanfolyam anyaga volt, a többit az öregektől kellett ellesni.- Titkolták?- Az egyik speciális kötés, a fukszolás például különleges tu­dásnak számított. Rangot jelen­tett, ha valaki ismerte.- Közéjük tartozott?- Egy idő után kifigyeltem...- Nem hiányzik az az élet? Azt mondják, aki egyszer vízen dolgozott, sohasem vágyik máshová.- A hajózás teljes embert kí­ván, félig-meddig nem lehet csi­nálni. Amúgy, amikor átkerül­tem az irodába, egy darabig még visszajártam segíteni.- A főnök, aki meghúzza a kö­telet?- Akkor már fedélzetmester voltam... Aztán szép lassan ki­koptam. A part egy másik világ.- Biztosabb a talaj az ember lá­ba alatt...- Inkább sokkal kiszolgálta­tottabb. Nem csak a saját tudásá­tól függ, hiszen nem lehet egy­szerre valaki mérnök, könyvelő, tervező. Nekem is hagyatkoz­nom kell másokra, bíznom kell a kollégáimban.- Valami azt súgja, néha saj­nálja, nem a vízen dolgozik.- Például egy hosszú, ám ter­méketlen értekezlet után.- Gondolom, a szabadidejében pótolja a „vízhiányt”.- Nagy kirándulók vagyunk a feleségemmel, sokfelé jártunk már az országban, de a legtöb­bet a Balaton környékén indu­lunk el. Ez a legszebb hely a vi­lágon! S természetesen, ha olyan az útirány, hajóval me­gyünk. Sokszor kifejezetten praktikus is: például ha egy bor- fesztiválra látogat az ember, nincs veszélyben a jogsija.- Melyik a kedvenc hajója?- Az öregek, a Kelén és a Helka.- És hol szolgált utoljára?- A Beloianniszon.- Jár még?- Itt áll a kikötőben. A halá­szati udvarból bemutatóhelyet álmodtunk, többek között jégve­remmel. Oda kerülne a Beloian­nisz is, mely sokakban ébreszt kedves emléket. A mai középko­rúak közül vélhetően kevesen vannak, akik anno nyaraltak a Balatonon, s nem utaztak rajta.- Nocsak!- A legfelkapottabb zenehajó volt a maga korában. Rengeteg szerelem kezdődött rajta, sok házasságról is tudunk. Akkori­ban úgy kellett visszatartani a fiatalokat a kikötőben, mert el­képesztő tömeg akart felszállni rá. Egy Belo-estnek igazi rang­ja volt.- Csak azt nem értem, hogyan került egy görög kommunista partizán a tóra a sok hegy, fo­lyó és település közé.- Az ötvenes években gyártot- ták-keresztelték, amikor befo­gadtuk a menekült görög kom­munistákat. Korábban, a Hor- thy-korban a balatoni dombok­ról vagy irodalmi alakokról ne­vezték el a hajókat. Az irodalom a Monarchia alatt is dívott, on­nan ered a Kelén és a Helka: Fáy András regényhősei. A Kádár­korban pedig balatoni települé­sek lettek a névadók. Amúgy a Beloianniszt a rendszerváltás után átkeresztelték Balatonra...- Akkor hogyan...- Visszakereszteltük. Ez volt a neve, mindenki így ismerte.- Igaz, a Fejér megyei falu sem kapott új nevet.- Különben sem jár már...- Elég hajó fut a tavon?- Ha cinikus lennék, azt mon­danám: több, mint kellene. Ki­lencven után megjelent a kon­kurencia, ami nem lenne gond, ha a szabályokat mindenki be­tartaná, és tiszta lenne a ver­seny. Ha viszont úgy nézem, hány jármű van a tavon, akkor kevés. Ami nem biztos, hogy baj.- Legalább elférnek, nem úgy, mint a Fertő tavon.- Figyelemre méltó, hogy az elmúlt egy-két évben jelentősen megnőtt a számuk. Persze így is alig tízezer vitorlásról és csónak­ról beszélünk. Régebben akadt olyan nap, amikor nem lehetett vitorlát látni a vízen. Ma szeren­csére üyen már nem fordul elő.- Érthető az öröme, szép bevé­telt jelentenek a cégnek.- A vitorláskikötők az egyik legjövedelmezőbb üzletágunkat jelentik.- Mégis azt haliam, lehet, hogy megválnak tőlük.- Nem tervezünk ilyesmit. Persze egyenként kell vizsgálni őket gazdaságossági szempont­ból, s ha akad, amelyik nem megfelelő... Esetleg egyéb üzlet- politikai érdek miatt.- Sokaknak ez a politikai ér­dek megfelelőjét jelenti... A cég 2001-ben a kikötővel rendelke­ző települések tulajdonába ke­rült, de áüítólag a három nagy, Keszthely, Siófok és Füred sze­retné szép lassan felvásárolni a többiek tulajdonrészét. És há­rom azonos poütikai vezetésű városról van szó.- Melyek közül valós anyagi lehetősége szerintem Siófok­nak van a tulajdonrészek meg­vásárlására.- Könnyebb lenne kevesebb tu­lajdonossal. Huszonkét ló sok­felé rángathatja a szekeret.- Az elvárások megnőttek, ko­molyabb eredmények kellenek, a veszteséges tevékenységeket vissza kell szorítani.- Tehát csökken a személyha­józás, hiszen az köztudottan veszteséges.- Pontosítsunk: a menetrend szerinti. A séta- és zenehajók profitot termelnek. A menetrend szerinti hajózás pedig olyan, mint a magyar Formula-1-es fu­tam: lehet, hogy a verseny maga veszteséges, de összességében az egész rendezvény nyereséges az ország számára. Ilyen a hajó­zás is, a megléte bizonyosan pro­fitot jelent a Balaton régiónak.- A cégtulajdonosokat ez nem teszi boldoggá.- Nagyobb nyereséget szeret­nének kevesebb kiadással.- Pech, hogy éppen a válság idején...- Éreztük is. Kevesebb pén­zük van az embereknek, és ugye, min tudnak spórolni nya­raláskor? A lakás és az étel ki­esik, a strandra is le kell menni, így a kiegészítő programok kö­zött szelektálnak. Persze a hajó­zásra mindig igény lesz a tavon.- Ember is lesz, aki vezeti a hajókat?- Sorban állnak a jelentkezők, hogy matrózok lehessenek!- Hihetetlen...- Ha megszerzik a megfelelő képesítéseket, folyamatos az elő- relépési lehetőség. Kellő tudás­sal, felkészültséggel bárkiből le­het parancsnok.- Mintha csak Napóleont halla­nám.- Itt tényleg ott van mindenki­nek a tarsolyában a marsallbot... Éppen a pizza rontotta le a Szicília pizzéria osztályzatát étlapozó Furfangosak voltunk: előbb ebédeltünk egy jót, azután a pizzafutárt is magunkhoz rendeltük Megyei gasztronómiai kör­sétára invitáljuk olvasóin­kat: sorozatunkban meg­próbáljuk a vendég szem­szögéből bemutatni a so­mogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Akad-e még vendégváró hely e kies, rideg, porlepte somogyi megyeszékhelyen (hogy meg­próbáljam viszonylag valóság­hűen idézni a jeles kaposi színi­direktor minapi, tévében tett nyilatkozatát), mely eddig öz­vegységem elől elrejtve tengette szürke mindennapjait? Érthe­tőbben: ahol még nem étterem­kommandóztunk? Akad. Bi­zonyság erre a legutóbbi röpke ebédünk a sétálóutca-közeli Szi­cíliában, mely ugye étterem és pizzéria egyszerre. Méghozzá mostanság elrejtve a kíváncsi szemek elől, hiszen zajlik bő­szen a Noszlopy utca rekonst­rukciója, a mi kiszemelt vendég­lőnket meg helyre kis lepellel burkolták be, de úgy ám, hogy még a már jellemzett tájékon fel­nőtt ebédelőtársam sem találta meg elsőre a bejáratát. Nem úgy a mindennapi menzázók. Men­tünk utánuk, bújtunk a lepel alá, aztán meg be az ajtón. Kedves fogadtatás, helloó- szevasz, valami ilyesmi, de ezt ezúttal nem foghattuk az udva­riatlanságra, legfeljebb imént bemutatott „segítőm” kiterjedt ismeretségi körére. Kellemes hely, semmi faksz- ni, egyébként is lassan kezd­jük megunni azokat a helye­ket, amelyek azt se tudják, mi­lyen csiricsáré berendezéssel támasszák alá borsos áraikat. Itt, a Szicíliában egyszerű faasztalok, kovácsoltvas keret­tel, hasonló székekkel, a fala­kon (Itália ez is, az is...) velen­cei festményekkel. No, meg aztán az árak! Nem túlzók, ha azt mondom, béke­beliek. Ezer forint fölé alig mennek, s még csak nem is a pizzákról beszélek, pedig akadt abból is tucatszám. Mi persze elsősorban az étlap más oldala­it forgattuk, így szúrtuk ki a sajtkrémlevest pirítóssal meg a húsgombócokkal ajánlott húslevest. Pontlevonás: utóbbi­val sajna nem tudott szolgálni barátságos pincérünk, csak Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): g Közvetlen KÖRNYEZET (1-10 pont): 8 Velence Szicíliában ÉTEL (1-20 pont): J,® A legjobb szívvel... metélt tésztással. Ha úgy, hát legyen úgy, s nem is bántuk meg, a sajtkrémleves meg egyenesen kitűnő minősítést nyert el tőlünk. A görög szelet ellen sem emelhettünk még csak cse­kélyke kifogást sem (nem én rendeltem, magam nem len­nék ennyire illúzióromboló egy itáliai pizzériában, társa­mat meg nem lehetett lebeszél­ni róla). E fantázianév amúgy fetasajttal, olívával, főtt tojás­sal töltött, rántott sertéskarajt rejtett korrekt (értsd: nem has- pókadagnyi) mennyiségben. Bátran ajánlhatom mindenki­nek a pikáns aprópecsenyét is: enyhén csípős, zöldborsóval, gombával, hagymával gazda­gon körített étel, talán csak a hús bizonyult kissé szárazabb­nak a kelleténél. De grátisz uborkasalátát káptam hozzá, pedig nem is kértem. A házi készítésű somlói ga­luskát elcsomagoltattuk, egyéb­ként valóban házi tészta szol­gált alapanyagul: pluszpont. Újításként (ilyet még nem tettünk e sorozat történetében) másnap a Szicíliából rendel­tünk pizzát, hogy még telje­sebb képet kapjunk a hely vá­lasztékáról. Ezt tán mégse kel­lett volna, mert a tésztakere­kekre legfeljebb csak közepes minősítést adhattunk. A legjobb szívvel is...

Next

/
Thumbnails
Contents