Somogyi Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-21 / 273. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP SOMOGYI HlRLAP - 2009. NOVEMBER 21, SZOMBAT Egy sztahanovista Sztálinvárosból a sikeredző Bebizonyította, hogy egy próféta igenis érvényesülhet a saját hazájában Prukner László: egyszer eltörték a diákjaim a lábamat. Foci közben persze Prukner László A RÁKOCZI SZURKOLOK kÖZÜl sokan felkapták a fejüket, amikor 2003 nyarán a klub vezetői úgy döntöttek, hogy a felnőttek között újonc trénernek számító hajdani középpályás kezébe adják a mar- sallbotot A kétkedők-károgók aztán hamar elhallgattak, hiszen a korábban ismert első osztályú edzőkkel is jobbára csak vegetáló egylet a következő nyáron már az NB I-re készülhetett, s azóta is stabil középcsapatnak számít. PEDIG A KILENCVENES ÉVEK közepén még úgy tűnt, hogy a labdarúgópályajutását Dunaújvárosban kezdő, majd főiskolai tanulmányai alatt a pécsi és a szegedi egyetemi csapatban folytató - utóbbival hatodik lett az NB I-ben -, végül huszonnégy évesen, 1984- ben Kaposvárra igazoló s itt ismét első osztályú játékossá avanzsáló, hatalmas munkabírású középpályás eltűnik a nagy magyar futballsüllyesztő- ben. Ausztriai légióskodásából hazatérve ugyanis csak alacsonyabb osztályban kapott munkát, ami sokáig jól megfért a gimnáziumi tanári pályával A Rákóczi-utánpót- lással elért sikerei nyomán azonban végül megkapta a lehetőséget a bizonyításra. AZÓTA 164 ALKALOMMAL Ült NB I-es mérkőzésen a csapat kispadján, s a regnáló kollé gák közül messze legrégebben irányítja ugyanazt a gárdát Nevéhez fűződnek a klub valaha volt legjobb eredményei. Irányíthatná persze akár a világ bármely csapatát, hiszen első somogyi edzőként meg szerezte az európai labdarúgó szövetség legmagasabb edzői végzettségét. Időről időre fel is röppen a hír, valamelyik tehetősebb hazai egylet vetette ki rá a hálóját, de eddig sikerült Kaposváron marasztalni Döntésében persze közrejátszhat az alma mater, a Tán- csics-gimnázium, ahol jövőre már negyed évszázada tanít. Kérdés, meddig, hiszen munkáját a szakma is elismeri: a hazai edzőképzés irányítása legalábbis erre utal Nehezen találunk megfelelő időpontot. Előbb Telkiben okítja a honi edzőket, aztán az iskola, majd a Rákóczi szól közbe, végül csak összejön a találkozó. Ha kis csúszással is. Vas András- Hány óra? Elkéstem? - huppan le a fotelba a Táncsicsban. - Bocsánat, Szerbiába kellett telefonálnom az edzőképzés ügyében. Előtte órám volt, majd edzés, s mindjárt órám lesz, utána edzés...- Igazi sztahanovista tempó.- Ezt láttam a családban, otthon, Dunaújvárosban édesapám is több dolgot művelt egyszerre.- Nem Sztálinváros van a személyiébe írva?- Az enyémbe még igen, az öcsém már dunaújvárosi.- Gondolom, egy adatfelvételnél furcsán néznek.- Megszoktam. Amúgy édesapám ide járt a Táncsicsba, innen került fel az ELTE-re. Aztán „ os diploma után ment Sztálinváros- | ba, a vasműbe vezető beosztás- i ba. S társadalmi munkában ve- zetőségi tagja volt a helyi sport- 2 egyesületnek, a Kohásznak.- Innen a sportimádat...- Akkor indultak a testnevelés tagozatos osztályok, én is egy ilyenbe kerültem. Későbbi olimpikonokkal jártam egy suliba.- Mégis előbb lett egyetemista, mint élsportoló.- Otthon figyeltek rá, nehogy elhanyagoljam a tanulást- A testnevelés szakot mint továbbtanulási irányt értem. De miért földrajz lett a párja?- Talán ez is örökletes vonás, mint a sportszeretet Apám a fizika mellett geológiára is felvételizett. S az anyai nagyszülői ágon szintén akadt, aki ezzel foglalkozott Anno városi föld- rajzversenyt is nyertem.- A végén kiderül, e mellé s nem a testnevelés mellé keresett társat..- Utóbbi közelebb áll hozzám. Viszont a táncsicsos karrierem földrajztanárként indult- Most milyen órája lesz?- Testnevelés. Utoljára akkor tanítottam földrajzot, amikor még osztályfőnök voltam.- Többek között a most Debrecenben játszó Szakály Péteré.- Ők voltak az első s mind ez ideig az utolsó osztályom.- lövőre?- Nem hiszem, hogy belefér.- Egyvalakin múlik: dönthetne a tanári pálya mellett is.- Csak a tanítás sohasem elégített ki! Kaposvárra is a foci hozott. Sportállásban voltam a Rákóczinál, s a volt feleségem tanított a Táncsicsban.- Ő hívta?- Véletlen volt Vagy szerencse. Az egyik földrajztanárt kinevezték igazgatóhelyettessé, s lett egy csomó szabad óra. Megkérdezték, érdekel-e, s azonnal rábólintottam. 7 Otthagyta a sportállást?!- Azt hiszem, jól döntöttem. Aztán testnevelőként is foglalkoztatni kezdtek.- Rettegtek is a Rákóczi-szur- kolók, mikor rúgják le foci közben a diákok.- Néha szálltam csak be közéjük, de így is előfordult. Egyszer eltörték a lábamat..- Ez is mutatja: volt presztízse... Néhány év után mégis váltott. Pontosabban elment.- A rendszerváltás előtt bizonytalan volt minden. Addigra kiestünk az NB I-ből, s ingáztunk a másod- és harmadosztály között. Ráadásul visszahívtak katonának. Hét hónapra.- Nem csodálom, hogy nem látott megfelelő perspektívát...- És akkor kaptam egy ajánlatot Ausztriából. Harmadosztályból, de ez is nagy szó volt a korábbi időszakhoz képest- Előtte csak kiöregedő válogatottakat engedtek Nyugatra.- így van. A többség pedig háromévente mehetett, ha tudott.- Nyolcvan dollárból...- Ezek után elképzelheti, mit jelentett az osztrákok megkeresése. Még akkor is, ha nem profinak szegődtem.- Edzősködött? Vagy tanított?- Egy bútorgyárban dolgoztam. Székeket szereltem össze napi nyolc órában. És még túlórákat is vállaltam.- Utána pedig jött az edzés...- Nem szégyellem, pénzt keresni mentem ki. Sokat jelentett a kint töltött idő, más szemlélet, más kultúra.- Két év után mégis hazajött.- Maradhattam volna, de akkor fel kellett volna számolnom mindent itthon. Összepakolni a családot, itt hagyni az iskolát. Cserébe ott várt az anyagi biztonság.- Sokan maradtak volna...- Én viszont itt vagyok itthon. Magyar vagyok, ideköt minden. Hiába van kint sok barátom, ha mégis Ausztriában maradok, mindig idegen lettem volna.- Itthon viszont a bizonytalanság várta.- Az iskola biztos pont volt. Két év fizetés nélküli szabadságra mentem ki, a helyemre jöhettem vissza. És itt volt a család, akkor született meg a lányom.- A focira gondoltam...- Furcsa voltam mindenkinek. Innen nem volt divat külföldre szerződni, előttem csak Bíró Tóni ment ki, de ő vissza sem jött. Én megjelentem, ráadásul hoztam valami mást, mint amit itthon megszoktak.- Az ilyen embereket nem tárt karokkal szokták fogadni.- Nagyjából a kutya sem volt kíváncsi rám, sőt, úgy éreztem, falak emelkednek körülöttem.- Sokára repedtek meg?- Egyszer Győri Laci bácsi visszahívott a csapathoz, aztán megint perifériára kerültem. Márton lózsef hívott később, dolgozzak az utánpótlásban.- Kaposváron nem egyenes az út a nagycsapathoz...- Egyszer 3 meccsre beugor- hattam, de akkor tudtam, nem tervezhetek hosszú távra, mert másik edzőt szemeltek ki.- Végül őt váltotta.- Először megint 3 meccsre.- Mindet megnyerték.- Ki is neveztek, sokak bánatára, de sokan mellettem álltak.- És azóta minden idők legeredményesebb kaposvári edzőjévé lépett elő.- Kellettek hozzá, akik szeretnek, s akiket én szeretek: a család, az iskola, a kollégák, a csapat, az elnökök és a tulajdonosok segítsége. Volt türelmük hozzám, sok mindent elviseltek.- Volt mit?- Igazából, ahogyan élek, nem normális állapot.- Őszinte...- És talán önző is! És adrenalinfüggő! Állandóan keresem a kihívásokat. Kell a feladat, az újabb cél, az erkölcsi és szakmai elismerés.- A közönség imádja, s vezeti az edzőképzést.- Megvívtam a magam harcát mindkét fronton. Eleinte inkább azt tapasztaltam, senki sem lehet próféta a saját hazájában.- Most meccsek előtt zúg a Prukner Laci, Prukner Laci!- Érzékelem és értékelem.- Mégis időről időre felröppen a hír: távozik.- Vannak ambícióim: bajnok, kupagyőztes szeretnék lenni, kijutni a nemzetközi porondra.- Erre itt kevés a sansz...- Pedig, ha lehet, a Rákóczival! Ami számomra több mint csapat: nyugodt munkalehetőség, s nemcsak vezetőedző vagyok, de a klub mindennapjaiba is betekinthetek.- És jelen állás szerint addig a kispadon, míg a kedve tartja.- Csak míg lesz motivációm.- És utána?- Remélem, sohasem jön el az az idő... MártoiHiapi vigasság a pusztaszéli kisvendéglőben étlapozó Meglepődtünk: a szerény külcsín mögött igazi különlegességeket rejt a Puli a kapolyi Megyei gasztronómiai körsétára invitáljuk olvasóinkat: sorozatunkban megpróbáljuk a vendég szemszögéből bemutatni a somogyi éttermeket. Özv. Zimbabwei Kálmánná Vegyes érzelmekkel fékezünk le a kapolypusztai kanyarban: korábban megannyiszor könnyedén elhajtottunk az út mentén szerényen meghúzódó s nevével sem csalogató Puli kisvendéglő mellett. A kíváncsiság azonban nagy úr, így némi lelki torna után lenyomjuk az étterem kilincsét Az első meglepetés a kellemes hangulat, hiszen igazából túlcsi- csázott paraszti eklektikára készülünk, a hajdani útszéli csárdák sokszor nyomasztó hangulatával. Ezzel szemben visszafogott pasztellszínű falak között ízléses berendezés, sehol egy kancsó, padláson talált rozsdás sarló vagy gereblye - akárha egy belvárosi étterembe csöppentünk volna. Pincérnőnk némi szabadko- zással teszi elénk az étlapot, hiszen a halászlé csak a felsorolásban szerepel. A hiátuson köny- nyedén átlépünk, hiszen egy kisvendéglőhöz képest igencsak bőséges a felhozatal. Melyet a Márton-nap közelsége miatt még célirányosan bővített is a séf. Utóbbi ajánlatai annyira vonzóak, hogy több fogást is felveszünk a listára. Míg a levesekre várunk, megérkeznek a frissítők: kiszerelésük ugyan vendégbarát, de egy magára valamit adó egység nem szolgálhat fel fél literes műanyag palackokat... Ezzel azonban ki is merül a negatívumok felsorolása, innentől ugyanis csupa pozitív meglepetés ér bennünket Az első fogás már mennyiségével is elkápráztat, mellyel ezúttal szerencsére a minőség is egyenesen arányos. Sőt, megkockáztatjuk, az elmúlt három esztendő egyik legjobbja a citromos libaraguleves. Rengeteg zöldséggel és hússal, remek ízvilággal, s nem utolsósorban kiváló hőfokkal érkezik, a családi asztalnál sem kívánhat jobbat az ember. A gazdagnak nevezett húslevesben sem kell csalódnunk, minden ígéretét beváltja, persze a libaragu azért elviszi a pálmát. Értékelés SZEMÉLYZET _ (1-10 pont): ÍO Pontos, alapos, szolgálatkész KÖRNYEZET (1-10 pont): 8 Semmi paraszti eklektika Éra- iq (1-20 pont): 18 Márton-napi meglepetés Virágos jókedvvel várjuk a második kört, melyet szintén a séf ajánlatai közül válogattunk. Egyfelől a ludaskására szavaztunk, s a voks ismét kitűnőnek bizonyult Rengeteg hússal, ülő mennyiségű zöldséggel érkezett a hatalmas adag rizs, melyet értő kezek fűszereztek kellemesen csípősre. No, nem olyan ízlelőbimbókat nyomorítóra, amelyből kétvillányi után már semmit sem érez az ember, hanem tényleg csak haloványan, ahogyan ü- lett is a fogáshoz. Hasonló vigadalmat okoz a bőrös sült karaj, mely vajas krumplival és hatalmas halom párolt káposztával körítve érkezik. A hús megfelelően átsült, vajpuha, a bőre szemet csiklandóan megpirult, jól illik hozzá a burgonya, talán csak a káposzta igényelt volna valamivel kevesebb cukrot. Nekünk legalábbis túl .édes, viszont hamvasan puha, sehol egy belevágott torzsadarab, fonnyadt levélmaradék. Mivel a levesek után a második fogások mennyiségét sem érheti panasz, már-már fáradtan dőlünk hátra, s pihegve kérjük a számlát Mely, bár a séf nagyvonalú ajánlatait s Márton-napi specialitásokat vegyítettünk hedonista módon, még a pénztárcánkat is mosolyra ingerli. Egy komolyabb pizzériában bizonyosan ott hagynánk ennyit, de bizonyosan nem ilyen elégedetten.
