Somogyi Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-07 / 261. szám
4 MEGYEI KORKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. NOVEMBER 7., SZOMBAT A Balaton és Nagy László szerelmese a flottaparancsnok A szamárlétrát végigjárva matrózból lett a Balatoni Hajózási Zrt. igazgatója Horváth Gyula BALATONENDRÉDINEK Vallja magát, noha Pesten, a MAV- kórházban látta meg a napvilágot, s életének első napjait is ott töltötte. Úttörőként számháborúzott, bunkereket ásott a domboldalban, azaz nem a vízi úttörőktől vezetett az útja a hajózásig. Tizennyolc esztendősen, 1971-ben állt be matróznak a Balatonon, kissé amolyan „ha nincs ló, jó a szamár is” alapon. Eredendően ugyanis tengerésztiszt szeretett volna lenni, de a felsőfokú technikumba, mely a képzést adta, esélye sem volt bekerülni: a sokszoros túljelentkezés miatt a tengerészek gyerekei előnyt élveztek, neki pedig semmiféle protekciója nem akadt. Közel négy évtized távlatából akár elégtételt is érez- hetne, hiszen mára a magyar tengeri hajózásról már csak múlt időben beszélhetünk, míg a balatoni prosperál. FOKOZATOSAN HALADT előre a ranglétrán, előbb kormányosi, majd fedélzetmesteri vizsgát tett, s bár már több mint két évtizede nem szolgál hajón, arra ügyel, hogy bizonyos jogosítványai a mai napig érvényesek legyenek. Huszonnyolc évesen iratkozott be a jogi egyetemre, igazából mindenféle komolyabb szándék nélkül. Elsősorban a jogesetek megoldása vonzotta, ám azóta kiderült, vezetőként kifejezetten hasznára válnak az akkor tanultak. kopár István 1996-os nyugdíjba vonulása után választották a cég ügyvezetőjévé, s az idén szeptemberben már 39. munkaévét kezdte meg. Tavaly újabb három évre bizalmat szavaztak neki - ugyanebben az évben munkája elismeréseként megkapta a köz- társasági érdemrend lovagkeresztjét azaz elvileg 2011 tavaszáig ő irányítja a balatoni hajózást. Legalábbis, ha a tulajdonosok is így akarják. Persze, ahogyan mondta: a cégtől lehet, hogy el kell majd szakadnia egyszer, de a Balatontól és a hajózástól senki sem tudja már elválasztani... Lassan négy évtizede, hogy Horváth Gyula elkötelezte magát a Balaton mellett Az ablak a Sióra, egészen pontosan a Balaton legöregebb hajójára, a Kelénre néz, a falon különböző' kötélcsomók egy keretben, s a költő Nagy László képe. Vas András- Meglepő - intek a kép felé.- Nagyon szeretem - válaszolta Horváth Gyula. - Még életében elolvastam tőle mindent, halála után pedig kikerült a képe az iroda falára.- Akkoriban még Lenin volt a divat. Nem hiányolták?- Szerencsére senki sem kérte számon. S akárhová mentem, Nagy László mindig jött velem.- És a csomók?- A balatoni és folyami teher- hajózásban használatosak. Egy igazi hajós ezeket mind tudja. Pontosabban tudta, hiszen a mai gépesített hajózásban már csak a töredékét alkalmazzák.- Menne még valamelyik?- Egy részük bizonyosan. Vannak dolgok, amelyeket az ember nem felejt el soha. A bonyolultabbak viszont gyakorlás nélkül hamar kiesnek a kézből.- Matrózként mindet tudta?- Egy részük a tanfolyam anyaga volt, a többit az öregektől kellett ellesni.- Titkolták?- Az egyik speciális kötés, a fukszolás például különleges tudásnak számított. Rangot jelentett, ha valaki ismerte.- Közéjük tartozott?- Egy idő után kifigyeltem...- Nem hiányzik az az élet? Azt mondják, aki egyszer vízen dolgozott, sohasem vágyik máshová.- A hajózás teljes embert kíván, félig-meddig nem lehet csinálni. Amúgy, amikor átkerültem az irodába, egy darabig még visszajártam segíteni.- A főnök, aki meghúzza a kötelet?- Akkor már fedélzetmester voltam... Aztán szép lassan kikoptam. A part egy másik világ.- Biztosabb a talaj az ember lába alatt...- Inkább sokkal kiszolgáltatottabb. Nem csak a saját tudásától függ, hiszen nem lehet egyszerre valaki mérnök, könyvelő, tervező. Nekem is hagyatkoznom kell másokra, bíznom kell a kollégáimban.- Valami azt súgja, néha sajnálja, nem a vízen dolgozik.- Például egy hosszú, ám terméketlen értekezlet után.- Gondolom, a szabadidejében pótolja a „vízhiányt”.- Nagy kirándulók vagyunk a feleségemmel, sokfelé jártunk már az országban, de a legtöbbet a Balaton környékén indulunk el. Ez a legszebb hely a világon! S természetesen, ha olyan az útirány, hajóval megyünk. Sokszor kifejezetten praktikus is: például ha egy bor- fesztiválra látogat az ember, nincs veszélyben a jogsija.- Melyik a kedvenc hajója?- Az öregek, a Kelén és a Helka.- És hol szolgált utoljára?- A Beloianniszon.- Jár még?- Itt áll a kikötőben. A halászati udvarból bemutatóhelyet álmodtunk, többek között jégveremmel. Oda kerülne a Beloiannisz is, mely sokakban ébreszt kedves emléket. A mai középkorúak közül vélhetően kevesen vannak, akik anno nyaraltak a Balatonon, s nem utaztak rajta.- Nocsak!- A legfelkapottabb zenehajó volt a maga korában. Rengeteg szerelem kezdődött rajta, sok házasságról is tudunk. Akkoriban úgy kellett visszatartani a fiatalokat a kikötőben, mert elképesztő tömeg akart felszállni rá. Egy Belo-estnek igazi rangja volt.- Csak azt nem értem, hogyan került egy görög kommunista partizán a tóra a sok hegy, folyó és település közé.- Az ötvenes években gyártot- ták-keresztelték, amikor befogadtuk a menekült görög kommunistákat. Korábban, a Hor- thy-korban a balatoni dombokról vagy irodalmi alakokról nevezték el a hajókat. Az irodalom a Monarchia alatt is dívott, onnan ered a Kelén és a Helka: Fáy András regényhősei. A Kádárkorban pedig balatoni települések lettek a névadók. Amúgy a Beloianniszt a rendszerváltás után átkeresztelték Balatonra...- Akkor hogyan...- Visszakereszteltük. Ez volt a neve, mindenki így ismerte.- Igaz, a Fejér megyei falu sem kapott új nevet.- Különben sem jár már...- Elég hajó fut a tavon?- Ha cinikus lennék, azt mondanám: több, mint kellene. Kilencven után megjelent a konkurencia, ami nem lenne gond, ha a szabályokat mindenki betartaná, és tiszta lenne a verseny. Ha viszont úgy nézem, hány jármű van a tavon, akkor kevés. Ami nem biztos, hogy baj.- Legalább elférnek, nem úgy, mint a Fertő tavon.- Figyelemre méltó, hogy az elmúlt egy-két évben jelentősen megnőtt a számuk. Persze így is alig tízezer vitorlásról és csónakról beszélünk. Régebben akadt olyan nap, amikor nem lehetett vitorlát látni a vízen. Ma szerencsére üyen már nem fordul elő.- Érthető az öröme, szép bevételt jelentenek a cégnek.- A vitorláskikötők az egyik legjövedelmezőbb üzletágunkat jelentik.- Mégis azt haliam, lehet, hogy megválnak tőlük.- Nem tervezünk ilyesmit. Persze egyenként kell vizsgálni őket gazdaságossági szempontból, s ha akad, amelyik nem megfelelő... Esetleg egyéb üzlet- politikai érdek miatt.- Sokaknak ez a politikai érdek megfelelőjét jelenti... A cég 2001-ben a kikötővel rendelkező települések tulajdonába került, de áüítólag a három nagy, Keszthely, Siófok és Füred szeretné szép lassan felvásárolni a többiek tulajdonrészét. És három azonos poütikai vezetésű városról van szó.- Melyek közül valós anyagi lehetősége szerintem Siófoknak van a tulajdonrészek megvásárlására.- Könnyebb lenne kevesebb tulajdonossal. Huszonkét ló sokfelé rángathatja a szekeret.- Az elvárások megnőttek, komolyabb eredmények kellenek, a veszteséges tevékenységeket vissza kell szorítani.- Tehát csökken a személyhajózás, hiszen az köztudottan veszteséges.- Pontosítsunk: a menetrend szerinti. A séta- és zenehajók profitot termelnek. A menetrend szerinti hajózás pedig olyan, mint a magyar Formula-1-es futam: lehet, hogy a verseny maga veszteséges, de összességében az egész rendezvény nyereséges az ország számára. Ilyen a hajózás is, a megléte bizonyosan profitot jelent a Balaton régiónak.- A cégtulajdonosokat ez nem teszi boldoggá.- Nagyobb nyereséget szeretnének kevesebb kiadással.- Pech, hogy éppen a válság idején...- Éreztük is. Kevesebb pénzük van az embereknek, és ugye, min tudnak spórolni nyaraláskor? A lakás és az étel kiesik, a strandra is le kell menni, így a kiegészítő programok között szelektálnak. Persze a hajózásra mindig igény lesz a tavon.- Ember is lesz, aki vezeti a hajókat?- Sorban állnak a jelentkezők, hogy matrózok lehessenek!- Hihetetlen...- Ha megszerzik a megfelelő képesítéseket, folyamatos az elő- relépési lehetőség. Kellő tudással, felkészültséggel bárkiből lehet parancsnok.- Mintha csak Napóleont hallanám.- Itt tényleg ott van mindenkinek a tarsolyában a marsallbot... Éppen a pizza rontotta le a Szicília pizzéria osztályzatát étlapozó Furfangosak voltunk: előbb ebédeltünk egy jót, azután a pizzafutárt is magunkhoz rendeltük Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Akad-e még vendégváró hely e kies, rideg, porlepte somogyi megyeszékhelyen (hogy megpróbáljam viszonylag valósághűen idézni a jeles kaposi színidirektor minapi, tévében tett nyilatkozatát), mely eddig özvegységem elől elrejtve tengette szürke mindennapjait? Érthetőbben: ahol még nem étteremkommandóztunk? Akad. Bizonyság erre a legutóbbi röpke ebédünk a sétálóutca-közeli Szicíliában, mely ugye étterem és pizzéria egyszerre. Méghozzá mostanság elrejtve a kíváncsi szemek elől, hiszen zajlik bőszen a Noszlopy utca rekonstrukciója, a mi kiszemelt vendéglőnket meg helyre kis lepellel burkolták be, de úgy ám, hogy még a már jellemzett tájékon felnőtt ebédelőtársam sem találta meg elsőre a bejáratát. Nem úgy a mindennapi menzázók. Mentünk utánuk, bújtunk a lepel alá, aztán meg be az ajtón. Kedves fogadtatás, helloó- szevasz, valami ilyesmi, de ezt ezúttal nem foghattuk az udvariatlanságra, legfeljebb imént bemutatott „segítőm” kiterjedt ismeretségi körére. Kellemes hely, semmi faksz- ni, egyébként is lassan kezdjük megunni azokat a helyeket, amelyek azt se tudják, milyen csiricsáré berendezéssel támasszák alá borsos áraikat. Itt, a Szicíliában egyszerű faasztalok, kovácsoltvas kerettel, hasonló székekkel, a falakon (Itália ez is, az is...) velencei festményekkel. No, meg aztán az árak! Nem túlzók, ha azt mondom, békebeliek. Ezer forint fölé alig mennek, s még csak nem is a pizzákról beszélek, pedig akadt abból is tucatszám. Mi persze elsősorban az étlap más oldalait forgattuk, így szúrtuk ki a sajtkrémlevest pirítóssal meg a húsgombócokkal ajánlott húslevest. Pontlevonás: utóbbival sajna nem tudott szolgálni barátságos pincérünk, csak Értékelés SZEMÉLYZET (1-10 pont): g Közvetlen KÖRNYEZET (1-10 pont): 8 Velence Szicíliában ÉTEL (1-20 pont): J,® A legjobb szívvel... metélt tésztással. Ha úgy, hát legyen úgy, s nem is bántuk meg, a sajtkrémleves meg egyenesen kitűnő minősítést nyert el tőlünk. A görög szelet ellen sem emelhettünk még csak csekélyke kifogást sem (nem én rendeltem, magam nem lennék ennyire illúzióromboló egy itáliai pizzériában, társamat meg nem lehetett lebeszélni róla). E fantázianév amúgy fetasajttal, olívával, főtt tojással töltött, rántott sertéskarajt rejtett korrekt (értsd: nem has- pókadagnyi) mennyiségben. Bátran ajánlhatom mindenkinek a pikáns aprópecsenyét is: enyhén csípős, zöldborsóval, gombával, hagymával gazdagon körített étel, talán csak a hús bizonyult kissé szárazabbnak a kelleténél. De grátisz uborkasalátát káptam hozzá, pedig nem is kértem. A házi készítésű somlói galuskát elcsomagoltattuk, egyébként valóban házi tészta szolgált alapanyagul: pluszpont. Újításként (ilyet még nem tettünk e sorozat történetében) másnap a Szicíliából rendeltünk pizzát, hogy még teljesebb képet kapjunk a hely választékáról. Ezt tán mégse kellett volna, mert a tésztakerekekre legfeljebb csak közepes minősítést adhattunk. A legjobb szívvel is...
