Somogyi Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-07 / 261. szám
2 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HÍRLAP - 2009. NOVEMBER 7„ SZOMBAT Adóforintok a Balatonringre PÁlFY viktorné kaposvári pénzügyi tanácsadó: - Egyértelműen nem helyeslem, ha az adófizetők pénzét a sávolyi MotoGP- pályára költenék. Annyi más terület van, ahol jól jönne ez a sok milliárd. Költhetnének többet a gyerekekre, emeljék meg mondjuk a családi pótlékot, vagy adjanak több támogatást az iskolai étkeztetéshez, legyen szélesebb körű a tankönyvtámogatás. kövecses Bálint kaposvári középiskolai tanuló: - Hogy helyeslem-e? Az attól függ. Ha már a mi pénzünket költenék a sávolyi pályára, akkor az a legkevesebb, hogy kedvezményes, esetleg ingyenes belépőt kaphassunk a későbbi versenyekre. Ha azonban a mi pénzünkből épülne, és még több tízezer forintos belépőket is szednének, az már elfogadhatatlan lenne a számomra. hernesz János kaposvári építészmérnök: - Nincs ellenemre a kormánygarancia. Ez a pálya nemzetközi hírnevet szerez az országnak, ezáltal bekapcsolódhat a nemzetközi vérkeringésbe. Vonzóbb lehet a külföldiek számára, a Balaton környékére kell valami attrakció, ami vonzza a vendégeket. Inkább erre költsék a pénzünket, mint hatalmas összegű végkielégítésekre. Nem találtak felelőst a rendőrök segesd A szakértő egyértelműen fogalmazott: túl alacsonyan lógott a légkábel Lórántka fényképét mutatják a szülői, akik nagyon elszántak. Azt kérdezik: Magyarországon mindent meg lehet csinálni az egyszerű emberekkel? Megvizsgálja a nagyatádi rendőrkapitány, hogy valóban mulasztottak-e a rendőrök, amikor nem vették figyelembe az egyértelmű szakértői véleményt a súlyosan megsérült segesdi kisfiú ügyében. Nagy László Lórántka tízéves. Leszakadt a fél arca; szája felrepedt, fogai kipotyogtak. Épp újabb műtét előtt áll, mert az arccsontja nem forrt össze rendesen. Az orvos nem ringatja illúziókban a családot. Azt mondja: a gyereket egész életén át elkíséri majd a fájdalom. Az egykor barátságos, közvetlen kisfiú sokat sír. A két évvel ezelőtti balesetről beszélni nem akar. Régebben soha nem panaszkodott fejfájásra, most gyakran mondogatja, hogy fáj a feje. Egy Segesden áthaladó teherautó leszakított egy tévékábelt. A kitépett kábeltartó eltalálta a közelben játszó gyerekek egyikét, és összekaszabolta az arcát. Műtétek sora következett, Lóránt ma már iskolába járhat. Akár vissza is állhatott volna az élet a rendes kerékvágásba. Hogy mégsem így történt, annak az ügyben lefolytatott vizsgálat az oka. A rendőrségi vizsgálat ugyanis a család legnagyobb megdöbbenésére nem talált felelőst a tragédiáért. A szülők azóta minden keserűségüket levelezésbe fojtják; utoljára Túri Dénes rendészeti szakállamtitkárhoz fordultak, aki azt javasolta: keressék fel az igazA család a teljes dokumentációt lapunk rendelkezésére bocsátotta. Megkérdeztük a nagyatádi rendőrkapitányság vezetőjét arról, hogy milyen szempontok alapján . hozták meg a határozatot, s miért hagyták figyelmen kívül a szakértői véleményt. ságügyi hivatal jogi segítség- nyújtó szolgálatát.- Amikor megjött a határozat a vizsgálat lezárásáról, nem akartuk elhinni - mondja Cziráki Gyula, a nevelőapa. - Ha ez az eset nem egyértelmű, akkor semmi sem az. Ha átlapozza az iratokat, ön sem mondhat mást, mint azt, hogy ilyen nincs, ebben az országban már mindenkit hülyének lehet nézni.- A saját bőrünkön tapasztaltuk meg, hogy itt bármit meg lehet csinálni az egyszerű emberekkel- - így az édesanya, hegedűs János ígéretet tett rá, hogy személyesen vizsgálja át a teljes anyagot, azt ugyanis nem ismerhette, mivel később került Nagyatádra. ígéretet tett arra is: ha valóban mulasztás történt a vizsgálat során, újra előveszik az ügyet. Dublinszki Lászlóné. - Nem hagyjuk annyiban, az atyaúristenig is elmegyünk az igazságért. Már csak azért is, mert bármikor újra megtörténhet a tragédia. A baleset után ugyan megemelték a légkábeleket a faluban, de egy év sem telt el, s már megint van olyan vezeték, amely négy méterre lelóg. Ezeket a vezetékeket legalább évenként ellenőrizni kéne. Itt öt év alatt egyedül akkor volt ellenőrzés, amikor a fiunk balesete bekövetkezett. Az asszony és párja nem érti, hogy a hatóság miért hagyta figyelmen kívül a szakértői véleményeket és a tanúk beszámolóit. A szülők szerint egyszerű a képlet: az a felelős, aki a megbízást adta, és aki átvetette az alacsonyan lógó kábelt. Ráadásul - mint mondják - nem is először akadt el teherautó a szolgáltató légkábeleiben. Van olyan ház a faluban - a gazdája erről a rendőröknek is beszámolt -, ahol az arra járó járművek már háromszor leszakították a túl alacsonyan húzódó légkábelt. Hat méter az előírás az iratokból világosan kiderül a teherautó azért szakíthatta le a vezetéket, mert az a szabványban előírtnál sokkal mélyebben lógott az út fölé.- hat méter az előírt magasság, s a tanúk vallomásából és a helyszíni mérésekből egyértelműen kiderül, hogy a segesdi vezetéké még a négy métert sem érte el - magyarázza a nevelő apa. - Ráadásul teljesen fölöslegesen volt ott, hiszen az ingatlan tulajdonosa még2007-ben kérte a szolgáltatás megszüntetését A kábel a villanyoszlopról közvetlenül vezetett a ház tetejére. Csak összehasonlításképpen: az áramszolgáltató ugyanott a saját vezetékét segédoszlop segítségével kötötte be a házhoz, épp azért, hogy az út felett az előírt magasságot tartani tudja. Mindez világosan kiderül a dokumentumokból. Mint ahogy az is, hogy a légkábelek magassága már a telepítés idején, 1999- ben problémát jelentett Az átvételről készült jegyzőkönyvben szerepel, hogy a közútkezelő szakembere kifogást emelt miatta. A tervben hatméteres magasságszerepelt, ugyanakkora valóságban a falu több pontján már akkor is csak a 4,5-5 métert érte el. Akkor a tervező ezt azzal magyarázta, hogy a villanyoszlopok túl rövidek. A dokumentumokból az is kiderül az igazságügyi szakértői vélemény is a család állításait támasztja alá. A szakértő szerint a magyar szabvány 6,5 métert ír elő a légkábel magasságának, ha azonban ez nem tartható, 5 méter lehet a minimum. A segesdi esetben az illetékes hatóságok 5,5 méter magasságot engedélyeztek, hogy a négy méter magas járművek rakományukkal együtt is biztonságosan áthaladhassanak alatta.- mindezt a rendőrségi vizsgálat során teljesen figyelmen kívül hagyták - állítják Dublinsz- kiék. - A nagyatádi rendőrkapitányságon azzal zárták le az ügyet, hogy a felelősök kiléte nem állapítható meg. Pedig ha a kábeltévés hálózat üzemeltetője nem mulasztja el a megfelelő karbantartást és ellenőrzést, szabványossági felülvizsgálatot, akkor nem következik be a súlyos baleset. Döglött akta: a kapitány vizsgálatot ígért MÚLTIDÉZŐ A százéves nagy találkozás A városok művelődéstörténetének vannak csomópontjai, ahol életutak, művészeti pályák találkoznak, s ahol képzeletbeli kulturális útjelző táblákat is felfedezhet az utókor. „Erre is mehettetek volna” - emlékeztetnek minket ezek az „útjelzők", s mi eltűnődhetünk, hogy milyen irányban fejlődhetett volna még kulturális életünk. Ha jobban odafigyelünk, vagy ha a 20. századi történelem a barátságosabb arcát fordítja felénk... Ilyen csomópont volt Kaposvár történetében 1909. november 7-e, amikor Ady Endre tartott nagy sikerű irodalmi estet a főtéri Korona Szállóban. Az ország ünnepelt költője most ismerkedett meg személyesen is Rippl-Rónai József festőművésszel - s nem utolsósorban a kaposvári közönséggel. Ady Endre azonban nem ekkor járt először a Kapós-parti városban. A Nagyváradi Napló újságírójaként 1902-ben egy színtársulat vendégjátékáról jötttudósítani. Ady akkor tett - és azóta is sokat emlegetett - megjegyzése szerint „Kaposvár: a legporosabb város. Jó, jó: van por más helyütt is. De ilyen sehol.” Mindez azonban nem vette el a kedvét, hiszen az irodalmi életbe időközben berobbant költő hét év múlva ismét a somogyi székváros utcáit rótta. Amely város - most úgy tartjuk számon - történetének egyik legdinamikusabb szakaszát élte át ekkor. A kulturális élet fellendítésén munkálkodóknak igyekezniük kellett, ha lépést akartak tartani Kaposvár gazdasági fejlődésének, urbanizációjának ütemével. És valóban: sokszínű szellemi élet volt itt kibontakozóban. Éppen 1909-ben jött létre a megyei múzeumegyesület, a reformátusok ifjúsági egyesülete, Gyenes Izsó zeneiskolája és a munkásdalárda, mozi nyílt a János utcában, augusztusban pedig Újházi Ede, a Nemzeti Színház művésze lépett fel a színkörben. S már évek óta nagy fordulatszámmal működött a város kulturális életének két motorja: a Zenekedvelők Egyesülete, valamint a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság. 1909 őszén „Magyarország legnagyobb költőjeként” emlegették a helyi lapok a Somogyba készülő Adyt, aki éppen száz esztendeje tartotta meg nagy érdeklődéssel övezett kaposvári felolvasását. A korabeli tudósítások - amelyeknek szerzőire láthatóan hatással volt a jeles poéta nyelvezete - így számoltak be az estről: Ady Endre „verseket olvasott föl, nagy, erős, meleg, magyar verseket”. „Lázas ébredés volt az, termékeny, nagy megismerés, valami hatalmas öntudatra ébredés, hamvazkodó ve- zeklés, lázas meaculpa..." „A kaposvári közönség diadallal állotta ki a lelki tűzpróbát - írta utóbb a felolvasóest szervezője, Göndör Ferenc lapszerkesztő. - Minden vers után percekig zúgott a taps, a Korona díszes, nagy közönsége nem akarta leengedni Ady Endrét a pódiumról. Még soha nem láttuk a kaposvári közönséget ilyen lelkesnek, ilyen melegnek, ilyen hálásnak... Boldogan írjuk le: büszkék voltunk tegnap a kaposvári közönségre.” Úgy tűnt, hogy a helyi irodalombarátok leikéhez valóban közel férkőztek az új idők új dalai. De vajon hogyan érintette meg Adyt a fogadtatás? Ittléte alatt készült verse - a Kisvárosok őszi vasárnapjai - arról tanúskodik, hogy ezúttal is megfogta Kaposvár hangulata, bár amit benyomásairól leírt, az most sem volt hízelgő a városra nézve: a nagyvárosi környezethez szokott költő úgy érezte, hogy a Kapós mentén az álmosság és eseménytelenség világába csöppent. Ady költeménye bizony a helyi kulturális fellendülés viszonylagosságára is rámutat... A felolvasóest azonban egy művészbarátság kezdete is volt. A közönség soraiban ott ült Rippl-Rónai József, Kaposvár művészeti életének központi alakja. Aznap este Ady a festőművész Róma-hegyi villájában vendégeskedett, ahová másnap ebédre is hivatalos volt. Ebéd utáni szendergé- se közben Rippl-Rónai le is rajzolta a költőt aki a délutáni vonattal utazott vissza a fővárosba. Vajon melyik volt a századelő kaposvári kultúrájának igazi arca? A számos kortárs által ünnepelt lendületes fejlődés vagy az Ady által érzékelt „visszafogottság"? Meglehet, hogy a megyeszékhely kulturális átalakulása a szembetűnő eredmények ellenére egy viszonylag szűk réteg szívügye maradt, a pezsgő szellemi élet nem hathatta át a több tízezres település egész társadalmát. Az 1909. novemberi felolvasóest - sok más hasonló kulturális siker mellett - mindenesetre kijelölte, kijelölhette a követendő utat. Hogy az addig felhalmozott szellemi munícióval át lehetett volna-e robbantani az igazi kulturális fellendülés útjában álló s már Ady által is feltérképezett falakat, nem tud-^ hatjuk. A dualizmus szabadabb), békebeli világának s egyben Kaposvár leglátványosabb fejlődési szakaszának néhány év múlva véget vetett az első világháború... NAGY ZOLTÁN
